„Ráadásul valóban "traktor" nyomnak tűnik sok, hiszen a tengely táv nagyjából azonos, viszont ha a kerék ennyire besüllyedt, úgy miért nem látszik az igavonó barmok nyoma?”
Azért, mert a 650 lóerős traktor, már 65 darab hagyományos ménest képez. Amennyiben azok páros fogatként húzzák a szekeret, a lovak a keréktávban haladnak. Ezért nem látszik a vontatók nyoma, csak a kerekeké. (Sicc) ;-)
Ezek néha valóban traktornyomoknak tűnnek, főleg Maltán és máshol talált cart rutsok. De csak emiatt nem akartam újakat kérni. Ráadásul valóban "traktor" nyomnak tűnik sok, hiszen a tengely táv nagyjából azonos, viszont ha a kerék ennyire besüllyedt, úgy miért nem látszik az igavonó barmok nyoma?
Én is használom képalkotásra. Betápláltam a különböző források alapján az Odüsszeuszra vonatkozó szerintem célirányos külső jegyeket, ahogy a daktüloszokat/kurészeket elképzelték, és még néhány saját évek alatt kialakult megérzésemet, s az előbbi linken adtam róla a képeket (amire válaszolok).
Amikor Odüsszeusz hajója elérte északról a Golf-áramlatot, majd azon áttörve megérkeztek Kirké szigetére, azaz Terceirára. Mivel az utazás i.e. 3500 környékén (+/- 2-300 év) történhetett, azaz a holocén optimum csúcsának végén, azaz az időjárás még mindig melegebb és nedvesebb volt, mint manapság. A Szahara, amin átkeltek, még szavannás, vadakkal teli terület, tele folyókkal és tavakkal. Mikor a csapat megérkezett megérkezett Terceirára, Odüsszeusz a legénység felét (22 főt) elküldte, hogy derítsék el Kirké házát. A következő promtot adtam meg:
Odüsszeusz és társai Kirké házához közelednek egy vadregényes erdőben. A helyszín az Azori-szigetek Terceira szigetének belseje, egy ősi vulkáni kaldera gyűrűjében. A sűrű, párás atlanti babérerdő szinte teljesen körülveszi a tisztást. A tisztás közepén áll Kirké háza: egy egyszintes, de magas falú, ókori épület, több egymásba nyíló teremmel, egyszerű vakolt homlokzattal, lapos tetővel és oszlopsoros tornáccal. Az épület hangulata nagyon hasonlít egy 2000 éves római freskón látható villára: visszafogott, világos falak, vörös ajtókeretek, klasszikus arányok, nem palota, hanem egy nagy, ősi villa. A tető egyik sarkán egy őrhely vagy alvóhely utal arra a történetre, hogy egy ember valaha onnan leesett. A ház mellett halad el egy ősi, sziklába vájt kettős keréknyom, amely a Terceira szigetén található különleges kőbe vájt nyomokra emlékeztet. A mély vájatokat moha és páfrány szegélyezi. Az előtérben Odüsszeusz emberei közelítenek óvatosan. Nem klasszikus görög hősök, hanem egy alacsony termetű, zömök, kemény harcos nép tagjai. Testfelépítésük izmos, arányos, rövid lábú, széles vállú. Arcuk markáns, nagy fülűek, kemény tekintetűek, időjárástól cserzett bőrűek. Nem törpék, nem hobbitok és nem komikus figurák, hanem veszélyes, tapasztalt harcosok. Egyszerű bronzkori fegyvereket viselnek: rövid lándzsák, kardok, bőrpajzsok, durva gyapjúruhák. Kirké még nem látható, de a házban öt nő él: Kirké és négy papnője. Az épületből halk fény szűrődik ki, a hely egyszerre békés és baljós. Hangulat: misztikus, ősi mediterrán világ találkozik az Atlanti-óceán buja növényzetével. A kép realista, festői megvilágítású, rendkívül részletgazdag, történelmileg hitelesnek ható fantasy, filmszerű kompozíció, finom köd, zöld és földszínek dominálnak.
Adtam képet a római freskóról, ami Kirké házát mutatja, a terceirai keréknyomokról, és még kértem olyan képet is, amin a Homérosz említette vadállatok (oroszlán, farkas, hiúz) vannak a ház előtt. Viszont ezek amolyan "misztériumállatok", azaz állatmaszkos emberek, akik egy szertartás részesei.
Persze, ez csak amolyan szabad asszociáció és játék az AI-jal. Egyébként nagyon sokat fejlődtek ezek a képalkotó modellek, öt vagy hat éve részt vettem néhány beta tesztelésben, akkor órák alatt rajzolta ki nagyjából amire gondoltál.
Plutarkhosz munkáit nagyon szórakoztató olvasni, az ókor egyik legkiválóbb írója volt, maga is Apollón papja. Nekem a kedvenceim a Hold arcáról, Szolónról, Nagy Sándorról, Hérodotosz rosszindulatáról, Ízisz és Oziriszről szóló írásai. Ozirisz mítosz hátteréről is olvashattok nála bőven. Egy igazi adeptusnak gondolom Plutarkhoszt, nehezen tudnék vele egyenrangú elmét mondani. Életműve hatalmas, aminek jelentős része elpusztult, de ami fennmaradt, az is több ezer oldal!
Várkonyi írta Az ötödik emberben róla:
"Plutarkhosz (Kr.u. 1. sz.) a késő ókor egyik legnemesebb alakja, a megtestesült idealizmus, szülővárosában Khairóneiában papi hivatalt viselt, majd legfőbb elöljáró, arkhon eponümos lett. Rómában filozófiát tanított, emellett közéleti tevékenységet is kifejtett; de kivált rendkívül termékeny író, széles műveltségű tudós volt. Roppant terjedelmű munkássága felöleli a bölcselet, lélektan, családi- és közmorál, pedagógia, politikai, vallástan, mithológia, kozmológia, történelem tárgyait, mint e sokféleségből gondolható, nem rendszerezetten ugyan, de alapos és megbízható jártassággal. Nevét világhírűvé a görög és római történelemből vett, párhuzamos életrajzai tették, melyek hatása máig eleven, s amelyekkel szintén fő életcélját, az antik világ legszebb értékeinek megmentését kívánta szolgálni. Minthogy ez a törekvés adta egész életművének mozdító erejét, mintegy ihletéi, filozófiai nézeteit csak röviden említjük, s inkább jellemét, magatartását és korához való viszonyát rajzoljuk néhány szóval.
A bölcseletben a platonisták ún. középső iskolájához csatlakozik: elsősorban tiszta istenfogalmat akar megragadni, s a jó és a rossz problémája foglalkoztatja. Istenfogalma teljesen transzcendens, maga a tökély, felüláll jón és rosszon. A jó és a rossz dualizmusa nem tőle ered, őstény, a világlélekben rejtőző ellentétes erők műve; így tehát az anyag sem rossz önmagában, hanem tulajdonságtalan, közömbös. Ez a felfogás jellemzi leginkább Plutarkhosz föltétlen, egyedülálló idealizmusát. Minthogy az isten maga az abszolút transzcendencia, közte és a világ között közvetítőkre van szükség. Ilyen a világlélek, mely a benne rejlő értelem és harmónia által részt vesz a teremtésben, de ugyanakkor a jóval szembeszegülő rossz elvét is magában foglalja. Ugyancsak közvetítők az alsóbbrendű „csillagistenek" és a daimónok, s gyakorlatilag ezek a világ sorsának intézői, isten eszközei; gyámolítják és büntetik az embereket, felügyelnek isten szolgálatára, a kultuszokra, misztériumokra, orákulumokra stb. Plutarkhosz isten kezét látja mindenütt, ahol valami jó mutatkozik, az ember bűnét, ahol hiányzik. Ezért oly fontos szemében a „jó" intézményeinek, a szent kultuszoknak épségben tartása."
„Ha az összes ókori könyv elpusztulna egy nagy katasztrófában, és egyedül Plutarkhosz maradna meg nekünk, ő egymagában megőrizné számunkra az ókori világ teljes bölcsességét és szellemét. Nem tudok olyan olvasmányt, amely jobban formálná a jellemet és frissítené fel az elmét, mint az ő Életrajzai.” - „Plutarkhoszt újra és újra felfedezik majd, amíg csak könyvek léteznek.” Ralph Waldo Emerson
„Irassuk át az életrajzokat Plutarkhosz szellemében! Mert ő az, aki arra tanít minket, hogy a nagyságra ne mint elérhetetlen csodára, hanem mint megvalósítható mintára tekintsünk. Úgy írta meg a nagy emberek életét, hogy azok olvasása közben a lelkesedés szikrája gyulladjon ki az emberben.” Friedrich Nietzsche.
„Plutarkhosz olvasása nem csupán művelődés, hanem valódi gyógyír az léleknek. Nála a történelem nem száraz évszámok és csaták sora, hanem az emberi természet, a virtus és a gyarlóság mélyreható morális anatómiája.” Arthur Schopenhauer
„Plutarkhosz nem egyszerűen történész volt, hanem a pszichológiai portréfestés utolérhetetlen mestere. Az a képessége, ahogyan egy apró anekdotából, egy elejtett mondatból vagy egy jelentéktelennek tűnő szokásból képes volt megvilágítani egy-egy történelmi alak teljes karakterét, a mai napig a legmodernebb életrajzírók szintre emeli őt.” Christopher Pelling, az Oxfordi Egyetem professzora.
„Amikor politikában voltam, voltak időszakok, amikor megpróbáltam valakit kiismerni, és mindig Plutarkhoszhoz fordulhattam, és tízből kilencszer találtam párhuzamot.” Harry Truman, volt amerikai elnök.
A képen (amik feltehetően AI-val készültek) látható láda módfelett kicsi, másrészt ezt a cserjét nehezen gondolnánk beépíthetőnek, hogy a királyi palota födémjét tartsa.
Szerintem Plutarkhosz jól fogalmazott: " aki ha belefekszik, éppen betölti." Tehát se nem magasabb, se nem alacsonyabb, mint Ozirisz.
Ozirisz az évezredes jelenléte okán, több mindennel vették azonosnak: Hold, napisten, évszakok, Nílus áradása, növényzet, Orion-csillagkép, kenyér lelke, búza, isteni értelem, Szem trónja, holtak bírája, stb. Összeolvadt olyan istenekkel, mint Száh vagy Szokarisz. Hasonló gondolataim vannak, mint neked: bizonyos értelemben, Ozirisz lehet egy isteni gépezet, a misztikus „Szem”-mel együtt. A keresztény misztikus hagyományokban Ozirisz ládája átalakul Grállá. Viszont a beavatott Plutarkhosz történetében Egyiptom királya, akinek uralkodása 28. évében összeesküvést szít Széth isten.
Robert Charroux „A rejtélyes ismeretlen könyve” c. munkájában röviden kitér Oziriszre, mint „új” istenre:
Az egyiptomi Asari isten
«Az egyiptomi misztériumokban – írja Lewis Spence – az ókor bölcsessége és okkult tudománya fejeződött ki, olyan módon kristályosodva és rendszerezve, hogy ha változatlan formában megőrződtek volna… mindent megtanítottak volna nekünk.» (The mysteries of Egypt, or thé secret rites and traditions of the Nile, Londres 1930.)
Márpedig alaposan bele kell hatolnunk abba a ténybe, hogy a ránk maradt beszámolók és rítusok annyira eltorzultak, hogy rendkívül nehéz visszakövetni az eredeti fonalat.
A Nílus völgyében a misztériumokat Izisznek és Ozirisznek szentelték, akik viszonylag késői istenek voltak, és körülbelül i. e. 5000 táján váltották fel a régi isteneket: Asarit, Anztit, Khentet, Amentit stb.
A misztériumokat elsősorban Héliopoliszban, Memphiszben és Abüdoszban ünnepelték, de mivel egyedül Abüdosz maradt fenn, és alapítása közel 10.000 évre nyúlik vissza, ezért e templom tanúságára kell támaszkodnunk.
A Manethón által közölt hagyomány szerint «Thot vagy Hermész Triszmegisztosz maga, még az özönvíz előtt, hieroglifákkal és a szent nyelven felírta a tudás alapelveit sztélékre. Az özönvíz után a második Thot a köznyelvre fordította le e sztélék szövegét.»
Ez jól mutatja, hogy az iniciáció eredetileg arra volt hivatott, hogy a klerikusok – vagyis azok, akik tudtak olvasni – megismerhessék.
Csak bizonyos ismeretek voltak fenntartva a «kevesek» számára, és egyébként azok, akik nem voltak méltók a befogadásukra, képtelenek is voltak megérteni a jelentésüket…
Közel 4000 évvel ezelőtt Ihernofret, III. Szeszósztrisz király magas rangú méltósága, Abüdoszba ment, hogy felpezsdítse a misztériumok ünneplését, amelyek gyakorlata a papok körében egyre ritkábbá vált, úgyhogy Egyiptomban már alig voltak beavatottak. Egy sztélére vésette a király parancsait, akit így jelölt meg: «Oszirisz fia, a Nyugat lakóinak Elsője, Abüdosz uralkodója, a thiniszi nomosz nagy monarchája».
Márpedig Oszirisz az Asari vagy As-ar isten nevének eltorzítása, aki árja isten, egy áz volt.
Ami Iziszt illeti, ő mindig, mint a keltáknál és a görögöknél, az Anyaistennő volt (Da Koridwen, Kübelé, Démétér), aki a keresztények Szűz Máriájává vált.
A kelta istenhez, az anyaistennőhöz, Dionüszoszhoz és Bacchushoz társítva megjelenik a ládika mítosza, amely minden misztérium központi eleme, s amely Egyiptomban Ozirisz maradványait, Görögországban a kultusz tárgyait, s mindenütt a falloszt, a nemzés és az újjászületés jelképét tartalmazta.
A ládika a keresztény mitológiában bárkává, majd a Grállá vált. Ez az özönvíz idején az emberiséget a pusztulástól megmentő bárka vagy hajó emlékét őrzi. (Le livre du mystérieux inconnu, Paris, 1969).
Néha a növények szokatlanul nagyra nőhetnek, mint pl. a Szakhalin szigeteken. Ott az az uralkodó elmélet, hogy bizonyos geológiai katasztrófák után olyan ideális arányban kerülhetnek ritkább elemek felszínközelbe, ami különlegesen jó hatással van a növények fejlődésére.
Ez csak mítosz, fele cukor fele méz, de ahogy megnéztem ezt a rövid részletet:
Titokban lemérték: alvás közben (kikpacsolt állapotban).
Az, hogy a résztvevők közül senkire sem passzolt a láda (Hamucipőke effektus) azt mutatja, hogy jóval kisebb, vagy jóval nagyobb volt a társaság tagjainál. Vagy eltérő formájú.
A mítosz egyik változata szerint a piramisban összerakták, szervizelték, majd a nép előtt megmutatkozott, ezzel megszületett a feltámadás bizonyossága. A balzsamozás maga a javítás folyamata, és a szájmegnyitás pedig valamiféle újraindító kulcs?
Ez csak egy visszafejtési kísérlet, mégis mit ihlethette a történetet, mit láthattak, amennyiben nem csupán a képzelet műve.
Ízisz a kulccsal. Utolsó kép!: megnyugtató hogy másban is felvetődött.
" A folyóparton a koporsó egy hatalmas fává alakult, ami annyira megtetszett az ottani királynak, hogy a palotájának díszévé tette azt oszlop formában. A faoszlopnak nagyon különleges energiája volt, aki elhaladt mellette, csodálatos módon minden betegségéből meggyógyult. Amikor ezt Ízisz meghallotta, azonnal a palotába sietett, és idős asszony képében dajkának szegődött a király gyermekéhez, majd egy trükk segítségével Ízisz elérte, hogy a király neki ajándékozza a csodatévő oszlopot, amelyben a férje raboskodott már egy ideje. "
és akkor evezzünk vadabb vizekre:
" feltételezések szerint a magyarok ősatyja Nimród volt Ozirisz"
A legendák egy közös alkímiai Arkánumon alapulnak:
"Amíg távol volt [Oszirisz], Tüphón [Széth] nem tudott lázadást szítani ellene, mert Iszisz éberen őrködött, s szemmel tartotta. Amikor azonban Oszirisz visszatért, Tüphón ármányt szőtt ellene, maga mellé vett hetvenkét összeesküvő társat, az akkoriban éppen ott tartózkodó etióp királynő, Aszó is a segítségére sietett. Titokban lemérték Oszirisz testét, szép és gazdagon díszített ládát készítettek a méretére, majd bevitték a lakomára. Az ott lévők mindnyájan felvidultak, amikor megpillantották a szép ládát, és csodálták szépségét. Ekkor Tüphón tréfásan megígérte, hogy annak ajándékozza, aki ha belefekszik, éppen betölti. Sorban egymás után mind megpróbálták, de egyikőjükhöz sem illett teljesen. Ekkor Oszirisz odalépett és belefeküdt. Az összeesküvők rárontottak, lecsapták a láda fedelét, kívülről szögekkel megerősítették és leöntötték forró ólommal. Kivitték a folyóra, és a taniszi torkolaton keresztül a tengerre eresztették." (Plutarkhosz)
Oziriszről mindig az a kényszerképzetem, hogy robot, legalábbis nem ideillő élőlény.
A láda tartalma esetleg némi sugárzó anyaggal terhelt; amivel az Angol Atomkertészeti Társaság pedig óriás földimogyorót növesztett, ami pozitív mutáció. Tehát ha minden klappol akkor jó irányban is befolyásolhatta a bübloszi növényt, mindezekkel szemben nekem is vannak fenntartásaim, legalábbis ezzel a végszóval illik takarózni.
Közönséges hanga nem is él Büblosz környékén (valóban Ny-Európában). Ráadásul a hangának nincs olyan vastag törzse, hogy benőjön egy koporsót. Az egyik vélemény, hogy az az ún. fás hanga (Erica arborea), amiről Plutarkhosz írt, aminek vastag törzse is van, vagy pedig össze van tévesztve a tamariszkuszfával, ami hasonló, de pld. a Tamarix aphylla törzse elég vastag egy koporsóhoz.(én is a PRE-ben olvastam utána).
Olvasgattam egy kis Plutarkhoszt, és azt hiszem, hogy találtam egy érdekességet:
"Ezt követően – mint mondják – Ízisz megtudta, hogy a láda a tenger hullámai által Büblosz földje közelében partra vetődött, és a hullámok gyengéden egy hangabokor közepébe helyezték le. A hanga rövid idő alatt igen szép és hatalmas törzsűvé nőtt, növekedése során körülfogta és átölelte a ládát, elrejtve azt a törzsében. Az ország királya megcsodálta a növény hatalmas méretét, és levágta azt a részt, amely körülölelte a (immár szem elől rejtett) ládát, majd oszlopként használta fel, hogy azzal tartsa meg háza tetőzetét." részlet az Ízisz és Ozirisz című művéből.
A történetet vélhetően mind ismeritek ezen a fórumon, amolyan botanikai kíváncsiságból azonban utánanéztem az itt említett növénynek. Ez a magyarul hangának vagy csarabnak nevezett növény, egy kis méretű cserje, bíborszínű virágokkal, elsősorban óceáni fajta, legkedveltebb élőhelye az európai atlanti partvidék, annak is az északabbi része. Utánanéztem annak is, hogy nem tévedésről van-e szó mivel én a művet angolul olvastam, ezért tartottam tőle, hogy az angol fordító esetleg egy általa jól ismert növénynevet használt, de erről sincs szó. Görög neve ἐρείκη (ereíkē), amiből természetesen a növény latin neve, azErica, is ered (angolul egyébként heather). Ami pedig tényleg megdöbbentő: a csarab egyik magyar népi elnevezése: angyalmetélt.
Nihát különösebben nem ismerem, de a két utolsó képen (19. és 20.) lévő kezet igen, mert ez egy fogadalmi szobrocska, a markában Heliopolitanus szobrocskájával (a kezei hiányoznak). Ezek a miniatűr Héliopolitanus szobrocskák tkp. a baalbeki Nagy Triász templomának hatalmas aranyozott Helipolitanus szobrának a kicsinyített változatai (több hasonlót találtak). A fején ún. kalatossal.
Szíria tele volt ilyen szent városokkal, orákulumhelyekkel. Baalbek szerencséje volt, hogy római veteránok telepedtek le ott és utána a rómaiak gigantikus méretű templomépítkezésekbe kezdtek. De sok híres és ősi város van arra: Palmüra, Aphaka, Büblosz, Emesa, Apamea, Hierapolisz. Aphakát itt többször emlegettem (2010-től), az is nagyon érdekes kultuszhely volt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158336021&t=9000303
