Köszönöm a segítséget. Magam is arra hajlok, hogy az itt írt bővölködés nem anyagi értelemben vett gazdagságra fordítandó helyesen, csak szerettem volna tudni az eredeti szó értelmét. Ha Jézus itt meggazdagodásra utalt volna, az nekem ellentétes lenne az egész Biblia szellemiségével.
(Sajnos az angolom is csak a "konyhában" vagy a társalgóban elegendő.Ilyen bonyolult fordító net-szerkentyűket fájdalom, de nem tudok használni. :-(()
Az itt használt görög kifejezés a "perisszon ekhó", azaz szó szerint "bőséget birtokol," "bősége van." A "perisszosz" szó általában a többletet, fölösleget fejezi ki, és mind anyagi, mind szellemi értelemben használatos.
Ha tudsz angolul, érdemes megpróbálkoznod a http://vines.mike-obrien.net/ oldallal. Itt a Greek-English menüpontot válaszd a bal oldalon. Előjönnek a betűk, és a latinra átírt görög szót hamarosan megtalálod. Az átírás nem azonos azzal, amiben idézem a görögöt, és amiben a neten lévő latin betűs görög szövegek általában kódolva vannak. Ezek általában ilyenek:
a b g d e z q (théta) h (éta) i k l m n c (kszí) o p r s j (szóvégi szigma) t u f x (khí) y (pszí) w (omega),
vagy
a b g d e z q (théta) h (éta) i k l m n x (kszí) o p r s j (szóvégi szigma) t u f c (khí) y (pszí) w (omega)
Tehát az elterjedt tévtanításokkal ellentétben az Életről van szó (a magvető példázatában a Jó Mag-ról, Ábrahám magváról, amiben megáldatnak a föld minden nemzetei), és nem a földön való kincsek gyűjtéséről (amiről a Mag azt mondta, hogy: ne gyűjtsetek magatoknak ilyet a földön, ahol a rozsda úgyis megeszi vagy a tolvajok elviszik, mert ahol a kincsetek, ott a szívetek) és azokban való bővölködésről.
Szeretném kérdezni, ha van itt valaki, aki jártas az ógörögben, hogy hogyan kell érteni ezt a Ján.10;10-ben: "életük legyen bővölködjenek” A bővölködés fordítására lennék kíváncsi, nevezetesen, hogy anyagi vagy szellemi értelemben van-e írva a bővölködés fogalma ezen az igehelyen?
védekezésre és magyarázkodásra kényszerülök, nem baj, a perfekt értés miatt szükségesnek látom.
A tisztelet semmiképpen nem személyednek szól (hiszen nem is ismerlek) hanem a gesztusnak, hogy kezdetleges kérdéseimet nem ignoráltad. Ebben a topikban igen magas színvonalú beszélgetések folynak. De belátom, pontatlan fogalmazásom miatt félreérthető volt.
Lehet, túl sok érzelmet fejeztem ki mondanivalóddal/másokéval is/ kapcsolatban, meglehetősen új vagyok még itt, nehezen szokom meg a száraz, személytelen fogalmazást.
Ahogy írtam is, meggyőződésem, hogy mindenért Istené a dicsőség! Igen, úgy tűnik túlzó volt az örvendezésem, kifejezni pedig végképp nem kellett volna. Bocsánat, hogy zavart okoztam e jól működőgépezetben... :-( Intéseidet teljes mértékben elfogadom, kérésednek eleget teszek a jövőben, ígérem.
Lehet, hogy a (volt?) felekezetedben ez szokás, de énnekem teljesen új és szokatlan (főleg nyilvánosság előtt) és nem adok neked igazat, hogy személyemben nem dicsérgettél, olvasd csak vissza a szólásodat:
"Nagyon tisztellek azért, hogy " ... (személyem)
"Fantasztikus jól leírod, hogy " ... (ez áttételes)
"Köszönöm, hogy beszélgetsz velem" ... (már miért kéne megköszönni, ez természetes, csak nagyon keveseket ignorálok (és még azokat is csak részben) és annak megvan a jó oka)
Persze emberből vagyok és jól esik :-), de a másik oldalról viszont valamiért zavar és lepasszolnám az ilyet.
Kérlek, ha jót látsz Istennek adj hálát és ne dicsérgess nyilvánosság előtt és mindent, amit írok (persze nem csak én, hanem másét is) vizsgálj/ítélj meg (ez van az apostoli tanításban is) és ne vedd készpénznek, hanem véleménynek, amiket írok. A legtöbb hozzászólásomban próbálok is erre törekedni és gyakran használni a: "szerintem/véleményem szerint" kifejezéseket, pont annak elkerülése végett, hogy valaki csak úgy bevegye. Imádkozz, vizsgáld meg, sőt vitasd, ha más véleményed alakul ki stb. Erre való a fórum, másrészt.
Túlspírázni nem akarom a dolgot (mert látom lelkesedésed és nem ledorongolni akarlak csak inteni és kérni).
Kedves ösztöke, köszönöm szépen az újabb kezdőrúgást, ennyi elég is most nekem... Átolvasva, nemigen látom, hogy személyedben dicsértelek, inkább annak örültem önző módon, amit kaptam kijelentésben általad. Azt meg végképp nem értem, ha dicsérnélek is, mért nem szereted? Hát nem az Úré a dicsőség? Van valamije az embernek, amit nem úgy kapott? "Minden jó és tökéletes ajándék...a Világosság Atyjától száll alá". Te megosztottad amit kaptál, (talentumaidat) én meg nagy boldogan megköszöntem. Ennyi történt, szal kösz!!! :-)))
Jajj már... ne dicsérgessél ennyire, mert nem szeretem. :)
Már nem merek neked véleményt írni (a fenti miatt) inkább rád hagyom ezt a témát, ha van Urad megkérded és ha fontos ad rá bölcsességet.
Na jó egy apró segítség kiindulásnak: Van egy olyan rész az apcselben, amikor olyan tanítványokkal találkozik a Pál (azt hiszem) akik a János keresztségével vannak megkeresztelve, aztán ... Az talán jó kiindulópont, és ugye az is hogy: Kinek a Nevébe merítkezik be, akit bemerítenek, még véletlen se valami felekezet (erre meg a Fülöp és a komornyik sztori a jó kiindulás, meg megnézni, hogy a János hogy merített: mit hirdetett stb.)
Köszönöm szépen a válaszodat. Nem szeretnélek kérdéseimmel fárasztani, de tudod, én olyan vagyok, ahol látok valami kijelentést, nyomban ott termek, gondolva, hogy ahova adott az Úr bölcsességet egyszer, ad többször is, hiszen Ő mérték nélkül adja a Szellemet. Nagyon tisztellek azért, hogy őszintén megírod: nem akarsz feljebb bölcselkedni... Amiket eddig írtál, fontosak nekem és részben újak is. Az utolsó kérdésemben valóban elírtam az igehelyet, ezért elnézésedet kérem. Ezt szerettem volna helyesen idézni: "Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi óemberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele" (Róm. 6.3-8)." A kérdésem pedig az lett volna, hogy a bemerítkezés a Róma értelmében más-e, mint. amit János tanított, ill. hogy van-e ennek mélyebb összefüggése, mivel erről nem találtam a Bibliában utalást. Fantasztikus jól leírod, hogy Jézus kortársainak milyen sok dologban nem volt világos látásuk, sem János személye, sem Jézus küldetése, sem az ő cselekedeteik valóságos üzenetéről. És 2000 évvel később mindez milyen világos és kerek EGÉSZ! Köszönöm, hogy beszélgetsz velem ezekről a dolgokról, nem várom el, hogy taníts, ha nincs rá küldetésed, de én azért mégis tanulok, ha nem bánod...
Szívesen :-) Nekem nagy örömet okoz ez a dolog (már hogy így összeáll), viszont nem akarok feljebb bölcselkedni, mint amim van, se tanítani. Most leírtam, mert olyanom volt és mert ez egy olyan topic, amibe belefér. :)
Ami Bemerítő Jánost illeti: Szerintem nem ő az Illés, hanem csak hasonló hozzá. (a Mester is azt mondta Péternek a hegyről lejőve, hogy "ha beakarodvenni, Illés ő"... :-) ) Ezt meg is vallja János és nem tagadja, amikor rákérdeznek hogy:
Te vagy Illés?
Válasz: Nem vagyok.
Elég egyértelmű, azaz a Malakiás könyvében írt Illés visszatérése még várat magára. Olyan vélemény is van, miszerint a Jelenésekben lévő két tanúbizonyság közül az egyik ő. Máskülönben a zsidók eléggé tudatában voltak ennek a próféciának, magyarul eléggé be voltak sózva Illésre, ez abból is lászik, hogy a tanítványok is kérdezik, meg akkor, amikor megkérdezi Jézus, hogy: Kinek tartják, akkor: egyesek Illésnek... vagy pl.: Amikor a kereszten Istenhez szól, akkor is Illés nevével tévesztik össze az "Éli"-t. (Én Istenem)
Talán annyi hogy Keresztelő János küldetése volt az, hogy ő az Úr előhirnöke és ebben hasonlít (előképe) majd Illéshez, aki szintén az Úr előtt fog eljönni és szóval (=vízzel, azaz igével (ezt a hasonlatot meg Pál használja az Egyház kapcsán) ) fogja hirdetni azt az evangéliumot, hogy közel az Úr visszatérése, aki utána jön és viszont már Szent Szellemmel és tűzzel fog keresztelni. (itt is ugyanaz a kettősség, amit már az előző hsz-ben említettem az özönvíz és a kivonulás kapcsán)
Luk. 3: 15. Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus; Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, a ki nálamnál erősebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre is intvén őket, hirdeté az evangyéliomot a népnek.
Mal. 4:1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat és feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok és széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja és az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Az I. Kor. 15:3-4 - ből nem tudom mi vonatkozna a keresztségre, szerintem elírtad és a halottakért való keresztelkedést kérdezed, ugyanabban a fejezetben. Erről nincs semmi ismeretem. Így a "nem tudom"/ "nincs róla véleményem" kategória. :)
Köszönöm ezeket a fontos, számomra új gondolatokat, nagy segítséget jelentett a bemerítkezés/keresztelés Ósz-i előképeinek megvilágítása!!Nagyon kevés a tanítás manapság a bemerítkezés bibliai jelentőségéről, így sokaknak sajnos egy vallásos cselekedetnél nem több. Magam is jóval a bemerítkezésem után kezdtem csak el behatóbban foglalkozni a kérdéssel. Még megkérdezném, hogy mivel a Biblia elég szűkszavúan tájékoztat Keresztelő János ebbéli tevékenységét illető küldetésével kapcsolatban(Luk.1;16-17, 3;2) ezt a Te látásod szerint hogyan kell együtt értelmezni az 1.Kor.15;3-4-el?
Az igei értelmezést ismerem, de a mélyebb összefüggését is szeretném megérteni. Előre is köszönöm a választ.
Egy-két gondolat, ami mostanában felmerült bennem a keresztséggel (vízbemerítés) és az üdvösséggel kapcsolatban:
Amint Péter apostol írja levelében a keresztség vízbemerítése ellenképe az özönvíznek, ahol az ítélet az egész világot érte, viszont akiknek szólt az Isteni szó és cselekedettel párosították (Noé és családja, mindössze 8 lélek) megmenekült, azaz üdvözült (ugyanis az üdvözülés szó megmenekülést jelent)
Ennek hasonlatossága az Izrael szabadulása Egyiptomból, amikoris a pusztító angyal átvonult (a pászka jelentése: átvonulás, nem csak kivonulás) Egyiptomon és minden elsőszülöttet megölt, de ahol a vért meglátta azt a házat kihagyta,(átugrotta). Ez hasonló az özönvízhez, ugyanis az ítélet mindenkit ért, minden elsőszülöttet, de Izrael elsőszülötteit a bárány áldozata váltotta ki az ítélet kárhoztatásából. Ez a Bárány az elsőszülött a Felkent Jézus, aki Isten elsőszülött Fia. Később Izraelnek az Úr rendelte, hogy váltson meg minden elsőszülöttet, aki megnyitja az anyja méhét és a lévitákat választotta helyettük (IV Móz. 3:11-14), akik közül Áron fiait papoknak rendelte. A papok beiktatása szintén mosakodással és fürdővel kezdődött (Kiv 29,4), ami kiábrázolja a új szövetségben a Melkisédek rendje szerinti papok beiktatását, ami szintén fürdővel, azaz bemerítéssel történik.
Pál továbbá megemlíti a I. Kor. 10:1-5-ben, hogy a tengeren való átvonulás ugyancsak előképe a keresztségnek, ugyanis ugyanaz történik, mint a már megemlítetteknél, hogy egyrészről Isten népének a menekülés(=üdvözülés) víz által, másrészről ugyanaz a víz az Egyiptomnak (a világ) a kárhoztatása (lovasok tengerbe veszése):
I. Kor. 10.1
"Azt akarom ugyanis testvéreim, ne maradjon tudtotokon kívül, hogy bár atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren és a felhő és atenger útján mindnyájan bemerítkeztek Mózesbe, mindnyájan ugyanazt a szellemi kenyeret ették s mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, - hiszen ittak az őket követő szellemi kősziklából, mely a Felkent volt mégis a többségükben nem gyönyörködött az Isten, mindnyájukat leterítették ugyanis a sivatagban. Ezek ugyanis előképekül történtek ... "
Amint tudjuk az első szövetség közbenjárója Mózes volt, akinek nevébe merítkeztek a tenger útján Izrael fiai, ami előképe a Felkent Jézus nevébe való bemerítsének, ami által van a mi üdvösségünk (megmenekülésünk), akik hiszünk az Isten Fiának nevében, mert írva van, hogy mindenki aki segítségül hívja az Úr nevét üdvözül (megmenekül).
Minden évszázadnak megvannak a maga prófétái. Tíz évvel ezelőtt álmodni sem mertem erről. Négy évig Prágában tanultam asztrológiát. Akkor az ilyesmi divat volt. De mégis a misztikus óhajaim kutatni szándékozták a az akkor még tabuizált területeket. Akkor sokat hallottam a lélekvándorlásról. De senki sem tudott kielégítő válasz adni rá. De a végén megtudtam, hogy a reinkarnácót illetően folyik egy kurzus, ahol az ember féléber állapotban ma múlt életeit szemlélheti, a lehető leghűebben. Azután bukkantam rá Jakob Lorber próféta könyveire, pl. Isten háztartására, János Nagy Evangéliumára, A túlvilágot érintő problémákra stb. Számomra nagyon meglepő volt épp a reinkarnációról szóló leírások. Egyben a kurzusi élményeimet sokban megerősítették. Sőt ez az evangélium a Földöntúli lényekről is kézzelfogható módon szól. Ez nem egy új evangélium, de János apostol evangéliumának hétköznapi jeleneteit írja meg 11 kötetben. Abból tudtam meg, hogy milyen alapja volt az Egyiptomi kulturának, hogy törvényszerüen minden Földöntúli lakónak miért épp a mi
Földünkre kell újra születnie, hogy elnyerhesse a teremtés koronájának legmagasabb fokát. Éppen ezek az oktatások ébresztettek arra a tudatra, hogy a makro és a mikrokozmosz , milyen összefüggéseket rejt magában. S nemrég figyelmeztetett egy cseh ASTROTHEOLÓGUS arra, hogy ezek a könyvek, habár kibővítik az ember tudatát, de távolról sem érheti el az ember a keresztény tudat legmagasabb fokát, az UJJÁSZÜLETÉST( keleti fojmája a NIRVÁNA) Ahoz sokkal több kell ám, és pedig a régi gondolkodásmód teljes felszámolása. S ehez fűződnek további írások, melyek már úgy íródnak, hogy az Isten már egyenesen közli kinyilatkoztatásait. Sokaknak elfogathatatlan módon. Legalább is én így észleltem. Semmi új a világban. Ki fogadta el Jézust azon három év alatt? Csak akkor, ha csodákat fog mővelni szemünk előtt!!!. A mai kereszténység is arra épít. De jó lenne tudni, hogy a csodaművelés megöli a lelkeket. A léleknek tanúlnia kell. Nem lustán elvárni az úgymond- megmagyarázhatatlan semmiből semmit. A ma emberének így nehezebb hinni, de az eredménye annál sikeresebb.
Érd be azal, hogy a könyvek könyve érvényes lesz minden időkre!(én tudom miért) Lám az emberiség mégis ezerféleképp értelmezi. Minden szavában megtalálod a végtelent, de a többség a betűk holt mivoltát böngészi. Így holtá válik a benne rejlő eszme is. Én irigyeltem attól a generációtól azt a három évet is amikor elkezdődött a világegyetem tanítása.(szóról szóra) Nézd csak, miként vélekednek ma az ateisták!! Mily büszkék saját érveléseikre. Vakságuk már annyira nem számít mint az igazi világtalanoknak sem. Az élet Mestere tudja nagyon jól hogy kit és hogyan kell megszólítani. Emlékezz arra is, hogy az Igazi Élet Mesterét miképp fogadták el kiválasztotai. Keresztelő János is miként kételkedett Benne, amikor tanítványait küldte hozzá, hogy Ő az egyáltalán, akinek el kellett jönnie. Ma hány annyi Keresztelő János van, kik szintén kiáltoznak a "sivatagban" s mégis, amikor szellemileg már szivárog tudatunkba az igazi élet Szava, éppen ők azok, akik megkérdőjelezik azt. Akkor volt kicsiben, most elbúrjázott nagyban. Ép ezért nem az agyadat kell, hanem aszívedet kell kitárni. Nincs most időm megkeresnia a helyes idézetet, de az Ó szövetség egyik gondolata -valahogy így :nyissátok meg .. ajtajait...... (értsd Szíveteket- és most nehozz rám teológus szakértőt, mert itt most fontosabb a szándék, mint a szószoros értelmü fordítás))
(Ismered a mesét a szegény emberről meg a halálról? Amelyben az ember, akinek betelt az ideje, a tükör fölé írja, hogy "holnap", hogy a halál ne vigye el aznap. A vége a legmurisabb: belehempereg a dunyhába, és a halál ijedtében messzire szalad tőle.)
Komolyra fordítva: nekikezdek, és igyekszem még ma befejezni.
A Templom fennálása sem bizonyító, mert az is lehet, hogy az író kortársa (vagyis testvére) Pálnak, de mégsem maga Pál. (szóval nem századok választják el őket, így a Templom még fennálhatott, mikor írta)
A korábbi (nem feltétlenül páli) szerzőség mellett szóló érvek közül meg azt tartják a legerősebbnek, hogy a Templomra még mint a működő áldozati kultusz székhelyére utal.
---
Az álláspályázatot már beadtam, most őrajtuk a sor. Ha nem hívnak, beadom két másik helyre.
Van még két érvem a stilisztikai különbségek mellett (igaz ez köztünk nem igazi vita csak elmélkedés), hogy a Zsidókhoz írt levél nem Pál írása. Nem bizonyító erejű érvek ezek, inkább csak olyan gyengébb fokozatúak, de érdemes elgondolkodni rajtuk, persze csak ha érdekel a téma:
Az egyik:
Vida: Zsid. 2:3-4
"hogyan menekülhetnénk meg mi, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? amely akkor vette kezdetét, amikor az Úr szólt, azok, akik hallották, számunkramegerősítették ezt, az Isten pedig tanú(bizonyság)ot tett mellettük csodajelekkel és sokféle erőmegnyilvánulásokkal, és a Szent Szellem osztogatta közléseivel akarata szerint, "
SZIT: Zsid 2,3-4 hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúkmegszilárdítottak köztetek, az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított.
Nem hinném, hogy Pál mint apostol az üdvösség hirdetőiből önmagát kihagyta volna, mivel csodajelek és erőmegnyilvánulások rajta keresztül is történetek. Ez inkább arra utal, hogy az író második generációs, azaz hallotta és látta azokat, akik fültanúk és hirdetők voltak, akiken keresztül csodajelek és erőmegnyilvánulások történtek. Igaz Pált nem lehet egyértelműen a közvetlen fültanúk közé besorolni (12 és Jézus tanítványai, akik az Úrral voltak a 3 év alatt), viszont ha azt vesszük alapul, hogy hozzá is közvetlenül szólt az Úr, utolsóként (mint egy idétlennek) és így ő is elsőkézből hallhatta az evangéliumot és rajta keresztül is történtek erőmegnyilvánulások és jelek, akkor ő bizony elsőgenerációs.
A másik érvem, ami talán még gyengébb, mint az előző: Timótheus kiszabadulására való utalás:
Vida: Zsid. 13:22-25
"Kérlek testvérek, fogadjátok el a bátorítás(nak a) szavát, hisz csak röviden írtam e levelet nektek. Tudjátok meg, hogy Timótheus testvérünk kiszabadult, akivel, ha gyorsan megérkezik, meglátogatlak titeket. Köszöntsétek mind az elöljáróitokat és mind a szenteket. Köszöntenek titeket az itáliaiak. A kegyelem mindnyájatokkal!"
Leginkább úgy vettem, ki hogy Pál és Timótheus együtt mentek, együtt raboskodtak (pl.: Filippiben ) és kérdéses az a lehetőség, hogy Pál szabadon, míg Timótheus börtönben. Persze nem elképzelhetetlen, ezért mondtam, hogy ez még gyengébb érv. :-)
Számomra az a fő tanulság, hogy nem feltétlenül az elmérgesedés felé mutat minden vita.
Szerintem ehhez kapcsolódik az alábbi vers is:
A zsidóknak zsidóvá váltam, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt lévők között törvény alatt lévővé váltam, hogy törvény alatt lévőket nyerjek meg – noha nem vagyok a törvény alatt. A törvény nélkül élők között törvény nélkül élővé váltam, hogy törvény nélkül élőket nyerjek meg – noha nem Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek. A gyengék közt gyengévé váltam, hogy gyengéket nyerjek meg: mindenkinek mindenné váltam, hogy minden lehetséges módon megnyerjek némelyeket. (1Kor 9,20-22)
Szerintem azt is kifejezi a környezetem vallási szokásaihoz való alkalmazkodás, hogy fontosabbnak tartom a felfoghatatlan igazságot a felfoghatóknál. (Kapcsolódó vers: 1Kor 3,4)
Bocs a sejtésemet meg nem mondtam el. Szóval hogy miért nem jellemző a karizmák megtapasztalása máshol. A nyelveken szólás egy olyan gát átlépése, ami a 2000 éves keresztényi berögződés, reflexek számára nagyon nehéz. Egy olyan vallásban, ahol a "tagadd meg magad" "a sex a sátán eszköze" stb az ember ösztönös és tudatalatti részéhez való viszonyulás, ott nem csoda, hogy úgy félnek ettől a dologtól a mezei hívők, mint ördög a tömjéntől. Merthogy az ember ilyenkor (nyelveken szólás) bizony maga mögött hagyja az oly nagy becsben tartott tudatos énjét, logikáját, jólfésült keresztényi visszafogottságát és a külső szemlélő szemszögéből egy örjöngő idiótává vállik. Az istennel folytatott ilyentén kommunikáció az ember tudatalattijának írányításával zajlik és erre a sötét, sokszor megtagadott, hétpecséttel lezárt territóriumra sok keresztény nem mer belépni. Pedig ez a territórium az ember beső lényének a tömbje. Állítólag. A tudatos én a jéghegy csúcsa.
