Magyarázd a hülyeséged, engem nem zavar. A kurvának egy hét alatt több fasz jár a szájában, mint annak a nem létező nőnek, akitől állítólag elkaptál valamit.
Megmondom, milyen nőt lehet felszedni. Kövér, többgyerekes, férjezett (esetleg elvált), szőröspinájú öreg nőt. Akkor már inkább megfizetek egy fiatal vékony kurvát, akinek nem kell elhajtogatni a hájredőit, hogy hozzáférjek a lyukaihoz.
Nem is szednék fel a diszkóban csajt. :D Sőt, egészen természetesnek tartanám, hogy a párkapcsolat mindkét fele orvosi vizsgálaton vegyen részt. Tudtátok például, hogy a HIV akár óvszer nélküli orális szex útján is terjedhet, valamint hogy a fertőződéstől számított két hét után mutatható csak ki? (És akkor nem is beszéltünk mondjuk a szifiliszről, ami könnyebben fertőz.) Ezekre jobb odafigyelni, persze paranoiásnak sem kell lenni, mindenesetre jobb tisztázni a legendákat és tévhiteket.
Nincs az a ronda fazon, aki ha kicsit összeszedi magát, a megfelelően határozott fellépéssel ne tudna párt szerezni. Nem feltétlenül az eszménybe illőt, de párt.
Különbem meg azt a helyzetet, amiben én vagyok, általában inkább aszexualitásnak szokás nevezni, habár ezt leginkább olyanokra mondják, akik egyáltalán nem érdeklődnek a szexualitás után, vagy akiknél a vágy különféle pszichés elváltozások miatt nem, vagy csak korlátozottan jelentkezik. Nálam ilyenek nincsenek, egyszerű intellektuális elhatározás, hogy nem csapom a szelet senkinek. Egyrészt kicsit kiábrándító, hogy milyen ostoba és degradáló játékokhoz kell folyamodni udvarláskor, puszta társadalmi konvenciók miatt. Másrészt, mint korábban talán említettem, nem hiszek a monogámiában sem, hiszen hogyan is lehetne a pusztán elménkben létező érzések mértékét és elméleti irányát korlátozni; jelen társadalmunk pedig olyanképp szocializálja a népesség nagy részét, hogy az ilyesféle gondolkodást általánosan erkölcstelennek tartsák. Harmadrészt az érzések biológiai okainak fényében nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget ezeknek. Sem ennek, sem az utálatnak, vagy bármilyen más, elménkkel felülbírálható, gondolatra váltható érzésnek. (Ezt a kikötést csak azért tettem, mert nyilvánvalóan vannak feltétlen érzések, mint mondjuk a félelemérzet, vagy az empátia, amelyek csak a sérült vagy csökkent homloklebenyi aktivitású egyénekben, más néven pszichopatákban nem jelentkeznek.) Mindezeket a homoszexualitásoz sem kapcsolhatjuk, nem is értem az összefüggést, különösen, hogy nincsenek ez irányú érdekeltségeim.
És még egyszer leszögezem, hogy nem javaslom itt senkinek a közöny ilyen fokú gyakorlását, csak azt mondom, hogy ha az ember felhagy a kapcsolattalanság miatti őrlődéssel, akkor a helyzet önmagát oldhatja meg. Például mert nem látják rajtad a zsigeri szorongást.
Különben a különböző iszonyok, például a szociális fóbia - nem gyógyszeres - terápiája a kognitív viselkedésterápia, ami az egyénnek az iszony tárgyához való fokozatos hozzászoktatását jelenti esetünkben. Egyszerűnek tűnik, de tényleg ezt csinálják a fizetős terápiákon is. Ennek tudatában saját magát is tréningezheti az, aki például a nőkkel való kapcsolatteremtéstől iszonyodik. Tudatában kell lennie ennek a tulajdonságának, és fokozatosan egyre többet és egyre magabiztosabban kezdeményezni a kontaktust, ehhez mondjuk egy igazi barát (nem holmi kocsmai haver) támogatása sem feltétlenül árt. A végén el lehet jutni oda, hogy egészen könnyedén elegyedj szóba bárkivel, magabiztosan kommunikálj, és emellett az ördögnél is rondább lehetsz, akkor is lesz egy kisugárzásod. Tulajdonképpen az ebben a topikban sűrűn emlegetett kéjnős megoldás is erre épít, hiszen az egy kisebb kockázatú, avagy igazából pszichés kockázat nélküli helyzet, a fokozatos hozzászoktatás egyik lépcsőfoka lehet. Azonban nem elégséges, hiszen ezzel együtt egy egészen mesterséges univerzumot teremt, ahol a hétköznapi kapcsolatteremtés problémái egyáltalán nem megoldhatóak, így tehát még mindig túl nagy a szakadék az egyén állapota és a kívánatos magabiztosság közt.
Én a helyedben nem számítanék arra, hogy a diszkóban felszedett csaj nem nyelt gecit két vodka-narancs között... Kurvától még soha nem kaptam el semmit, "ingyenes" nőtől már igen.
Ez így van okostojás. Viszont a kurvát előtted negyedórával durrantotta szájba mondjuk egy condylomas kuncsaft, hogy másról ne is beszéljünk, ugyanis már alap a nfv náluk. ;-)
"the clients that I see regularly: people looking for an experience that they only trust a sex worker to give them. They may be adult virgins seeking an understanding person to take their virginity"
"a vendégek, akikkel gyakran találkozok: emberek, akik olyan élményre vágynak, amit biztosan csak egy szexmunkástól kaphatnak meg. Felnőtt szüzek, akik egy megértő partnert keresnek, hogy elvegye a szüzességüket"
Néhány időzónával messzebb sem olyan ritkaság ez...
Romolhat tovább az önértékelésed? Arra még figyelj, hogy ha csókolózni akarsz és nem dohányzol, akkor nem dohányzó kurvát keress - a cigiző nők szája büdös.
Ez az állapotukat jelenti, korántsem az értéküket. Aki nincs rosszul a férfiaktól, az még nem csömörlött meg: szerencsés élete vagy szerencsés pszichéje adatott. (Aki pedig besokallt, az utalhat akár jellemhibára is, nem következtethetünk azonnal társadalmi értelemben véve előnyös tulajdonságra.) Tudományos szempontból közelítem meg a dolgokat, a tudomány pedig nem érték-alapú, tehát nem is lehet szexista; ámde nem is politikailag korrekt, így nem kezeli egyenlően az individuumokat.
Habár nem tudom, ilyen hangnemben fogalmazott hozzászólásra miért is válaszolok.
te is szexista vagy észkombájn, hiszen arra vagy nagyra, hogy olyan nők is öntik ki neked a szívüket akik minden férfitől rosszul vannak! tehát nem ám azt írod, hogy micsoda remek emberek ők és ezért jó az egész, hanem egyszerűen csak ez jelenti az értéküket...hogy bezeg téged közelebb engednek magukhoz bár még így sem túl közel hehehe. titokban tán [minden bizonnyal] még reméled is, hogy a lassú víz előbb utóbb majd partot mos. te szerencsétlen hülye...
Asszem ez a 12-15 ezer forint párszor megengedhető számomra. Csak az önértékelésem ne bánja meg a dolgot, de más esélyt sajnos nem látok pillanatnyilag, hogy ledobjam magamról ezt a szüzességnek nevezett dögvészt. :D
Gondolom a ,,lúzer" kategória részben az az óhatatlanul gyatra pofa, amihez bottal se nyúlnak szívesen. Na majd kiderül, hogyan viszonyulnak az enyémhez.
1 óra 12 ezer Ft volt, rövidebb időre nem érdemes menni szerintem, ill. úgy gondolom, 30 percbe nem sok minden fér bele. Csók az alap volt; van, akinél szimpátia kérdése, van, akinél extra, de gondolom, te sem akarnál bárkit megcsókolni. Nekem nagy szerencsém volt a nővel, szép és kellemes élmény volt, de mást vártam. (Többet és kevesebb egyszerre.)
Pinát pont nem, de segget kurvánál dugtam először, az 7500 volt, jó sok éve. Szerintem 15k-ból kijössz. Csókot inkább szimpátiaalapon szoktak, úgyhogy lúzerként felejtős.
Az adatlap az enyém, de hát kérem alássan, aki nem udvarol, annak nem sok esélye van a párkapcsolatra. Én meg nem udvarolok.
A boldogság egy elvont fogalom: az emberek többsége általában a hiányérzet hiányakor, a vágy beteljesülésének pillanatában érzik magukat boldognak. Ebben a pillanatban a másodrendű, eleddig háttérbe szorult vágyak egy ideig még nem lépnek előtérbe, és ezt az időszakot szokás boldogságnak megélni. Az azonban egy romantikus elgondolás, hogy a párkapcsolat beteljesülésével egyszer s mindenkorra megszűnik a hiányérzet, mert az ember biológiailag és pszichésen sem így alakult. (Habár a biológiából következik a psziché is, szóval redundáns megfogalmazás...) Amíg ilyenektől várjuk a boldogságot, az sosem jön el tartósan. A legtöbb ember úgy hajtja a párkapcsolatot, mint az új telefont vagy az új autót, az agyában hasonló területek mozdulnak: vágyik, és az egyre nagyobb és egyre csak elmúló boldogságérzetet hajszolva éli le az életét. A szerelmet, a párkapcsolatot mindössze - fajfenntartási ösztönök, genetikus beidegződések okán - a többi vágy fölé emelte a közgondolkodás és ekképp a hagyomány. Pedig önmagában ugyanúgy elégtelen a boldogsághoz, mint bármi más. A beteljesült párkapcsolat elérése után ugyanúgy el kell tüntetni vagy be kell teljesíteni valahogy az új vágyakat, és az egyén szempontjából nem mindegy, hogy elfojtás vagy megértés útján történik mindez. (Mások szempontjából általában mindegy.)
A hiányérzet megléte vagy nem-léte tehát a fejünkben dől el, nem a randin. Félreértés ne essék - noha szerintem itt engem rendre félreértenek -, nem buzdítok senkit sem a magányos létre. Legyen akár három barátnője párhuzamosan az embernek, oké, semmi bajt nem látok benne, éljen kommunában, vagy klasszikus családban, váltogassa havonta a csajokat, mindegy. Mindössze csak könnyebb lesz a lelke, ha megérti a boldogság természetét, pszichológiáját, egyszersmind elvont és múlandó voltát, és nem vár egy párkapcsolattól túl sokat, a megváltást vagy az élet értelmét. Mert csalódni fog, előbb vagy utóbb mindenképp. A csalódás hasznos, tanít, de nem jó mindig ugyanabba a csalódásba belefutni, mert az arra utal, hogy semmit sem okultunk.
(Az pedig a társadalom betegsége, hogy az egyszeri baráttal nem olyan bensőséges a viszony, mint lehetne.)
Mindenkinek lelke rajta, mit tesz, okulni és haladni sem kötelező, megmaradni sem, egyik élet sem jobb a másiknál, legföljebb annak hisszük. Valaki a világ végén tisztes nyugalomban éli le életét egyetlen (és egykori) szerelme oldalán, Csajkovszkij meg irtózatos magányából fakadóan az emberiség végezetéig fog élni a dallamaiban. Emellett Radnótinak beteljesült és halálig tartó szerelme adta az ihletettséget, Vajda Jánosnak és Juhász Gyulának az elérhetetlen ideál és a magány. Össze lehet-e mérni két eltérő élet értékét? (Kutatások is igazolták, hogy a művészek életében a kínzó magány és a beteljesült szerelem hasonló mértékű ihletettséget eredményezhetett.)
Ui.: Egyébként de, a legtöbb értelmes lányt nagyon untatja és taszítja a nyomulás, és komolyan tisztelik, ha valaki logikus, gondolkodó és tisztességes ember módjára fogadja akár a visszautasítást is. Habár a fentiekből kitűnik, hogy amennyiben nagy művészek vagyunk, az önmarcangolás kifejezetten hasznára is válhat a világnak - egyéb esetben csak magunkat szívatjuk meg vele.
Akkor bocsánat, azt hittem hogy az a facebook adatlap a tiéd, ami ki van linkelve nálad. Lényeg, hogy azon, aki van nem úgy fest, mint aki nem jön be egy nőnek sem.:)
Rosszul közelíted meg a dolgot. Aki párkapcsolatra vágyik, az nem feltétlenül csak szexet akar. Keresheti az igazit is, a másik felét, akivel boldog lehet. Mindezt egy olyan nő személyében, akivel eltudná képzelni akár a hátralevő életét is.
Az a nő, aki azért tart téged nem hétköznapinak, mert "uram isten, ennek a palinak nem gond, ha csak barátok lehetünk", az egy komplett idióta. Ebből semmilyen következtetést nem lehet levonni, de ő már egyből arra gondol, hogy "végre egy normális pasi"? Egy normális pasi nem ilyen, mint ahogy egy normális nő sem gondolkodik így.
Abban viszont igazad van, hogy sokkal értelmesebb dolgokról lehet velük beszélgetni, de ezt egy párkapcsolat keretein belül is megteheted.
Én motocrossozom, boxolok és néha focizom is, de imádok olvasni is. Sok mindenről el tudok beszélgetni egy nővel, csak ne tekintsen rám úgy mint egy "barátra", mert még a végén rám szakad az a bizonyos padlás.
Nincsenek is gondjaim nőügyben, hiszen - egyelőre - nincsenek nőügyeim. :) (De miért mondod? Hogyan lehet ezt így fórumon keresztül megaszondani? :D) Hogy az ember ne szorongjon emiatt, az csak belső elhatározás kérdése - és elképesztően felszabadító érzés, sőt, tudat.
Mindezt félretéve egy nő épp csak olyan ember, mint a férfi, nem látom az okát, hogy miért ne lehetne nagyszerű dolog akár a szex nélküli barátság is. Persze egy lánnyal/nővel - tapasztalatom szerint - gyakrabban lehet az autóknál, piánál, számítógépnél, meg "csajoknál" értelmesebb dolgokról beszélni, mint az egykorú férfiakkal, ennek valahol a társadalmunkban megbúvó szocializációs kényszer is oka lehet a hormonális különbözőségeken kívül. És egy jó baráttal kb. mindent lehet csinálni, amit egy párkapcsolatban, leszámítva a szexet és egyéb intim dolgokat. (Mondjuk néha még azt is, ilyen világ ez, elmosódnak a haárok.) Tehát ha egy hőn szeretett lány azt mondja a közeledésedre, legyetek csak barátok, feleld azt: miért "csak"? Hiszen a barátság remek dolog. És ez a hozzáállás hatalmas terhet venne le a válladról, mert megszűnne a félelem, ami szorongással övezi a közeledést és keserűvé színezi a visszautasítást. És a belőled sugárzó könnyedség talán meg is lepné a kiszemeltet, és azt gondolná magában: "végre egy normális pasi, aki nem a gatyájában hordja az agyát". Van az úgy, hogy "nem jön be" az ember a másiknak, fizikai, társadalmi vagy bármilyen okból nem tudja elképzelni magát az adott férfi/nő oldalán, és ez a döntés végtelenül szubjektív, és kénytelenek vagyunk legalábbis pillanatnyilag elfogadni.
