Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a szülésed.
Elhiszem, hogy van ilyen. Azt nem, hogy ez akár általános, akár gyakori lenne. Igaz, csak hallomásból (több száz elolvasott, meghallgatott születéstörténetből) gondolom ezt, de akkor is ezt gondolom.
Szóval azt mondod, férfi igazán erről a szülés témáról nem is beszélhet, hiszen közvetlen élménye nem lehet róla.
Két dolgot kérdezek.
Megírod ezt a szülészeti szakkollégiumnak is? (Tagjai kizárólag férfiak, ha jól tudom).
Gondolod, hogy akkor most befogom a számat?
Egyébként tévedsz, senkiről nem tudok, aki azért lett otthonszülés-ellenes, amit itt leírtam (legfeljebb velem lett ellenséges, de hát azt meg szabad).
Viszont tudok olyanról, nem is egyről, aki legalábbis részben azért lett otthonszülő, amit én leírtam.
Na, egy kis ideológiai alapvetés, amúgy férfimódra, szép kioktatósan, hogy tudjad, kivel beszélsz :-))
Szóval, minden ember (minden férfi és nő) yinből és yangból áll. A nők többségében a yin, a férfiak többségében a yang dominál, de akadnak kivételek is.
Abban tökéletesen igazad van, és gratulálok a jól sikerült elemzéshez (de most tényleg viccen kívül, és a bátorságodhoz is, hiszen az "ezoterikus lihegést" utálóknál ezzel stabilan a hülyék oldalára kerültél), szóval abban igazad van, hogy a szülés alapvetően yin dolog (beletartozik az alázat és a fájdalom mellett egyfajta elnyújtott és már-már elviselhetetlen, kínba hajló gyönyör is, tudod, mint egy igazán szépen sikerült női orgazmus), és hogy nem tett neki jót, hogy a medikalizációval a yan dominanciája alá került.
Mindazonáltal: az alapvetően yin dolgokat is megérthetik férfiak (ha van belső fülük a yin oldaluk hangjára). Igaz, hogy a legtöbb ősi kultúrában a szülés kimondottan csak női ügy volt, de korántsem mindenhol (ez is, megint a yin _dominanciájára_ utal). És (mint néhány szerencsés hölgy tollából itt olvashattuk) igenis vannak férfi szülészek, például, akik a természetes folyamathoz kellő alázattal és türelemmel viszonyulva igenis képesek háborítatlanságot biztosítani (kevesen vannak: mert a legtöbb férfi magát a yin oldaltól manapság teljesen elzárja, de ez nem szükségszerű).
Ráadásul a sátorban, a barlangban, félhomályos gyertyafényben, kizárólag nők jelenlétében történő szülés képéhez hozzá kell azért tenni a külső felvételt: ahol a férfiak őrködnek, hogy itt aztán, a gyerek születésénél, nehogy valaki megpróbáljon zavarni. Úgy is mondhatjuk, szimbólikusan, ha már így a lilaságba egyébként is belebonyolódtunk, hogy ezt a harcot vívom én itt, a digitális házamtáján. Mégpedig azért, mert azt a bábát, aki az én feleségemnek két alkalommal megadta, és több száz más nőnek nap mint nap megadja azt a segítséget, amivel önmagaként, felelős, szuverén emberként tud szülni, és nem munkadarabként, aki nehéz fázisba ért és valahogy ki kell belőle szabadítani egy új munkadarabot, nos, ezt a bábát valakik be akarják csukatni börtönbe, hazug, aljas és mélységesen visszataszító módon.
Nem értem, mi bajod a minősítéssel, ráadásul úgy látom, te sem kerülöd el, csak te ilyen óvatosan fogalmazol.
Nincs igazad, nem óvatoskodom. CSAk olyan emberrel, akivel többszöri nekifutás után sem tudom megértetni a relativitás elméletét, nem fogok arról beszélni.Beszélek vele másról (szélsöséget mondtam direkt. ) Ettöl ö még nem hülye. Mondjuk az furán néz ki, ha ö akarja megmagyarázni nekem azt, amikor nem is ért hozzá, de akkor inkább azt mondom, te idefigyelj, ne beszélj már hülyeségeket, (de nem azt, hogy hülye) bár úgy érzem, neked hiába magyarázom, direkte nem akarod megérteni.
Azt mondtad, írtál empatikusan. Inkább azt folytast, mert egyértelmü, hogy durva beszólásokat fogsz kapni, ha ilyen stílusban írsz.
FémFatál, mar nem akartam beleszolni ebbe a beszelgetesbe tobb okbol, de most vesztemre megsem tudom megallni. En NO" vagyok, jelenleg mindenoras varandos, tobb gyermek edesanyja, evek ota doula, kezdo ba'ba, vegzett korhazi szuleszno. Szultem otthon, voltam jelen sok otthoni szulesnel segitokent, voltam segito sok korhazi szulesnel, eszleltem tanulokent tobb szaz korhazi szulest kulonbozo korhazakban es "vezettem" is korhazi szuleseket tanulokent orvossal, szulesznovel, anelkul. Jelenleg megint jelentkeztem egy tovabbkepzesre, ami ujabb korhazi ismeretekkel (is) gazdagit majd, remelhetoleg. Ezek alapjan azt gondolnam magamrol, hogy legalabb a HITELESSEGEMET nem vonhatjatok ketsegbe. Ezek utan olvassal vissza, legyel szives. Azt fogod talalni, hogy abban a pillanatban, ahol az otthonszulest ellenzok szakmai ervei elfogynak (marpedig elfogynak, mert eleg vilagosan beszelnek a szamok), akkor elso lepesben kovetkezik a "nalam nem igy volt, tehat akkor masnal sem lehetett igy", ill. a "mindegy mit mondasz, mert en tudom, hogy mi a bitonsag, te pedig rozsaszin kodert aldozod fel a gyereked eletet/egeszseget." Vagyis a hitelessegem ketsegbevonasa. Vagy esetleg ezeket atugorva jon rogton"hat ez gusztustalan, perverz, visszateres az okorhoz stb.", amit szakmailag ugyan semmi sem tamaszt ala, megis emberileg borzalmasan banto es hat erre is megy ki a dolog. En ennek ellenere evek ota leirom a szakmai erveimet, elvegeztem a a korhaziak szamomra nyujtotta legmagasabb iskolajat, jarok szulesekhez, kiserek varandosokat, gyermekagyasakat, nyilatkozom ujsagoknak, szerepelek teveben es hat persze a legfontosabb: sorra szulom haboritatlanul a gyermekeimet es nevelem oket szeretetben. Vagyis mondhatnank, hogy TESZEM A DOLGOM. Es lett ebbol valtozas? Szinte szoszerint ugyanazokat a mocsoksagokat kapom meg elbol, amiket evek ota. Ugyanazok az ervek jonnek, szinte sosincsen egyetlen uj kerdes vagy eszrevetel, sot, mig odaig eljutunk, hogy egyaltalan valaki KEREDEZZEN arrol, amirol olyan keveset tud, addig vegetelen turelemmel kell "lenyelnem nehany tal szemetet". Es ezt Ti olyan konnyeden veszitek es el is varjatok tolem. Milyen alapon is? Hiszen Neketek ez csak egy a sok forum kozul, amin "jol megmondjatok". De nekem a haboritatlan szules az eletem egyik kulcspontja, nem beszelve a gyerekeim eleterol. Nagyon is szemelyes ugyem. En is ulhetnek ott a vadlottak padjan tobbszorosen is. Egyreszt, mert voltam en is segito otthoni ikerszulesnel es a mai napig meg vagyok rola gyozodve, hogy szakmailag es emberileg is a leghelyesebbet tettuk. Masreszt nem tudom, hogy feltunt-e Nektek, de most az EDESANYAT is vadoljak. Tehat ez a sok erv, teszem a dolgom, szakmai tisztesseg es alazat erre volt jo. Hogy most mar visszamenoleg, mint otthon szult no es a jovoben otthon szulni kivano no, esetleg mar csak ezert is buntetheto leszek (persze bizom benne, hogy ez a per is Agi es a tobbiek felmentesevel vegzodik majd, mint a tobbi, de akkor is...). Es Ti ebben a helyzetben meg azon tudtok vitatkozni, hogy aki amugy teljesen vilagosan es erthetoen ervel az pasi-e vagy nem es pasikent mit ert ehhez. Hat tudjatok...
Ami meg a komfortérzetet illeti, lehet, hogy a komfortérzet az anyától is függ, de mint te is írtad, a legtöbben valamilyen, részben legalább is kívülről kapott és átvilágítatlan módon működő sémák szerint élnek. Megnézném én, amint tisztán meditatív eszközöddel megőrzöd a komfortérzetedet, amikor éppen a kengyelben a lábad, az orvos száraz kesztyűvel, igen fájdalmasan benyúl, esetleg kézzel tágít (több ismerősöm szerint is jelentősen fájdalmasabb, mint egy háborítatlan szülés kitolási szaka), miközben négy érdeklődő orvostanhallgató nézi a punádat, a férhed halál idegesen áll a fejednél, a takarítónő komótos ritmusban rugdossa a folyosón a vasvödröt, a szomszéd szobában meg ordítva káromkodik a harmadik napja vajúdó cigányasszony
Na látod, nekem egyik felsorolt elrettentö beavatkozás sem volt. Olyan orvost választottam, (biztosan szerencsém is volt) aki nem csinál ilyet, aki szerint a Kandász az egy elrettentö, hentesmunkával tele lévö riportfilm.
Volt választott szülésznöm is, aki segített, masszírozta a hátamat, szvsz egy vidéki kórházban szinte ideálisan szültem. Van ilyen. Nem minden orvos démon.
Bocs, de azt hiszem, hogy azok, akik eddig elfogadták az otthonszülést, mint egy lehetséges megoldást- de nem saját számukra, nos most azokat sikerült jó, alapos, hosszan tartó munkáddal ez "ellenség" táborába terelni.
Azt írtad Fém Fatálnak, ne skatulyázzon. Te mit csinálsz, pont abban a hsz-ben, amire most válaszolok??? Általánosítasz, skatulyázol, kengyel, száraz kesztyű.....etc.
Normális vagy?? ezek megint a "hallomások", ugye? nem személyes tapasztalat, mert az ugye nem lehet.
ha már Te skatuláyzol, megteszem én is. Már egyszer leírtam, de ujra, 2001-ben, találkoztam egy kismamával, aki boldogan ujságolta, otthonszül...mindezt egy olyan faluban, ahonnan egy ut vezet a városba, csucsforgalomban minimum 40 perc az első kh.Kérdeztem, mi van, ha... "semmi gond, elindulunk egymás felé"- ez felelőtlenség!!! és mégsem általánosítok ez alapján, most is azt mondom, aki ott érzi biztonságban, tegye ott. De haggyon engem is békén, meg a sok nőt a hátam mögött, akik kh-ban akarnak szülni, száraz kesztyű és tsai nélkül.
és akkor még azt a dolgot senki nem kérdezte, hogy ugye Neked személyes tapasztalatod nem volt, csak közvetve.... elbeszélés, ill. amit láttál, azt tudod megosztani bárkivel. Mert nem szültél.Fogalmad sincs a belső érzésekről, a nőkben duló érzelmekről, a fájdalom hatalmáról.Mert amit vki- mégha ez a vki a feleséged is- átad, az már "csak " egy " közvetített dolog.
Megmondom mit tanultam, illetve mire jöttem rá :-)
Hogy ezt te férfimódra vívandó Harcnak fogod fel, és én azt hiszem, hogy ez nem helyes, de legalábbis nem ideillő.
Ugyanis ez az egész otthonszülősdi egy Női Ügy.
Úgyhogy szeretném ismertetni a spanyolvisszal kapcsolatos idevágó nézeteimet :-) Ladies and Gentlemen, please fasten your seatbelts, baromi lila lesz, amit most elkövetni szándékozom. (Ez pedig általában nem áll jól nekem, úgyhogy már előre elnézést kérek - szimbólumokat látok, nemtom mennyire tudom leírni)
A szülés Női Dolog. Női módra bonyolították évezredekig, sötétben, csendben, befogadva, alávetve, fájdalommal, alázattal, alkalmasint halállal vegyesen, csak a nők, a bába, a szülőnő, a segítők.
Aztán jött a Férfi (a Jang), az Orvos személyében, és aszonta hogy "ti némberek még szülni se tudtok, majd én megmutatom hogy kell". És behozta a szülőszobába a tudományt, a technikát, a hatékonyságot, a gyorsaságot.
Amíg csak segített, addig rendben volt. De már régóta kontrollálni akar.
Ez az, amit ma "medikalizált", "kórházi" szülésnek hívunk. Férfias szülés. Itt az oxymoron.
Kiderült, hogy ez nem jó, mert a Férfi nem érti a lényeget. Az anatómiát tudja, a gyógyszereket ismeri, a technikát alkalmazza, csak arról felejtkezik el, hogy ő ehhez tulajdonképpen mégsem ért. Mert ez a Jin birodalma, neki meg fingja sincs hogy mijaz.
És ezzel persze bajt okoz.
Nem tud türelmesen várni, ezért burkot repeszt, oxitocint adagol. Nem tudja a fájdalmat elviselni, ezért gyógyszerez. Nem tud masszírozni, ezért vág. Nem hajlandó letérdelni, ezért a szülőnőt fektetni hátra.
Ha valamit itt el kell érni, akkor az az, hogy megint lehessen Nő módra szülni, a Férfi meg a Jang pedig huss kifele a szülőszobából.
Jobban mondva jelen lehet, de csak ha hívják (amikor tényleg gáz van és férfimódra, hatékonyan kell intézkedni, lásd kerékcsere) :-)
És lehet szemlélődni, résztvenni, támogatni, kísérni, figyelni stb.
Csak a Kontrollt, azt kéne elfelejteni.
De mivel azért folyik itt a küzdelem, hogy a szülés legyen megint a Nők Dolga (mondhatni "természetes"), ezért itt helyénvalóbban érezném a Női Harcmodort.
(Csinálni mint Geréb Ági. Tenni a dolgunkat csendben és elviselni, amit a sors ránk mér eközben. Ha megtámadnak, kitérnek, ha ellenállok, azt csendben és passzívan. Egy kis hiszti itt, egy kis lelki terror amott. Semmi bunyó, csak sok beszéd. Ilyesmik.)
Nem pedig kivont karddal nekirohanni az ellennek, ahogy Holist.
Köszönöm, kedves kékmackó, belátom már, tévedtem, amikor azt írtam, amit.
Ezentúl nem próbálom megmagyarázni, hol folyik a Lánchíd, mert itt sokan ezt nálam úgyis jobban tudják. Nem nézek senkit ellenségnek ugyan, legfeljebb ellenfélnek (ha csak dr. Papp Zoltán nincs itt inkognítóban, ő ellenség), de majd ezt is igyekszem abbahagyni, ha esetleg részletes életvezetési tanácsadással is foglalkozol, szívesen venném, ha pazarolnál rám néhány mondatot.
Sajnos, soha nem szoktam vagdalkozás előtt olvasni, ezt még dédapámtól tanultam, aki nyugállományú huszárezredes volt. De ha szerinted az hasznos, mindenképpen teszek egy próbát, én mindig is adtam a nagytudású, magukat tisztán és világosan kifejező emberek véleményére.
Nem lehet, hogy a magamon ejtett sebek idővel mégis hasznomra válnak, amennyiben felhívják esetleg a figyelmemet a hibás gyakorlatomra, és akkor talán az általad is szorgalmazott rádöbbenéshez vezethetnek el?
Na jó, ahogy mondod, akkor megyek is szülni, pasi létemre ez nem lesz könnyű, viszont ha sikerül, megkapom a Nobel-alapítvány teljes összegét, ami azért szép summa....
REmélem, most már te is érted, hogy amit a kollektív tudattalanba bebetonozódott gondolatok szétrobbantásáról írsz, azt értem, elfogadom, respektálom is (bár elég érdekes a saját szóhasználatod: a robbantás azért nem egy egyértelműen békés és pozitív esemény. Néha botrányt kell csinálni, nem azért, mert maga a botrány olyan jó lenne (az stresszes, bár én élvezem, de én jól bírom a stresszet, sőt, spannol), hanem mert a vihar megtisztítja a levegőt. Ha kiordítjuk magunkból, hogy mi a bajunk a másikkal, az ugyan ellenségesség, konfliktus, oppozíció, de ugyanakkor őszinte helyzet is. Utána könnyebb elkezdeni megismerni, megérteni egymást, mert mindketten azt érezhetjük, hogy a másik már elmondta a legrosszabbat, amit gondol rólam, nincsenek titkos kis nyilai, amiket bármikor belémszúrhat, megnyitotta magát és rámöntötte a legsötétebb gondolatait is: de még mindig itt vagyunk, nem szakadt be a világ teteje... akkor lássuk, mire megyünk. Innen megyünk tovább.
Na, 1001, te se mész a szomszédba virtiolért, igaz? :-))
Na és téged hol szült anyád, vagy netán talált a káposztaföldön?
Ami meg az elgaloppírozást illeti: én ezt kizárólag arra értettem, hogy azt írtam, "megnyomorít", ahelyett, hogy "traumatizál". Merthogy a születés-körüli sérülések nagy része gyógyítható. Bár a te esetedben talán erre nem került sor.
Nem értem, mi bajod a minősítéssel, ráadásul úgy látom, te sem kerülöd el, csak te ilyen óvatosan fogalmazol.
Azt írod: "Nem kell azt mondani senkire sem, hogy hülye, mert az minösítés.". De ha azt mondod, "egyszerűbb gondolkodású", az szerinted nem minősítés?
Ha te azt tanítod meg a gyerekednek, hogy vannak emberek, akik adottsági vagy egyéni szoc. probléma miatt a racionális, rendezett gondolkodás és kommunikáció alapjait nem sajátították el, és hogy ezekkel az emberekkel nagyon nehéz és gyakran nem érdemes vitázni, akkor pontosan ugyanazt tanítod meg neki, amit én az enyémeknek, amikor megtanítom őket, hogy vannak hülye emberek. A különbség pusztán terminológiai, nekem semmi bajom nincs a hülyékkel, az szokott bosszantani, amikor nagyon okosnak képzelik magukat, és bele akarnak avatkozni az én életembe. Ilyenkor ellenállok, és nem átallok szükség esetén arra is rámutatni, hogy az illető nem egy intellektuális nagyágyú. Bár ez se szokott hatni, épp az általad is ismertetett okok miatt.
Te hogyan különbözteted meg az általad elítélt és nem tanított személyeket illető minősítést attól, amikor megismerek egy másik embert és lassan egyre jobban tudom, hogy ő milyen?
"Mindannyian valamilyen szinten sémák szerint élünk. Jó lenne szabadon, sémák nélkül, de ez nehezen megvalósítható."
Ez ugyan magas labda, de azért lecsapom most: beszélj a saját nevedben, ne általánosíts, légyszi. Én egyre kevésbé élek sémák szerint, ismerek sok más embert is, aki nem szeret sémák szerint élni és a saját sémáit lebontani igyekszik. Valóban nehéz, de nem is mondta senki, hogy könnyű lesz. Viszont máshogy meg nem érdemes.
Szerintem fórumon is lehet empatikusan írni, bár valóban nehezebb, több energiabefektetést igényel és nagyobb a félreértés esélye. De azért vannak szép emlékeim. De érted: itt és most én nem akarok empatikus meg elfogadó lenni, mert úgy érzem, rámenne a hitelességem, ha megpróbálnám. Az ember igazán akkor tud empatikus meg elfogadó lenni, ha vele is így viselkednek, vagy legalábbis megpróbálják, vagy ha a segíségét kérik, ha megbíznak benne. De itt nem ez van, hanem (enyhén szólva) az ellenkezője. Már sokadszor mondom: az én álláspontomat azzal támadják, hogy felelőtlen vagyok, szükségtelen veszélybe sodrom a feleségem, a gyerekem, ha támogatom az otthonszülésben. Én azt gondolom, hogy az a felelőtlen, aki ma kórházba megy szülni, az vállal nagyobb, durvább veszélyt. Ezzel együtt eszembe nem jutna bárkitől elvitatni a jogot, hogy oda menjen, ha oda akar, de ezt az alapállást, hogy "mi itt a kórházban egyértelműen és biztosan biztonságban vagyunk, hiszen itt a sok nagytudású orvos meg még a sok szuper ketyere, ti viszont bizonyítsátok be, hogy otthon IS biztonságos (lehet, esetleg) annak ellenére, hogy ott nincs sok orvos meg pittyegő doboz" - na ezt az alapállást én szeretném elutasítani. A statisztika az otthonszülést hozza ki biztonságosabbnak, akkor szerintem a kórháziakon a sor, hogy bizonyísák, ott mégis biztonságos, annak ellenére, hogy a statisztika mást mutat.
Az indulatoskodásom, a kézzel, pirossal és kékkel festett táblám (amit biztos nem festettem volna meg, ha nem vagyok indulatos) elég sok helyre eljutott, a nők lapjától az RTL-klub híradójáig. Természetesen, ha demonstrációról van szó, akkor van stratégia meg taktika. De itt én csak magamat képviselem, és nem kérek engedélyt, hogy leírjam, amit gondolok.
Egyébként a demonstráció előtt felmerült, hogy kakis pelenkát vigyünk, utalva ezzel az egészségügy kiteregetendő szennyesére (minden otthonszülő tudja, mi megy a kórházakban, és öncenzúrával él, nem beszél róla, épp azért, nehogy ártson az ügynek - szerintem már túlzás ez a finomkodás). Én voltam talán az első, aki azt mondta, ez nem jó ötlet, nekünk az nem tesz jót, ha a közvéleménynek az jut az eszébe rólunk, hogy "ja ezek azok, akik a szaros pelenkákat odahordták a kórház elé".
Ami meg a komfortérzetet illeti, lehet, hogy a komfortérzet az anyától is függ, de mint te is írtad, a legtöbben valamilyen, részben legalább is kívülről kapott és átvilágítatlan módon működő sémák szerint élnek. Megnézném én, amint tisztán meditatív eszközöddel megőrzöd a komfortérzetedet, amikor éppen a kengyelben a lábad, az orvos száraz kesztyűvel, igen fájdalmasan benyúl, esetleg kézzel tágít (több ismerősöm szerint is jelentősen fájdalmasabb, mint egy háborítatlan szülés kitolási szaka), miközben négy érdeklődő orvostanhallgató nézi a punádat, a férhed halál idegesen áll a fejednél, a takarítónő komótos ritmusban rugdossa a folyosón a vasvödröt, a szomszéd szobában meg ordítva káromkodik a harmadik napja vajúdó cigányasszony.
Neked lehet mindenféle elképzelésed arról, hogy G. Á. mit miért csinál, én nyolc éve ismerem, merem állítani viszonylag jól, utoljára tegnap találkoztunk. Merem állítani, hogy az egészet azért csinálja, mert szereti a szüléseket kísérni, mert szereti azt adni az anyáknak, amit adni tud, mert nem bírná az anyákat cserben hagyni azzal, hogy kiszáll az egészből - és hogy a háta közepére kívánja a mártírszerepet, az "otthonszülés nagyasszonya" szerepet, és a folyamatos csesztetést, kűzdelmet. Csinálja, mert neki ez jutott, de ha van küldetése, hát nem ez az. A bábaság a küldetése, a szó eredeti, nagyszerű értelmében.
Jogvédelem: kifelejted a többségi szolidaritást. A tolókocsisoknak nincs esélyük akkora kisebbséggé válni, "amit már nem lehet elzavarni, mint a legyet", befolyásosabbak se lesznek soha, mégis egyre több a számukra is megközelíthető közterület. Miért? Egyrészt mert fáradhatatlanul pampognak és a törvénysértéseket szóvá teszik, másrészt mert van a többségi társadalomnak egy rétege, amelyik szolidáris velük és azt gondolja, hogy azért az mégse járja, hogy csak mert tolókocsiban tud csak mozogni, valaki ne mehessen be a postára, a moziba, stb.
Ha én itt rámutatok, hogy mennyire csúnya munka az, ahogyan velünk elbánnak, vagy próbálnak elbánni (a nyolc év alatt, amit én közelről megfigyeltem, nem változott a helyzet jelentősen, ha lehet, inkább még rosszabb lett) az segíthet ilyen szolidaritást előhívni. És akkor lehet, hogy egyszer majd úgy is tüntethetünk, hogy nem úgy lesz, hogy a jelenlévők kilenc tizede otthonszülő és egy tizede szimpatizáns, hanem fordítva. És akkor már nem 4-500-an lennénk, hanem 4-5 ezren, sőt, talán többen is.
Az apás szülésre nagy társadalmi igény jelentkezett - bár vidéken még mindig előfordul, hogy az elvben engedélyezett apás szülést a gyakorlatban épp mégse engedjék meg, mert járvány van, mert túl sokan vannak, mert stb., és az az igény, hogy az apán kívül még legalább egy kísérő bent lehessen (egy dúla) csak kevés helyen elfogadott. Az otthonszülésre egyelőre nem jelentkezik nagy társadalmi igény (ennek az okaira most nem térek ki, messzire vezetne). Szerintem arra várni, hogy majd akkora kisebbség legyünk, amelyiket már muszáj komolyan venni, elég reménytelen megoldás. Mit csináljunk addig?
Hallom a tanácsodat, már korábban is hallottam, hogy csak arról beszéljek, az általam ajánlott lehetőség miért jó, és ne beszéljek arról, hogy a másik miért rossz. De nem értem, és nem tudom elfogadni. A rabszolgaság ellen küzdőknek is azt javasoltad volna, csak a szabad emberi létezés szépségeiről értekezzenek? Az apartheid ellen harcolóknak, hogy ne beszéljenek arról, hogy a faji megkülönböztetés csúnya dolog, csak arról, hogy milyen jó, ha a feketék együtt tanulhatnak, kávézhatnak, buszozhatnak a fehérekkel? Vagy, hogy kevésbé kemény példát mondjak, akik a polgári szolgáltat lehetőségét, a sorozás megszüntetését kiharcolták, nekik se lett volna szabad arról beszélni, hogy a kötelező katonai szolgálat micsoda embertelen intézmény, micsoda megaláztatásokat szenvednek el benne sokan, hanem csak arról, hogy milyen hó éhbérért kényszermunkát végezni?
A roma kérdés úgy jön ide, hogy a jogaikért kiálló, keményen fogalmazó roma aktivisták is rendszeresen azt kapják az arcukba, hogy ezzel többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak. És te is azt írod, hogy "ha a tisztességes romák nem csinálnak mást, csak a maguk dolgával törődnek és élnek becsületesen, azzal pont sokat tesznek a diszkrimináció ellen" - ami talán még vállalható is, épp hogy, de nagyon közel van hozzá az a már tökéletesen vállalhatatlan, burkoltan rasszista, és hazánkban sajnos rémesen elterjedt nézet, hogy ha a roma ugrál a jogaiért, akkor valószínűleg nem is tisztességes, legfeljebb annak látszik, de nyilván vaj van a füle mögött.
Ha a tisztességes romák nem csinálnak mást csak a maguk dolgával törődnek, akkor cserbenhagyják a sorstársaikat, nem mutatnak kellő szolidaritást azokkal, akiket velük hasonló módon, hasonló okokból érnek atrocitások nap mint nap. Tehát éppen hogy nem tesznek sokat a diszkrimináció ellen, hanem az asszimilációt választják. Tudom, mindenki ezt szeretné, akiknek csípik a szemét a romák, legyenek tisztességesek, járjanak munkahelyre, iskolába, ne hangoskodjanak, legyenek "rendes magyar emberek", olyanok mint mi, és akkor szívesen megtűrjük őket. Nekem ez hányinger.
A szőkenős esettel meg talán igazad van, egyrészt azért, mert a szőkenős viccek igazából nem a szőke hajszínű nőkről szólnak, hanem azokról az általában festett szőke nőkről, akik a külsejüket megpróbálják külső elvárások alapján olyanná tenni, hogy vonzóak legyenek, és a viccek egy része roppant találó is. A butaság ősidők óta az első számú humorforrás. De vajon igazad lenne-e akkor is, ha embereknek a felvételi pontszámából vonnának le hajszín alapján, ha a felvételi elbeszélgetésen a személyzetis kérdezné, hogy "és egyébként igazi szőke a haja?", vagy ha bevezetnék, hogy szőkék nem vezethetnek autót?
Én nem úgy látom, hogy a rebellis, eretnek státuszból eljutottunk volna a "kissé különc" állapotba. A média már nem olyan egyértelműen ellenséges és elutasító, mint 8 éve volt, de az orvostársadalom semmit se engedett. A szülészeti szakkollégium állásfoglalása (elolvashatod a szules.hu-n), amelyben etikai vétségnek minősítik, ha valaki otthonszülésben segít, a mai napig érvényben van, és eszük ágában sincs visszavonni.
Azt hiszem, én leírtam már, miért vagyok, ha nem is ellenséges, oppozícióban. Azért, mert beskatulyázol és elő akarod írni, hogy hogyan lenne helyes cselekednem, miközben a lényegi témára vonatkozó érveimet figyelmen kívül hagyod. Ne a helyes és helytelen, hatékony és nem hatékony érdek- és jogérvényesítési stratégiákról beszélgessünk, hanem a természetes szülésről. És ebbe hagy tartozzon bele az is, hogy mi a rossz a kórházi gyakorlatban. Nem értem, miért kellene erről mélyen hallgatni, nagyon is ide tartozónak érzem.
Gratulálok az epés megjegyzéshez. Személyeskedés és gúny - bár ezt te még nem érted, a kettő nem teljesen ugyanaz, de ha sokat gyakorolsz, egyszer még igazi iróniára is képes lehetsz.
Anyám engem kórházban szült, igen, és traumatizálódtam is, a kórházban is (bár szerencsém volt, akkoriban, amikor még több szülés volt és kevesebb szülész és kevesebb szerkentyű meg "felszereltség", még könnyebben volt "szerencséje" az embernek), meg aztán később is, merthogy, akár az itt jelenlévők merem állítani, hogy nagy többségének esetében, az én anyám se tudta pontosan, mit kell csinálni egy csecsemővel, illetve tudta volna, mert ez a tudás zsigeri, ösztönös és mindenkiben ott van, de félrevezették, ő meg hagyta. Aztán a traumákkal tisztába jöttem és mostanra nagyjából átlátom, hogy volt, és viszonylag jól működöm. Ehhez kellett vagy 35 év.
Azért két dolgot halkan megjegyeznék.
Kérj ki magadnak, amit csak akarsz, szabad országban élünk, de én egy szóval se állítottam, hogy a te gyereked traumatizált vagy megnyomorított. (Az utóbbi valóban túl erős szó, merthogy visszacsinálhatatlanságot sugall, ez nem állt szándékomban, elgaloppíroztam magamat egy kicsit). Én csak azt akartam mondani, hogy anyák és babák ezreit érik enyhe, közepes és súlyos traumák is kórházi szülés közben, a körházi gyakorlat miatt, és úgy, hogy ezt senki nem veszi tekintetbe, hanem azt gondolják, hogy ez így normális. Holott a traumák tiszta, egészséges, nyomot nem hagyó gyógyulásának elengedhetetlen előfeltétele, hogy egyáltalán észrevegyék őket, tudjanak róluk.
Akit a születése után elvesznek az anyjától, az sérül (ha csak egy-két órára, akkor kisebbet, ha több napra, és csak pár percre kaphatja meg az anyját minden nap, akkor sokkal mélyebben). Ilyenkor az anya is sérül, és elsősorban az anya és a baba kapcsolata sérül. A sérülés meggyógyítható, de nem triviális, nem gyógyul meg csak úgy magától.
Akinek a születését megindítják (burokrepesztés vagy oxy, mindegy), az sérül.
Aki nem kap igény szerint az anyjából, és aki nincs vele gyakorlatilag folyamatos testkontaktusban kb. 6-8 hónapos koráig, az sérül.
Akinek a köldökzsinórját idő előtt elvágják, sérül.
Akit csecsemőosztályon tárolnak, nem tanul meg azonnal rendesen szopizni, aztán meg emiatt teáztatják, gondjai lesznek az evéssel, sérül.
És sorolhatnám még.
Köszönöm, hogy a "jogunkat" idézőjelbe tetted, ezzel szépen példázod a többségi társadalom hozzáállását. Nem vagyok kíváncsi a véleményedre azzal kapcsolatban, hogy ez hogy fog menni, úgy fogom csinálni, ahogy szerintem jó. Itt pl. így. Nem akarlak meggyőzni, egyrészt, mert amúgy is reménytelen lenne, másrészt viszont azért, mert tényleg senkit sem akarok meggyőzni, csak azt akarom, amit te is, hogy mindenki úgy szülhessen, ahogy neki jó. Veled ellentétben nálam ebbe beletartozik az is, hogy igen, veszem a bátorságot és úgy gondolom, van, aki úgy tudja, hogy neki úgy jó, hogy kórházban, medikalizáltan szül, és ebben téved. (Remélem, általánosságban nem vonod kétségbe, hogy valaki tévedhet azzal kapcsolatban, hogy mi a jó neki.) És le is írom, hogy miért gondolom, hogy a medikalizált szülés igazából senkinek se jó.... mint ahogy mások meg leírják, hogy nekem miért nem jó az otthonszülés (bár nyilván azt hiszem, hogy jó nekem, de tévedek). Nem értem, mi ezzel a baj?
Imigyen gondolom én is. Hozzátéve, számomra egyértelmü, hogy a média másik oldalt is megmutatja, és esetleg magasztalja. Ez nem baj. Lényeg az, hogy a természetes szülésröl is szó essen. Minél több helyen. Hogy az érdeklödést felkeltse. Akit meg érdekel, az megtalálja a módját, hogy eljusson hozzátok. Ez csak akkor müködik, ha szeliden, okosan érvelve tálaljátok, különben ellenérzéseket kelt. Csak kis lépésekkel haladhattok elöre. Egyenlöre.
A szoptatásról a la Kismama: ma már az érzi rongy embernek magát, aki nem tudja a gyerekét kizrólagosan szoptatni legalább 6 hónapig. Szvsz átestünk a ló másik oldalára, és ez sem jó, mert sok embernek felesleges frusztrációt okoz.
Hát ha most azt kívánod tőlem, hogy találjam fel a spanyolviaszt, akkor várhatóan csalódást fogok okozni :-)
Bztos így van, ahogy leírtad, de másként nem nagyon lehet, úgyhogy szerintem nyomni tovább, ugyanúgy.
A Kismamát már régóta nem olvasom, bevallom, de nekem anno úgy tűnt, hogy ott igenis kap lehetőséget az otthonszülés-természetes szülés témakör.
Lehet, hogy egy következő számban érkeznek ellenérvek is, de ez akkor is valami.
És hát valahogy mégiscsak eljut a népekhez az információ, hiszen jónéhányan azért értesültek erről, és az otthonszülést választják, és egyre többen (vagy ezt rosszul tudom?)
No meg itt vannak az ilyen fórumok, mint ez is, meg a babanet meg a többi, ezt is olvassák párszázan, sokan. Itt még csak cenzúra sincs, gyógyszergyár sincs, tessenek PR-olni szabadon :-)
A minapi Friderikusz-műsorban például, ahol G.Á. is szerepelt, szerintem elég jó lett a végeredmény, amennyiben G.Á. felkészült volt, higgadt, tényszerű és kedves.
Ellenfele, a orvosember távolról sem, a szakmáját biztosan érti ő, de a szavaknak nem volt a mestere, és hát majdhogynem hülyét csinált magából.
Ebből például simán az otthonszülős oldal jött ki nyertesen.
Aki azt látta történetesen, szerintem ezt vette le. Annak ellenére, hogy egy tragédia apropóján készült a beszélgetés.
Nem tudom megoldani ezt az egyenletet, de azért szerintem jelen van a sajtóban a téma, és a mellette megjelenő ellenvélemények, cáfolatok dacára is becsípődik sokaknak.
Biztos, hogy nehéz, azt nem kétlem.
A szoptatásban pedig bezzeg van információs áttörés, mostanság már a csapból is az LLL folyik, pedig az is biztos így kezdte, mint ti.
A szcientológiai egyház hite szerint a szülés közben hallott szavak később szenvedést okoznak a gyermeknek. Cruise állítólag milliókat költött az otthoni szülés biztosítására, ám Holmes végül mégiscsak szeretett volna kórházba menni.
Konkrét ügyekben jogi eszközöket kell használni, de a tartós megoldást az hozná meg, ha az otthonszülésnek mint olyannak a "társadalmi elfogadottsága" jóóóól megnőne.
Ha sikerülne megérteni, mindenkinek, de úgy istenigazából, hogy az otthonszülés tényleg lehetséges és veszélytelen alternatíva, akkor egyből lenne "jogod" is.
Kedves Végzetes Hölgy,
van valami ötleted a megvalósításra?
Az információátadásban ugyanis a következő körök mennek:
A.) megpróbálod eljuttatni a véleményedet (adatok, érvek, felvilágosítás) nagyobb közönséghez otthonszülés témában, pl. sikerül megbeszélni egy cikket valamelyik réteglappal (pl. Kismama, ilyesmi).
Legjobb esetben lejön a cikk, úgy ahogy szeretted volna. Ekkor a gyakorlat szerint a következő néhány számban szülési komplikációs történetek lesznek olvashatóak, mintegy mellesleg megjegyezve, hogy ezeket természetesen CSAK A KÓRHÁZ személyzetének felkészültsége, tudása, áldozatkészsége valamint helyben rendelkezésre álló eszközök sokasága révén lehetett súlyos kimenetel nélkül megoldani.
Lejön a cikk, de mellette ott a komoly orvosi vélemény, ellensúlyozandó a laikus rajongást.
Lejön az anyag, de ugyanaz a riporter megkérdez még 3-4 más "szakértőt" is (orvos, szülésznő), akik különféle álláspontokon vannak, felváltva nevezik felelőtlenségnek és szerencsés véletlennek az otthoni szülést.
Le se jön az anyag, csak az ellenkező álláspont, mert belenyúltál, és az újságíró úgy megijed a másik oldaltól, hogy le se hozza azt, ami tőled jön.
És végül, de nem utolsó sorban a 2-4 pontbeli eseteket produkáló szerzőkhöz a továbbiakban ne is menjél, mert szóba se állnak veled - később kiderül, miért.
B.) Ugyanez természetes szülés témában a Következő. Ha elég puha, lejön a cikk, de a népek nem értik belüle, hogy miről is van szó. Ha már keményebben tárgyalja pl. a szülésvezetés vs. kísérés kérdést, akkor a lehetőségek:
Kapsz egy sor ellensúlyozó csodaszülés történetet a következő számokban.
Jön egy cikk x kórház y szülésznőjével arról, hogy ők aztán mennyire természetesek
Jön egy cikk z főorvossal arról, hogy milyen fontos a kismama együttműködése, és nagyon örülnek a laikus lelkesedésnek, de ez kérem egy szakma és a szakmai indikációkat mindig be kell tartani
és 5. mint fent.
Ettől teljesen függetlenül folyamatosan jönnek (kórházi) szüléstörténetek, komplikációs esetek, minden ilyen lapban van 'orvos válaszol' rovat - ráadásul többnyire olyanok kezében, akik a legkövetkezetesebb teljes kontroll és medikalizáció hívei.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ezen újságok fő hirdetői a gyógyszergyárak - akiknek viszont nem az az elsődleges szempont, hogy a népek tájékozódjanak, hanem hogy a főorvos urak szeressék őket. Így aztán gyorsan talajt veszthet az az újságíró, aki komolyabban szembemegy a fő pénzforrásokkal.
Egy sokkal kevésbé érzékeny kapcsolódó területen, a szoptatásban sem lehet információs áttörést elérni, éppen a fentiek miatt.
Nos ilyen környezetben hogyan tudná bárki is jobban megértetni, elmagyarázni, hogy az otthonszülés, a tényleges természetes szülés reális alternatíva és nem hóbortos laikusok fejlövése?
Mégegyszer elolvasatm az imént, amit írtál, Holist, és van ez a rész benne, amit kifelejtettem az imént:
A megoldás, mint minden egyéb kisebbség esetében, a kemény, hajlíthatatlan érdekképviselet. Ez állítólag egy polgári demokrácia, alkotmánnyal, ami az "alaptörvény" és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, emberjogi egyezményekkel, egy olyan ország, amelyik tagja az ENSZ-nek, stb. Ahogyan nem lehet a romákat vagy a tolószékeseket diszkriminálni, úgy nem lehet minket se. És kész.
Ez persze igaz és jogos, mármint nagyrészt.
Erre szükség van, de ez nem elég.
Konkrét ügyekben jogi eszközöket kell használni, de a tartós megoldást az hozná meg, ha az otthonszülésnek mint olyannak a "társadalmi elfogadottsága" jóóóól megnőne.
Ha sikerülne megérteni, mindenkinek, de úgy istenigazából, hogy az otthonszülés tényleg lehetséges és veszélytelen alternatíva, akkor egyből lenne "jogod" is.
Mert amíg ezzel az ötlettel betegesnek, felelőtlennek és őrültnek tűntök, addig ebben a kultúrkörben senki nem fogja szívesen elismerni a "jogodat".
Ha neked ehhez magától értető "jogod" lenne, akkor egy felelőtlen és gyerekes viselkedést legalizálnának - szerintük, ugye érted hogy ezt most nem én állítom.
Az ilyen, a kollektív tudattalanba bebetonozódott gondolatokat elég nehéz szétrobbantani, sok idő és sok ellenpélda kell hozzá, meg néhány elszánt ember, akik viszik a zászlót, és a népek, akik aláállnak.
Régebben a Föld is lapos volt, boszorkányok is voltak, a nőknek nem volt választójoga, a fiúk sorkötelesek voltak és sorolhatnám. Mikor előjött valaki azzal, hogy ácsi, nemaddigvana, az minimum börtönben találta magát. Inkább máglyán.
kérlek, ne használjátok a többe szám egyes személyt holist kitételei kapcsán. Neki van egy eléggé sarkos véleménye, mely meglehetősen karcos, időnként sértő.
Ez NEM AZONOS sem a természetes szülés, sem az otthonszülés támogatóinak általános véleményével.
