Keresés

 

                       "Könnyebb volna hinnem,

                       hogy meghaltam egy időre,

                       mint hogy szünet nélkül

                       éltem, csak nem emlékszem."

                   

                                            - Wisława Szymborska: Kilátás porszemmel -

        

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.

 

(József Attila)

"Mit ér a zokogás? Ugyis meghal a nyár.
        Ugyis meghal az év.
Pár hétre még talán kijő a napsugár...
        Az is csak haladék.
A legvirágosabb ősz is a télbe visz...
        Szép lejtő is leránt...
Lesz még tavasz, de az más tavasz lesz, s nem is
        emlékezik miránk."

 

(Babits Mihály: Esős nyár)

 

Kapj el. Vigyázz. Gurul a kő.

Ez az utolsó pillanat.

Hadd lássam még a szakadék felett

felhőbe vágott arcodat.

 

(Nemes Nagy Ágnes)

 

„… gyermekkoromban a vad
élet hajnalán: ott fakadt
ez a varázs –a jó s hamis
mélyekből-, mely kötöz ma is:
forrásból lett, gyors patakból,
sziklahegyen rőt falakból,
napból, mely lekörözött
őszi aranyfény között,
villámból az ég alatt,
amint elszállt, elszaladt,
dörejből, vihar, ha forrt,
s fellegből, mely olyan volt
(bár kéklettek az egek)
szemre, mint egy szörnyeteg.”

 

(Poe)

"Szikár növények növekednek.
Gyér szavainknak ága nő.
Ágban, erekben, levelekben,
héjában őriz az idő."

Lator László: Ágban, ereben, levelekben

"Elbújhatsz és elkeveredhetsz,
sivatag nyelhet el, vagy ketrec
a holdfény burnuszába bújva
mint sakál szűkölhetsz az Úrra,
lemondva ételről-italról,
csak meg ne feledkezz a dalról."

 

(Lászlóffy Aladár: Jónás, a nép)

 

"Ember-öltözék: vert acél,
Ember-alak: kohó, s lobog,
Ember-kép: zárt kemenceszáj,
Emberi szív: éhes torok."

 

/W. Blake: Isteni képmás ford. Weöres S./

 

 

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.

Weöres Sándor: Ha nézem a világot

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

 

(Weöres Sándor

A teljesség felé.)

 

 

(majdnem elájultam, amikor elolvastam. Félelmetes volt.. )

 

 

"Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is, ha adtál, soha magadat,

örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!

 

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szorításod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb."

 

/Pilinszky János/

A föld az ég nem emberi.

Nékik a dolgok szalmakutyák.

A bölcs ember sem emberi.

Néki az emberek szalmakutyák.

 

    Lao Ce

  (ford. W.S.)

 

 

 

" Eleven étketek vagyok

szünetlen és egészen;

emésszétek föl lényegem,

hogy éhségtek megértsem.

 

Mert aki végképp senkié,

az mindenki falatja.

Pusztíts hát szörnyű szerelem.

Ölj meg. Ne hagyj magamra."

 

/Pilinszky János/

Nagyon köszönöm! :)

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.



(Pilinszky János: Itt és most)

 

"És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is."

 

(Ady Endre)

 

 

 

"Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót."

 

(Babits Mihály)

 

 

Őri István

 

Valahol

 

Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is

 

valahol
valamit
te is
én is...

 

 

 

 

Sziasztok!

 

Segítségre volna szükségem! Nemrég sms-ben kaptam egy szösszenetet. Nem tudom, versből való-e, vagy csak vki kitalálta, mindenesetre, ha versből való, szeretném elolvasni az egész művet, mert gyönyörű az idézet. Szóval ha vki tudja a vers címét és szerzőjét, lécci ossza meg velem! Köszi!

 

"Valahol létezel,

 Valahol én is,

 Valamit kérdezel,

 Valamit én is.

 Néha vágy van benne,

 Néha remény is,

 Valahol valamit

 Te is... én is..."

"Műveld a csodát, ne magyarázd!"

/Nagy László/

 

"S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek. "

(T. Á.)

 

 

 

"Tegnap rajongó, féktelen
szavadból rám Kelet dicsfénye hullt.
Kezed ma szétnyílt - életem
belőle, mint rozsdás kopejka, elgurult..."

(M.C.)

 

 

"Vágy, szenvedély bevonja szárnyát;
Dalaim immár csendesek;
Bennük csak néha-néha zendül
Egy álom, egy emlékezet."

 

(Reviczky Gyula: Ősz felé)

 

 

"Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán..."

 

(Tóth Árpád: Régi dallamok)

 

 

 

"S ha megyek az utcán,
Szememen kalap...
Mellettem a kutya
- Ne félj! - Nem harap! -
Csak ugatja a holdat,
Ahogy én is régen:
- Ébredjetek holtak! -
----------------------
- Talán jobb, ha mégsem..."

 

-G.E.-

 

 

'Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye véget

 

kívül-belől

a menekülő élet elől

a legutolsó menedéket'

(József Attila - Nagyon fáj (részlet))

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

 

 

"És nincs tovább. A többi már,
a többi annyi volt csak,
elfelejtett kiáltani
mielőtt földre roskadt."

 

-Pilinszky-

 

 

„A szerelem nem csupán érzelem. Az érzelemben, mint valami burokban egy kis magocska rejtőzik, amelynek mindig más színe, más illata van. Néha hétköznapi, máskor viszont rendkívül becses és egyedülálló.”  (Milan Kundera)

"Tengerek szíve a pásztorok dalában

Szelek szerelme elhagyot fákon

Tisztaság lángjaot őrzi a fényed

Te vagy a teljesség ezen a világon!"

(Kátai Tamás - A Teremtés és a Tisztaság - részlet)