Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Üdv! Gyakorlati tanácsot kérnék egy Aogami penge élezése kapcsán. Az itthoni legfinomabb kövem egy 600-as Haidu a régebbi típusból. Ez sajnos nem végez a kívánalmaknak megfelelő munkát rajta. Az újabb köveit nem ismerem illetve nem sok ötletem van mivel kéne nekiálljak. Nem szeretnék nagy beruházást mert csak ez az egy ilyen kemény pengém van. A rögtönzött csiszolópapíros megoldás működhet? A 280-as meg a 600-as kő is eléggé megdolgoztatott anno.
Az NPI (National Pithecus Investigation) új felszerelést kapott. Egy nagy ruhát szép felirattal, mert az a legfontosabb. Aztán egy botnak látszó eszközt, hogy azzal lehet ütni a forró nyomot mert nem süti meg a kezet. Továbbá egy nem kevésbé fontos eszközt, az evőpálcikát. Azzal lehet a népet etetni a rizsával.
Persze a botnak látszó tárgyról kiderül, hogy egy titkos kés. Egy katanatörp, magyarul tantó. A katana szó ősmagyar eredetű, a parasztlegény biztatta a leányt a boglya aljában, hogy "Kata, naaa, naaaa", mármint hogy bökjenek már. Így került át japóniai testvérekhez, mint a legkisebb bökö neve. De ez egy másik topik témája lenne. A tantó neve pedig a gyerekek tanító-késéből korcsult. Tehát a Lenyugvó Nap országából átugrottunk a Felkelő Nap országába. Egy légies, általános EDC kiskés, ami az étkezéstől (evőpálcika faragás) a matahari elkövetéséig (nipponi spéci öngyilkolászat) bármire felhasználható. Ez a parancsnoki példány speciel valódi ősi japán... (...áron lett közbe'szerezve)
Ez egy eredeti Fushimuki, a híres kardmester munkája Kamuseki-ből. Újrahasznosító átdolgozás. A kis tantot két katana gyártása közötti szakészünetben fusizta. A klasszikus formájú pengén a multikulti jegyében a valódi kínai díszítő sormintát is meghagyta. A valódi, ősi, szakéban edzett penge mindent vág. Az akkori Nihonban egy ilyen fusimunkát is vigyázzállásban kellett megsüvegelni, mint a sviccerlandi Hermann Gessler kalapját. A történelem folyamatos ismétlések sora.
A pengét még a Kamu Kaze idejében zsákmányolták (= találták a parton), Cho Lin Gen gyártmány volt. A hossza 102 mm, vastagsága 1,5 mm, szélessége 22 mm. Az egész eszköz hossza tokostól 200 mm, vastagsága 10 mm. A penge TSTM acél, 440c-hez közelálló, a saya és a tsuka bambusz. És akkor nézzük a teljes modernizációs csomagot.
A ruháról és a késről már volt szó. A készlet fontos darabja az önvédelmi kéthangú síp, ez nagyon ajánlott önvédelmi eszköz civileknek is. Csak meg kell fújni és a támadó megzavarodik. Mint aki A4-es fehér papírlapot ajánlott erre a célra. Kapcsolódik hozzá a szakéspohár, hogy kellőképpen rózsaszínben lássuk a világot, és kapcsolt áruként a két pár evőpálcika, hogy a harcos barátnőjének is jusson valami kemény. Persze a tanto, mint különleges darab a PTA Késmúzeum állományába került felvételre, csak akkor veszik elő, ha nagy kábításra és terelésre van szükség.
motto: " Úgy elmennék.. talán nem is jönnék vissza... talán nem is áll szándékomban." (Bilbó)
Elöljáróban, nagyon szép a késed, a maga egyszerűségében is nagyon praktikus, az újrahasznosítás is kedvemre való. De nem leszek a konkurenciád, mint ahogy az itt néha előforduló gyártónak sem. :-) Az olvasó közösséget ne keverd össze a "pokolra kívánó" közösséggel, hiszen itteni és általában netes megjelenésük, ha nagyon finom akarok lenni, akkor 00-s. Amikor egy-egy - a maga korában hasznos és néha csúcstechnológiát képviselő - késjellegű eszközt bemutatok, annak valósága, háttértanulmányai is vannak. És még a tisztán steampunk kések is tartalmaznak valós elemeket. Arról nem én tehetek, hogy az a pár köpködő, a késeket meglátva, a szöveget olvasva csak áll, mint bányaló az ügetőn. Véleményüket pedig az ősi azték isten, Gugolkakán nagy piramisa alá teszem. Egyébként hiába linkeltem, mutattam a késvilág sokszínűségét, ami túlmutat a konyha- és vadászkésen, annyit fogtak fel, mint vakond a holdraszállásról. Ha már szóbakerült, az ámítástechnikát az Algol 60-al, itthoni gyakorlatként egy ZX80-al kezdtem. Aztán persze haladtam a "kórral" és a korral. :-) Aki konyhakést akar, az menjen ki a búcsúba, vagy a falunapra, ott vannak ilyenek dögivel.
A "szokványos" késeket összeszerelők annyian vannak mint égen a csillag és annyit csinálnak, hogy még el is adnak belőle. Még a penge- és markolatanyag-árusokat is eltartják. A "nem szokványos" késeket pedig megtalálhatja a neten akit érdekel. Én sem mindig - noha sokszor előfordul - magamtól találom ki a késformát. Vannak történelmi leírások, képek, fényképek. Időm pedig már mint gyúródeszkán a liszt, hiszen már csak az utolsó diplomámat, az "Alulról" fokozatú "Ibolyaszagoló" mesterdiplomát várom. Persze ez a legutóbbi kifogásolt kés sem teljesen egyedi darab a világegyetemben... ...hiszen nagyon régen...
Szóval nem hiszem magamat a SAE lista (Spanyolviaszt Análisan Előállítók) tagjának, mint itt néhányan + a fikanickjeik. Azért minden nagyképűség nélkül el kell ismerni, hogy csak néhány nagyon "egyszerű" élőlény recskázik itt az egyébként tök értelmetlen minuszolgatással.
Azért ez a szöveg, amit itt előadsz, nem semmi. Én évtizedek óta, a mogyoróországi netes kezdetek óta pályán vagyok, és láttam már ezt azt, de te tényleg párodat ritkítod. Ez most jó értelemben mondom, és a szövegedre értem. Ehhez a szöveghez azért ki kellett járni néhány tánc-és faiskolánál többet is. A kitartásodat is csodálom. Egy ilyen közegben, ahol téged a közönség 95%-a (szerény becslés) pokolra kíván, hát, itt ilyen kitartóan nyomulni, az tiszteletet érdemel. Ehhez képest ugye, ezzel furcsa minőségi ellentétben állnak az általad bemutatott kések, vagy késszerű tárgyak. Ezekkel kapcsolatban egyedül az a releváns kérdés (ez tényleg érdekel engem, ha válaszolsz, írd meg), hogy ezeket az elbaszottan ronda, funkciótlanul használhatatlan, teljesen értelmetlen késeket kit csinálják, és miért csinálják. Hiszen ennyi energiával akár már normális, értelmes késeket is gyárthatnának. Miért nem teszik? Ez egy ún. "rejtély", ami még megfejtésre vár.
Én nem beszéllek le téged arról, hogy ide, vagy bárhova írj. Az szemmel látható, hogy ez neked jó szórakozás. Hogy miért az, azt nem tudom. Attól, hogy értelmes, és szellemes vagy, és jól fogalmazol, még simán lehetsz paranoiás is, akinek ez a tevékenység kattant be. Vagy nem, nem tudhatom. Az én vizeimet nem zavarod, különben is, én már alig Index-fórumozok (azok az idők rég elmúltak), a többieknek meg nyugodtságot, és elfogadást ajánlok. Elfér, nem? De. Lehet mellette bármiről beszélgetni? Lehet. Muszáj elolvasni, megnézni a képeit? Nem. Akkor mi a gond? El kell viselni. Túl kell lépni rajta. Meg kell érteni. Történtek már rosszabb dolgok is a történelemben.
Ebben a veszett nagy melegben, egy új kés gyártódott. Na, a "gyártás" persze túlzás, mert én a kísérletezés fázisában vagyok. tehát nem a futószalag-termelés fázisában. Kísérletezek a technológiával, az anyaggal. Miből érdemes, mi éri meg időben fáradságban, kockázatban (volt már, hogy kicsit tovább benne hagytam a kovácstűzben az anyagot, és elolvadt), satöbbi. Aki nem eladásra, csak hobbiból, a saját örömére csinál kést, annak jó, mert nem áll kényszer alatt. És ha elbaszta, hát magának baszta el. Lesz másik, és tanult az esetből. A kovácsolás, és a késkészítés egy folyamatos tanulási folyamat. Nem mondom, hogy 10 év után is az, de az első években biztosan. Abban különbözik az oskolai kémia, magyar, orosz, stb. óráktól (a megfelelő undok óra tetszés szerint behelyettesíthető), hogy ez örömteli, izgalmas esemény, és folyamat. A szemed előtt alakul át néhány hulladék (kidobott acél, zsák, rézcső, drót), egy másik minőséggé. És látá hogy ez jó.
Ez a pacienst csapágyból kovácsoltam, a markolata házi készítésű zsák-micarta. A formája, amolyan kompromisszumos "bushcraft". Nem túl hosszú a penge, hogy finomabb tevékenységekre is használható legyen - azért, bevallom, meglehetősen ritkán megyek ki a vadonba, hogy egy szál késsel túléljek, ahelyett inkább otthon kolbászolok (kolbászokat, és szalonnákat vágok, no meg hagymákat is), és arra jó. Szeretem formailag a "letörő hegy"-et, azzal szükség esetén jól lehet szúrni (ugye, ha a vadonban meglep a vaddisznó: esélye 1: 1000000). A pengét most besötétítettem, ez ilyen lett, és kifejezetten nem hasznos abban az esetben, amikor az ember az ausztrál sivatag közepén veszik el, és egy fényes, tükröző pengével kellene jeleznie az őt kereső helikopternek. Tiszta szerencse, hogy viszonylag ritkán szoktam elveszni az ausztrál sivatagban. Szóval, szeretem ezt a bushcraft-formát, tulképpen ideális-univerzális, a legtöbb dologra használható késformának tertom, és még csinálok is ilyet, de most a következő nem ilyen lesz, hanem egy inkább "taktikai"-jellegű kés, bár én magamban már elneveztem "gyilok"-nak. No nem mintha... de a kinézete nem lesz olyan szelíd-szolid, mint ennek.
motto: "Fátyolos az ég. Valami gomolyog keleten. Egy álmatlan rosszakarat. Az ellenség szeme mozgásban van." (Legolas)
Maradjunk még a békanyúzónak is csúfolt uzsonnakéseknél. Most egy nagyon különleges darab, egy unikum került a PTA Késmúzeum bemutatandó kiállítási tárgyai közé.Razdvatri Kazacsok kozák vitéz uzsonnakése. A veretes darab az Ural lábánál fekvő Balsaja Recska na Duráku falu híres zselezníj daragíj mestereinek remeke.
A zseleznyikok szemmel láthatóan a becsavarodás hívei voltak. A kést megfogva elvágjuk a kezünket, de a nyelét megmarkolva viszont azonnal szaladunk a (ma már nem divatos) kalapunkért, hogy meg tudjuk emelni az ősi mesterek tudása előtt. Kenni-vágni lehet a sokféle fogásformával. Bökésben jobb mint egy puukko, mert az alkalmasint csak húst vág, míg ez becsúszik ujjperc-csontig.
Az eszköz korát a késő X. századi bőrvérteket idéző szegecselt bőrmarkolata teszi valószínűvé. Dr. Anomália Bozsemojova, aki az eszközt eljuttatta a PTA-hoz, kifejezetten azt a kort kutatta. Így jutott el a híres toszkénei utazó Eseminus Detoxicus, a Ratto Bianco című művében leírtak alapján a Retrográdban székelő I. avagy Rettegett Farbarugov cár kozák testőrének leszármazottaihoz. A jámbor utód, Zajac Zajacovics Nupagagyí néhány vodka-nazdaróvije után örömmel vált meg az unikum ereklyétől. Önzetlenségéért kapott még egy üveg Unicumot is.
A pengét az akkoriban szokásos módon, kathaji vándorkalmároktól szerezték be. Rozsdájuk volt, azt nem kértek hozzá. Marhákkal már ők is jól el voltak látva, így egy kis bőrt nem volt gond lehúzni róluk. Némi réz is maradt még a rézkorból, tehát az ősi mestereknek minden a rendelkezésükre állt egy ilyen remek elkészítéséhez.
A restaurálás a Pithec Művek összes helyiségében készült. A korhűséget az Inpivo Veritas certifikázó intézet ősorosz kort kutató kutatója, Szamagon Polugarovics Vodkupityov igazolta. Pengehossz 111 mm, pengevastagság 2 mm, markolathossz 91 mm.
* Nem tévesztendő össze az Angara partján fekvő Balsaja Recska faluval, továbbá semmi köze az itt - a nem felfogott értelmű késekre - rendszeresen végzett minuszolós recskázással.
motto: "A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?" (Théoden)
A kegyetlen idő rozsdás vasfoga megint elrepült egy hét felett. Akkor lássuk a medvét kést. A PTA Késmúzeum egyik büszkesége Puntzika királykisasszony uzsonnakése. A kora-középkori legendák* szerint Sir Pedophilius, a háromkeresztes lézengő ritter adta neki jegyajándékként. Akkoriban ez volt a teljes eszcájg. A lovag, a korban szokásos becsületes úton szerezte, kockán nyerte egy de Befaucheaux nevű francia nemes lovagtól.
Node maradjunk az eredeti történetnél. Nem lett nagy buli az ügyből, mert Sir Pedophilius lovag - a jövőt előbb anyagilag biztosítandó - mégegy ciklust vállalt Jeruzsálemben a visszafoglalás-fenntartóknál és ott legnagyobb sajnálatára - mint akkoriban megesett - a mór és nem Ámor nyila terítette le. A hálátlan utókor utóbb a "lézengő tripper" néven is emlegette. Sapienti sat.
Ezt megtudva Puntzika - mint egy későbbi irodalmi műben Ofélia** - megzakkant, viszont mivel a vizet a kor szokásainak megfelelően utálta, névrokonával ellentétben inkább kolostorba vonult. Ennek a szerencsés esetnek köszönhető, hogy az uzsonnakés teljesen ép állapotban került elő az egyik Szent Paszuly rendi kolostor, a "Jesszusmánia Szentszellenet" kolostromjai alól. A rend névadója eredetileg Phasaolus néven született, szülei egyszerű babszolgák voltak az Udvarban, és már fiatal korában is megfingatott mindenkit, aki kóstolgatta, de ez egy másik történet.*** Az ásatásokat vezető valóságos és titkos belső tagtársunk, Dr. Nagyon Álmos juttatta el a kést a lehető legjobb helyre, a PTA-hoz.
A markolat csúszásmentesített acélbaknikkal övezett, továbbá réz és ezüst szegecsekkel ékesített bőr. Jó bőr, mint ahogy a korabeli krónikák szerint Puntzika is az volt, mielőtt pingvin lett. Az eszköz a nyiszálós, böködős és nyeszetelős tesztek alapján ma is kiválóan teljesít. Az alaptesztnek számító rendkívül kemény tojást is egyetlen csapással kettévágta. Héjastól! És ezután még simán, fenés nélkül csupaszra borotvált egy őszibarackot.
A kés teljes hossza 182 mm, ebből a 3 mm vastag penge 92 mm hosszú. A penge ránézésre, ütögetésre és karbunkulus kormeghatározásra, mai szóhasználattal élve korabeli "kínai 440C". Ami de Befaucheaux lovag korában, az ősmagyar kalandozók alapította Verdszájbaezt**** (ma: Versailles) - akkor még, a Szajha (ma Szajna) elterelése***** előtti - folyami kikötővárosban kereskedő, a "Kicioccó" márkanevet kizárólagosan használó kínai kufároktól származhatott. A penge formázása és markolatozása, a liliomból láthatóan, már valódi francos gyártmány. Nincs kizárva, hogy a híres francia nyelesmester és lócipész, Reszelix egyetlen fennmaradt hiteles munkája.
* forrás: Detoxicus - Szilvóriusz meséi. ** Nem tévesztendő össze irodalmilag Pepita Oféliával aki a "Velő Tanya" művésznője volt. A műintézmény szlogenjének megfelelően "A zongoránál PEPITA OFÉLIA áll és gitározik." *** forrás: Anococus - Gesta Pasuyorum Innen származik, a fohász: "Ellenségeinket fingasd meg ó Szent Paszuly!" **** forrás: PNV (Pithecus Nagy Világtörténelme) ***** Lukrécia, a szajha, akinek foglalkozásáról a folyót elnevezték, komoly összetűzéseket okozott a hadban, így a vezérek elterelték a túlpartra, ahol később Lutécia néven (ma Párizs) várost alapított. De ez már egy másik történet.
Megint eltelt egy dolgos hét, értelmes hozzászólás nélkül... Akkor vigyünk megint egy kis életet ebbe a múmia-topikba. Nem elég, hogy teljesen jelentéktelen fikanickek vinnyognak, erre jön még egy olyan ami még a jelentéktelen szintet sem üti meg, ráadásul a nagyon egyszerű (élő?)lény észre sem veszi hogy saját ordas hazugságára hivatkozik. Sapienti sat...
No akkor legendáljunk!
A Sárkánykarom az ősi legendák kése. A szürkésfekete acélkarom a zöldre érlelődött sárkány-ujjperc csonttal az időtlen erőt vizionálja elénk. Falkor, a szerencsesárkány ajándéka - tisztelete jeléül - a hírneves PTA Késmúzeumnak. A végtelen történetét* is ő mesélte el. Az idő könyörtelen vasfoga ugyan már elrepült felette, de még mindig látszik az ereje.
Történelmi háttér: Hamubasült almáspitével jól megrakodva, még Oroszlánszagú Richárd csapatához csatlakozott egyik leszármazóm, vitéz nemes boldogházi Almás-Pithe Ettele, hogy felszabadítsa a Szent Szellenetet. Be is babcsuszpájzolt e célból rendesen, de Transzilvórium közepén, Sárkánylaka városában, (ma a helyi nyelvjárásban Draculi, szászul Dracodorf) némi szilvórium hatására lemaradt Richie the Lionsmell lóvalag-bandériumától. Mivel pihegés közben elárulta a helyi közművelődési helyiségben (kocsmában), hogy művelt ember lévén, a Delirium Tremens egyetemen drakulatikát is hallgatott, így felkérték a helyi sárkány megrendszabályozására.
Némi drakulakula megvizsgálása eredményeképpen felderítette Falkor**, az évtizedek alatt szőröstalpúvá korcsult szerencsehozó*** sárkány barlanglakályát. Megdumálta vele, hogy megszabadítja az ifjúkora óta kényelmetlen, fölös körmeitől, és akkor a sárkány visszamegy az őshazába, az anyja Kínájába. Mert itt állandóan aggszüzeket tukmálnak rá, akik társalogni buták, dugni kicsik, enni meg rágósak.
Levágta a sárkány farkaskörmeit, az egyiket otthagyta Falkornál, hogy vigye magával emlékbe, a másikat magával hozta haza. Na ezt a példányt kártyázta el később egy ivászat alkalmával, de elméletileg valahol még meg kell lennie az országban. Így az egyetlen ismert példány, Falkor ajándékaként a Késmúzeum tulajdonában van.
Mai felhasználási területét tekintve elsősorban önvédelmi gombászkésként lenne használható. Az éjszakai sötét erdőben nem csillan meg a mattszürke pengén a holdfény, így a támadó gombát a borotvaéles kés egyetlen nyisszantásával fel lehet szedni. És nincs az a fürge gomba ami túl korán észrevenné a gombászt és elmenekülhetne. A zombizöld sárkánycsont markolat viszont kiemelkedik a fűből-avarból, így a késelvesztés se valószínű.
Persze ez csak elméleti okoskodás, ilyen érték nem hagyhatja el a múzeumot! A penge 48 mm hosszú és 1,6 mm vastag kínai sárkány-farkasköröm. A hozzá tartozó markolat 58 mm-es, az évszázadok alatt már megzöldült sárkányujjperc-csont.
Ki hagytál a felsorolásból,szégyeld magad popsi buksi erre nevelt apád,az említettek sorait nem kötelező elolvasnod, vagy kérte valaki? Te ne mással foglalkozz jelen esetben a phitecusi értelmet a számok méltóképpen tükrözik és még az én értékelésem rajta sincs, úgyhogy kusss phitekusss!!!
Nehogy túlterheljem néhány fikanick agykapacitását, most egy egyszerű, népies mesekés következzen. Persze egyeseknél ez is agyi zavarokat okozhat, de én már idejében és többször is szóltam. A többieknek meg kellemes szórakozást. :-)
Ezt a különleges kést Rumcájsz, a jičini zsivány készítette fiának Csibészkének. Eléggé csehül érezte magát, amikor a barátságos suszterájból az erdőbe kellett költöznie, a fiát legalább egy saját késsel akarta kárpótolni. Íme a család, a kés készítésének időpontjában:
A Řáholec erdőben kószálva uzsonnakésként, vagy a nyársonsült békacombhoz való béka nyúzásához is alkalmazta ezt a békanyúzót a kis zsiványinas. Persze nem bizonyított, de ügyes gyerek lévén valószínűleg a villámgyorsan menekülő gombákat is fel tudta szedni.
Favágásra nyilvánvalóan nem volt alkalmas, de erre a műveletre még Csibészke is alkalmatlan volt. Bár nem jobban, mint az egyébként kiváló 420-as cseh acélkés.
Mindenféle bozótosban a bogyószedést is elősegítette, hisze azokból Manka kiváló mártásokat készíthetett - nem lévén növényevő a család - a nyársonsült béka- és egyéb combokhoz.
Igazi környezetvédő lévén nem használtak rettenetesen káros, bálnafullasztó műanyag zacskókat, ezért a bogyó- és egyéb termés gyűjtéshez nagyméretű lapuleveleket vágtak. Ezek esetlegesen eső esetén tökéletes esernyőként is szolgálhattak.
A kés igazán környezetvédő volt, hiszen készítéséhez csak természetes anyagokat használt Rumcájsz, az eszköz egyetlen természetfeletti alkatrészt sem tartalmazott. A mosogatáshoz sem pocskolták a vizet, hanem harmatdús mohával végezték az összes tisztogatási műveletet. A késtisztogatást is. Pedig akkor még pudingfejű klímahisztérikák nem verdesték visítva a pucér popsijukat a földhöz, ha valaki vizet használt ilyesmire és nem tömény vegyszereket.
Mikor Csibészke zsiványtechnikus középiskolába ment, kapott egy nagyobb kést, ezt a kis békanyúzót pedig Manka, a mamája eltette az almáriumba. Aztán meg is feledkeztek róla. Most, a nyugdíjaskor kezdetén, dr.Csibész, az okleveles erdei útonácsorgó, zsivány emeritus megtalálta a gyerekkori kését és tisztelete jeléül, valamint ősei emlékére elküldte a PTA Késmúzeumnak. Emlékük - bizonyos korosztályban, szüleikben és nagyszüleikben - örökké él.
És végül a méretek (nem az ostobaságé, mert az végtelen, hanem a késé!): a pengehossz 60 mm, a markolathossz 70 mm, a pengevastagság 2,5 mm.
Megint eltelt egy hét és semmi értelmes, csak vinnyogás... Csiga! Igen. Nem kell elolvasni. Mondjuk veled kapcsolatban ilyen gond nem merül fel, mert vagy egy éve egy értelmes szót sem írtál, csak a "pfujjpithecus"-t nyomtad. Pedig lenne hely... :-P Guba! Nem győzöm olvasni a sok értelmesebbnél értelmesebb, hasznosabbnál hasznosabb írásaidat. Különösen a legfrissebbeket. :-) Ne vinnyogj, írj! Ja, persze ha nincs se témád, se gondolatod. :-P Landó! Duplanulláska! Hát te sem tömöd tele értelmes dolgokkal a topikot, mondhatnám évek óta semmivel. De lehülyézni, leszociopatázni, leidiótázni az tudsz. Pedig nem hiszem, hogy bárki is kíváncsi a kórházi zárójelentésedre. :-P Merci-Berci! Ráértem egy hangyapöcsnyit és megnéztem itt-ott a szintedet. Háááát... nem semmi... annál sokkal kevesebb. Véleményedet és természetesen tenmagadat az azt megillető helyre, az ősi azték isten, Gugolkakán Nagy Piramisa alá teszem. :-P
Mivel egy értelmes írás sem hagyta el a billentyűzeteiteket, még akkor sem elfogadható a vinnyogásotok, ha csak büdöslábú fikanickek vagytok. Eddig se szóltam, ezután sem fogok, most is csak azért, hogy nehogy valamelyikőtök az képzelje, hogy le se szarom. ;-) De bánatkésként, nagyságotoknak megfelelően, ingyen választhattok egyet a készletből:
Tud valaki biztos módszert arra, hogy a nem ide illő, magyarán hülyeség kategóriájú hozzászólásokat örökre töröljem a nálam megjelenő oldalról? Mindig visszajönnek és már nagyon unom őket.
Időszámításunk előtti csoda a Késmúzeumban. Az i.e. 1800 körüli időkből származó eszközt Jómanusz Polyhisztorész a PTA nagyon rendes levelező tagja ajándékolta a Késmúzeumnak.
Az ókori Propoliszt feltáró ásatások alkalmával találták és feltételezhetően a Jászón-expedíció egyik tagjának, Phallosz Lógosz argonautának az acélkése volt. Noha akkoriban még a jobb minőségűeket az istenek anyagának nevezték és tőlük kapták a fémet.
Szakértők, mint dr. Nemisrosz Jóltosz, hivatkozva Tuthiphingész korabeli Kólikájára egyértelműen Pithegorász, a híres ókori késmester munkájának tulajdonítják, amit Jászón hivatalos megrendelésére készített az argonauta csapatnak, személyre szabottan, limitált példányszámban. A kések az expedíciós hajó, az Argo formáját szimboleumizálták. A Kólika kitér arra is, hogy a kész pengéket, miként Lógosz kókadtját is a kokaszi Kolabanusz varázsló varázsszere varázsolta varázslatosan matt sötétté, hogy a majdani éjszakai műszak közben meg ne csillanjon.
Más kutatók, mint pl. Lükeosz Phlugosz viszont Detoxicus verses művét, a Delirium leírását tartja valószínűbbnek, ugyanis a kés fara, miként az Argoé, csapott. A hajó fara a Szimplagagyesz-i átkeléskor az összecsapódó sziklákon megsérült, a fardísz összetört. Tehát csak ezután készülhetett autentikus kés, szerinte Büdiosz szigetén, Szarkosz király uralkodása alatt, az ifjú Pelenkakosz késkovács hátsóudvari kis helyiségében. De ez a hülyeség ellenbizonyítékokkal lepapírozva, lehúzásra került.
Mivel a 4 mm vastag penge markolata egyértelműen dodonai jóstölgy, a főbb hősök pajzsaival ékítve, így nyilvánvalóan bizonyítottnak látszik az indulás előtti, a hazai ipart támogató gyártás. Ezt négyszemközt, maga a jóstölgy is megerősítette.
A kés teljes hossza 185 mm, ebből a penge 85 mm-es. Anyaga, amilyen fekete, valószínűleg szénacél. Rozsdán láttam, hogy nagy, vágyakozó szemeket meresztett, de nem kísértettem az isteneket, kapott egy falatka reszelőt, így azon csámcsogott és a kést békén hagyta. Egy titkos, vadkamerás automata felvétel Rozsdáról, ahogy eszi a vasat. Képünk illusztráció, a mértékadó Bullshit Review című todományos folyóirat és a PTA ifjú kutatója, dr. Mókus Örs hozzájárulásával.
Az anyagbeszerzést illetően egyértelmű a deus ex machina, hiszen nem volt sűrűn jellemző akkoriban a vasalás. Viszont Héphaisztosz kovácsisten adhatott differenciáltan edzett, félkész pengéket Pithegorász mesternek, aki csak a körvonalazást, a külalakítást és a nyelezést végezte. Ezeket kezelhetjük történelmi tényként is.
Innen, a régi görögöktől jutott el nagysokára a differenciált edzés fogalma Japóniászba, Kummanto Kukiszaki sensei kalapáldájába, de ez már egy másik történet...
Aki pedig azt hiszi, hogy a felbecsülhetetlen értékű késsel bármiféle - tesztelés címén való - nyeszetelést is végeztek mint egy békanyúzóval, az sürgősen keresse fel orvosát és/vagy gyógyszerészét, akivel megbeszélheti a további kezelések mibenlétét és hosszát.
Fontos figyelmeztetés: ez sem habostorta! A szakácsok, autószerelők, egyéb fikanickek és soha egy értelmeset ide nem szóló kóbor lóvalagok kíméljék az agysejtjeiket. Pláne akik még a fekete föstenyt sem ismerik... Én időben szóltam! :-) :-P
Egy rendkívül különleges, őstörténeti paradigmaváltó kés került a PTA Késmúzeum gyűjteményébe. A markolat két oldalán a csillagképek meglehetősen pontos ábrázolása és egyes csillagok külön jelölése borzolja a todományos világot. Az eszközt a tenger mélyéről felhozott, többezer éves hajóroncsban fellelt, teljesen ép csupor mézben találták, így nem véletlen a szinte teljes épsége. A markolaton az alfa Centauri és az epszilon Eridani, a csillagképük csillagai között külön csillagként vannak jelölve, mint valamiért különleges objektumok.
Markolatoldalanként a két-két csillagképet egy-egy villám választja szét. A kutatók szerint ez Zeusz főistenre utal, aki a tudását megosztotta az Atlantisziakkal, akik a kést állítólag készítették. Hogy onnan miképpen-mimódon került a Késmúzeum gyűjteményébe, afellett repüljön el a száguldó idő kegyetlen vasfoga. A lényeg, hogy a nevezett vasfog láthatóan nem marta meg nagyon a kést. A kép valóságazonos reprodukció.
A rendkívül kemény, HRC 61-63 rozsdamentes acélpenge nyilvánvalóan látogatói* eredetű, a befoglaló markolata az elemzések szerint atlantiszi tipusú orichalcum. A markolat csillagképeinek ábrázolása a kutatások szerint 12 000 évnél nem régebbi, ezt a minimális sajátmozgás-eltéresek a mai térképekkel** való összehasonlítás alapján igazolják. Természetesen a feliratok hiánya miatt a csillagképek akkori elnevezései nem ismertek, azokat a ma használatosakkal értelmezték. Végül, de nem utolsósorban a méretek: pengehossz 83 mm, vastagság 1,8 mm, a markolat 88 mm hosszú, 7 mm vastag és 30 mm széles.
És legyen utolsó sor is: Mivel a kés elpékesztő mértékű kulturális érték, így felhasználási tesztelés nem történt.
* Az ősi mondák szerint a látogatók többször hagytak törött, de még használható pengedarabokat az alkalmi készítőkre. ** Atlas Coeli1950.0 és Atlas Coeli Novus 2000.0
Ha a fakéseken túl maradt még itt élet, az onyx szériás fekete Victorinox bicsakokkal van valakinek tapasztalata, hogy milyen is ez a bevonat? Tényleg annyira tartós?
Node ha már beleléptem, ne maradjunk kés nélkül. Bár akik megrekedtek a vicces habostorta-dobálásnál, azoknak nem fog tetszeni... :-)
A PTA Késmúzeum büszkén tudatja, hogy különleges ősi bicsak került elő a d'Elfin Gott am Magam hegycsúcs lankáin elterülő Krucifixus kolostrom és a Donnerwetter meteurológiai állomás közötti területen végzett ásatásokon. A witzerlandi határ közelében fekvő kolostrom ásatásain már eddig is számos kőkori lelet ásatott elő, de ez a mostani, csiszolt csontkorszaki bicsak világszenzáció. Valószínűleg általános EDC-ként hordták a vadászok. A PTA külön expedíciót szervezett a terület további feltárására.
Az első olyan lelet, ami azt bizonyítja, hogy a witzerlandiak mai, unikumnak mesélt bicsakja nem előd nélkül való. Bizonyítéka annak, hogy már a csiszolt csontkorszaki ősember szakik is törekedtek az univerzálisan használható eszközök készítésére, mikor Witzerland még a fasorban sem volt. A különböző szerszámrészek és a penge csiszolása a megfelelő kövek felhasználásával simán ment simára. A lyukak - bocs, a lyuk az máshol van - szóval a furatok elkészítése egy ideig komoly fejtörést okozott, de aztán angol, svájci, kiribati és rapa-nui tudósok megfejtették a titkot. Az ősi íjas tűzfúró elvén működő, de lekicsinyített szerszámmal, keményfa pálcikák és éles vulkáni hamu, vagy ahol nem volt olyan, ott élesre tört kvarchomok adagolásával akár egy nap alatt is kifúrtak bármit.
A kés funkciója egyértelmű, úgy viszi a zsírt mint a vajat! A disznózsírt ugyanúgy mint a libazsírt, sőt a kacsazsírt is. Tehát jó eséllyel az első multikulti eszköz a történelemben, így az éberek és a muzulmákok is használhatták, már ha tudták hogy ők azok lesznek. Az ősemberi szőrviseleti divat szerint nem volt szükség borotvaélre. Így az nincs is a késnek.
A spirál a vékony csontokból való kulturált velőkiszedést tette lehetővé, tehát nem kellett barbár módon ütögetni, vagy szörcsögni. Valószínűleg Archimédesz is birtokolt egy ilyen, már akkor is muzeálisnak számító ősi eszközt és innen vette a híres csavarjának ötletét. Annó dacumálkor* ezek szerint több példány is közkézen forgott, de manapság ez az egyetlen ismert példány belőle és mint ilyen, felbecsülhetetlen értékű. Később a piás helvét szerzetesek dugóhúzót vizionáltak bele. És úgy is lett, ma már ez a kulinárisan barbár eszközrész uralja a bicsakokat.
A tüske többcélú, részben árként, részben varrótűként, továbbá fogpiszkálóként is szolgálhatott. Egy univerzális szerszámnál a többcélúság el is várható. A bőrvarrás és a fogpiszkálás teszten is jól használható volt a tüske.
A fűrész a keményebb húsok darabolására készült, erre a célra az óvatos kísérletek alapján ma is alkalmas. A főttrépa teszten, sőt a keményre főtt, héjatlan-tikmony teszten is megfelelt. A csiszolt csontkori szakácsművészetben fennforgó ismerethiány miatt konkrét hús nem került tesztelése, a mai technológia szerint készült sülthúst a kísérletben résztvevők fűrészelés nélkül simán elrágták.
Merthogy a méret lényeges, a teljes eszközhossz becsukva 91 mm, a többi méret ebből már saccolható, ha valakit érdekel. A witzerlandiak nem vicceltek, simán lemásolták ezt a koncepciót, és manapság azt akarják elhitetni a világgal, hogy ők az elsők a SAE** listán.
* Egy messzi.messzi, majd csak leendő országban, marharégen, az ősidőkben, amikor még a keresztet is kézzel vetették volna, de még nem tudták mi is az.. ** SAE: Spanyolviaszt Análisan Előállítók. Önbevallás alapján, ahogy egyesek elképzelik magukról. Ez kortól, nemtől függetlenül, bár IQ specifikusan, manapság és itt is előfordul.
Az alábbiak közül tudnék érte cserét felajánlani. 
Tel.: 0670/420-nyolcvankettő21
