Kisebb társaságban, mint a miénk, van egyedisége a készítőre jellemző , megismerhető jegyeket hordozó párlatok! Van köztünk ,aki kirobbanó másod, harmadlagos ,illatú ,rövid lecsengésű párlatokat készít. Én az elsődleges jelleget ,megismerhető gyümölcsösséget ,hosszú lecsengést próbálom megvalósítani,kicsit szélesebben. Van aki, nagyon középpárlatra szűkít! De ezek az irányok ,egyediségek lassacskán változnak ,ahogy kóstoljuk egymásét. Én is rengeteget változok, változtatok minden évben. .
Én nem gondolom, hogy mindenkire kötelezően rá kellene húzni, hogy kitünjön valamivel a hegyoldalon, erről szó sincs. Országosan viszont jó lenne egy pár olyan Szatmári Szilvapálinka, Gönci Barack, amit nem lehet összekeverni egy másik szilva pálinkával, kajszival, keresem, de nem találok ilyet. A környéken sincs több, mint pár márka, amik tudják ezt megbízhatóan, de az összetéveszthetetlen slivovica vonalon pl. A Szicsek Ó szilvája egy felismerhető termék, annek is egy kis előpárlatos stikkje van, sztem attól.
Amit össze kóstoltam a környező országokban az alapján az a kép rajzolódott ki bennem, hogy az egyediség 90%-ban azt jelenti párlatoknál, hogy éppen mitől és mennyire ihhatatlan. Nagyon keveset találtam, amire jószívvel rá tudom mondani, hogy ez igen, kérek még egyet. Szídjuk itt sokat, hogy az ár/érték arány milyen nálunk, hát sokkal jobb, mint sok keleti országban, ahol hagyományosabb a szemlélet. Szóval nem ilyen fekete/fehér ez, azt nem állítom. Az ár az pedig egy másik kérdés, nagyon drága itt a minőségi pálinka a boltokban és ahhoz képest rengeteg a főzde.
Hobbi szinten ez nehéz ügy és pláne nem kell mindenkire értelmezni, családi borászatok szintjén pedig pont ez, ami működik, akinek sikerül egyediséget prezentálni, ami esztétikus, annak jellemzően nincsenek is értékesítési gondjai, át is alakult e mentén a szemlélet Magyarországon, még a bortörvény is lazított ebbe az irányba. 15éve még a fajélesztők cserélgetése volt az egyediség kulcsa, ma pedig sok helyen kezdtek egész fürtös erjesztéssel, hasonlókkal foglalkozni nem csak kis birtokméretben, hanem a nagyobbak közül is.
Persze vannak vadhajtásai ennek is, lutri petnat, meg egérszagú natúr bor, de van remekmű is bőven és van hozzá modell is, csak itt számit ez újdonságnak igazán.
Bornál sem működik, legfeljebb a nagyoknak van jellemző, megkülönböztethető stílusa, a házi borkészítőknek nincs. Pálinkát meg "megszámlálhatatlanul" sokan főznek, annyi megkülönböztethető stílus meg nincs. A legtöbb kicsi AS főz, nem tud kétszer ugyanolyant. (Ahogy sikerül. Abból főz, amit tud szerezni, olyan hőmérsékleten erjeszt, amit akkor meg tud oldani, akkor főz, amikor időt tud rá szakítani, a főzést nagyban befolyásolja a külső hőmérséklet...)
Múltkor olvastam, hogy az új irányzat ha a pálinkáról vakon felismerik a készítőjét. Ez csak, úgy lehetséges, ha főző valamilyen egyediséget belecsempész, ami idővel az ő stílusa lesz.
Ha tökéletes pálinkát már meg tudjuk stabilan csinálni, akkor el lehet kezdeni dolgozni azon, hogy mitől lesz stílusa, ami olyan markáns, hogy rá lehet ismerni.
Én kb 30 évvel ezelőtt ittam az első pálinkámat, arról tudok nyilatkozni, maradandó élmény volt. :) Volt már itt aki ezt sírta vissza. Kaktusznak nem, hogy tudom milyen idők pálinkája ízlik.
Igen a régi könyvekben a mostani technológia benne van, régen alkalmazták.
Mert abból indulsz ki, hogy hagyományos = szar, mert valamiért önkéntelenül 30évre mész vissza, a tsz. időszakba.
Miközben itt van lent a leírás a két vháború közötti időszakból, ami tájspecifikus fajéleszőt ajánl erjesztéshez és kb mindenben követi a mai elképzeléseket, nemzeközi sikerről regél és arról, hogy ennek fenntartásához a garantált, állandó minőség szükséges. Nem kolompér pálinkáról van szó, hanem arról, hogy a francia szalonokban vált divattá a magyar barack pálinka. Ma meg export képtelen a magyar pálinka, ami spanyol fajálesztővel készül, német lepárló technológiában és egyetemi szinten oktatják a készítését, de nem csak külföldön van gond a piacképességgel, hanem itthon is.
Ok, akkor csak annyi, én hagyományörzésből sem vagyok hajlandó 30 évvel ezelőtti pálinkát inni. Írhattam volna azt is, ha íhatok mostani jót, akkor minek igyak régi rosszat?
Egyébként itt egy félreértés mentén haladunk, mert kaktusz 22 fórumtárs a tornyos lepárlással nem szimpatizál, ha jól emlékszem. És ebben a pálinka törvény is megkülönböztet, mivel nem használhatják az ilyen termékek a kisüsti termék megjelölést, ami sztem egy ügyes megoldás.
Van még fekete műbőrös vonat? Nálunk már kb. 20 éve nincs, most meg már emeletes jár.
Van olyan betegség ami 30 éve gyógyíthatatlan volt, és most már gyógyítható a orvosi technikai háttér miatt? Van aki hagyományőrzésből nem kéri a gyógyítását? :)
Ennek semmi köze az általános technikai fejlődéshez, kultúrális kérdés hogy viszonyulsz a hagyományokhoz, hogy ülteted át a jelen korba és mennyi evoluciót engedsz meg. Meg persze politika. A hagyományörzés nem arról szól, hogy a műbőrt cseréljük le textilbőrre, de ha nem cseréljük le, akkor mi lesz..
