Koromból adódóan én csak kapkodom a fejem, hogy micsoda élmények kavarognak/kavarogtak akkor bennetek. Ez volt a klub igazi sikerkorszaka. Remek cikk, köszi még egyszer.
Nagyon jó lett, gratulálok!! Újra élnek az emlékek, a lefújás pillanata, aztán a siófoki állomásra beérkező, piros-fekete zászlókban úszó vonat, a reggelig tartó utcabál...
(A blogon a kommentekhez nem tudok beírni, de láttam, hogy a Honvéd Szabó Lajos SE nevű hajdani csapatot valaki hódmezővásárhelyinek nevezte, miközben az a Hódgép Metripond volt. Az említett csapat talán mezőkövesdi, vagy mezűtúri volt.
A Siófok az 1983-as pontlevonást bundázásért kapta, az akkori cserekapus, Málics Gyula pedig köszöni jól van, pár éve még aktív szerepet vállalt a siófoki utánpótlásban.)
Lehet, hogy mégis. :) Nagyon sok minden kis apróságra emlékezett, én imádtam a dumáját. Kicsit bulvárosítva mesélt mindent, de pont ezért volt jó. "Amikor én felemelkedtem fejelni, a társaim már hátul ölelkeztek" :))
Sajnos még kicsi voltam akkoriban, nem tudtam kimenni a döntőre Fehérvárra. De a Fradi elleni 4:2-nél ott ültem az egyik fán, mert nem volt máshol hely, ez nem vicc!!Mennyi van kész belőle? És milyen a stílusa? A három focis részt olvastam az oldaladon, azok nagyon tetszettek. Nincs több?
Honvéd Kiss János S.E. volt, egy kapolyi csapat. Nagy harcot vívtak akkoriban a Somogy megyei csoportban a Boglárlellével és a Tabbal. Volt olyan is, hogy ez a 3 csapat veretlen volt az őszi idény után, talán 1985-1986.-ban. :)
Én már kezdem aggódni, hogy a végén beértek minket. Nem lepődnék meg már, ha Ti maradnátok bent, ilyen tavasz után jobban megérdemelnétek, nálunk meg jól jönne egy teljes tisztítás.
