A nyáron egyetlen magános túrát tettem, méghozzá Erdély keleti csücskén kilépve, Óromániába. A három megcélzott hegység a Csalhó, a Ráró és a Kelemen-havasok voltak. Ezek közül az első kettő a magyarországi turista számára különleges csemegének számít, ezért a túrát sikeresnek tekintem annak ellenére, hogy a harmadik hegységet lábsajgás miatt ki kellett hagynom.
Szeretettel ajánlom hát a figyelmetekbe ezt a rövid beszámolót:
"A kék - piros kereszt szétválásától egy jelzetlen, viperás ösvényen kiballagtam a Schiop nevű lapos gerincre, ahonnan szépen ráláttam a szemközti völgyoldalban sorakozó sziklaalakzatokra, alighanem az Ocolaşu Mare nevű sziklafalra. Az én oldalamon is szép sziklabúbok álltak, melyeket az odaát fölfelé kaptató társaság tagjai hangos kiáltásokkal értékeltek.
Ezután visszagyalogoltam a jelzéscsomópontba, és a piros kereszten kezdtem ereszkedni. A Poliţa de Arieş nevű pihenőhely után meredekebbé vált a lejtő. Alulról turisták hangját hallottam, ahogy egymást biztatták a völgytalpon mozogva. Cukormérést is végeztem - ezúttal alacsonyabb lett, mint a reggeli előtti érték. Igazolódott hát az az orvosi figyelmeztetés, hogy a nagy fizikai igénybevétel felviszi a vércukorszintet.
Szóba elegyedtem két egyetemistaforma fiúval: elárulták, hogy természetőrök nemigen járnak erre, hogy a jegyváltást ellenőrizzék és bírságoljanak. Azt is megtudtam tőlük, hogy ez a P+ jelzés a legnehezebb fölvezető ösvénynek számít, a legkönnyebb pedig a kék, mely egyben a leghosszabb is.
Negyed tizenegykor kiültem egy kiugróra, és a felhők fölül kikukkantó Nap fényében alkalmasan lefotóztam a Tóka szoknyáján díszelgő sziklafalakat. Elköltöttem a tízóraimat is: ikrakrémes kenyeret szalámival, camembert-sajttal meg erőspaprikával. A többi zöldségem elfogyott.
Aztán végre meghallottam a vízesés zúgását, melybe kirándulók kiabálása vegyült. Mikor torlódásba ütköztem, azt láttam, hogy egy vegyes erőnlétű, nagy létszámú diákcsapat húzódzkodik fölfelé velünk szemben a vízesést kerülő, láncokkal biztosított útszakaszon. Szépen megvártuk őket, majd magunk is leóvakodtunk a vízesések tövébe.
A felső vízesés volt a magasabb; mindkettő erős lejtőn, fátyolszerűen csúszott le, összesen 25 métert. Sok látogató csak idáig jött föl az országúttól, kevesen indultak tovább a piros kereszten a Dochia felé. A többség szokványos módon beállt egy fényképre a vízesés lábához odakészített deszkára. Kevesen próbálták a vízesés szépségét több szögből is kitapogatni."
---
Honlapomon az újabb beszámolók között vannak terjedelmesebb családi nyaralások is, köztük egy háromötödnyi Balaton-kör gyerekekkel, melyet a református Bibliaszövetség szervezett, s ennek megfelelően nem kifejezetten volt gyermekbarát a napirendje - minden más azonban igen.
Találkozó: Batthyány tér Duna felőli oldala, a HÉV feljáró mellett
Program (Classic): szokásos útvonalon fel a HHH-ra, majd vissza (a szokásos útvonal aszfaltot jelöl, mégpedig Batthyány tér - rakpart kerékpárút - Kolossy tér - Szépvölgyi út - Fenyőgyöngye - HHH). Alternatív útvonalak egyénileg választhatók.
Program (Extra): Visszaúton Pálvölgyi-barlangnál opcionális büfézés, üdítő, miazmás.
Kötelező kiegészítők: lámpa előre, hátra!!
Ajánlott kiegészítők: bukó, pulóver, bundabugyi, stb.
Mindenkit szeretettel vár a "Rendezőség"!
Értelmi szerző: robi
Szervező: esetleges, alapjáraton Pinyo(?)
262. Sijófoki Telihold Túra
Hely: Siófok
Dátum: 2025. október 6. (hétfő)
Időpont: 18:30
Találkozó: a Víztorony melletti parkolóban
Program (Classic): végig aszfalton kirándulás a balatonvilágosi Panoráma kilátóhoz.
Program (Special): a balatonvilágosi Panoráma kilátó megközelítése autópályán (matrica kötelező!).
Program (Extrém): Közlekedés céljára a Balaton felületének igénybe vétele(vitorlások előnyben, de a dombra cipeléshez külső segítség nem vehető igénybe).
Ajánlott felszerelés: bicikli, bukósisak, első-hátsó lámpa, strandpapucs, fürdőlepedő, napszemüveg, strandlabda, jókedv, kacaj, hideg tea, stb.
És ahogy beszéltük, hétfőn sajnos zárva tart a Pálvölgyinél a büfé, de esetleg a Fenyőgyöngye étterem nyitva van... ha van bringás szerkóban beüléses opciójuk :)
Itt sem hullanak a bringások, mint a legyek, pedig az út széle itt elég kevés (nem több, mint ami a Szabadság hídon van ma), szóval muszáj az első sínszálat keresztezni. Az meg nekem is nyilvánvaló, hogy merőlegesen könnyebb átmenni rajta, mint egy kis szögeltéréssel a sínszál hosszához képest, ezt aza ismeretet egész egyszerűen úgy hívjuk, hogy vezetéstechnika. Minden járműnek megvannak a maga sajátosságai, ahogy pl. a kerékpárhoz képest a közlekedéstörténeti szemmel nézve frissen megjelent elektromos rollerek is mások, ami bringával sima, az meg rollerrel simán arcraállás, aztán mégsem zárjuk be azokat a (kerékpár)utakat, amik rollerrel nem biztonságosak.
Persze, de egy csomó helyen meg nem is opció kikerülni a síneket. Mester utca, Nagykörút, ott talán még egy "Vigyázz, sínek" BKK-s grafikájú tábla is van kinn.
De a dél-pesti villamosok útpályán vezetett részeinél sincs extra kerékpársáv, vagy bármi, ahol elkerülheti a user a síneket, ez adottság, és nyilván figyelni kell rá.
Viszont 4. opciónak nyilvánvalóan segítene az is, ha gépjárműforgalom elől le lenne zárva a híd, bár azért a percenként átengedett 5-6 autóért is azonnal mindenki vizionálná az autósüldözést. :)
Azon a 40 centis rézsűn én el tudok menni (még ha állnak is az autók) és ha túl széles lenne egy autó, akkor át tudom ugrani a síneket, hogy kikerüljem, de itt a vásárcsarnokba igyekvő nyugdíjasról fantáziáltak, ő simán összetöri magát a síneken. Igen, máshol is van a városban (például én egyszer itt fogtam aszfaltot), mindegyik ilyen hely veszélyes.
Ez elég valószínűtlen, mert a villamos lámpaciklustól függően 45-60 másodperccel később indul el a hídra - ennyi elönnyel még egy lassabb kerékpáros is bőven túl lesz az emelkedőn.
Friczy tapasztalatai arról, hpgy igazából a sietős autós a híd túloldalán már feltartja a bringást, teljesen helytálló, én is így szoktam látni. Nem az zavar, hogy a villamossínre ráhajtva, záróvonalat átlépve megelőz, hanem az, hogy siet a piroshoz. Délután 5-fél6 körül szoktam Budáról Pestre menni, olyankor, ha a hídon még lehet is haladni, a Fővám tér - Kálvin tér szakasz araszol, és ennek a sornak a végére sietnek nagy elánnal.
Én akkor szoktam arra menni, ha Kelenföld felé megyek. Nekem rövidebb, mint akár a Petőfi, akár a Rákóczi híd. Nehezítésnek ott a Kőbányai úti borzalmas 'kerékpárút'. Azt egyszer rendbetehetnék.
Ha reggel hat felé megyek az útpályán, a sietősebb autósok ki tudnak kerülni. Napközben meg hiába akarna előzni, mert tele van a híd - de akkor a sinek között tekerek. Már, ha kedvem van arra menni, mert a folytatás a Batyi felé elég idegtépő.
