Természetesen nem azt mondtam, hogy engem utánozz - mindenkinek más az érdeklődési köre. Csak példának hoztam fel.
Amúgy nem tudom, hogy mit tudsz a jógázásról, de arról biztosíthatlak, hogy a mezei ember számára egy kezdő jógaóra jóval inkább hasonlít egy szerintem igen hasznos gerinctornára, mint arra, amit a TV-ben látsz néha egzotikus helyszíneken :). Én pl azért járok, hogy kinyújtsam a kondizástól keletkezett kötötté vált izomzatomat és kiropogtassam a gerincemet - semmi másért. Na jó - persze picit a szép hölgyeken legeltetni a szemem :D. Azt már megállapítottam, hogy a legszebb alakot a hölgyeken a jóga hozza elő. Akik komolyan jógáznak rég óta hölgyként, azok jellemzően igen szép alakkal vannak megáldva - szemben mondjuk az élsportoló futókkal, úszókkal stb..
A facebook-os ismerkedés kipróbálása pedig rád vár, de őszintén szólva ha én hölgy lennék és valaki rám írna ismeretlenül, akkor vagy észre sem venném, mert ugye engedélykérés kell először és nem jelzi ki az üzenetedet alapból az ismerős üzenetek között. Vagy ha észre venném, akkor úgy küldenélek el a 'csába, hogy csak pislognál, mert én ezt a privát szférám megsértésének érzem :))).. De persze lehet, hogy van olyan ember, aki másképp gondolkodik. Én egyedülállóként úgy volnék vele, hogy ha ismerkedni akarok, akkor arra van elég platform a facebookon túl is. Majd akkor és azzal ismerkedek, akivel és amikor én akarok.
Ha sokan gondolkodnak úgy, mint én, akkor még több negatív tapasztalatot fogsz szerezni társkeresés fronton, mert a face-n azért a hölgyek jó része nem szingliként van fent vagy épp nem akar társat keresni. Szerintem hasonló lenne a sikeres próbálkozások száma, mint spam-es hirdetések célba jutásánál.
Az biztos hogy kevés társas élményben volt részem utóbbi pár évben. Van amiben úgy gondolom kitünök a tömegből, és sok minden van amire mondhatom hogy más ezt nem tudná megcsinálni. Olyan értelemben nem vagyok besavanyodva hogy, na meló haza tv és fekvés. Sok mindennel foglalkozom. Kapásból tudok 4-5 tevékenységet amit csinálok. De ezek mind önálló dolgok amit így is tudok.Megveszem én is magamnak amit megszeretnék.
Hát kiváncsi lennék hogy érezném magam elsőre egy ilyen táncos órán pl, már csak azért is mert totál nem vágyom de csak magamra kéne erőltetni valamit amivel emberek közzé megy az ember munkaszüneti napokon is.
Jóga? na ezek totál távol állnak tőlem :D
Autók nem érdekelnek olyan szinten hogy találkozó. Viszont sok sok más igen. Amiket itt nem szeretnék leírni.
Facebook-os ráírás ismeretlenre próbáltátok már? milyen eredmény.
Az már jó, ha te magad ezt észleled és szeretnél kimászni belőle. Sokan észre sem veszik. Nekem pl itt volt nagy kontrasztom az ex-feleségemmel. Én élvezem az életet, ő pedig reggel felkelt, munka, hazajött, szulejmán és társai a tv-ben és alvás. Amikor viszont megkérdeztem tőle, hogy mi az értelme a az életének, akkor fel volt háborodva. Én nem tudok így élni.
Az a helyzet, hogy szerintem a társkeresésedre is rányomhatja ez a bélyegét - magyarul túl szürkének tűnsz. Nem tűnsz ki semmivel a többiek közül! Én például kifejezetten olyan hölgyet keresek, aki kimozdítható a mókuskerékből, fel tud mászni hozzám a vonatra - amivel robogok. Akit egy hónapja megtaláltam - ő benne látom a nyitottságot és energiát, életvidámságot és ez fontosabb nekem, mint hogy topmodell legyen
Lehet persze, hogy én vagyok mások szemszögéből fejre esett, de én így érzem jól magam és lesz@rom, hogy ki mit gondol. Nekem sok hirtelen jött és elsőre bolondnak tűnő ötletem van. Pl imádva a természetet öt éve egyszer csak vettem egy kabriót. Azóta már kettő van :) .. Amíg az átlag ember fő az autóban, addig nekem lobog a hajam és érzem az illatokat útközben. Aztán megvalósítottam gyermekkori vágyamat és felépítettem egy kis zene stúdiót a házam egy nem használt helyiségében. Keverő pult, csöves erősítő, diszkófények, füstgép meg minden, ami szem-szájnak ingere.Pusztán azért, mert gimis koromban szoktam dj-kedni, de akkor nem volt pénzem rendes felszerelésre. Most felnőttként már akadt és csak azért is megcsináltam, amire vágytam. Retro hangulatú kerti konyhát építettem a kertemben, grillezőt, kemencét - amiben az elmúlt hetekben kétszer is sütöttem olaszoktól behozatott minőségi alapanyagokból pizzát baráti társaságoknak. Egyedül maradtam pár hónapja a házban, lecseréltem 130 centis 4k-sra a tv-t a korábbi 80 centi helyett és két darab 120 centi magas highend minőségű hangfal virít mellette immáron :D ..
Korábban vissza voltam fogva, most azt csinálom, ami nekem jó és tetszik ;) ! Pár hete egy barátommal közösen kitaláltuk, hogy megtanulunk gitározni, mert mindkettőnk fejében már rég óta motoszkált a gondolat. Vettem egy elektromos gitárt és most tanulgatom a pengetést.
És tudod mit vettem észre? Azt, hogy ha kitűnsz a többiek közül, akkor bevonzod a társaságot. Ha kerti partit csinálok például, akkor senkinek sem kell kétszer szólni, hogy jöjjön, mert mindenki azonnal pattan - olyan jó hangulatot szoktam varázsolni. És pont emiatt is sokan jó partinak tartanak és rendszeresen próbálnak hölgyeket beajánlani nekem új párnak. Engem is sokan hívnak emiatt máshová összejövetelekre. A gitárral is úgy voltam, hogy ha rendesen megtanulom, akkor azon túl, hogy jól érzem magam még az is lehet, hogy elmegyek egy hobbi együttesbe és talán pont ezért lesz egyszer egy párom, mert valaki ott fog megtalálni mondjuk egy klub fellépésen.
Persze mindenkit más és más érdekel, más a hobbija, másban jó, de szerintem ha valaki görcsösen keresi a párját, akkor sokkal kisebb eséllyel fogja megtalálni, mint ha lazán veszi a dolgot és más alternatív ismerkedési lehetőségeket is számba vesz. Pl - szereted a természetet? lépj be egy természetjáró egyesületbe - ahol jellemzően akadnak hasonló érdeklődésű egyedülálló hölgyek is. Szeretsz kabriózni vagy egy kifejezett autómárkáért rajongasz? Járkálj el autós találkozókra. Vagy menj egy tánc tanfolyamra - nekem is mondták tapasztalat alapján titkos tippnek - állítólag jellemzően kétszer annyi hölgy van rajtuk, mint férfi és sok szokott lenni az egyedülálló. Vagy jómagam járok rendszeresen jógára - sokáig én voltam az egyedüli férfi és ott is lehet ismerkedni, beszélgetni. Ezen túl még számtalan lehetőség van. Azzal, hogy az ember benne ragad a mókuskerékben és esténként rutinból hölgyekre vadászik az interneten csupán a szürke hétköznapokat éli tovább. Kinek kell egy ilyen férfi vagy nő? Olyannak, aki ugyanolyan unalmas, mint ő - de abból csak olyan kapcsolat lesz, aminél ő is csak felugrik a mókuskerekedre, nem hoz plusz értéket az életedbe ;) !
De egyébként csak én állok így hozzá az emberekhez? nem értem.
Nekem volt hogy írt 2-3 lány. Az egyik idősebb volt jóval, de írtam b* ! vissza írtam neki. Hogy e haragudjon de nem tudok rá olyan szemmel nézni. Azért kedves tőle.
Vagy hogy nem kölcsönös a szimpátia.
Jó ha valaki idétlen levelet küldene, arra én sem válaszolnék. De ha elolvassák, és nem idétlen a levelem, miért nem tudnak vissza írni a nők. Tényleg nem értem. Ennyire telibe*ják a másik felet. Az más ha nem olvassák el. De ha elolvassák...vagy szimplán elolvasnak 100 levelet is? mert akkor megint csak érthető.
én ráírok mindenkire aki tetszik :D A minap láttam egy olyan gyönyörű lányt az egyik oldalon, már elképzeltem fűt fát. Írtam is lázas állapotomban rögtön neki.
Azt is írtam ha a megjelnése mellé még egy szelid, bájos belső is társul már azonnal elveszem :D örökre.
...Nem lesz esküvő :( nem is értem ilyen lányok mit keresnek fent, elvégre egy nő bármikor kaphat magának pasast. Főleg akit láttam..
Huh - el is felejtettem: Az utolsó bekezdésben egy az egyben magamra ismertem :) - csak hát épp udvarolok valakinek, így nem merem magamat beleképzelni..
Szerintem is. Ezen az állásponton vagyok. A fiatal csajoknál van ez a "csak d* akar bla bla) korosabb számomra a 25-28 feletti lányok már érettebben kezelik állnák hozzá e témához. (Szerintem)
Hát lehet, hogy én vagyok a lúzer, de én bizony szoktam szívecskézni időnként :) .. Pl vidéki vagyok, de a fővárosban vidéki szemmel sokkal több szépnek és okosnak tűnő hölgyet látok a társkeresőkön. Viszont ott élni nem tudnék állandó jelleggel - közel két évtizede járok oda hetente és sok fővárosinál jobban eligazodok az útjain is. Sokan bejelölik, hogy csak fővárosit keresnek, vagy max 10-20-30km-es körzet. És nekem sokan tetszenek, de nincs a hölgyek homlokára írva, hogy ki az 10 fő egy 100 fős mintából, aki a kiírás ellenére mégis hajlandó lenne egy kialakult idilli kapcsolat esetén vidékre költözni. Ezért inkább nem is merek rájuk írni a szinte biztos kudarc miatt.
Pedig találkoztam több olyan hölggyel, aki azt írta, hogy annyi agyhalott férfival találkozott a fővárosban, hogy egy tényleg igazi szerelemért képes lenne akár 100km-re is elköltözni.
Ez tök jó benyomás idáig, de aztán megtudta, hogy van gyermekem (nem vette észre az adatlapomon) és ennyi volt az ismerkedés a részéről - az sem érdekelte innentől kezdve, hogy ki vagyok én valójában. Pedig 30+ éves még gyermektelen hölgyként szerintem elég naív elvárás, hogy a szíve választottja szép, okos, sportos, romantikus stb is legyen egyszerre és még gyereke sem legyen, mert ilyen korban azért már a férfiak és nők értelmesebb felének jelentős része párkapcsolatban él vagy élt és sokuknak van gyermeke.
Én pl 35 év felett mindig félve írtam rá olyan hölgyekre, akik tartós szinglik és még gyermekük sincs, mert félek, hogy agyban valami nincs rendben náluk, hogy ennyi idősen nem jutottak el idáig. Persze kivétel mindig akad, de kevés..
Nos igen - ez is tény, hogy jellemzően a legértelmesebb hölgyek és férfiak sokszor nem válnak el egyszer sem az életükben, tehát a többieknek vagy a másodosztály vagy pedig az olyan kapcsolatokból kimenekülő emberek jutnak, ahol az egyik fél normálisabb, a másik hülyébb.
A sör-foci-haverok dolog viszont így túl általános. Én pl szeretem a minőségi sört, de nem vagyok részeges. Társaságban, vendégségben, kerti partin szoktam sörözni, de nem járok kocsmába. Számomra ilyenkor a megfelelő hangulathoz hozzá tartozik. Azt nem kérem, hogy csatlakozzon sörözni, de ha egy hölgy ezt nem tudja tolerálni ilyen kulturált szinten, akkor nálam kiesett a pixisből. Akár csak a sok bio, magvakon, léböjtön élő reformkonyhás hölgyek. Idősödök, az imént írtam, hogy nehezen hagyom el a komfortzónám jómagam is :) .. Azt viszont teljesen jogos elvárásnak tartom egy hölgytől, hogy ne napi ivászat legyen, részegen agresszió, zúgpiálás stb.
Foci - ez pipa, utálom a focit, sokkal értelmesebb sportokat űzök :) ..
Haverok.. Ha itt most ivócimborákra gondolsz, akkor teljesen jogos elvárásnak tartom, mert ezzel megint az alkeszeket kerüli el az ember - akikkel később csak a baj lesz. Viszont barátok? Az bizony van - és bizony őssze szoktam időnként járni velük, mert van több olyan is, akivel kisiskolás korom óta azok vagyunk. Én egy 30+ éves baráti kapcsolatot a világ legszebb, legokosabb hölgyéért sem hagynék ott csak a két szép szeméért vagy külön kérésére. Sőt ez azonnali válóok nálam. És a baráti kapcsolatokat ápolni is szoktam - jellemzően nem napi szinten, de ez társasági élettel is jár. Ha valaki hölgyként nehezen szocializálódó, zárkózott, antiszociális, akkor nálam megint csak kiesik a pixisből. Hát igen - az a fránya komfortzóna :) ...
Ettől függetlenül nem tartom magam reménytelen esetnek, mert ilyen téren tudtam több hölggyel is közös nevezőre jutni ezekben a kérdésekben - itt inkább a mérték, tűréshatár a kérdés egy kapcsolatnál - ami egyénenként erősen eltér. Én szerintem kifejezetten könnyen alkalmazkodó, empatikus és simulékony ember vagyok, de van pár alap elvárás, amiből nem vagyok hajlandó engedni - azaz tabu téma nálam. Már csak azért is, mert tudom, hogy ilyen vagy olyan téren nem tudok vagy nem akarok jelentős mértékben megváltozni.
Hát... még egy sima szmájli csak-csak... A szivecskétől tuti az ugrik be, hogy már megint valaki, aki képtelen egyetlen mondatot leirni, de dugni akar. Mert ugye a szívnek van egy jelentéstartalma, ami még kettőnket nem érinthet futólag se. Mondjuk ha elküld egy cuki képet vagy valami cicust, vagy mittomén, az jó. De szivecske... Még az is lehet, hogy visszatolom, mert legyen egy jó napja, de hogy meg se nézem, az tuti.
Nőként nekem meg az tünik fel, hogy a 75 éves, 150 kilós, érettségivel se rendelkező egyed csak arra reagál, aki nincs még harmincöt, manökenalkat, és saját bevallása szerint van három diplomája és négy nyelovvizsgája, mert ő pasi, tehát a teremtés koronája, ezért megérdemli. Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy regelek, mert már nem hagynak élni, de ebből nem lesz semmi. Az élet meg igazol. Ezeken az oldalakon nem tudsz semmi a másikról, csak ha ir. Még az olyan alapos, részletes adaltappal dolgozás esetén se, mint mondjuk az Elittárs. Mert azt tudod, hogy mit választott a sablonokból, de hogy van egy egy önálló mondat, amit képes leirni, azt nem. És az eddig tapasztalatok alapján a többség képtelen egy önálló mondatot megfogalmazni, aránylag kevés hejje sírássi hibucival együtt. És azért nekem, mint irással is foglalkozó embernek fontos, hogy kicsit a kettes helyesírásnál feletti irása legyen, és legalább a bemutatkozó egy darab mondatában ne legyen negyvenkilenc hibuci, amiből a "muszály", és a "kelenél" még a kisebbek...
Egyébként én huszonhárom éves koromtól csak rövidebb időkre voltam egyedül, és már legutóbb is azt hittem, hogy megtaláltam az igazit, de az ember ne higgyen a csodákban. Herceket meg már tízévesen se vártam a fehér lovon, én teljesen másra vágytam, és a filmekben se ezeket a szereplőket nézem. Én azt szeretem, ha egy pasinak nem csak farka, agya és lelke is van. A külső meg mindig változik. Ok, ne legyen alapból valamiért ellenszenves (mondjuk ha dohányzik, nem csak büdös lesz, a foga is besárgul, és az ujja is, brrr). Azt kedvelem, ha egy pasi simán fel tud kapni egy karton üditőt, és nem szakad meg, ha az általam fél kézzel tartott macska (majdnem nyolc kiló) hordozóját megfogja, tehát normális, emberi ereje van, de nem edzőterem szökevény. Szeretem a pocakot (mindig is szeretettem :D ), de ha meglököm a csuklóját, és a hasa még fél óra mulva is reng, azt nem. Ne fujja el a szél (szó szerint, egyszer egy szélroham kilökte az úttestre a mellettem álló "férfit", akinek a combja volt olyan, mint a felkarom, vagy vékonyabb) Tehát nem kedvelem a szélsőségeket. Se pro, se kontra. Gondolkodásban se szeretem a szélsőségeket :D Persze, én is rákattanok pár dologra, mert emberek vagyunk, de mindig fontosabb volt a belső. Az alaptulajdonságok nem változnak meg tiz év mulva. Aki azt hiszi, hogy majd ő jól megváltoztat valakit, csalódni fog. Az ember csak önmaga tud változni, saját elhatározásból. De már kamaszként is igy gondolkodtam, mert ugye az alaptulajdonságok nem változnak :D
Nem a könnyebb érdekel :D Valahogy sajnos azt vettem észre, hogy amelyik pasi továbbjutott a sör-foci-haverok szentháromságtól, azok harmincon felül akkor nem elváltként vagy özvegyként szabadok, ha valami nagy gáz van velük. Mondjuk kibirhatatlanul mániások, vagy hasonló. Azt a keveset megtalálni, akire ezek egyike se igaz, hát nem tul egyszerü. Mire megvan, addigra meg kiderül, hogy felesége van, és szeretőt keres. Mindig azok a nők szívják meg, akik tisztességes férfiembert keresnek, mert alapon nem arra készülnek, hogy ők mostan át lesznek vágva, ki lesződnek rabolva, stb. Emiatt lehet, hogy egyre óvatosabbak, ahogy egyre többször vágják át őket. És most nem azokról beszélek, akik a külsővel foglalkoznak a pasiknál.
Én pl túl jó kinézetű és emellett még túl értelmesnek is látszó hölgyekre nem igazán szoktam merni ráírni, mert a férfi pedig sokszor fél a túl sok negatív reakciótól. Szerintem a legszolidabb jelzés ilyen téren a szivecskézés. Rámegyek, küldök egy szivecskét, aztán vagy visszaküld a hölgy vagy nem. Ha igen, akkor nyilván fellelkesedek és jöhet a meghódítás. Illetve fordítva is szoktam kapni szivecskét - aminek tök örülök, mert egy jelzés. Megnézem és nem kell magyarázkodnom, vagy visszajelölöm vagy sem. Ha engem férfiként megtisztel valaki szivecskével és még szimpatikus is, akkor máris van egy nyitó téma beszélgetni, mert udvariasan meg szoktam köszönni a szivecskét és jelezni, hogy ő is szimpatikus és máris adhatom elő a valós énemet.
Én már régebben felvázoltam itt a topikban is, hogy szerintem mi a legnagyobb probléma: A férfi oldal nagyon fel van hígulva - sokan akarnak csak dugni. Bunkók, pofátlanok sokszor. Emellett ha 100 db fent lévő hölgyből van 10 topmodell kinézetű, akkor 100 férfiból 90 azt a tízet akarja becserkészni - sokszor túl magasra rakva a mércét. Azok a hölgyek kapnak fél óra alatt 100 levelet - amiből 50 agyatlan és pofátlan, 10-20 egyenesen a farkáról küld képet. Kezdő társkereső hölgy az első 20-30 bunkó levél után megunja - érthető okokból és megállapítja, hogy minden férfi hülye. Csak hogy a 100 férfi között ott van 10-20 kicsit értelmesebb is, de ő csak annyit lát, hogy válaszra sem méltatják. Mit állapít meg? Azt, hogy minden nő hülye ribanc. Abból a húsz férfiból aztán pár hasonló tapasztalat után ugyanolyan agyhalott farokmutogatós kiábrándult valaki lesz a sok negatív tapasztalat után, mint a többség - tehát nevelődik a hülye férfiak utánpótlása folyamatosan. Akik pedig kinevelik a kiábrándult hölgyek utánpótlását.
Ennek az lesz a végeredménye, hogy sokszor az értelmes férfiak és értelmes nők is csalódnak az internetes társkeresésben a sok negatív tapasztalat után.
A másik nagy probléma szerintem az önismeret és önkritika hiánya. Tök érdekes kontraszt, hogy pl itt a topikban is mindenki -nyilván én is- azt adja elő, hogy mennyi állat van a társkeresőkön, pedig ő normális. Szerintem ha pszichológus elbeszélgetne a tárkereső agyatlanokkal, akkor ők is pont ezt adnák magukról elő jelentős százalékban. Én is sok hölggyel kezdtem el úgy beszélgetni, hogy tök értelmesnek,intelligensnek tűnt, aztán néhány mondat vagy néha több nap után derült ki, hogy valami még sincs rendben nála. Nyilván nincs ebben semmi különös - tökéletes ember nincs - aki annak vallja magát, az agyhalott. Viszont társkeresésnél nem egy rossz tulajdonság az önkritika, önismeret gyakorlás.
Férfiként ugyanis én több hölgynél is tapasztaltam, hogy egy álomvilágban él - amibe valójában sosem fog bejutni a megálmodott szőke hercege. Annyira eltorzult a benne lévő idilli világkép, hogy elmegy a kedvem energiát fektetni a kapcsolatba, mert nagyon két esélyes. (Nyilván ezt fordítva hölgyként a férfiak egy részéről is el lehet mondani)
A másik nagy probléma pedig szerintem a szingli lét megszokása. Egyszerűen minél idősebb az ember, annál több negatív behatás, tapasztalat éri és annál pesszimistább lesz. Felépíti a kis világát és megszokja a szingliséget. Sokan érzik, hogy valami hiányzik az életükből, de egyszerűen hiányzik vagy erősen redukálódott mértékűvé vált a társas kapcsolatoknál elengedhetetlen kompromisszumkészség és empátia. Ha bármilyen diszkomfort érzés éri őket, akkor máris visszavonulót fújnak - mondván, hogy ők ugyan meg nem alázkodnak/változnak/idomulnak és a szingli létnek is meg vannak az előnyei.
Én azt látom, hogy a kor előre haladtával egyre többen ragadnak a komfort zónájukban, nincs meg a nyitottság sokakban az újra, a komfortzóna elhagyására, belecsömörlődnek az életbe, mókuskerékben élnek - érzik, hogy nem jó ez így, de mégsem képesek kiugrani belőle.
Én pont ezért fordultam a fiatalabb generáció felé. Nagyon jók idáig a benyomásaim energia, nyitottság, álmok, optimizmus terén. Nyilván a koruk miatt, és én sem tehetek erről idősebbként, de ha erre vágyok, akkor inkább ezt a generációt keresem most,mert annyi negatív tapasztalat ért ilyen téren a saját generációmmal való ismerkedés terén.
Azt mondod, hogy lányokon látod. Azt elhiszem, mert mint mondtam, az általam ismert fiaralabb férfiak (Fiatalabb=az adott nőhöz képest fiatalabb 5-10 évvel) pont ezért tértek át a lányoktól a nőkre. Szerintem a nők fejében nincs ez a mindenki dugni akar kép, ez is inkább a lányokra (még ződ, és tapasztalatlan, és picsogós, és nem tudja mit akar) igaz, a nők többnyire tudják mit akarnak (pl. hogy társ szexszel, alkalmi szex, társ szex nélkül - mert ilyen is van, bár nekem érthetetlenek), és olyan irányba is keresnek. Oszt vannak a plázatüncik bármilyen korban, no ők ugye nem álltak sorba egyszer se amikor az agyat osztották, nem véletlen, hogy barátként is inkább jövök ki férfiakkal. Tőlük viszont nem akarok semmit, mint nő, max mint ember. Őket viszont véletlen se a neten találtam :D
A magam részéről azt tudom mondani, hogy én olyan hölgynek szoktam csak egyáltalán levelet írni, akit így első blikkre el tudok képzelni társnak az adatlapja, fotója, bemutatkozása alapján.
Innentől kezdve ha valaki válaszra méltat, akkor megtisztelem a reakciómmal. Még akkor is ha kulturált hangnemben elküld a 'csába (bár olyan hölggyel még nem is társalogtam, aki csúnyán küldött el)..
Amennyiben viszont pozitív a reakciója, akkor onnantól kezdve számomra a fő kihívás, hogy minél jobb képet tudjak minél előbb mutatni magamról - pl értelmi szint terén. Már csak azért is, mert érthető okokból a hölgyek meglehetősen bizalmatlanok a férfiakkal szemben és sokszor tapasztaltam, hogy ha csak egy nem szimpatikus mondatot írtam rossz időben, akkor ennyi-kampec-vége... Elmenekülni mindig könnyebb, mint félretenni az előítéleteket.
Mondjuk a Tinder alapból sem arról híres, hogy értelmesen beszélgetni képest társat találjon az ember rajta :) .. Persze van, csak arányaiban viszonylag kevés, mert a legtöbbeknek más a célja.
Érdekes amit írsz... én lányoknál látom ugyanezt, nem lehet velük normálisan beszélni, amiket már lejjebb leírtam. Akinél meg sikerül szimpátiát elérni, az meg végül gondolkodóba esik, nem tudja mit akar stb... akkor nem tudom minek jött az oldalra.. :) két lánnyal vagyok a nagy tömegből úgy, hogy már rendesen beszélgetek jó ideje. Az egyikkel jövő héten találkozom, a másik viszont nem tudja mit akar, pedig már hetek alatt mutattam neki magamról egy átfogó (remélhetőleg pozitítv) képet, ami legalább egy kávét megérne... nem tudom a nők agyában miért van ez, hogy "mindenki dugni" akar. Én úgy vagyok vele, képeket látok, lehet kamu vagy 10 éves, először látni akarom egyáltalán akivel csetelek, lehet nem is lesz szimpatikus (a hangja, mozdulatai, viselkedése) és akkor itt vége is az egésznek... nem úgy egyek oda, hogy... de lehet én alkotom a kisebbségi mondjuk 5 %-ot... :)
Ebben tényleg nagy része genetika. Én is ha "rendbe szedem magam", 28 nak néznek. Pedig 33 vagyok. Ha meg fotóról beszélünk, ott meg aztán még ha nincs is retus rajta, baromi sokat számit a beállás, a fények, és sorolhatnánk..
tudják ők nagyon jól a pszicológiai háttereket. Elsőnek szépen kedvet csinálnak, sikeres légy sok lány....aztán megvonják. És biztosra veszem hogy valahogy tettek az uj regisztrálók ellen lépéseket, hogy ne játszhassák ki a "rendszert". Elvégre a pénzről szól nekik.
Lehet benne valami, mai világban már arcfelismerő algoritmusok is vannak , simán leképez téged fotóról. Ip szerintem is kizárt. Fotó algoritmusok, és facebook profil. Vagy email. De ezt tesztelni kéne.
Egy biztos én csináltam új profilt, és sokkal de sokkal kevesebb lányt dobott ki mint anno (mikor elsőnek felléptem) emlékszem nem győrztem huzogatni..most meg szinte semmi.
Még csak nem is olyan képem van kint ami..szóval van szemem. pusztán metamatikailag józan ész mellett is lehetetlen hogy anno és most is, egy lánynak sem voltam/vagyok szimpatikus.
Az biztos hogy a facebook tarolni fog ha elindítja. És nem hiszem hogy lesz trükközés. Biztos vagyok benne hogy nem lesz ilyen rész. Talán majd a hirdetésekkel hoznak magunknak bevételt.
A lényeg hogy elásná az össze platformot ami most van. Mivel mindenki ott él "nemi" életet. Bár...sok lány már mintha ott is inaktiv lenne. Talán lecsengett... főleg a 25 felettieknek. Gyerekek még mindig ott játszanak.
Ha nevetek, a szemem sarkában megjelenik három pici csik. Slussz. Ez már 20 évesen itt ott volt :D A barátnőim hasonlóan vannak vele. Sok minden van rajtam, ránc nem. Ahogy a narancsbőrt se ismertem soha, ellentétben némelyik ismerős csajjal még a középiskolából. Ez azon túl, hogy a festék, a szoli, és a fogyókura előhozza, a genetika kérdése.
Ott kezdődik, hogy nem értem, miért kéne a nőknek keresgélnie a férfiakat. Aki nem ir rám (tehát nem megnézi a profilom, vagy lájkol, hanem ir. konkrétan tesz betüket egymás mögé egy levélben), az nincs. Ennyi. Max megnézem hogy ki nézett meg. Ha nem ir, nem férfi, ha nem férfi, mit kezdjek vele? Valami, bármilyen kezdeményezés ha nincs a részéről, akkor tuti nem olyan, akivel kijönnék hosszabban.
Én már eleve ugy álltam neki, hogy társkereső oldalon társat találni átlagembernek tényleges társként, lehetetlen. Folyamatosan az ellenkezőjét nyomatták nekem, tehát próba szerecsen regeltem. Nem csalódtam. Semmi. Ha egy hímnemü kommunikációja eljut addig, hogy társat keresek, és beszélgetni próbálsz vele, megtudni valamit róla, kicsit megismerni, akkor a lehetetlennel próbálkozol. Esetleg még a "Szia, dugunk?" szinten vannak, amire a "Szia, dugjon meg téged a vizvezetékszerelő" válasz jutna eszembe. Tehát nem csalódtam, társkeresőn társat találni a lehetetlen kategóriája. Eleve kapásból apám vagy nagyapám korosztályával, akik a társat keresek szintüt irják, mit kezdjek. A saját koru dugunk? kategória se olyan, akivel irl kommunikálni óhajtanék. Csak valahol muszáj hajat tépni emiatt :D
Mondjuk elég relatív ez a ránc kérdés, mert most a 42 éves barátnőm szintén ráncos, mivel én a 25 éves korosztályhoz mérem őket, ugye azok ráncmentesek. Nem tudom hány éves vagy, de lehet nem veszed észre te annyira, hogy ráncod lenne, úgy mint én hogy kopaszodom. Pl. hidd el egy tizenévesnek 40 felett ráncos vénembernek néz ki egy ember, akihez már gusztus kell.
Amúgy nem azért akarok én pl sok match-et, mert "skalpvadász" lennék, de az derült ki nekem a pár hónap alatt, hogy nehéz normálisat találni, akivel el lehet beszélgetni és talán még alakulna is valami. Van mondjuk 40 matchem, abból van talán 2 ilyen, de az is szerencse (nagy számok törvénye). Ha mondjuk 5 match-em lenne két-három hónap alatt, szerintem semmire se mennék.
