ellenőrizd az közelebbi és távolabbi múltat (a tegnapot). Lehet, hogy emlékezni fogsz, mi volt pár perccel korábban, de vmi furcsaságra bukkansz...
Azután meg az is előfordulhat, hogy a tegnap helyén nem találsz semmit.
További valóságtasztek: végy egy feliratot és olvasd el. Nézz máshova, aztán próbáld meg újra elolvasni a feliratot. Ha problémát okoz az újraolvasás, vagy más a szöveg, álmodsz.
Pördülj meg a tengelyed körül. Ha ellenőrizetlenül továbbpörögsz, esetleg a környezetet forog tovább, nagy valószínűség szerint álmodsz...
Szoktál álmpdban repülni? Próbáld meg ébren is! Ha sikerül, álmodsz.
Én meg azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen ezügyben :). De ez már tényleg nem a témához tartozott, csak megemlítettem, mint okot, de köszönöm a magnyugtató válaszokat! :)
Azt tá nélkül is ki lehet viszonylag könnyen deríteni. Ritkán van vban fiz oka. Leggyakoribb a fáradtság (esetén hibás motorosfunkció-gátlás) és/v egy félelem. Mindkettő ellen lehet tenni.
Értem. Végülis nem ehez a fórumhoz tartozik ez a dolog, szóval erről akkor ennyit. Amúgy amíg nem kezdek alvás közben kiugrálni az ablakon addig nem izgat a dolog. (és most egy ügyes fordulattal visszakanyarodva a témához:) Majd ha sikerül egy normális TÁ, majd megkérdezek valaki álmomban, hogy mitől volt/ van alvászavar :D
Mellesleg annyi tervem van, amit meg kéne csinálni álmomban, hogy az már hihetetlen, mostmár csupán el kéne jutni a tudatosságig.
Mellesleg (2) nem sikerült reprodukálni a tegnap előtti estén létrejövő állapotot, de tudom is hogy miért: Kizárólag akkor jutok valamilyen eredményre, ha a bal oldalamon fekszem. Ezzel annyi a probléma, hogy a bal orrlikamon nem kapok levegőt, azonnal eldugul, ha balra fordulok, és kidugul a jobb oldali, ami viszont csak akkor szellőzik, ha enyhe nyomást fejtek ki az arcomra, argo muszáj vagyok jobb oldalon feküdni, hogy kapjak is levegőt. Nagyon idegesítő.
Egyet kell értenem 1001-el, ugyanis az alvászavarokban szenvedők döntő többsége nem is tudja magáról, hogy bármi probléma lenne. Gondolj a krónikus horkolásra. Ők nem ébrednek fel rá, de az utca végéről is hallani lehet, a legmagasabb, amit eddig mértek 98 decibel volt ( egy láncfűrész hangja közvetlen közelről 100 decibel), mégsem ébredt fel rá a csúcsot tartó magyar férfi. Illetve ott vannak még az epilepsziás rohamok, amikor éjszakánként többször is történik velük olyan, mint amit most Te írtál le, hogy felriad, és vadul keres valakit/valamit a sötétben. A többségük ezekre sem ébred fel, csak a férje/felesége, vagy élettársa, szobatársa vagy bárki, aki vele alszik.
Az alvajárás tudtommal egy alvászavar. Namost mint írtam, kitűnően jól tudok aludni, alvászavarokkal nemigen kell küszködnöm szerencsére. És ami az érdekes, hogy említettem bátyámnak is, hogy felriadtam az éjjel, amire azt mondta, hogy ő is ugyanezt tapasztalta, csak róla patakokban folyt is a víz. Emiatt különös az egész, pláne ha azt vesszük, hogy legutoljára "alvajárásom" körülbelül 7-8 évesen lehetett, most meg 23 vagyok, tehát vehetem úgy, hogy elmúlt. Ez valami más volt, de nem tudom mi.
Rendben :) Én is nagyon féltem tőle, de rájöttem, hogy mi a legrosszabb, ami történhet? ijesztő alakokat kezdek el látni? Egyszerű, becsukom a szemem. Zavaró hangokat hallok? dúdolok valamit a fejemben. Ezek nem megoldások, de valamiképp tudom korrigálni a félelmemet.
Viszont(-tal tényleg nem kezdünk mondatot :D ) számomra kiegyensúlyozza a lehetőségét az alvásparalízisnek a tudatos álom lehetősége :)
Annyi hozzáfűzni valóm még van, hogy azért kicsit kibővítettem ezt a szemmozgatós technikát egy kis plusszal: Elképzeltem egy csukott ajtót, aminek a négy sarkát néztem. Körülbelül negyed másodpercenként, azaz viszonylag gyorsan ugráltatva tekintetem sarokról sarokra. Amolyan szándékos REM-et létrehozva ezzel. Eleinte nehéz, mert csak az igazi szememet mozgatom, aztán próbálom úgy alakítani a képzelt képet (direkt nem hipnagóg képet írtam), hogy a szemmozgásomnak megfeleljen a nézési szög, így gyakorlatilag becsapva az agyamat, és valószínűleg emiatt sikerült olyan gyorsan "ott" találni magam. Nem igazán tudom jobban elmagyarázni sajnos :(
Igen teljesen éber állapotból indultam neki. Ezért is írtam, hogy igen gyors volt. Nem mellékesen hibátlanul tudok aludni, ha úgy vagyok fél perc nem kell, és már alszom is, ráadásul bármilyen zajban/ fényben megy. Sokan is mondják, hogy ilyen nincs :D
Sangha:
Azért hagytam abba, mert féltem, hogy alvásparalízisem lesz. Nagyon félek tőle, pedig tudom, hogy nem lenne szabad, meg nincs is mitől tulajdonképpen. Amúgy az is benne van a pakliban, hogy nem volt még mindig egy TÁ-m se, így nemigen tudom, mire számítsak.
Viszont (-tal nem kezdünk mondatot :D ) annyira könnyen ment hogy ma este is meg fogom csinálni, és tovább engedem magam, lesz ami lesz. Remélem sikerülni fog. :)
Szóval nálad is van ez a hang, ez megnyugtató, azt hittem, csak nálam van ilyen :)
Ömm... ilyen felkelek-az-ágyból élményem még nem volt, de szerintem némiképp az alvajáráshoz lehet köze. De nem tudom biztosan.
"gyakorlatilag körül vett. Nagyon izgatott lettem, és abbahagytam." mi? :D Ha körülvett, miért hagytad abba? :D folytatnod kellett volna, és az eredmény egy gyönyörűséges direkt TÁ :) Én ma fogok vele próbálkozni, hogy növeljem az esélyt, ezért felkelek éjjel, 1 órán át hegesztek valamit (szerintem meditálok vagy filmet nézek), és AZTÁN kezdem ezt a szemmozgásos-cuccot el, növelve a TÁ esélyét.
Tegnap este kipróbáltam az egyik itt olvasott "új" technikát, azaz hogy a szememet balról jobbra mozgatom, mintha forognék. Láss csodát, olyan élményben volt részem, amiben még soha. Eleinte semmi nem történt, aztán egyszercsak úgy éreztem, mintha lebegnék, majd pedig úgy éreztem hogy olyannyira homorítok, hogy már 180 fokban ketté voltam "törve". Eközben a kép egyre inkább szétterjedt a látómezőmben, gyakorlatilag körül vett. Nagyon izgatott lettem, és abbahagytam. Miután kinyitottam a szemem, iszonyúan zúgott a fülem pár másodpercig. Gondolom mondanom se kell, hogy mi volt ez. Másik érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy mindez 10 perc alatt történt, azaz egészen gyorsan (megnéztem az időt, miután kinyitottam a szemem). Aztán elaludtam. Viszont jött egy másik furcsaság. Kereken 2 óra alvás után arra ébredtem, hogy ülök az ágyamban és kérdezgetem, hogy "ki van itt, van-e ott valaki"? Nagyon féltem. Megnéztem gyorsan a pulzusomat, de alig érezhetően vert a szívem, és iszonyú lassan. Körbenéztem a szobában, természetesen sehol senki nem volt, és nem értem, hogy miért kérdeztem, hogy van-e valaki a szobámban. Ez mi lehetett? (kis adalék: régen, gyermekkoromban alvajáró voltam, akkor volt hasonló érzésem, amikor úgy ébredtem, hogy a kert végében kiabálok, hogy "Anya, anya!". Ez már régesrég elmúlt)
Hát, ha racionálisan nézzük, nem hiszem, hogy lehetséges.
Érdemes lenne akkor kissé beleásnod magad az irodalmába. Nagyon sokan tapasztaltak már meg ilyet és konzisztens beszámolók vannak. Pl itt mi is ugyebár...
Találkozni is lehet álomban...
A létezése tény, és biztos, hogy meg is magyarázható, akkor mi lenne benne a nem racionális?
Amennyiben így látod, az előző kérdésed kissé önellentmondásos. A tudatos álom létezése bár nekünk tény, akik megtapasztalták és tapasztalják folyamatosan, mégis vannak szkeptikusai, nem számít objektív ténynek.
A jogos érv ellene az: mi van ha mindannyian csak hallucináljuk az egészet? Bár és ezt már én fűzöm hozzá, ha kissé tovább filozofálunk ezen, be kell látnunk, hogy nem igazán van különbség, hiszen eleve az álom egyfajta hallucinácó ugyebár... A tudatos álomban való üzenethagyás pl lehet egy bizonyíték amúgy, amennyiben valakik reprodukálni képesek bármikor. (mivel az hogy néha sikerül, néha meg nem, még nem elég)
Ez a "hangos" zúgó, lüktető hang képzet - szerintem - mindíg van mindenkinek. Vagy legalábbis gyakran. Maga az elalvás pillanata történik ilyen hang kiséretében. Az agy álom-üzemmódba kapcsolásának hangja (ill neurális hang képzete, mivel nyilván nem valós hang, nem a fülünk érzékeli).
Csakhogy ezt már általában nem tapasztaljuk meg. Ha hallod, ill hallani véled - velem is van így néha - az csak annyit jelent, hogy éppen éberen alszol el; s ez nagyon biztató, hiszen tudatos álomra nagy esély van ilyenkor..!
Na, ma jött egy spontán tudatos álom, elég sokáig tartott és tiszta volt a kép, és most nem volt benne démon (megvan rá az okom, de ez inkább magánügy). :) És fókuszáltam a tekintetem, és elkezdtem felkelni- mit veszíthetek, kipróbáltam azt a szemmozgást, hogy ide-oda nézelődök. És az történt, amire a legkevésbé számítottam volna... megint az a hangos,lüktető, egyre lassuló majd gyorsuló különös hang keletkezett a fejemben, szúró fájdalmat éreztem több helyen is a testemben, és felismertem, hogy ez a TÁ-ba lépés előtti szakasz. Megrohamoztak az élesebbnél élesebb hipnagóg képek, és lassan álom lett volna belőle, csakhogy a másik szobában a mosógép zavart, és a hó miatt a rengeteg fény is nyomasztott, így végül nem értem el a TÁ-t, de ez egy bizonyíték, hogy igaza van Ice-nak, igenis lehet ezzel a módszerrel is TÁ-ba lépni, ugyanis jóval a felébredés után (3-5 mp) kezdtem el ezt a szemmozgást.
Nem vagyok profi, Metálfarkas, na Ő a profi :) Hát akkor meg kell tanulod nem izgatottnak lenni TÁ-ban. És a nézelődés az egyik legfontosabb, ezzel tartható fennt a TÁ hosszú ideig.
Minden ember álmodik, csak van, aki nem emlékszik rá. Naponta úgy 4-5 hosszabb álmunk van, és ha az álomszakaszból ébredünk, emlékszünk rá. Te is ilyen vagy, én is, de attólmég nem lehetsz emiatt fáradt, mert amúgy is megtörténik mindenkivel. Próbálj inkább kellemesebb körülményeket kialakítani, az alvásban az első 2 óra a jelentős abból a szempontból, hogy kialszod-e magad. Ezt a két órát próbld úgy biztosítani, hogy minden tökéletesen menjen, nehogy felébredj véletlenül se, stb...
