Érdeklődnék, hogy valaki ismer-e olyan órásmestert, olyan ékszerészt aki egy zsebóra tokjának javításával tudna segíteni.
Örököltem egy zsebórát, mely meglepően jó állapotban van azonban a tokján a bügli (hordkengyel) furata az egyik oldalt teljesen, a másik oldalt kb. 0.1mm-t kivéve teljesen átkopott.
Ez javítható? Van olyan aki ilyenre nem horrorisztikus áron vállalkozik? A tok anyaga feltehetőleg alpakka, az órát hordható állapotba szeretném hozni. Egy Tegra zsebóráról lenne szó.
Nem éllel szántam, csak, mivel a két dolog közel esett egymáshoz így jött ki a dolog.
Ha "vállaltam", hogy egy ilyen szerkezettel (illetve más hasonlókkal is) "élek együtt", akkor a szervizelés ugyanúgy fontos, mint az olajcsere a kocsinál.
"Például a legutóbbi olajcserés szerviz csak azért volt drágább a kocsin, mert termosztátot is cseréltek..."
Azért egy autós olajcserét összehasonlítani egy óra leszervizelésével eléggé alma-körte. Az előbbinél egy bazinagy leeresztőcsavart kell ki- és betekerni, a betöltő kupakját meg a befőttesüveg méretű olajszűrőt még a legfakezűbb ember is tudja kezelni. Ezzel szemben egy órát száz apróbbnál is apróbb darabra szedni lupén keresztül nézve, valamint marha finom kis mozgásokkal összeszerelni és szemmel szinte láthatatlan mennyiségű kenőanyagot a megfelelő helyre vinni nem olyan egyszerű. Aki csinált már ilyet, az tudja, meg azt is, hogy a két műveletnek eléggé eltérő időszüksélete van... Szerintem tízből tíz órás meg tudna csinálni egy olajcserét egy autón, ezzel szemben tízből tíz autószerelő tönkretenné a kezébe adott órát. Itt az embert kell megfizetni, mert míg autószerelő minden sarkon akad, órást lámpással kell keresni.
Meg ugye egy óránál 5-6 évre eloszlik a szervizköltség, akinek ez fáj, az dobjon be napi kb. 20-30 forintot a malacperselybe, és nem éri meglepetés az órásnál később :-)
A rugótörés néha csak úgy megesik, nem kell, hogy különösebb oka legyen - csak ezekre az ETA werkekre nem igazán jellemző, igen ritkán előforduló hiba. Például a Zenith automatáin - az El Primerot is beleértve - jóval gyakrabban előforduló anomália, de ott sem aggasztó sűrűségű. És, hát igen, egy mechanikus óra valóban korrekt és szakszerű módon elvégzett szervizelése ma már idehaza sem filléres mulatság, a Lajtától nyugatra meg az olcsóbb mechanikus órákat ez lassan önmagában kiárazza...
Hát, de számít... Annyira számít, hogy amikor még anno a Piaget kihozta a világ - azóta is - leglaposabb mikrorotoros automatáját, és az a gyakorlati használatban teljesen elvérzett (bármitől, egy asztalra csapástól is rögtön tönkrement, nem lehet büntetlenül ennyire "kilapítani" egy szerkezetet), akkor végül praktikusan visszavásárolgatta az összeset a vevőktől...
Valóban van olyan is, aki befektetésként veszi, és szinte sosem hordja a nagyon drága órákat - de olyan is, aki teljesen hétköznapi használatban nyúz több százezer dolláros órákat. És bizony van is probléma abból, ha ezek aztán nem bírják a nyúzást, nem teljesítik az ígéreteket.
Nincs jelentősége, és a kereskedelemben kapható kis gyűrűbe fogott gyári ETA rugóról meg sem mondható, melyikről van szó, sem jelölve nincs, sem nem látni rajta, és mindegyik ugyanúgy helytáll. Hozzáteszem, ritka a rugótörés ezeken.
A 2824-2-es szerkezetű órám pont az ötéves szervizciklus végén "rugótöréssel" került (ebben a "műfajban" az egyik legismertebb) óráshoz. (A hiba annyi volt, hogy a rotor gyakorlatilag szabadon, ellenállás nélkül forgott.)
Mivel nem én vettem át, nem tudtam rákérdezni, hogy ez alapvetően a "főrugót" jelentette-e (a garancialevélen csak a rugócsere szerepel).
Ha jól olvastam, akkor ezt a szerkezetet eredetileg kétféle módon építették, Nivaflex NO vagy Nivaflex NM rugóval.
Van ennek bármi jelentősége, illetve melyik a valószínűbb változat egy cserealkatrész esetén?
Egyébként érdekes ez az óra méret dolog, hogy a millimétereken felül mennyire más tud lenni két hasonló méretű óra.
Van egy SNXS73as Seikom, ami 37mm, de nagyon picinek találom a csuklómon, pedig nincs vastag karom.
Nemrég volt a kezemben egy Rolex OP 36mm, ami elvileg 1mm-el kisebb, viszont 1mm-el nagyobb a szíja. Az valahogy nem érződött annyira pindurkának.
Sajnos nem tudtam őket egymás mellé tenni, hogy a Seiko miért tűnik kisebbnek, mint az OP, gondolom van még máshol is eltérés, pl a tokfülek nagyobbak, a seikonak a koronája is pindurka, és emiatt tűnik a Rolex is nagyobbnak.
befektetésnek szerintem pont nem igazán jó. nem teljes (nincs doboz, és papír), és pillanatnyilag maga az óra sem tűnik valami komoly ritkaságnak, amiben nagy árváltozás várható.
ilyet szerintem az vesz, aki hordani akarja, és kis (női?) csuklója van, nem a befektető.
Ha jól látom ez egy 34 mm-es OP Date, a méreténél fogva nem lesz könnyű eladni, ma már női méretnek tartják. Persze ajándékba egy hölgynek akár tökéletes karácsonyi ajándék lehet!
"a mindössze pár, pár tucat vagy pár száz példányban készülő Patek és hasonló csodawerkekről meg valójában sosem fogjuk megtudni, milyenek is, egyszerűen nem elégséges ehhez a minta."
Szerintem ezeknél mondjuk nem is számít. Ezek az órák egy-egy tulajdonosnál egy emberöltő alatt járnak valószínűleg pár tíz órát, a maradék időt meg a széfben/vitrinben töltik.
Egy Calatrava/Nautilus párosról még elhiszem, hogy valaki napi hordós órának viseli, de a kicsit is összetettebb csoda szerkezetek szerintem összesen nem járnak annyit, mint hogy bármilyen konstrukciós hiba kiderüljön róluk, azt a pár esküvőt, keresztelőt, nagy céges ceremóniát ahol előkerülnek meg simán kibírják, vagy ha nem, akkor majd "megigazítja" a gyártó a szerkezetet.
De végül is ez megvan a többi luxuscikknél is, elég megnézni azokat a szupersportkocsikat, amik pár ezer, esetenként pár száz km-et futnak életükben, a tulaj évente egyszer autózik velük egyet, aztán 40 év múlva megy valami árverésre. Ott sem érdekli a tulajokat, hogy a normál használatot mennyire bírják (vagy nem bírják), arra vesz egy "tucat" Ferrarit, mert a kínálat teteje már ott inkább kiállítási tárgy.
"nem az órákba befektetett egységnyi emberi/manuális munkától lesz egy óra jó/jobb minőségű."
Ez teljesen egyértelmű volt nekem is.
De a gazdasági vonal megdöbbentő. Egy Nomos felébe-harmadába kerül egy Rolexnek, miközben az utóbbi elvileg olcsóbban is gyárt. Mert bár a minőséggel nem korelál a manuális munka, a költségekben viszont szerintem a leginkább jelentős tétel. Számomra inkább a meglepő, hogy egy nomoson is van haszon, azt is megéri gyártani, de egy OP-t a Rolex kevesebb befektetéssel sokkal drágábban tud eladni.
Mondjuk innen már érthetőbb, hogy hogyan jön ki, hogy a teljes svájci óraipari tortából 25%-ot hasít ki a Rolex bevétel oldalon.
Akkor szerinted a C24 megbízható oldal erre? Van tapasztalatod, mire érdemes figyelni? Mi van akkor, ha pl. egy amerikai fickó veszi meg és ugyebár van 14 napja elállni az üzlettől? Akkor a szállítást buktam?
Méreténél és koránál fogva célszerűbb lenne a C24-en megpróbálni. Ilyesmit a magyar kereskedők is inkább kifelé értékesítenek. Itthon Rolexből (is) rendszerint a moderneket keresik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nálunk nem lehet eladni, de csak eléggé nyomott áron.
A doboz, ill. papír hiány sosem előny, de -ismét a korára gondolva- nem akkora gond. Sokkal fontosabb az állapota.
lenne egy eladó arany Rolex 15007-es órám, amit örököltem, de a papírja és doboza nincs meg.
Nagyon jó állapotban van, tökéletesen működik (+- 2-3 mp/nap), nem polírozott, nem lógnak a szemek.
Az lenne a kérdésem, hogy kb. mit ér ez az óra, és hol próbáljam meg eladni? Láttam, hogy itthon is sokan foglalkoznak ilyenekkel, de többet kapnék-e érte mondjuk a chrono24-en, esetleg máshol?
Elkótyavetyélni természetesen nem szeretném.
Ha esetleg valakit itt a fórumon érdekel, akkor keressen meg privát levélben, a mail címem publikus...
A Bulova nem, a Zeppelin - modellfüggő. Van ott is olcsóbb-drágább, jobb-rosszabb.
Vannak "nem létező márkák" - ezekből van a legtöbb - amelyek valójában csak egy üzleti-marketing célból létrehozott névről-márkáról szólnak, amelyhez rendelik Kínából készen az órákat (és esetleg egyéb termékeket is). De "private label" gyártása svájci gyáraknak is van, jó minőségű és drága termékekkel is, meg olcsóbbakkal is, bár nyilván a kínaiak ár/teljesítmény mutatói jobbak, egyszerűen olcsóbbak, és sok mindent azért már megfelelő minőségben képeske gyártani. De vannak olyan gyártók, mint a Bulova is, amelyek azért "még igaziak", valódi saját termékük (is) van, meg vannak akik legalább összeszerelnek (a Zeppelin is részben ilyen), tehát adnak valami hozzáadott értéket is.
De amiket te néztél első körben - azok teljes egészében kínai termékek voltak, mindenféle fantázianevekkel.
Sziasztok,köszi az infót.Igazság szerint volt korábban egy Orient open heart automatám,de nem lehetett koronáról húzni,és zavart hogy mindíg utána kellett állítani,így áttértem a kvarcra.
De mérnökként mindíg is vonzott az open heart és kicsit hiányzik.Így láttam meg egy hirdetésben a lenti órát.De én sem vágyom kínaira, inkább majd lesz egy Orientem,az még megfizethető számomra.
Sőt, ez igazándiból ugyanaz az óra és gyártó - egy kínai gyártó készíti ezeket private-label óraként, és a megrendelő által kért kialakítású számlappal, tokvariánssal (aranyozott is van, matt felülkezelésű is van) és a kért márkanévre feliratozva. Ergo tényleg ugyanazt kapjuk, akármelyiket is válasszuk.
Egyrészt igen, lehet. Másrészt a legfontosabb fő következtetést azért a cikk is meghozza - nem az órákba befektetett egységnyi emberi/manuális munkától lesz egy óra jó/jobb minőségű. Nyilván egy sokféle modellt minimális darabszámban készítő kicsi manufaktúra teljesen aránytalanul több emberi munkát kell, hogy fektessen egy-egy órába, mint egy, a szerkezeteit több százezres éves darabszámban készítő, így nagy mértékben automatizálni képes nagyobb gyártó. A célgépek ugyanis rendkívül drágák, és csak akkor térülnek meg valaha is - ha rendesen kihasználásra kerülnek.
Viszont a tapasztalat meg az, hogy a gépiparban bizony a megfelelő minőségellenőrzés mellett automatizált tömeggyártással, precíziós szerszámgépekkel készített gépelemek/alkatrészek/szerkezetek a legjobb minőségűek, legtartósabbak. A nagy darabszámok ráadásul megfelelő használati mintát is biztosítanak, ennek megfelelően ezek a szerkezetek - legalábbis idővel - nagyon kiforrottá válhatnak.
A Nomos például erősen szétforgácsolt, mert nem jelentős számban készít számos modellt, és az elmúlt 10-15 évben a saját szerkezetek gyártása közben bizony bakik is vannak. A legújabb DUW6101-es automata szerkezetük szerintem például konkrétan konstrukciós hibás, sanszos, hogy úgy fog majd járni, mint az Omegánál a legelső két-három 2500-as CoAxial széria (amiknél végül komplett szerkezetcsere lett tízéves nyűglődés és próbálkozás után) - viszont a Nomos annyival kisebb, annyival kisebb mennyiségben gyártó és kevésbé tőkeerős, hogy ezt lehet, hogy nem engedheti meg magának, és végül el lesznek a problémák sumákolva... De ilyen rémtörténetek sajnos még ritka, kis szériás LeCoultre, Piaget stb... werkekkel is megestek, a mindössze pár, pár tucat vagy pár száz példányban készülő Patek és hasonló csodawerkekről meg valójában sosem fogjuk megtudni, milyenek is, egyszerűen nem elégséges ehhez a minta.
Nézd, ez egy kínai óra, nagyszámú fantázianév alatt kapható. Egyébként ezek "nem selejtek", viszonylag normálisan kivitelezett tömeggyártott tokok-mechanikák, normálisan karban tartva legtöbbször hosszú távon sincs velük különösebben baj (és, ha mégis, legalább olcsón van hozzájuk alkatrész/donor is).
De akkor jársz a legjobban, ha az ebayra vetődve megkeresed ugyanezt az órát a legolcsóbb forrásból/névvel - mert ugyanazt fogod kapni mindegyiktől, és "német órának" álcázva dobozban meg minden egy ilyen fantázianév alatt könnyen lehet, hogy kétszer-háromszor annyit fogsz fizetni érte, mint a legolcsóbb noname kínai forrásból.
A Poljotot/Vosztokot ne is emlegessük - amilyen szép emlékű, annyira nem szép a jelen, mostanra minősíthetetlenül leromlott a saját gyártás (szerintem megfelelő karbantartás-hozzáértés nélkül működtetik ugyanazokat a szétkopott 50 éves gépeket az alkatrészgyártásban), szerencsére a legtöbb modelljükben már Miyota, korábban ETA werkek voltak, a tokoknál áttértek kínai CNC beszállítókra - igazándiból már köze sincs az árnak a kapott műszaki tartalomhoz, értékhez - sajnos. Miközben egy ilyen kínai óra nem is biztos, hogy olyan rossz választás (nem vagyok rossz véleménnyel róluk - "ahhoz képest"), a svájci óraipar meg már a szürke tömegáruval is átcsúszott árban a luxuskategóriába.
