Szia Öki kedves!
A kutyák ugye boldog-boldogtalannal...lelkiismeretfurdalás nélkül. Szarnak a családalapításra. Hol az igazság?
Kedvesdrága Fóka,
ezt úúúgy elmondtad, hogy már meg sem szólalok. Ezen szenvedek 2 napja, erre tessék. Nagyon zoral voltál!
:-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Szerbusz Banya Kedves!
Fóka! Jó volt olvasni az általad leírtakat! De tényleg! Én mint már korábban említettem, 1x megbotlottam. Azt nem állítom, hogy állandóan ezen tépelődnék, de valahol belül, amikor tényleg lemegyek alfába, soxor eltépelődök magammal. Talán ennek a botlásnak hatására, mostanában jobban ügyelek a megnyilvánulásaimra a hölgytársak irányába. Szóval a kontrollhiány megszünt nálam is. Megmondom őszintén, hogy sokszor már zavar, amikor szem- és fültanúja vagyok "bekerítési hadműveleteknek", főleg ha tudok is egyet-mást a résztvevők családi állapotáról, stb. Szóval jó volt elolvasni soraidat. Végül is vehetjük a hűséget is férfias tulajdonságnak, vagy ez talán szégyen lenne? -> A hűséget, mint tulajdonságot a félreértések elkerülése végett nem akarom a férfiaknak, és a férfiasságnak kisajátítani!! <-
Hé, fiúk!
Ha egy lány sincs a közelben nagyon el tud szaladni Veletek a ló!
;-)
Amúgy nagyon jó reggelt a kedves Asztaltársaknak, röstellem, hogy tegnap nem tudtam elköszönni, de rohantam.
Pucros Mackó kedves,
szégyenkezve vallom be, hogy megfogtál - valóban Pilinszky. Megnéztem. Fejet hajtok irodalmi tudásod elôtt.
A félrelépés pedig félrelépés marad, hiába fogjuk hormonokra, miegymásra. Nem is véletlenül az a neve, hogy félrelépés. Ha már egyszer elveszünk valakit nôül/férjül, akkor ki is kell mellette tartani. Még a gólyák sem csalják meg a párjukat, ha már megint az állatoknál tartunk.
Tudom-tudom, de a kutyák...
Fóka, drága uszonyosom!
Komolyan zavarba hoztál, mikor olvastam a hozzászólásodat. Olyan mélyről jövő emberséget tükröznek gondolataid, hogy szinte elszégyeltem magam. A rajongás persze kölcsönös! :-)
Vitathatatla, hogy őrzünk magunkban sok mindent az állati mivoltunkból, ösztön szinten, de az ember attól (is) lett ember, hogy szociális lénnyé vált, az összes társadalmi korláttal, elvárással, saját érzelemvilággal, ösztöni és tudati létezésével. Szerintem ezért vált a kérdés problematikussá.
Jó reggelt Sultan!
Jómagam nem pfújjjjjolok, mert a vadászösztönnel, és a genetikai kódolással egyetértek. Amit a mágusok kialakítottak évmilliók alatt azt elég nehéz egyik napról a másikra felrúgni. Tulajdonképpen az, hogy a NŐK már igazából nem akarják az eredeti kódot teljes mértékben elfogadni és eredeti formájában futtatni, az meg az emancipáció és a feminista eredményeknek köszönhető.->jó ffi soviniszta szöveg mi? -)))) Lehet, hogy a NŐK is a "férfias játszmákat" szerepeket akarják lemásolni és átültetni a női vonalra?
Jó reggelt T.Asztaltársak!
Fóka kedves,
Ez valami gyönyörűséges eszmefuttatás amiben itten részeltettél minket. Alapvetően az aurális coitus szerintem is létezik és olykor sajnálom, hogy én sem igen tudok kekszelni érzelmi alapok nélkül. A probléma az, hogy miként Vah úr, mérhetetlen szeretet(szerelem)mennyiséggel bírván meg kell osztanom azt az arra érdemesnek találtatott embertársaimmal. Olybá tűnik, hogy némileg poligám hajlamaim vannak.
Nagyrabecsült Vah Úr!
Fentiek folyományaként tehát semmi bajom azzal a kijelentéseddel, hogy "más lányok is simogatják Vah úr bundáját."
Fóka kartárs valóban szép szózatot intézett hozzánk és a bajom az, hogy neveltetésem sőt inkább társadalmi kondicionálásom okán egyet kellene értenem vele DE valami genetikai sérülés folytán deviáns vélekedéseim vannak.
Egyik kritikán aluli elméletem pl. az, hogy annak ellenére, hogy az ember kiemelkedett az állatvilágból (annak mérhetetlen pechjére) mégis számos alapvető funkciót állati szinten
művel. IMHO még mindig élni látszik az az ősidőkben belénk kódolt parancs miszerint a fajfenntartás érdekében valamiféle vadászösztön űzi a ffit(hímet) a minél több sikeres "megtermékenyítés" céljából. A nő eddig inkább utódnevelő, fészekvédő szerephez jutott, noha vitathatatlan, hogy ő választ.
Tudom, hogy a XX. század végén ez az egész egy férfisoviniszta és "spermagőzös" agyszüleménynek tűnhet, de meggyőződésem, hogy a hímtársadalom zömét (kivéve a totálisan herélteket) még mindig hajtja ez az ősemberi kód.
Kedves Mindenki, lehet pfujolni.
Jó reggelt T.Asztaltársak!
Az a baj, hogy mindig munkaidő után nyomultok, én meg sajna astaltarsos servericus lévén, ezen időszakban nem férek hozzá a NETHEZ. Most már kialakítottam a technológiát a szimultán munkavégzésre, de ez sem segít!
Szóval!
Banya Kedves! Nálunk otthon nem kötöttünk ilyen szerződést egymással, de ennek ellenére jómagam is úgy gondolom, hogy azért mert egyszer megbotlok, nem döntöm romokba azt akit igazán szeretek. A hitvesi ágy nálam is tabu. Sőt a lakás is. Aztán nem is tudom, valaki azt dobta fel, hogy mi van akkor, ha mástól tudja meg az asszony a hűtlenség tényét. Gyerekek ezt a részét, ha valaki megbotlik, akkor olyan távol botoljon a lakóhelyétől, amennyire csak lehet. A másik, ha már "rossz" útra tévedtél, legalább annyira ne veszítsd el a látásodat, hogy ne egy negatív IQ-val hozzon össze a pillanat. Na most aztán mindenki láthatja, hogy egy szexmániás hűtlennel cseréli az eszméket. Ezeket a tanácsokat, javallatokat egyébként én is úgy szedtem össze. De utólag végiggondolva tényleg van benne valami.
Ja mégvalami! Jómagam, mivel már 1x megbotlottam, ha a feleségemről kiderülne, hogy szintén zenész, nem csinálnék cirkuszt. Biztos vagyok abban, hogy félrevonulnék és egy kicsit magamba szállnék, de akkor is őt szeretem igazán.
Mégvalami. Egy idős papától hallottam: A hosszú házasság titka, hogy nem alszunk egy ágyban. -Biztosan horkolnak -)))))
"Vah úr"
Ezt én gondolom, a többi fiút nem tudom, de meglepődnék, ha nagyon különböznénk.
Akkor lepődhetsz nagyokat. Azért, mert a Te környezetedben csupa csapodár hím van, ne gyárts ideológiákat, jó ?
Jómagam, és számos barátom a pl. "hűség" szón nem csak röhögni szokott ...
A hitvesi ágy és az egyéb tabuk számomra (figyeled Banya, fejlődök :) értelmetlenek. Hát ha megcsalom, vagy megcsal, akkor nem mindegy, hogy hol???? Ez az igazi problémák elkenése IMHO, megint. Álságos.
Uúgy, mint az "emelkedettség". Hol az önérzet, hölgyeim? Vagy az túl ffias tulajdonság?
Vagy tényleg ennyire különbözőek lennénk? :)))))
érdekes, nekem is tabuszerű a hitvesi ágy. Meg a közös otthon.
Én úgy vagyok vele, hogy a lényeg az időráfordítás. Amikor az ember beosztja az idejét, akkor merül fel a prioritás kérdése. Ilyenkor mindig a családnak kell győznie.
nagyon jó látni ezt... amióta legutoljára ide benéztem... ez nagyon jó :-))))
nem válaszoltam még banyának. Íme: szóval ha egy nő lenne ilyen? hmmm... akkor az meg attól lenne nő... szóval megfogtál. ;-))
Emberek vagyunk és ez a lényeg. Mindig a végletekben van elrejtve az igazság.
yzy, aranyom!
Nem fogjuk 1mást meggyőzni, de - IMHO - nem is akarjuk. :-)))
Vikoca, kedves!
Fogalmam sincs, hogy akkor mi lenne. Elképzeltem a szitut, valószínűleg valami emelkedett mondattal válaszolnék: "De mégis mindig hozzám jön haza!" v. hasonló. Aztán elvonulnék bőgni egy jót....
Érdekes ez az egyezség, amit említettél, mert alapvetoen jó, csak:
Mi van, ha más forrásból tudnád meg, hogy megcsalt a férjed? Sot fokoznám:
Ha egyenesen az illeto csaj mondja meg neked, pl. azért mert beleszeretett a férjedbe, és ilyen módon reméli megtartani. (Persze a férjed nem, neki csak futó félrelépés...)
Bocsánat, csak holnap tudom elolvasni a válaszodat, mert most rohanni kell bandizni... Csóközön!!!
yzy, kedves!
Sokfélék (hál' istennek) az emberek, különbözően gondolkodunk a világról, annak eseményeiről. Ez így van jól. Amit én leírtam az, hogy _szerintem_ hogy van, én hogy látom. Aki máshogy gondolja, szíve joga. Nincs ezzel semmi bajom. Véleményt cserélünk, nem?
Az meg, hogy miért van együtt a párjával valaki, ha sorozatosan megcsalja, számtalan oka lehet. Csak néhány (IMHO): biztonságérzet, szeretet/szerelem, kényelmesség, megszokás, stb. Úgy gondolom, hogy az élet nem fekete és nem fehér, hanem a közte lévő összes árnyalat szóba jöhet. Ki így, ki úgy éli meg. Én ebből egyfélét élek, de sokfélét látok és még többfélét tudok elfogadni.
Tudod, mi a párommal anno, még házasságunk hajnalán kötöttünk egy megállapodást (ő is hozzám hasonlóan vélekedik erről az egészről):
1. Ha valamelyikünk megcsalja a másikat még véletlenül se (lelkiismeretfurdalásból, tisztánlátás érdekében, stb. se) mondja meg. Ami nincs, az nem fáj.
2. Bárhol félreléphet, de nálunk otthon, a mi lakásunkban, a mi ágyunkban NEM! az tabu!
Fogalmam sincs, hogy ő félrelépett-e (nem is érdekel), de eddig sosem érzékeltem, hogy más nő miatt én hiányt szenvedtem volna bármiben is vagy kárát láttam volna. Ha csinálta is, nagyon diszkréten. De mondom: nem érdekel.
Csak csendesen jegyzem meg, hogy a hűtlenség topic ezeket vesézi oda-vissza!
Drága Vikoca, köszi!
Gyanítottam, hogy így van, de most már, hogy kinyitottad a szemem bizonysággá vált gyanúm. Csalhat ô, de én nem. A sikeres párkapcsolat alapja.
Pucros Mackó,
fülembe tetted a bogarat....lehet, hogy Pilinszky? Vagy mégis Fodor?...utánanézek, ígérem!
mit mondhattam, ami kiválthatta kérdéseiteket? Elolvastam írásaimat, tényleg, de nem jöttem rá. Hát olyannak tűnök, ki nem tudja mit írt?
Vah úr, aki mucsó macsó aftersévet használ. ;-)))
Nem mondtam, hogy meg kell mondanom, csak azt, hogy a felelősséget vállalnom kell a tetteimért. Tehát: magamba kell néznem és levonni a következtetéseket. Ez jelentheti azt is, hogy meg kell megmondanom, mert az úgy fair. Fájdalmas, igen, de én magamból indulok ki: nem szeretem, ha átvágnak. Ha nem kellek, ha más kell a másiknak (mert hát miért csalna meg másért?) akkor megteheti, ám legyen, de jó, ha tudja, hogy ha megteszi, akkor mehet. Tiszta helyzet.
De esetleg jelentheti azt is, hogy nem mondom meg, és ha még1x megtörténik, akkor komolyabban vonom le a következményeket és megmondom. Azért gondolkozzunk: ha sorozatosan megcsalok valakit, akkor miért vagyok vele?
Csak visszakérdeznék: szerinted ha megcsaljuk a másikat, de nem mondjuk meg, akkor rendben van, ha megmondjuk, akkor nincs? Akkor fájdalmat okozunk? Miért titkolózunk? Hogy tovább működjön a dolog? Akkor miért csaljuk meg a másikat? Nem jobb a tisztánlátás? És nem jobb, ha azzal is becsülöm a másikat, ha őszinte vagyok hozzá?
De mondom: a döntés mindig nálunk van.
Ne hagyd magad félrevezetni a gaz férfisovinizmus goromba szekszizmusától! Persze hogy baj, ha megcsalod. Az nem baj, ha o csal meg Téged. Elvégre már egy nétársunk is leszögezte, hogy a ffaknál ez természetes, mi viszont maradjunk tiszták. NBekem olybá tunik, ezzel az Urak is egyetértenek, ha az o párjukról van szó. Persze nem értenek vele egyet, ha az o alkalmi hálótársukról van szó. :-)
Vahúr, drága vérem, hogy beszélsz? Ezzel engem is kínos helyzetbe hozol...
Nagyon elszaladtatok a témával, amíg nem voltam. (Mi lehet a noi topikkban, arra már gondolni se merek.)
Yzy,
én is ilyen idelaista voltam... de aztán lett egy olyan hapim, aki ennél régimódibban gondolkodik, és megtanultam tolerálni. Azóta úgy vagyok vele, hogy nem vagyok vele sehogy. Illetve: valószínuleg egy pár tagjai akkor tesznek helyesen, ha erkölcsi kérdéseiben kettojük közül annak az elveit tartják szem elott, akié szigorúbb. Fú, ez nagyon kinyilatkoztatás-szagú lett...sebaj.
Vah úr!
Nem vagy te egy cseppet macho beállítottságú? Eztet nem "ledegradáló" hangsúllyal mondám (ilyen nickname-el mint az enyém fura is lenne) de az utóbbi néhány hozzászólásodban rezgett bizonyos túltengő ffi önérzet.
Mellesleg nem csodálkozom, hogy a topic vonalvezetése körbekerengi a hűség-hűtlenség millió éves paradoxonját. (Kihez vagyok és hű, enmagamhoz vagy magamat "megerőszakolva" a páromhoz?)
A baj az talán, hogy az ember mint legfőbb főemlős csak 20-25 (ma már talán 30) éves korban éri el az olyan ivarérettségi fokot ami nem lepedőakrobatikát jelent, hanem gazdasági képességet a családalapításra, eltartásra.
Namost, ez egy dolog. Tehát ha én 25 évesen bekötöm a fejét valakinek akkor az utódok érdekében cca 25-30 évig röghöz vagyok kötve?
Ez még a szerelem ellenére is totális nonszensz. (Úristen, ilyen romlott lennék?)
