Köszönöm a gyors válaszokat. Megnéztem az átalakítót (nem volt a kezemben 2 éve), sajnos rosszul emlékeztem, magyar dugvillát nem lehet bele csatlakoztatni, csak USB vezetéket. Így a notebookhoz nem jó. Van ötlet, hogy hol lehet beszerezni?
Japánba utazom augusztusban. Ott 100V van és a konnektor is más. Tudja valaki, hogy hol lehet beszerezni transzformátort? A másik kérdés: a magyar dugvillához van amerikai átalakítóm. Az vajon jó a japán konnektorba?
"Tapasztalatom szerint a JR pass e 4 város megtekintéséhez értelmetlen pénzkidobás." - Ez elég evidens, de a JR az összvonalas bérleten kívül kínál olcsóbb, regionális változatokat. Ezekről azért kis keresés után van infó angolul dögivel.
"napi jegy 600 JPY (buszokon a soffőrnél váltható mindkettő)" - Vagy előzőleg automatából és akkor nem kell a sofőrhöz rohangálni.
A kiotói buszjegyeket a buszon, a soffőrnél lehet megvásárolni csak pontosan kiszámolt pénzzel. Ehhez némi segítséget ad, hogy van érmeváltó is a soffőr melletti fizető konzolon (bedobsz egy 100-ast és kiad 10 db 10-est). A papírpénzzel viszont nem tudsz semmit kezdeni. Persze ha pl. 2 napijegyet veszel, akkor nyilván fizethetsz papírpénzzel is. de a 200-at azt vasban kell adni. Egyszó, mint száz a pénzváltással, visszaadással a vezető nem foglalkozik. A hátsó ajtón kell felszállni, a vonaljegyet leszálláskor kell kifizetni, a napijegyért érdemes előre menni és megállónál, pirosnál elintézni. Leszálláskor első alkalommal be kell dugni a leolvasóba a napijegyet (ekkor kerül rá a dátum), a továbbiakban csak meg kell mutatni a soffőrnek a dátumot. Napi 3 buszjegyből bőven fussssssa a napibérlet, ami a tapasztalatok alapján bőven megtérül.
A vonal térképet adják a napijegyhez, gyakorlatilag minden megközeleíthető busszal, gyors, a metróval szemben látsz is menetközben valamit (Létezik külön metró napijegy talán 600 és metró-busz napijegy is, de azok szerintem nem érik meg. Előző korlátozott használhatósága- már a buszhálózat sűrűségéhez képest, a második pedig feleslegesen magasabb árat kell fizetni az elégséges busz napijegy helyett). PL. valaki írta, hogy a busz helyett metróval kell kimenni Arisayamába, mert úgy sokkal gyorsabb. Nyilván van az a hely a városban ahonnan ez igaz, de gyakorlatilag a 204, 202-vel (északi kör, déli kör) minden megközelíthető, ha még közelebb akarunk jutni egy-egy látványossághoz, akkor jönnek számításba a további járatok. A buszmegállóban ki van téve a menetrend angolul is, ahogyan a buszon kijelzőn is megjelenik angolul, illetve be is mondják angolul az állomás neveket. No ez sok esetben nem sokat lendít a dolgon. Tapasztalat alapján a MAPSME "latinbetűsítése" erősen hagy kívánni valót maga után. Sokszor kellett a kisebb buszmegállókat a japán kandzsik alapján beazonosítani, ami végén már egész jól ment, de azért voltak nehéz időszakok.
A buszmegállóban az adott számú busz feliratnál 3 korong jelzi a busz érkezését, melyek sorban váltanak sárgára, ahogyan a busz közeledik.
Alapvető tapasztalat, hogy kevesen beszélnek angolul, de azért lehet ilyen embereket találni. De pl. a buszsoffőrnél ez már nem mindig várható el, "...-ba akarok menni"-t érdemes japánul is tudni. Hálásak az emberek, minden bénán kiejtett japán szóért is, így javaslom az alap udvariassági formulákat (köszönések, kérem, köszönöm) és számunkra nagyon hasznosnak bizonyult "Írja le kérem kandzsival!", "mennyibe kerül?", "kérek 3 belépőt!", a számok ismerete sokat a javít közérzetünkön, magánszervezésű úton.
Minap érkeztem vissza 10 nap Kiotó-Nara-Oszaka-Himeji túrából.
Bár nem kérdezted, de magamból kiindulva sok időt megspórolhattam volna, ha valahol összefoglalva el tudtam volna olvasni. az alábbiakat.
Tapasztalatom szerint a JR pass e 4 város megtekintéséhez értelmetlen pénzkidobás. Létezik a Kansai Thru pass, ami jó szervezéssel kihasználható. A 3 napos (1 nap kihagyás lehet, amikor egyáltalán nem használod) verzió 5200 JPY. A 2 napos 4000 JPY.
Az én útvonalam a következő volt:
1 nap reptér-Oszaka(metrókra is jó a KT pass)-Himeji (nem JR-rel 2300 JPY lenne)
2. nap Himeji-Kiotó (Kiotóban a buszokra, metróra is érvényes a pass) (nem JR-rel 1800 JPY lenne)
3. nap szünet
4. nap Kiotó-Nara-Kiotó (nem JR-rel 1200 JPY lenne)
Ez úgy tűnik, hogy majd annyiba kerül, mintha egyedi jegyeket vásároltam volna.
Itt jön a további tapasztalat, amiért mégiscsak a bérlet megérte:
- vonaljegy a kiotói buszokon 230 JPY/út, napi jegy 600 JPY (buszokon a soffőrnél váltható mindkettő)
- baleset miatt a célunkat nagyobb kitérővel, több vonattal értük el, ami darabonként fizetve rátett volna még 1500 JPY-t, vagy beláthatatlan idejű várakozást, hogy a kiszemelt vonalon utazhassunk.
- nem kellett bíbelődni a jegyautomatáknál, így a több vonal váltásánál a néhány perces átszállási idők tarthatók voltak.
Mt. Takao (Shinjuku-ból kb. egy óra és 390 yen) Chureito Pagoda (Jó időben remek kilátás a Fujira, ez kb. 2 óra szintén Shinjuku-ból, önmagában 3-3500 yen egy irányban (busszal csak 2000 körül), de nem tudom, vesztek-e valamilyen JR Pass-t)
Okutama (hegyes, patakos, erdős vidék, vonattal Tokyo-tól két órányira)
Mt. Ikoma (szintén remek kilátás, Osakából kb. 20 perc és 400 yen vonattal + 360 yen a libegő, ha nem akartok sokat gyalogolni)
Minoo Park (fák, kis vízesés, ősszel pláne ideális, Osakából kb. fél óra és 270 yen vonattal)
Ahol jártam is meg így hirtelen eszembe jutott. De van még aztán ilyen, hogy Arashiyama, Mt. Koya, Mt. Hakone és társaik, de ezek rendkívül népszerűek, az előbbieknél talán kisebb az érdeklődés.
nincs semmi baj a tömeggel, legalábbis szerintem Japán imádnivaló, a tömeg pedig fegyelmezett. Vedd hozzá még Hiroshimát, benne Miyajima szigetet, illetve Narát is.
Arra azért számíts, hogy mindenhol sokan vannak akárhová, akármikor is mész. A Fujin hajnali kettőkor is tömegek indulnak a csúcsra, hogy megnézzék a napfelkeltét. Engem az első pár nap után már nem zavart, el kell fogadni.
Bár a fórum nagyon mélyen alszik, megpróbálom egy kicsit felébreszteni. Hamarosan itt a november és indulunk az izzó levelek sokaságába (remélem).
Az út teljes egészében magán szervezés lesz, ezért is látok neki a tervezésnek. Ahogy olvasom a fórumot többen írjátok, hogy néhány nap után az ember megcsömörlik a tömegtől, a nagyvárosoktól vagy a templomoktól. Pont ezért (és mert nagyon szeretjük a természetet) kérlek titeket, hogy javasoljatok vidéki helyeket, akár könnyebb túrákat, amik tömegközlekedéssel megközelíthetők Tokió, Oszaka, Kiotó környékén.
Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek a sok infót amivel segítettetek. Fantasztikus utunk volt. Bátran induljon útnak, aki még csak tervezget. Csak megerősíteni tudom, nagyon egyszerű a közlekedés, tájékozódás, a metrón, vonatokon is bemondtak minden fontos infót angolul is, sőt legtöbbször ki is van irva monitoron. A 16 éves lányommal simán elboldogultunk, ami talán még fontosabb, mindenhol biztonságban éreztük magunkat. Mi is a JR passt használtuk, plusz a reptéren a JR irodában lehetett venni Suica kártyát is, ezt használtuk a metrón, sőt Shin-Osaka állomáson a coin lockerhez is tudtuk használni. Egyedül Hiroshimában a hirodennen nem volt jó. Ott egy napos bérletet vettünk, ami 600 yen, egy jegy 180 yen volt, így bőven megérte. Annak ellenére, hogy hatalmas tömeg volt mindenhol, gyorsan be lehetett jutni. Indulás előtt még nem volt biztos, hogy Akoba vagy Aokigaharára megyünk. Végül is Aokigahara és a Fuji lett az utolsó teljes nap programja. A híre ellenére mindenkinek bátran ajánlom Aokigaharát. Vezető nélkül jártuk végig a három órás túraútvonalat, még az erdőben is két háromszáz méterenként ki volt táblázva hol jársz és merre mehetsz tovább. Bátran ajánlom mindenkinek aki egy kis csendre vágyik a több napos feszített program közben vagy után. A két dolog ami nekem egy kicsit csalódás volt, az a Skytree és Oszakában a Kaiyukan akvárium. Hatalmas volt a tömeg, ami miatt igazából élvezhetetlen volt az egész, ráadásul a belépők árai is aránytalanul magasak. Ezt leszámítva tényleg gyönyörűek a cseresznyefák, a táj, a látnivalók, elképesztő a tisztaság, szervezettség, a fegyelmezettség (még a metrót is sorban állva várják).
Japánban MINDEN percre pontosan jár, nincs késés még egy perc sem. Egy plasztik kártya amire pénzt tölthetsz fel amennyit akarsz és a buszokon, vonatokon és metrókon ezzel tudsz fizetni, illetve bemenni a beléptetőkapukon. A rendszer leveszi róla az útiköltséget. Akár boltokban is tudsz vele fizetni, de mi erre nem használtuk. Ahol lehetett ott vonattal mentünk és a Rail pass-t használtuk, amit még itthon vettünk meg. Ahol ez nem volt érvényes, ott használtuk a zöld kártyát, kb. 4000 yen fogyott el 8 nap alatt róla. Egyedül Kamakurában nem volt érvényes, ott napijegyet vettük 550 yenért. Minden ki van táblázva nagyon precízen angolul is, meg a google alkalmazások is működnek. Ők sem tudnak nagyon jól angolul...úgyhogy bátran indulj neki!
Köszönöm a beszámolót, élvezettel olvastam, jó tartalmas programot sikerült végig csinálnotok! :)
Lenne pár kérdésem. Írtad néhányszor, hogy busszal mentetek a helyszínek között. Ezek a buszok olyanok, mint nálunk a Volán? Ezek is (a vonathoz hasonlóan) gyakran és pontosan jönnek?
Egy helyen említesz egy bizonyos zöld kártyát. Ez mi?
Készen vagyok a beszámolóval, remélem lesz akinek hasznos információk is vannak benne. Ha kérdésetek van szívesen válaszolok, én is sok információt kaptam itt a fórumon!
Felejthetetlen élmények a felkelő nap országában
Ez csak egy élménynapló nem a nevezetességek bemutatása a célom, azokat már biztosan ismeritek…vagy könnyen elolvashatóak bármelyik útikönyvből.
Régi vágyálmom, hogy eljussak Japánba idén hirtelen-mondhatni váratlanul-teljesült. Februárban egy térdműtét után lábadozva rájöttem, hogy idén bizony nem megyünk síelni. Álmodtam egy merészet és elkezdtem repülőjegyet kereseni Tokyoba.
A dolog előzménye, hogy a fiam már 4 éve él japánban, ott dolgozik és japán barátnője van. Gyakran beszélgettünk már róla, hogy majd egyszer meglátogatjuk, de még karácsonykor is messzi álomnak tűnt az utazás.
Nem túl sok lehetőség adódott az utazásra, mert én pedagógus vagyok, akinek nyáron van több hét szabadsága, de a nyári Japán időjárás nem kedvez a városnézőknek. Túl meleg és túl párás az idő. Így esett a választásunk a tavaszi szünetre. Hozzátartozik még, hogy a fiamnak ugyan jó munkája, de kevés szabadsága van- japán szokás szerint. No mégis sikerült kitalálni, hogy március 23-án el tudunk utazni és legkésőbb április 1-én haza kell jönnünk, mert fiamnak aznap kezdődik az új tanév, angolt tanít egy nyelviskolában.
A szállodákat a fiam foglalta, többnyire a hotelek saját oldalán. Tokyoban 15000 yen/ nap/ 2 fő, Kyotóban 20000yen/nap/2 fő volt az ára, az utolsó szállásunk a reptérnél 12000 yen volt.
A repülőjegy keresésnél fontos szempont volt, hogy ne legyen túl sok az átszállási idő a repülőtereken. Sajnos február már elég késői időpont volt a foglaláshoz, némelyik légitársaságnál már az egekbe szöktek az árak. Így esett a választásunk az Air China légitársaságra, ami eléggé hazárdjáték volt, de nem jött be! Már odafelé 3 órás késéssel indult Budapestről, de akkor még volt elég időnk az étszállásra Pekingben. A repülőgép eléggé lelakott volt, néhol rongyos a választható filmek régiek, gyengék. Az ellátás jó volt, arra nem volt panasz, de a légikísérők kedvetlenek, az angolt valami furcsa dialaktusban beszélték. Visszafelé a pekingi átszállásra 2 óránk lett volna, ha nem késik a tokyoi gép pontosan 2 órát. már a gépen jeleztük a légikísérőknek, hogy bizony nekünk át kellene szállnunk időben, de csak mosolyogtak és elnézést kértek. Később biztosítottak róla, hogy fizetik a szállodát, ha lemaradunk a gépről és megint mondták, hogy sajnálják. Akkor már kicsit aggódva kértem, hogy hadd szálljunk le elsőnek a gépről. A leszállás előtt előreültettek és mi szálltunk ki elsőként. Hatalmas rohanás következett, az útlevélkezelésnél egy nő várt minket, aki előrevitt a sorokban, ragasztottak ránk egy piros matricát és mindenhol előre engedtek. Ekkor már ¾ 1 volt a gép pedig 1 órakor indult volna és volt még hátra kb. 1 km futás. Velünk együtt még kb. 8 ember szaladt a repülőtéren a budapesti géphez. A gépben az összes utas bent ült már több, mint fél órája és minket vártak. De elértük. Az már más kérdés, hogy a csomagunk nem került át csak a másnapi gép hozta. Volt egy megállás hazafelé Minszkben, ami legalább 1,5 órás veszteség volt, amíg a gép tankolt, az utasokat kiszállították sorba kellett állni megnézték az útlevelünket, keresztülvezettek a repülőtér összes váróján és azonnal visszaszállítottak a gépre! Szóval az Air China-t soha többet nem fogjuk választani!
No, de jöjjön az, amiért utaztunk:
nap este a fiamék vártak a repülőtéren, vonatra ültünk és Asakusában az Apa hotelben szálltunk meg. A szálloda nagyon jó helyen van közel az állomáshoz és a látnivalókhoz is. A szoba nagyon kicsi, a bőröndök csak állítva fértek el benne. Egy gyors sörözés után gyorsan elaludtunk éskipihenten ébredtünk másnap reggel 7-kor. A reggeli választható volt, mi angol, fiamék japán reggelit ettek. Az angol reggeli tükörtojás, virsli, pirítós, tea, narancslé volt. Jóllakva indultunk 9 órakor várost nézni. Az Asakusa Shrine és a Sensoji templom 200 méterre volt a szállodától. Egy sinto és egy buddhista templom is volt egymás mellett. Első élménynek felemelő és valahogy hihetetlen volt az, hogy itt lehetek. Egyfolytában csak mosolyogtam. Az idő csodás, 20 fok volt már délelőtt. A cseresznyefák idén a jó idő miatt egy héttel korábban kezdtek virágozni az előrejelzésnél.
Kicsit körbenéztünk a körülöttük lévő bazárokban, de úgy döntöttünk majd később visszajövünk még. Elmentünk a központi vasútállomásra kiváltani a Rail pass-t és megvenni a helyjegyet a másnapi utazáshoz. Ezután a császári palota kertjét néztük meg, a híres híddal és még egy közeli parkot, ahová gyalog sétáltunk el.
Innen az Ameyoko bazárba mentünk, ami az Ueno állomás közelében van, hogy megvegyük a páromnak a sportcipőt-amit sajnos elfelejtettem becsomagolni az útra. Hatalmas tömeg hömpölygött a bazárban, de sikerült egy Nike cipőt venni 7000 yenért, amiből levonták a Tax free adót így csak kb. 6200 yenbe került. Párom cipőt cserélt és folytattuk a városnézést. Már besötétedett mire az Ueno parkba értük. A cseresznyefák virágba borultak, ki voltak világítva, a park tömve volt piknikezőkkel, hatalmas buli volt. Mindenhol mosolygó, jókedvű, falatozó emberek és persze hihetetlen tömeg. Itt sikerült igazán megértenünk a cseresznyevirágzás spirituális jelentőségét a japánok számára. Addig nem teljesen értettük fiam barátnőjének arcára kiülő áhítatot, amikor egy virágzó cseresznyefát láttunk. Megint metróra ültünk és irány Shibuya a kereszteződés! Láttam már filmen, de mellbevágó élmény volt, ahogyan a tömeg ellepte zöldnél a zebrákat! Átmentünk, aztán felmozgólépcsőztünk az állomás 3. emeletére és onnan néztük vagy 20 percig a hihetetlen forgatagot. Vacsorázni egy közeli sörfőzdébe mentünk, ahol „Happy hour” keretében megvacsoráztunk és 6 féle sört kóstoltunk. (2 dl-es poharakban) Este 10-re értünk a szállodába. Nem volt „jetlag”-fáradtak voltunk és aludtunk, mint a bunda!
nap utaztunk a 10 órás Shinkanzennel Kyotóba. Bámulatos élmény volt! Hihetelen szervezettség, gyorsaság, pontosság jellemzi a közlekedést. A Shinkanzen vonatok 3 percenként járnak-nem tévedés!-és tele vannak. Tiszták, kényelmesek, van rajtuk USB-töltő csatlakozó. Fél egy körül értük Kyotóba a pályaudvarra, aminél hatalmasabb , lenyűgözőbb modern épületet nem láttam még! Gyalog mentünk a szállodánkba, mely a hotel Kuu Kyoto volt. Ez már tágasabb, kényelmesebb szoba volt, és a szállodához fürdő és mosószoba is tartozott. Jól esett esténként az egész napos járkálás után szaunázni és kiáztatni fáradt tagjainkat.Két medence volt, az egyik szabadtéri. Még a mosást is igénybe vettük, 200 yen volt egy mosás és 100 yen a szárítás. 1 óra alatt kész volt. Svédasztalos reggeli volt finom japán és európai ételekkel, italokkal.
Letettük a csomagjainkat és elmentünk a Kiyomizu-dera buddhista templomhoz. Sajnos a legnagyobb épület be volt állványozva, de így is látszott a fenségessége. Itt egy nagyon érdekes élményben volt részünk, egy föld alatti sötét szobában lehetett egy folyosón korlátba kapaszkodva végigmenni, amig egy szent követ nem láttunk meg kivilágítva. Ez az út a születést jelképezi, amikor a gyermek kiérkezik a világba. Spirituális élmény volt.
Ezután a sétálóutcában bámészkodtuk, édességet kóstoltunk-és persze vásároltunk is, hiszen ki tudna ellenállni ilyen sok finomságnak. Ráment ettünk ebédre, majd lesétáltunk a Gion negyedbe. A folyóparton teljes virágzásukban voltak a cseresznyefák, nagyon sokan voltak rájuk kíváncsiak. Csodás látványt nyújtottak. Ami még extra volt: nagyon sok fiatal lány járkált beöltözködve színes yukatában, és szívesen engedték fényképezni magukat. (A yukata a kimonó nyári változata, anyaga vékony és nem olyan drága) Néhány beöltözött férfit is láttunk, sőt egész családokat kisgyerekekkel. Több kölcsönző is van a városban és 2-3 ezer yenért lehet ruhát bérelni egy napra. A hajukat és a sminkjüket is elkészítik, aztán így parádéznak egész nap.
Vacsorázni egy olyan étterembe vittek minket, ahol kicsi szobák tolóajtókkal elválasztott apró helyiségek vannak. Polipot, steaket, halat, tintahalat ettünk és sört ittunk hozzá. Hazamenve még a fürdőben áztattuk magunkat egy kicsit, nem sokat, mivel a japán fürdőkben rettentően forró a víz, nem lehet sokáig benne maradni.
nap Narába mentünk, ahol először a nem is olyan szelíd szarvasokkal találkoztuk akik olykor elég erőszakosan próbáltak ennivalót szerezni maguknak. Ezután a Tódaiji buddhista templomot néztük meg a nagy buddhával, azután pedig a Kasuga-taisha sintó szentélyt, lenyűgöző volt a sok lámpással. Különösen hatásos volt a sötét szoba a világító lámpásokkal és a kb.3000 kőlámpás az épület körül.
Sokat sétáltunk a nagy parkban jókat nevetve a szarvasok találékonyságán. Fürdő után vacsorázni egy japán kocsmába: izakaja-ba mentünk. Itt a fő hangsúly az iváson van, de vacsorázni is lehet, bár az ételek elég drágák és nem túl nagy adagok. 2 órán keresztül lehet 1500 yenért inni. A ételekért külön kellett fizetni. Az italválaszték: Jim-bim whisky és koktéljai, szaké 3 féle, sör, bor, szilvabor, alkoholos koktélok és üdítők. Mi a legtöbbet végigkóstoltuk(!) és vacsoráztunk is. Itt nagy közös terek vannak, láthattuk a többi vendéget is. Több lánycsapat is mulatott ott, fiúk nélkül 5-6 lány, nagyon hangosak és jókedvűek voltak.
nap Kyoto Ginkakudzsi-az ezüstpavilon templomához buszoztunk, utána a filozófusok útja sétányon csodálhattuk meg az immár teljesen kinyílt pompás cseresznyevirágokat.
Ezután busszal és vonattal mentünk Fusimi Inari-nagyszentélyhez, ami az egyik legnagyobb sinto szentély a kiotói Inari-hegy lábánál. Imacsarnokához két út vezet, összesen körülbelül 10 000, cinóbervörösre festett torii vagyis szentélykapu alatt. Sajnos a műtött lábammal nem vállaltam az utat a hegyre végig, kb. 500 métert tettünk meg a kapuk alatt.
Innen vonattal mentünk vissza Kyotóba. A szállodában amig ment a mosógép a fürdőben kipihentük kicsit magunkat és újra útra keltünk. Este Kodaiji zen buddhista templomát kerstük fel ahol esti kivilágítás, fény-és hangjáték és bambuszliget tette felejthetetlenné a látványt.
Vacsorázni egy rizses-hús evő helyre mentünk, ahol kagylólevest és currys rizses húst ettünk a tetején rántott hússal. Meg lehetett mondani, hogy milyen erős curryt kérsz én a 10-es skálán 2-est kértem kellemesen csípős volt. A fiam 3-ast evett és eléggé huhogott tőle.
Itt mondom el, hogy én mindenevő vagyok, bárhol járunk a világban, szinte mindent megeszek. Férjem jóval válogatósabb nálam, neki „magyar gyomra” van ahogy szoktuk mondogatni. Ennek ellenére mindig talált magának ennivalót, ő sem maradt éhen.
Mint minden este ezen a napon is 10 körül értünk a szállodába és reggel 7-ig aludtunk.
nap a busszal mentünk a Kinkakuji aranytemplomhoz. Hát ilyen embertömeget én még nevezetességnél nem láttam! Még a fényképezőhelyeknél is sorba kellett állni. Kicsit elvett az élményből, de azért csodálatos volt. És persze lenyűgözött az is, ahogy az emberek fegyelmezetten sorba álltak.
Busszal folytattuk utunkat az arasijama negyedbe, ahol először a folyóparton nézelődtünk és csodáltuk a cseresznyevirágokat. A Tenryuji templom megint tudott újat nyújtani, akárhány templomot és szentélyt láttunk, mindegyik más volt.
Természetesen nem maradhatott kis a bambuszerdő sem, bár ott is nagyon sokan voltak, lenyűgöző látványt nyújtott, de nekem az előző esti bambuszliget hangulata megkapóbb volt. A sétálóutcán ettünk egy pavilonsornál. Tésztagombócot, polipgombócot és sült csirkét. Édességnek hatalmas szakura krémmel töltött palacsintát ettünk, de mohóságomban elfelejtettem lefényképezni-isteni volt! Innen vonattal mentünk vissza Kyotoba. A szállodába visszamentünk a csomagokért és 6 órakor felszálltunk a Tokyoba tartó Shinkanzenre. Fél 9-re értünk a városba, 9-re az Ours Inn Hankyu hotelbe. Ez volt a legnagyobb, legkényelmesebb szobánk. A szállodához nagy fürdő is tartozott 7-8 medencével, szaunával, gőzfürdővel ami nagyon jól jött esténként, mert a lábam erősen tiltakozott a napi 10 órás séta ellen.
6.nap Kamakurába mentünk, ezt a kirándulást nagyon vártam. Itt megvettük a buszra a napijegyet 500 yenért, mert ez volt az első alkalom amikor sem a Rail pass, sem a zöld kártya nem volt érvényes. Első utunka nagy Buddhához vezetett, mely méretével is lenyűgöző volt. 10 yenért be lehetett menni a belsejébe is. A Haszedera templom következett ahol megint szép példáját láttuk a két vallás együttélésének. A buddhista templomban sintoista szentély is volt. Csodaszép 500 éves japánkertjét nem győztük fotózni, a kőkert különösen tetszett.
Megint buszra szálltunk és a Takedera bambusztemplomhoz mentünk, ami talán kevésbé ismert és látogatott. Itt a templomon és az elmaradhatatlan japánkerten kívül egy szép bambuszliget is volt. Egy kedves japán lány megkért, hogy fotózzuk le, cserébe én is kaptam egy fotót.
Gyalog sétáltunk le a hegyről a Hajiman sintó szentélyhez, melynek kapuja messziről látszott. Megint láttuk azokat a madarakat, melyeket egész Kamakurában lehet látni. Nem tudom mik ezek, de gyanítom, hogy ragadozó madarak. Itt figyeltük meg először, hogy nemcsak szakéshordók, de sörösrekeszek is vannak a fogadalmi ajándékok között.
Visszamentünk a szállodához ami a Shinagawa állomásnál volt és itt végre beszabadultunk egy szupermarketbe, ahol nem győztem csodálkozni-és persze fotózni. A gyümölcsök nagyon szépen csomagolva, de méregdrágán voltak kitéve. Fiam elmondása szerint, ha vendégségbe megy valaki lehet 1(!) db. almát vagy valami más gyümölcsöt vinni ajándékba. A húsok vékony szeleteire először azt hittem, hogy csak felvágottak. A húsárak pedig egyenesen mellbevágóak.
Ami érdekes volt, szakét és szilvabort akartunk venni, de csak nagyon drága fajták voltak. megkérdezte a fiam az eladót, hogy nincs-e másfajta. Ami ezután történt, attól tátottam a számat: az eladó elnézést kért, amiért nincsen az amit keresünk, majd odakísért minket az egyik kijárathoz és megmutatta, hogy szemben van egy másik bolt, ahol nagyobb a választék italból, oda menjünk! Hihetetlen! Egy boltos átküld a konkurencia boltjába vásárolni! Ez is csak Japánban fordul elő. Még egy 100 yenes üzletbe is betértünk, sikerült néhány rizses tálkát meg matricákat (az osztályomnak) venni.
Közben vacsoraidő lett, elmentünk vonattal egy állomással odébb rizseshúst enni. Nagyon finom volt és erre is lehetett mindenféle feltétet kérni a rántott hústól a polipig bármit...igen, a rizses húsra!! Jóllakva mentünk vissza a szállodába és a fürdő ezen a napon sem maradhatott el.
7. nap még igyekeztünk sok mindent belezsúfolni a programba, bár már látszott, hogy minden, amit terveztünk nem lesz teljesítve. Reggeli után elvittük a csomagjainkat a Haneda repülőtér melletti szállodába, hogy ne este kelljen fáradtan átcuccolni. Utolsó éjszakánkat közel a repülőtérhez akartuk tölteni, mert reggel fél 6-ra a repülőtéren kellett lennünk. A szálloda kényelmes volt és nagy előnye, hogy reggel shuttle busz vitt ki ingyen a repülőtérre.
Utána eldöntöttük, hogy a Tokyo Skytree tornyot semmiképpen nem hagyjuk ki és oda indultunk. Sajnos nem regisztráltunk előre és bizony sok idő ment el a sorbanállással. Amikor végre feljutottunk, bizony nem bántuk meg! Én még soha nem voltam ilyen magas toronyban, hihetetlen élmény volt számomra! Az üvegpadlóra alig mertem rálépni, pedig nem vagyok tériszonyos. Azt hittem, körülnézünk, fényképezünk párat és jövünk is le, de bizony majdnem 1 órát töltöttünk fönt, annyira elvarázsolt a látvány. Japánban szinte minden nap ért valami olyan meglepetés, amire nem számítottam, a mai meglepetés az ebéd volt. Életem legfinomabb hamburgerét ettük a torony aljában, egy Hawai étteremben.
Mivel még nagyon kevés ajándékot sikerült vásárolni elmentünk Asakusába, ahol a bazárban még bevásároltunk némi suvenírt. Innen a Rikugien park volt a következő állomás, mely egy édenkert a város közepén. Itt sikerült igazi kimonóba (nem csak yukatába) öltözött nőket látni.
Nem hagyhattuk ki a Harajuku divatnegyedet sem, itt igazán divatosan, olykor extrémen öltözött fiatalokat láttunk. Találtunk egy 3 emeletes 100 yenes boltot is, amit szintén végigszaladtunk, egy keveset vásárolva. Kerertünk egy sushi éttermet, ahol –persze- életem legjobb szusiját ettem. Fiam szerint ez „csak” egy középkategóriás sushi-étterem volt. Hát én el voltam bűvölve tőle! Milyen lehet a „jobb”? Egymás után vettem le a tányérokat a futószalagról.
Ekkor már nagyon fogyott az időnk! Végezetül Shinjuku belvárosa következett, ekkorra már besötétedett világítottak a hatalmas reklámok, nyüzsgő élet volt az utcákon. Bejártuk a piros lámpás negyed utcáit, nézelődtünk, kódorogtunk.
Végül 10 óra felé búcsút intve Tokyonak fáradtan mentünk a szállodába. Gyors fürdés, pakolás után alvás, mert másnap korán kellett kelni.
8. nap reggel kissé álmosan ültünk be a szálloda buszába, ami 10 perc alatt kivitt minket a repülőtérre.
Nehéz szívvel vettem búcsút a fiamtól, akit most majd hosszú ideig megint nem látok személyesen, de végre megértettem és beláttam, hogy miért él ott, a világ túlsó felén. Csodálatos utazás volt, annak ellenére, hogy több dolog kimaradt, amit még jó lett volna megnézni, de most én is azt mondom, amit a gyermekem:
Köszönöm szépen a választ, én is tartottam tőle, hogy nem hagyhatom korlátlan ideig az automata megőrzőben, amilyen precizek a japánok...Megnézzük a másik megoldást, köszönöm!
Meg tudomásom szerint a legtöbb coin locker 72 órát enged, utána begyűjtik a csomagot és jó pénzért az üzemeltető központjában veheted át őket, szóval esetedben ez necces megoldás.
Amúgy van hagyományos, személyzettel ellátott csomagmegőrző is a jegykapukon belül és kívül is (nyilván előbbi drágább). Ha viszont van időtök, akkor pl. a Yaesu South ki-/bejáratnál van egy "Rail-Go Service", ahol csomagonként (mérettől függetlenül) 420 yen/csomag/nap áron tárolhatjátok a cuccaitokat. Jegykapukon belül pl. az Ecbo Cloak már csomagonként 800 yen naponta és gyakran zsúfolt is, viszont lehet előre foglalni, de városszerte több helyen is van megőrzőjük. Az állomáson kívüli megőrzök világát viszont már annyira nem ismerem, úgyhogy azzal kapcsolatban nem tudok állást foglalni.
Köszi, pont erre gondoltam! Akkor az Ishigaki 3 napot nem agyalom túl, csak lesz hely; a Kerama szigeteknek akkor viszont utánajárok és megpróbálok majd előre jegyet foglalni, hogy ott ne legyen gond. Jó lenne legalább egy szigetre átjutni, ha már ott vagyok. Köszi!
