Herenden már régebben, a Jeli Arborétumban tavalyelőtt. KIcsit elszámoltuk magunkat, mert már a rhododendron virágzás már javában tartott, a koraiak már el is nyíltak, de így is volt nézni és csodálni való...
Túl vagyunk az Anyák Napján is. Szerintem a legszebb hónapban, - a gyereknap mellett - a legszebb ünnep. Én is kaptam sárga rózsát a két unokától meg a lányomtól és egy szekérre való illatos orgonát. Hogy honnét "varázsolták" elő nem tudom, de nagy örömet szereztek vele.
Nekem sincs kertem, de erkélyem nekem is van. Két csodálatos bimbós leánder a főszereplő rajta. Ültettem futó muskátlikat is, még szeretnék majd paradicsomfát és akkor teljes lesz a komfort...
Ellenben fotózni nagyon szeretem a virágokat. Sokszor ismeretlen csodaszép kertekbe is bekéredzkedem és lefotózom.
Van egy őrző-védő cicám Micike. Ha idegen merészkedik a közelembe bizony átcsap karmolósba. Érdekes módon van akit nem bánt, de aki ritkán jön azt azonnal "letámadja."'
Holnap mesélek, csodaszép helyen jártam tegnap. Herend és a Jeli arborétum volt az utazás színtere...
Meglepődtél? Igen, már pár napja kedves emberek jártak erre felé, s válaszoltam nekik, ők nekem, s igy kialakult egy olyan beszélgetős formáció, hogy az Idős Netesek, Egyesüljetek fórum mégsem szünt meg.
Ennek örülök és gyertek, egyesülve beszélgessünk...
Gratulálok a paradicsom palántáidhoz kedves Gazda!
Bizonyára meg fognak eredni, máris látszik a "jó szándékuk" ez irányba.
Igen, ez a hét meleg lesz, de sok eső is fog esni. Ez jó lesz a szabadba kiültetett palántádnak.
Szeretek eső után sétálni, s a növényekkel, virágokkal együtt lélegezni...
Tegnap már pötöm kiskacsákkal is találkoztam... Az esőcseppek meg ragyogó fényben táncoltak a virágokon...
Az eső táncolt, énekelt, a füvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább.
De jó is lenne olyan erősnek lenni, Mint ezek az apró gyöngyszemek, A föld alól is, mindég elő bújni, Hiába temetnének el gondos kezek.
A száraz, kegyetlen semmiségből Tör ki, hatalmas erővel a nap felé, S bár csiráját súlyos léptek törték, Túlélte, megadást nem ismervén.
Gyönge, puha szárán ring a tavasz, Tucatnyi pompás, habos ékköve: Ám hamis illatú ringása ravasz, Mosolya, lelkemnek igazi könnye.
Ő volt a mindenem, de megcsalt, Megtévesztette óvatlan szemem, S mikor azt hittem, a virága igaz, Akkor csapott be leginkább engem.
Úgy vártam a tavaszt, a feltámadást, Mert hittem, mert akartam erős lenni: Akár a gyöngyvirág, ki a dudvából is, Bárhonnan is, újra a világra tud jönni.
Lelki békém Ülök a tóparton csendben, magányosan, Nincs ki mellém ülne, s ölelne szorosan. Figyelem a vizet, s nyugodt a lelkem, Gondolataimban elvész minden terhem. Gondolok az örömre, mely néha kerül engem, Miről egykoron, még ódákat zengtem. A múltra gondolok, mi megtörtént velem, S a jó jut eszembe, mi megtölti a szívem. Jobb vigyázni álmomra, becsaphatnak ők, Nyitott szemmel fogom nézni ezután a jövőt. Vágyaim vakon elvihetnek bárhova, S félek, hogy nélkülük nem találok haza. Álmodom, létezem, éldegélek csendben, S ott vagyok egy tiszta harmatcseppben. Ez a pillanat, mit belém égetett az élet, Ez adja meg nékem a lelki békességet. ( Tobai Rózsa )
Persze, hogy tudom, hogy igy van mióta a világ világ. Csak igy szemtől szembe még nem volt szerencsém látni!
Ahol a szarvas inni jár, moccanatlan a nyír s a nyár? Még a fűszál is tiszteleg, mikor a szarvas inni megy megáll akkor a patak is egy pillanatig áll a víz: s ő lépked, ringatja magát, agancsa égő, ékes ág.
Ez a élet rendje. Elvész a szarv, vagy az agancs, aztán esztendőre kinő. újra Ennek már csak így kell lenni, mert így van ez évezredek, sőt talán évmilliók óta, amióta szarvasok, agancsosok élnek a Földön. A kívánságod bizonyára megvalósul és ki fog neki nőni a szarva helyett az agancsa, mert mint mondtam, ez az élet rendje. S rendnek kell lenni.
Olyan érdekes gondolatok forogtak tegnap a fejemben. Kerestem azt a szép nagy agancsú szarvast, akit egy héttel ezelőtt láttam és fotóztam. Nem találtam. El is keseredtem, hogy eltűnt... Aztán árnyékban előjött egy hozzá hasonló állat... Közelebb mentem, felállt és elindult felém... Ekkor láttam, hogy bizony elvesztette a csodálatos ékességét fejének! Helyén csak egy friss sebet láttam... Óvatosan megvakargattam a környékét a fején és hálásan nézett rám... Nem tudom, hogy ilyenkor mit éreznek, de szeme szomorúnak tűnt... s, mikor eljöttünk, láttam, hogy le is feküdt újra! Kívánom neked, hogy sikeresen nőjön ki a szarvad és viseld egészséggel!
