Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
"a Trianon azért lett, mert pont olyan hülyék voltak a politikusaink akkor mint most." Eddig azt hittem azért, hogy a győztes anrant hatalmak így vegyék el a kedvet a vesztes háború utáni revanstól. Hülye politikusok akkor is voltak.
Jászi Oszkár nagyar liberális a Keleti-Svájc gondolatával ölt le tárgyalni a románokkal, míg a román liberális szerette volnam hogy az ősi román föld Debrecen és környéke is Romániához tartozzon.
Most, hogy hallgatom kora reggel a Ferenc vezette ATV fórumot, nagyon egyet tudok érteni Zsuzsával, aki tömören kifejtette, hogy a Trianon azért lett, mert pont olyan hülyék voltak a politikusaink akkor mint most. Vannak még tisztán látó emberek töpörödött kis országunkban.
A trianoni döntés az utódállamok területén rekedt magyarok számára tragikus volt, mert a többségi pozícióból kisebbségbe szorított magyarokkal sok esetben úgy bántak, mint a döntés előtt mi bántunk a kisebbségeinkkel.
Szürreális, hogy a békeszerződés aláírásának napján a Magyarország arról számolt be, hogy az egyik körúti kávéházban „megalakult a ’Kalaptalanok’ asztaltársasága azzal a célzattal, hogy letörik a kalapuzsorát. Céljuk megvalósítására körlevélben híveket toboroztak, hogy addig, amíg az időjárás engedi, nem fognak kalapot viselni. Az amerikai merészségű ötlet lassanként hódítani kezd a pesti utcán: egyre jobban szaporodik azoknak a száma, akik kalap nélkül járnak. Végeredményben azonban aligha remélhető, hogy egy pár – mondjuk egy pár száz vagy akár ezer – kalap nélküli ember meg tudja akadályozni a ruházati cikkek dühös elkeseredett drágulását.
A ’kalaptalanok’ bölcs és vidám filozófiája, akiknek elszántsága egy kávéházi asztaltársaság megalakításáig jutott el, legfeljebb arra a megismerésre vezethet, hogy az ember feje kalap nélkül is fej marad. Ez pedig annyiban fontos megismerés, mert akárhány pesti ember többnyire eddig csupán arra használta a fejét, hogy kalapot tegyen rá.”
Ez egy szép történet, de nincs rá semmilyen történelmi adat. Persze sok nép származtatta magát a hunoktól, de ez csak a volgai bolgárok esetében igazolható.
A nagy hun birodalom összeomlása után mintegy 3000 hun vitéz elvált társaitól, s meghúzódott Erdélyben az erdő borította Hargitának lakatlan környékén. A székelyek felett a hatalmat a Budvárban székelő főrabonbán gyakorolta addig felettük, míg Árpád daliás lovas csapata leszállott a Kárpátok hegyeiról.
Mikor a székelyek hírűl vették a velük egy tőből fakadt magyarság megérkezését, követeket küldtek Árpád elé, hogy őt fogadják az új hazában és, hogy felajánlják neki segítségüket az ország meghódításában. Árpád kedvesen fogadta székely véreit, velük szerződést kötvén, nekik hat kőre metszett alaptörvényt adott, mely Budvárban a nemzetgyűlés előtt felolvastatott, a nép üdvriadalmai között szentesített.
"Kézai Simon Gesta hunnorum et Hungarorum című munkáját 1282-1285 között írta feltehetően az elveszett őskrónika alapján, de azt a hunok történetével egészítette ki. Nála olvassuk:
"A székelyek a hunok maradékai..."
A Zágrábi- és a Váradi Krónika nagyjából azonos szövegű; a magyarok történetét tartalmazza 1354-ig."
Magyar Himnusz: „Õseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére…”
Amikor a Himnusz soraitKölcsey Ferencleírta 1823-ban, még mindenki tudta, hogy ki voltBendegúz. „Bendegúznak vére” alatt Kölcsey - a Kárpát-medencét, majd Európa jelentõs részét az idõszámításunk utáni IV-V. században elfoglaló, majdAttilahalála után visszavonuló -, hunok leszármazottait értette.
Magyarok a honfoglalás idején érkeztek Magyarországra, előtte nem itt éltek. A székelyek eredetileg nem voltak magyarok, hanem a nomád magyarokhoz csatlakozott behódoltatott nép volt, akiket a határokra telepítettek. Ezért éltek a korai árpádkorban a nyugati határon is székelyek.
A katonai segédnépek közé sorolt székelyek, társadalmi státusza más segédnépekéhez hasonlóan kezdetben meglehetősen alacsony volt. A katonai segédnép szerep felértékelődése már csak az Erdélybe telepítetett székelységet érintette, társadalmi emelkedésük alapja a katonai szolgálat volt.[
"Túl azon, hogy a határon túl élő, csökkenő számú magyarság megőrzéséért mindent meg kell tenni – beleértve a területi autonómia követelését is, amiről felszólalása után beszélt az Indexnek – fontos tisztán látni, hogy Magyarország maga is elkövette a Trianon következményeit csak erősítő lépéseit. A rövid időre visszaszerzett területeken ugyanis deportálásokkal hamar maga is megfelezte a magyar kultúra fogyasztóit. Részben ezzel rokonítható az a hozzállás is, amikor a fideszes házelnök, Kövér László kijelenti, hogy az ellenzék nem a nemzet része. "Ha azt akarjuk, hogy újabb belső trianonok legyenek, akkor hajrá.""
+ a briteknek, akik ma már nem tagjai az EU-nak, de annakidején lelkesen fejest ugrottak a franciák és a németek közötti háborúba a franciák oldalán, és nem mellesleg részt vettek hazánk megcsonkíttatásában is.
Igen , rájuk sem lehet számítani. A nyugat-románok mellé álltak , persze pofára estek , mint most az Eu-ban.