Többször jártam arra ebédidőben, soha nem volt szinte senki, ami elég lehangoló. Na, majd este! De nem.
Vacsorázni voltunk - valamikor májusban -, de akkor is teljesen üres volt az étterem, később jött csak egy pár, akik kint ültek le. Ehhez képest zsúfolva van asztalokkal az elég nagy terem, így még nyomasztóbb a hangulat. Nem tudom, hogy a sétáló turista mit érezhet, ezt látva.
A székek támlája - nem tudom, hogy a tésztaétteremből maradtak-e - rettentően hátradől. Így vagy rábukik az ember az asztalra, vagy hátrafekszik, mint egy nyugágyban.
Nem tehetnek róla, de a mosdókhoz vezető lépcső veszélyesen meredek.
Bár nem volt senki, folyamatosan készítettek valamit a konyhában, amitől nagyon erős, égett ételszag volt. Az elszívó/légkondicionáló nem működött vagy gyenge.
A pincér barátságos volt, de nem sikerült a megbeszéltek szerint kihoznia az ételeket. Háromfajtát kértünk, a partneremét csak külön kérésre, az után hozta ki, hogy én már megettem az én két fogásomat. Kétfajta bort ittunk, amit két pincér töltött ki, egyikük sem kóstoltatott.
Eddig voltak a tények. Az ételek megítélése már szubjektív. A ceviche negro-ban inkább csak szósz volt, abban viszont ropogtak a rákpáncél-darabok. A tarisznyarák tempura lényegében kemény panír, minimális ráktartalommal. Kértünk még valamilyen grillezett húst, semmi különös.
A "rémes" az lehet, hogy túlzás, de többször nem megyünk.
Ma ettem egy tésztát (spenótos-gorgonzolás penne, a változatosság kedvéért) az elébb említett Papitóban.
Ez enyhén magyaros produktum volt abból a szempontból, hogy úszott a mártásban a penne, de ez nem zavart, mivel a tejszínes gorgonzolában úszkáló rengeteg spenótot nagyon kedvelem. A tészta állagra kifogástalan volt, az adag pedig akkora, hogy a harmadát elhoztam haza.
Az egykor Demján által épített Kőérberek lakóparkban volt egy pici olasz bisztró, a teniszpályával szemben (Tippan utca). Ezt egy valamelyik tévés főzőversenyben szereplő lány csinálta egy szakáccsal. A kezdeti kínálatot (pizza, tészta, 1-2 desszert) idővel ebédmenüvel bővítették, a stáb is bővült, a lányt viszont egyre ritkábban láttam ott. Később kevesebbet jártam arra teniszezni és így enni is, aztán 2021 végén az Apró bisztró bezárt, erről a nagyérdemű közönséget a neten nem tájékoztatták.
Tegnap Budaörsre akartam menni pizzázni, de kíváncsiságból begurultam a lakóparkba és láttam, hogy újra van élet a saroképületben: Papito néven új pizzás-tésztás hely nyílt. Az eléggé leharcolt elektromos kemencét újra cserélték. Van olyan pizzájuk is, amit Budaörsön terveztem enni, spenótos-gorgonzolás-fokhagymás. Ezt Budaörsön, a Pasta Garden nevű helyen picit jobban csinálják (ott fatüzelésű kemence van), de itt is teljesen vállalható volt.
A faszbukról azt látom, hogy a Papito már majdnem egy éve működik. Ha bírják még egy darabig, további pizzákat fogok enni náluk...
Kizárt, hogy valaki a saját zsebéből fizessen ilyen étteremteszteket, amik megjelennek az Index főoldalán - szerencsésebb esetben ezt az Index fizeti (ez sem valószínű), vagy valamilyen megállapodás van az étterem és a portál között. Jelen esetben nem valószínű, hogy Pierre kasszíroz, mint ahogy az sem valószínű, hogy egyedül menne mindenhová és beléturkálna 10+ tányérba.
Annak idején, a régi szép időkben az Index finanszírozta például a Művelt Alkoholista blog borbeszerzéseit, és van olyan (pl. az itt is kommentelő Kifli), aki szerint ez is korrupció volt, pedig a magyar gasztrolápban ez még az egyik legkorrektebb konstrukció volt: nem az finanszírozta a "tesztet", akinek a termékét tesztelték.
Azóta az Index minősége rengeteget romlott, én pl. erősen szégyellném magam Pierre helyében, ha itt írogatnék manapság...
A jellemző egyébként az, hogy a különféle Index-tolta blogok szerzői a saját szakállukra igyekeztek ezt-azt lebarterezni és ingyenkajálni különböző éttermek(kel)/(ben). Ennek kiváló példája pl. a burgerblogos blutyozidusz, aki úgy lett híres burgerszakértő, hogy rendszeresen a fotókon a konyhában frenkizett a stáb tagjaival.
Jellemző, hogy ilyen ajánlatokat még én is kaptam más bloggerektől (is), pedig engem nem tolt senki és mindig mindenhol a saját pénzemet költöttem: volt olyan, aki már valószínűleg kínosnak érezte, hogy sokadszor szop fel valakit/valamit, és írt nekem, hogy bizonyos előnyökért cserébe alkalmilag nem szopnám-e fel helyette. :)
Ezek akadtam meg én is. Nem hiszem, hogy egyedül és egyetlen alkalommal enné meg az összesen 10 fogást. Ha mégis, az szerintem élvezhetetlenül sok, még úgy is, ha nem nagyok az adagok. Talán több alkalommal ment oda, mert a cikkből úgy tűnik, hogy mindent ő kóstolt meg. Az, hogy mennyit költ rá, kevésbé releváns: vannak, akik gond nélkül kicsengetnek ennyit egy étkezésre.
A stílusa viszont egyre fellengzősebb és idegesítőbb.
Az étterem étlapja szerint - a cikkben leírtak alapján - a frissenőröltpaprikát és a Baumgartner-halászlét mindenek felett imádó Péterünk végigzabáltkóstolt 3 előételt, 2 levest, 3 főételt és 2 desszertet összesen 44.400 Ft értékben.
Ha ehhez hozzáadjuk a kötelező levegővételiszervízdíjat, az mindösszesen szinte forintra 50.000 Ft.
Na most ha erre netán rátett egy kis önkéntes jattot, meg az ingyencsapvizen kívül ivott is valamit, ez nem nagyon lehetett 60.000 alatt.
Mivel Péterünk nemrégiben kifejtette, hogy őt nem hívhatja meg egy étterem sem, ezt az összeget vajon ő fizeti ki saját zsebből, azért, hogy minden ételbe beleduszmáljon kicsit?
Netán ezt elszámolhatja valahol, azaz kifizeti neki egy megrendelő? (Tényleg, ilyeneket megrendelésre ír egy gasztrofőmegmondó, vagy kedvtelésből?)
Vagy ilyenkor haverekkel/családdal megy, és a többiek ételébe zabál bele? (Erre semmi utalás nincs az írásműben.)
Kár, hogy ilyen részletkérdéseket nem oszt meg az olvasóközönséggel Vajda úr, kíváncsi lennék egy hivatásos zabáló mindennapjaira.
(Minden esetre a Füge Face oldalán nagyon hálálkodnak neki és visszavárják.)
Ez Pierre - szeret különféle kultúrtörténeti-érzelmi kapcsolódási pontokat elhelyezni a szövegben.
Ez néha jól sikerül és megkülönbözteti az ilyen száraz, túlkészült-nemelégfolyósarizottó típusú gasztroszerzőktől, néha pedig fárasztóan modorossá válik, mint például ebben a(z) PR-cikkben írásban.
Én szombaton ezt kóstoltam, cappuccino, brutál jó. Vasárnap megnéztük Barna Ádám új helyét Esztergomban, a piacon. Ajánlom mindenkinek, a város egyébként is remek kiránduló hely, akár vonattal is, ha valaki inni szeretne egy pár fröccsöt a melegben.
3XL - ráadásul azt szeretem, ha szellősen lötyög rajtam. Ilyen már márkásban nem létezik, pedig van még olyan régi XXL-es Nike melegítőm, aminek a felső része leér a térdemig, a nadrág pedig akkor is bő volt, amikor 125 kiló voltam.
