Pontosan. Középiskolai törikönyv. Másodikos gimnazistaként is már 5 szarvashibát találtam benne. Egyébként volt, aki dicsérte a szerzőnőt. Bár egy tanítványa kifejezetten kedvezőtlenül nyilatkozott személye felől. Én 96-ban végeztem, nem tudom, ezt használják - e még?
Hát... Nem ismerem a magyarországi helyzetet, de a Capetingekkel elég sokat foglalkoztam. Ott a XVII. századig nemigen emlékszem ilyenre (csak ha az idősebb testvér már halott volt a fiatalabb születésekor).
Hírlett, hogy Hunyadi János apja ténylegesen Zsigmond volt. A pletykát erősítette, hogy Zsigmond ktüntetett figyelemmel kísérte Hunyadi János fejlődését és gyarapodását. Azt gondolom, hogy volt valami alapja. Sőt Mátyás vörös haja ugyancsak Zsigmondra emlékeztetett.
Még egy adalék Hunyadi János származásához: volt egy öccse, akit szintén Hunyadi Jánosnak hívtak... Valószínűsíthető, hogy nem ugyanaz az ember volt az apjuk, ritka az ilyen kettős névadás. És ne feledjük, hogy Zsigmond nagyapja, a crécyi ütközetben meghalt cseh király neve szintén János volt.
Egyébként Runciman A keresztes hadjáratok történetében tényként állítja, hogy Hunyadi Zsigmond törvénytelen fia volt. Persze neki nem ez a szakterülete.
Dümmerth írt a Hunyadiakról is. Szeretem az olvasmányos stlusát.
Ajánlanám még Zolnay László teljes életművét, különösen: Fény és árnyék a középkori Magyarországon, Kozmosz Könyvek 1983. Ez egyfajta régészeti-történelmi ismeretterjesztő kuriózumtár. Szintén nagyon olvasmányos.
1. Anjou - kori Okmánytár (OSZK)
2. Zsigmond - kori Új Okmánytár
3. Fejér György: Codex diplomaticus seu ecclesiasticus ac civilis (Az egész középkor okleveles anyagának alapforrása, ún. okmánytár) I. - XVI. /1828-1844/
Egyéb:
1. Mályusz Elemér könyve Zsigmond királyról
2. Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig
3. Dümmerth Dezső: Az Anjou ház nyomában
4. Bertényi Iván: Nagy Lajos király
5. Nagy Lajos (Magyar Történelmi Életrajzok sorozat, kb. 1887-ben jelent meg, a sorozat könyveit 40000-ért vesztegtik, a teljes mintha 3 millióért kelt volna el).
Ennyi jutott eszembe.
Tudna valaki jó részletes könyveket ajánlani az Anjouk, Zsigmond és Mátyás koráról?
Mert az Akadémiai Kiadó Magyar Történelem sorozatából mintha csak ez a rész, 1242-1526 köztit nem találtam sehol. Tényleg, jelent meg egyáltalán?
Hadd védjem meg Mátyást. Összességében igaz, amit írtál, de nem szabad megfeledkezni az indítékairól.
Mátyás elég sok konvenciót felrúgott, például eltörölte a régi adókat, és új egységes adórendszert vezetett be, amely alól nem volt kibúvás, és azokat be is szedette. Így elegendő jövedelemmel rendelkezett a tervei megvalósításához. És ez itt a bökkenő. Nem tudni mi okból, de nem talált magyarországi támogatókat. Ugyanis a bizalmasai rendszeresen elárulták, fellázadtak ellene. A 3. garnitúra után csak "hivatalnokokat" alkalmazott, akiknek csak az volt a feladatuk, hogy végrehajtsák az elképzeléseit.
A "legitimációs" probléma tényleg beárnyékolta a ténykedését. Hírlett, hogy Hunyadi János apja ténylegesen Zsigmond volt. A pletykát erősítette, hogy Zsigmond ktüntetett figyelemmel kísérte Hunyadi János fejlődését és gyarapodását. Azt gondolom, hogy volt valami alapja. Sőt Mátyás vörös haja ugyancsak Zsigmondra emlékeztetett. Tehát, ha Mátyás állandóságot akart, akkor gondoskodnia kellett, hogy a kortársak, utódok el is ismerjék. Ezért kénytelen volt háborúkat folytatni Nyugat-Európában. Nagyon "nehezen" tudott menősülni, hiszen dinasztiát akart alapítani, ahhoz meg királyi ara szükségeltetett. A királyok klubja ezt megtagadta, így kénytelen volt beérni Beatrix-szel. A dinasztia-alapítás meghiúsulása, és a sorozatos lázadások idős korára keserűvé tették a királyt. Corvin Jánost próbálta elfogadtatni, de őt elég gyorsan kisakkozták a hatalomból, így jött Ulászló, akinek az "üstökét" kezükben tarthatták a nagyurak.
A korszak fakitermelésére alapvető összefoglalás: Alsó - Magyarország erdőművelésének története Bp., Akadémiai kiadó, 1983
A szerzőnő neve nem jut eszembe, de Eszter a keresztneve, holnapra mindent pontosan megnézek.
Hunyadi Mátyást, mint magánszemélyt nagyra becsülöm, azonban mint vezető túlzottan diktatórikus volt. Volt érzéke a tehetséges emberek felfedezéséhez (Vitéz, Janus Pannonius, Szapolyai Imre, Kinizsi), azonban szinte kivétel nélkül eldobta őket. Ennek kulcsa az uralma legitimációs problémájában rejlett. Alacsony származású volt (bár szárnyra keltek a Zsigmondtól való származás legendái), csupán apjának jó emléke illetve saját képességei miatt lett király. Görcsösen próbált az európai elitbe emelkedni, amit mecenatúrával és második házasságával próbált elérni. Az én királyideálom egy királyi ősökkel rendelkező középszerű vagy okos király, de nem egy olyan lángelme mint I. Mátyás.
Ha a kort nézzük, amiben Mátyás élt azt láthatjuk, hogy Franciaországban még egy őrültet is évtizedeken át hagytak uralkodni (VI. Károly, 1385-1422), csak mert származása megkérdőjelezhetetlenné tette legitimitását. VI. Károly fia (VII. Károly) viszont, akinek származását kétségbe vonták anyja, Bajorországi Izabella nyilatkozata után, évtizedekig volt kénytelen harcolni, hogy trónját megszilárdítsa – és csak egy lotharingiai parasztlány nyújtotta isteni kiválasztottság tudata és némi XV. századi ébredező nacionalista szellem hatására járt sikerrel.
Mátyás elszigetelődése valóban felgyorsult a házassága után, ami több szempontból is katasztrófának bizonyult (gyermektelen maradt, szembeállította a pápasággal). Beatrix rokonai gyorsan magas posztokat értek el a magyar udvarban (pl. Aragóniai János és Estei Hippolit) ami nem kedvezett az egyébként sem kedvelt király népszerűségének.
Erre a negatív megítélésre máshol is láttam példát, de "bűnbaknak" Beatrix lett megítélve, mert bevezette Mátyás udvarában az Aragóniában dívó etikett szabályait, amely elszigetelte az uralkodót az alattvalókkal való közvetvetlen érintkezéstől...terméketlensége pedig nem tette lehetővé a dinasztikus távlatokban történő gondolkodást...
Előfordul ez, a lényeg ugyanaz marad (egyébként csehek harcoltak Mohácsnál).
A velencei követ írta Mohács előtt: ha Magyarországot meg lehetne menteni 3 forinton, nem lenne két ember, aki ezt összeadja. A társadalmi szolidaritás valóban meggyengült.
Általában jó királynak tartják I. Mátyást, azonban én negatívnak vonom meg az uralkodása mérlegét. Túl zseniálisan kormányzott ahhoz, hogy az ország ne omoljon össze utána. Minden az ő kezében futott össze és nem volt egyetlen méltó utódja sem. Nélküle valószínűleg hamarébb meggyengült volna az ország, de nem lett volna ennyire nagy a kollapszus, folyamatosan ment volna végbe. Persze nem lett volna a csodálatos magyar kora-reneszánsz, de késő gótikában Nagy Lajos és Zsigmond alatt azért sikerült egysmást felmutatni.
A Fuggerek felvidéki müködése során szabályozott keretek között zajlott a fakitermelés, ami nem volt elmondható a következő időszakra...majd a forrást is megkeresem...
II. Ulászló nem volt lengyel király, sem litván nagyfejedelem. (Az a várnai I. Ulászló volt.) Cseh király volt (Podiebrad György, a fiatal Mátyás fogvatartója után). Az ő kezében ismét egyesült a magyar és cseh trón V. László után - persze Mátyás sokat háborúzott Cseh- Morvaországban, de csak névlegesen viselte a királyi címet.
Fontos még megemlíteni, hogy az ország a királyi hatalom gyengülése mellett virágzott. Így van. A vérzivataros múlt kissé túlzó - 1241 után komoly támadás 1526-ig nem tört be az országba.
A "támaszkodás" technikája nem volt még kidolgozva. A Bourbonne háznak is 100 évre volt szüksége.
Az igazi bajt abban látom, hogy pont akkor tünt el a "közösségi érzés", amikor legjobban lett vona rá szükség, külső okok miatt.
A kiskirályok túlságosan megerősödtek, a királyi hatalom ellenében, így képesek voltak a partikuláris érdekeiket érvényesíteni. Pedig a legerősebb kiskirály is elhanyagolható erővel rendelkezett a török birodalommal szemben. Ezt a szokásos magyar szűklátókörűség következtében nem látták. Komoly ellenség évszázadok óta nem tette a lábát az ország területére, így elsorvadt a veszélyérzete az elitnek. Törököt Mohácsig csak a délvidékiek láttak, hát ők igyekeztek is. De Északon nem gondolták, hogy őket is elérheti a török. Bizonyos mértékig igazuk is volt. De ezzel szét is esett az egység, a mi "édes hazánk, te szép Magyarország". Kezdődött a vitézi élet a végeken...
Ó bocsánat. Igaz, elszámoltam.
3 teljes év.
A 11-el szemben.
Az hogy 1456-ot írtam 1453 helyett az a Balkán és török történelmének megítélésében nem okozhatott akkora félreértelmezési lehetőséget. Olyan sok világtörténelmi jelentőségü dolog akkor és ott nem történt ezen kívül.
Ellenben ha a török-francia szövetség Mohács elöttire datálódik, nem pedig utánna jóval, az már erősen más megvilágításba helyezné a kort, a laikusok számára. (Még azt hinnék hogy nem Trianonnál kezdődött a világméretü magyarellenes francia összeesküvés, hanem korábban.)
Szóval hibáztam, ez igaz, de nem akkorát, olyan jelentőségűt mint...
"Bevallom, megnevettettél.
Barátilag ajánlom, ne foglalkozz történelemmel.
Minden más területen sikeresebb leszel.
(Azért ne keseredj el!)"
Ha valamilyen hozzászólásra reagálsz, ajánlom, próbáld megérteni, mit akar a másik mondani, próbálj gondolkodni rajta, próbáld meg saját álláspontodat a neked szóló hozzászólás szemszögéből megnézni, és a válaszban próbálj érvelni a véleménye ellen vagy a sajátodé mellett. Ellenkező esetben folyamatosan lejáratod magad, mint idézett válaszoddal is.
"I Ferenc csakugyan kötött szövetséget a szultánnal, de csak 1536-ban! tehát Mohács után 11 évvel ! Csak pontossan, jó?"
Ha lehet, akkor en is ezt kernem.
"Ami meg a szultán tüzérségének eredetét illeti, ismereteim szrint egy bizonyos Orbán mester ágyúja döntötte be Konstantinápoly kapuját 1456-ban"
Merthogy Bizancot 1453-ban foglaltak el a torokok, Orban mesterrel az elen. Mint koztudott...
