Néha a halogatás is jó valamire... nem sokkal a beszélgetésünk után megjelent a házban 4 deli úriember,és faragtak, fúrtak a lakásban is,ahol lakom, kémények iránt tudakozódtak, ahol volt, azt megnagyobbították, ahol nem, ott meg falat fúrtak, most képzeld el, ha szorgosabb vagyok, és nagytakarítás után pihegek, a guta ütött volna meg:-))
Így meg épp, csak a romokat kellett eltakarítani utánuk,annál is inkább, mert még jönnek vissz a jövő héten, nem végeztek...
Na, úgy látszik, ez nem változik olyankor sem, amikor az egész nyugati világ az elhízás rémével küszködik.
Én most sapkát gyártok, unokanővérem küldött ezüst szőröcskéset, olyan aranyos kis fejrevaló sipkát kötöttem dednek, magamnak meg keverem a szálat, minden második sor ciklámen színű.
Csak ritkán kötöm. Dednek egy délután megcsináltam.
A magam részéről a frissen lemosott konyhapulton szoktam gyurni ha ilyesmire vetemedem. Van ugyan egy anyostól örökölt gyuródeszkám, de azt már rég kötöttcucc spannolásra használtam. Miután már nemigen kötök, leköltözött a pincébe a deszka.
Vannak közönséges sós teasütemények, azt inkább el lehet vinni és tárolni, miután nincs bennük élesztő nem száradnak ki olyan hamar.
Cselédlány koromban én is állandóan éhes voltam. Csak a tejet lehetett fogyasztani minden mennyiségben. Azt viszont csak úgy simán már kicsi koromtól nem tudtam meginni. Ezért aztán rengeteg cukrot tettem bele és sürü cukros tejet ittam állandóan éhség ellen.:-(((
Á, csak emlékezünk...víg napokra, szájban elomló pogácsákra, szeretetteli találkozásokra...
Én későn kezdtem el sütni, voltam már vagy 40 éves, addig nem volt még tűzhelyem sem, 2 lapos rezsón főztem,mert amikor összegyűlt a sütőre félretett pénzem,valami katasztrófa, vagy/és betegség mindig elvitte.
Aztán meg az ambícióim is hiányoztak hozzá biztosan.
Pár sikerélmény(és kudarc) után letettem a cukrászkarrierről:-((
Most meg újra nincs sütőm,csak egy kétlapos reztsó,amin sütni nem lehetne,ha akarnék sem.
A hazai töpörtyűk, ha piacon, őstermelőtől veszed, olyanok,mint az álom, olvadnak a szádban, és a héját is le lehet darálni...mmmmm....kár,h. nem ehetem, de valaha szerettem.
Izgatjátok itt a fantáziámat a töpörtöe pogácsával. Valaha én is remekeket alkottam etéren. A hazai töpörtőket nem szeretem, mert mindig tele vannak kőkemény bőrökkel. Szépen le is szoktam róla.:-((
Amugy örvendek a sütögetésednek, mert nekem ez azt üzeni, hogy jó a kedv és van erő.
TéBé!Hogy küldtél te nekem üzenetet, amikor még nem is vagyunk fent egymás partner-listáján?Szívem, ezt sürgősen pótolni kell....de nem ismerem az msn-címedet.:-((
Emlékszem, amikor elmesélted a lekvár helyett alkalmazott pirospaprikát a kelttésztás-sütiben, mekkora ötletnek tűnt! Lehet, ennek az ideje jön el megint?
De a töpörtyűs pogid az tényleg felejthetetlen, mekkora lakmározást csaptunk belőle nem is egyszer!
De Tébolygó barátném, azt én is sütöttem régesrégen, rengeteg meló van vele, gondolj bele, megéri elkezdened?
Életem első pogácsája épp egy hasonló volt, rutinos barátnő, Kátya (emlékszel még rá?) küldte a receptet, én kezdőségem meg nagy lendülettel belekezdett....:-))
És amikor még 3 óra múltán sem volt pogácsám, egy életre elment a sütésétől a kedvem...így nem lett belőlem pogisütő-fenomén.
Napok óta be sem kapcsoltam az msn-t, senki sem akart velem gyengéd beszélgetéseket folytatni,az emberek rohannak, teszik a dolgukat, nem érnek rá prucival foglalkozni. Kitört a tavasz, nagytakarítás meg minden. Látod, ezek a dolgok engem már hidegen hagynak, én aztán ráérek, úgyhogy most szépen bekapcsolom az msn-t és megnézem, tényleg jött-e tőled üzenet, vagy végképp eltévedt szegényke, és ki tudja, ki kapta meg...
Most diszkréten bevallom Neked, h. engem is - részben - de a rossz álmok közben is folytatódtak...nem tudom, hogy van ez, a jó álmok ilyenkor szépen véget szoktak érni.
Viszont közhírré teszem, hogy két és fél év "birtoklás" után rájöttem, hogyan kell felvenni a dvd-készülékkel azt is, amit nem nézek, vagy ha nincs is nyitva a tévé....
Valóban nem történt semmi, sőt: annál is kevesebb.
Ajánlom figyelmedbe a Hány az óra Vekker úr? c. film itt látható részletét, abból is az első 2' 30"-et. Ennél jobban megközelíteni azt, ami itt történt, én sem fogom tudni.
Tied fog maradni az utolsó szó, mert én többet ide nem jövök.
Végülis, azt hiszrem, nem történt semmi. Lehet, hogy bent maradt a tampon, de a betegnek ettől semmi baja sem lett. Jómagam különösen frusztráltnak érezhetném magam, mivel hozzászólásom jelentette számodra az inferno (kis túlzás) kezdetét, hiszen az első moderálandó hozzászólásként az enyémet jelölted meg. A modik bölcsességét jelzi, hogy ezt a kérésedet figyelembe vették, vagy sem. Egyébként azt hittem, hogy ezen már túl vagyyunk.
Mivel is? De kben abszolút nem érdekel. Van még nyolc nickem, meg nyitok még 30-at és azzal jövök vissza, oszt akkó mi van? Semmi. Mindenki ezt csinálja, mért pont én legyek, aki nem? Hat rám a hely szelleme.
Nem is kicsit. Épp ahogy a moderátorokra.
Amellett nincs különösebb bajom velük, ez rám is igaz: nem irigylem őket. Én olykor sokkal szigorúbb is lennék, de azzal meg az lenne a baj, hogy kitörne a háború, azt meg el kell kerüljék nyilván. Na mindegy. Jó ez így is.
