RÉV szó, ha már szóba került. A vért és verítéket, verést, vöröst, stb. most tegyük félre egy időre. Érteni fogjuk ezt ha akarjuk, elmondom hogy mi ez.
RÉV : olasz jövevényszónak van kamuzva. Nem az, mert mindennek egy ragozott magyar szó az előzménye. Ugyanakkor a mai pontos hangalak az olasz (francia) módosítás műve is már egyben.
RIVA már rövidült szó odaát, az ARRIVA lesz a lényeg, ami angolul ARRIVE. Fő jelentése ezeknek az ÉRkezés, valahová eljutás, stb... ARRIVE gyakorlatilag az ÉRVE szavunk és pontosan így is ragozottan.
Ami eljut X helyre, vagy megérkezik ide, az ide ÉRVE van. A kikötőkben, folyópartokon is a RÉV erről szól, hogy egyik partról a másikra ÉRVE eljussunk a túloldalra. Ez a RÉV lényege. A hangalak eléggé megkavarodott. ÉRVE---ARRIVA-----RIVA---- RÉV nagy vonalakban ez az átmenet.
És csak a "rév" szóra értem kifejezetten, és nem egyéb másokra ezt, ami az egyik partról a másikra ARRIVO -----ÉRVE jut célba el...
TÉV és TÁV meg a TOVA plusz a TAVALY stb. szavak mind erősen összefüggnek, egymás által jöttek létre.
TAVALY szó konkrétan a TÁVOLI szó elszármazottja. Új szóként a már nem jelen évet, a TÁVOLI évet jelöli meg, az épp elmúlt évet. TOVÁBB és TÁVOLABB.)) Elég egyértelmű ez a történet...
1: Én kétféle szóképzésben gondolkodok ebben az ügyben. HANG és ING+INOG. És pont, ezen nincs mit ragozni, én így gondolom ész kész.
2: De mikor a KERINGÉS, akkor KÖR INGÁS, ez pontosan értelmezi is a történteket. Vedd már észre ! De ha nem akarod észrevenni, sem lesz másképp, akkor mi ezt tudni fogjuk, te meg legfeljebb rosszul fogod.
Akármelyik verziót is nézzük a kettőből, az /ING/ENG/ONG/ÖNG szóelemek mögött már konkrét szavak bújnak meg, ráadásul ragozva mindezek...
"aminek a jelentése a ragadós, nyúlós, szétterülő, képlékeny dolgok hangjának utánzásából fakad."
Az is, de ami nyúlik, nem feltetlen ragad. Az in és az iny sem ragad, nem id terül szét. Maradjunk a nyúlónál. A fény viszont idézőjelesen "nyúlik" csak, mert az rugalmas tulajdonság. A fény iráNYul és élesen Fenődik, mint a kés éle - az is ha FENed, féNYes lesz - fenséges - felséges. A Fenyő viszont magasra nyúlik. A fény sugár irányban nyílik és a sugarai ki "nyúlnak", de sokkal inkább ki nyilalnak!
A rugalmas in nyúlik, a nyíl nyele -a sugár (sudár) alakú nyílevvessző pedig nyilal!
"Hogyan vagy képes ilyen baromságokat kitalálni? Az ember esze megáll..."
"A révész ide-oda verődik két part között."
Szépen is nézne ki a komp, ha a két part közt verődne..
---------------------
Pusztán nem vagy tisztába, mi fér bele a "verődés - vergődés" fogalmába. És hogy mennyire veszélyes a "verődés" egy folyószakaszon.
Az izzadtág szerinted vassl püfölve verődőik ki, ha izzadsz? Vagy hang visszaverődik, az ugyanolyan, mintha a csont törne?
Idézőjelbe kellett volna írnom a "verődés" szót, mert pont az a feladata, hogy elkerülje! De hát épp ezért TÜKÖRGYÖK!!!!!
VÉR = áramlás verés - ezáltal ér el valahova! RÉV = áramlás ellenére (a sodrás és verődés kierülésével) célba juttat!
A RÉVÉSZ feladata, hogy átevezzen, átvezzessen a mások partra, hogy ne VERŐDJÖN mindennek neki a hajó! - Olyan nehéz ezt felfogni? Tényleg baromság lenne? Innen van az is, hogy valaminek a RÉVÉN tudsz csinálni valamit, ugyanis rá vagy UTALVA!
Az ősi (vagy archaikus) révészek többsége kézi erővel hajtotta a csónakját:
Evezővel, rúddal vagy vontatással haladtak egyik partról a másikra.
Ezek a csónakok nem voltak kötéllel rögzítve a parthoz, vagy ha volt is valamilyen kikötőzsinór, az nem a haladást segítette, csak a horgonyzást.
A korai, kézi hajtású révátkelésekhez kifejezetten olyan helyeket kerestek, ahol a következő természeti adottságok kedvezőek voltak:
Keskeny folyószakasz
Minél keskenyebb a folyó, annál rövidebb az átkelési út, kevesebb idő, kevesebb erőfeszítés.
Ilyen helyek gyakran természetes gázlók, ahol akár lóval is át lehetett kelni alacsony vízállásnál.
Enyhe sodrás
Ha erős az áramlás, az megnehezíti a kézi irányítást, főleg ha az átkelők terhet (állatot, szekeret, árut) is visznek.
A sodrás nélküli, vagy enyhe folyószakaszokon könnyebb volt az evezés vagy rúdhajtás.
Stabil part- és mederforma
Fontos volt a lapos, jól megközelíthető part, ahol a jármű könnyen ki tudott kötni.
A folyómedernek nem lehetett iszaposnak vagy kavicsosnak lennie olyan mértékben, hogy elakadásveszélyes legyen.
Természetes iránytörés vagy kanyarulat
Egyes helyeken a folyókanyarulat vagy zátony is csökkenthette az áramlást, ideális révhelyeket teremtve.
A települések, kereskedelmi útvonalak, vásárhelyek olyan átkelőhelyet választottak, amely a fenti természeti tényezők mellett a legkisebb kerülőt jelentette.
Példák:
Zebegény–Szob térsége a Dunánál – természetes szűkület és átjáró.
Tisza régi átkelőhelyei pl. Szolnok vagy Tokaj környékén – holtágak, gázlók, kedvező meder.
A Rába, Maros, Körösök mentén szintén sok természetes, révészek által kihasznált átkelőhely volt a középkorban és korábban is.
Ha nem így választották meg az átkelőhelyet, akko a hajó !csónak vergődhetett, sodródhatott
Oldalirányba vitte a víz, különösen ha nem volt tapasztalt révész a járműben.
Ha nem volt rögzítő kötél (mint a köteles kompoknál), nagyon nehéz volt az irányt tartani, főleg szélben vagy nagy sodrásban.
A csónak ilyenkor „ide-oda verődött”, akár a part menti akadályokhoz, uszadékhoz vagy sekélyebb részekhez is.
Nem a legrövidebb úton haladt
A sodrás miatt gyakran ferde, ívelt pályán keltek át, nem merőlegesen a két partra.
Ezért is kerestek természetes „révhajlásokat” – olyan kanyarulatokat, ahol a víz nyugodtabb volt, és kisebb volt az eltérítés veszélye.
Veszélyes helyeken akár fel is borulhatott
Ha a csónak túlterhelt volt (emberekkel, állatokkal vagy áruval), és még sodródott is, akkor:
Felborulhatott
Megfeneklett vagy beakadt
A rakomány vagy az emberek a vízbe estek
Ezért volt annyira fontos:
Tapasztalt révész, aki ismerte a víz viselkedését,
Jól kiválasztott átkelőhely, amely megfelelt a természetes adottságoknak,
Jó időzítés (időjárás, vízállás), és
Később akár rögzítő rendszer (pl. kötél, lánc, sodrony).
Kötéllel vezetett komp vagy „komp-csónak”
Ez a technológia későbbi és főként nagyobb vízfolyások esetén jelent meg:
Ilyenkor a komp egyik vagy mindkét partjához kötéllel volt rögzítve, és a kötél mentén húzták vagy irányították az eszközt.
Létezett úgynevezett "kézi kötélhúzós komp", ahol a komp személyzete vagy az utasok maguk húzták a kötelet.
A késő középkorban és újkorban megjelent az áramlási erőt kihasználó „láncos komp” is: egy ferde szögben beállított járművet az áramlás sodort át egyik partról a másikra, de kötélpályán mozgott.
"Egymást TÜKRÖZIK! (sokszor egymás ellentétei, mindig magyarázzák a másikat)"
Mondtam, a zöldségekre nem vagyok vevő! - De ezt még nem olvashattad, ezért válaszként:
"TOK - KOT = tok - kota,kuta, kuti, kunyhó / TOK, TITOK - KÖT "
Ne párosíts magyar szavakat idegenekkel. Ennek nulla értéke van.
"RAK - KAR = Karmozgással tudunk rakodni"
És? Ez ugyan olyan sületlenség, mintha az ÍRÓGÉP-GÉPÍRÓ szópárt úgy "magyaráznám", hogy géppel lehet írni...
"VÉR - RÉV = A RÉVÉSZ egyik partról a másikig verődve visz, a vér VERÍT és "VIRÍT"!!! Pulzál, ver és ha megvernek valakit, vérzik. A veríték is az, ha kiver a víz valakit."
Totál zagyvaság, semminek nincs semmi köze a másikhoz.
"ADÓ - ODA = odaadó"
Ez sem magyarázat, hanem csak összeraktad fordított sorrendbe a szavakat, s mivel véletlenül értelmes és idevágó szó jött ki, azt gondolod, hogy fején találtad a szöget.
A több-tucat felsoroltnál meg nézel, mint Rozi a moziban...
"stb. csak te vak vagy még erre."
Erre az is maradok, mivel az effajta sületlenség nem az én asztalom...
Ne keverd össze, teljesen másik alapelvű a ---ong képzés, mint az END-ÜL mondjuk. ülönböző dolgokról beszélek, különböző szóképzéseket nem hozhatsz közös nevezőre... __
Ja, ja teljesen különbözik!
Kong, kondul Cseng, csendül
Az egyik épp most hangzik fel, a másik pedig folyamatosan hallatszik!
4. Ebben a kérdésben szerintem az a döntő, hogy a toldalékban melyik hang hordozza a jelentést. Mivel a magánhangzók tetszés szerint cserélhetők, így azok kizárhatók, így marad a G hang.
"Van egy nagy különbség a szócsoportok között : Hogy a 4 hangos szavakban (BONG, ZSONG, FING, CSÖNG, stb...) az azonosítható szótő gyakorlatilag egyetlen hang, éspedig az amelyet valósan is hallunk a jelenség közben."
Érdekes a gondolkodásod, eddig a hangok jelentése számodra vörös posztónak számított, ahol mód nyílt lehúztad a sárga földig, most meg teljes mellszélességgel hirdeted. Megváltozott a véleményed? Ami nem baj, sőt dicséretes. (én is sokszor írtam felül korábbi véleményemet, ah szükséges volt)
Azonban itt egy kicsit más a helyzet, hiszen Te a hanghoz egy komplett, toldalékolt szót adsz, ami nagyon nem szokás a magyarban, mivel így már egy öt-, hat-, sőt héthangú gyököt kapunk: ZE-HAN-OG. Az ilyen szóképzésre én nem találtam példát, és nem is látom logikusnak a jellemzően háromhangú gyökök társaságában.
Tehát már itt olyan kérdés merül föl, amit meg kell válaszolnod: Hol találsz hasonló példát a szóképzésben?
Továbbá egyáltalán nem általánosítható:
"Azonban sok más -ng toldalékolt szavunk is van, ahol a HANG sehogyan sem jön össze velük: DORONG, HAJLONG, HULLONG, KORONG, SZORONG, MERENG, TÁTONG, BÚSONG...
A toldalékolásnál közömbös, hogy milyen mozgást, cselekvést tuldalékolunk, legyen az egy hang utánzása, vagy bármi más, ugyan úgy járunk el mindig."
Igaz, itt nem négyhangú szavak vannak, hanem hat- héthangúak, de itt is vannak hangutánzónak vett gyökök. Úgy gondolod, ezek után is HANG képző került?
És a négyhangúak közül sem mind hangutánzó: hang, láng, leng, pang, rang, ring, reng.
Mindössze hat hangutánzó van a 13-ból, azaz még a fele sem az: dong, fing, kong, gong, peng, zeng.
A többinél nem érvényes a "szabály"? Vagy milyen szabály érvényes ott?
Ugye, a ZENG szó gyöke a ZEN. Lásd: ZENe, ZENél, ZENdül...
A PENG szóé a PEN, lásd: PEN-dül
A KONG gyöke a KON, lásd: KON-dul
Hogy magyarázod ezt a helyzetet?
Az is kérdés, miért változott meg a HANG A hangja E-re, I-re, O-ra. Ezt is meg kell válaszolni...
Ezeket a kérdéseket nem söpörheted a szőnyeg alá, mindet külön-külön kielégítő módon meg kell tudni válaszolni.
Én megértem, hogy támadt egy látszólag jó ötleted, s most ragaszkodsz hozzá, de ha nem tudod alaposan megtámogatni, akkor el kell felejteni, mert utána sokkal nagyobb zavarokat fog okozni.
"CSÖNG és FING (+stb...) szavak esetében nem igazán értelmezhető az INGÁS fogalma, nincsen előttünk semmiféle látványos mozgás, hallunk valamit, az van megnevezve."
Ez így van.
"Ugyanakkor a hosszabb szavak esetén, ahol az ING/ONG/ENG stb. előtt már egy értelmes szó is van előtagként, ott sokszor nagyon is ez a mozgás értelmezhető."
Eleve gyakorító képző, így a mozgás borítékolható, hiszen valamilyen cselekvést gyakorítunk.
"Elég csak a KERINGÉS szóra gondolni, ez KÖR-INGÁS amiről beszélünk,"
Nem kukacoskodni akarok, de a keringés nem köringás.
"De egy F-ING esetén az F-(H)ANG ami lényeges, a CSÖNG esetén is inkább a CS(h)ANG ami lényeges..."
Miután minden hangnak megvan a maga jelentése (leszámítva a jelentésnélkülieket), így minden hang fontos. Azért kerültek a gyökbe.
"E két szó közt nem találtál kapcsolatot, ami nem véletlen, mivel a jelentéseik nagyon elütőek. Ugye, a HANG már továbbképzett szó, s mint már oly sokszor leírtam egy szó jelentése attól függ, mire használjuk, mit nevezünk meg vele.
Csak a gyök jelentése adhat támpontot, az meg ugyan az mindkettőben."
__
Dehogynem, folytonos a kapcsolat!
NG meglengeti!
A HAN gyök a lefelé, lassú alásüllyedés mozgásával azonosul. Nincs benne robbanás, hanem elengedés, erejét vesztő folyamat.
Mert egy nyomódással ér véget. A N hang a növekedés hangja. ha elöl áll a szóban, de ha hátul,akkor a nehezedésé.
A zuhan suhan rohan szavakban is a nehesedés a sikló, rezgő mozgásokat sem engedi felszálni, vízszintesbe tartja.
A szó szemantikai magja: lefelé süllyedés, elmerülés, megtörtség, aláhanyatlás."
Ez a Te képzeletedben van így, miután Te csak a szó jelentését nézed, azt a dolgot, amire vonatkozik, jelen esetben a mocsárra. Ezzel szemben a valóság teljesen más. A gyökben nincs lefelé mozgásra, süllyedésre, merülésre, főleg a megtörésre nincs utaló hang, így ezeket a jelentéseket máris kihúzhatjuk.
A hanyatlás is csak azért hozható ide, mert a gyöke azonos, a HANY gyökből képzett szó.
A szó jelentésének magva az NY hang (ami ugye, hátul van, és egy egész halmazt jelöl), aminek a jelentése a ragadós, nyúlós, szétterülő, képlékeny dolgok hangjának utánzásából fakad.
Lásd még: árny, fény, gány, gúny, hány, húny, meny, kony(ul)... valamint a hasonló értelmű toldalékokat, ahol többek közt a hajlékonyság, hajlam, - mint átvitt értelme az Ny hangnak - jelenik meg:
Figyelemre méltó, hogy a -KÁNY -KONY toldalék külön szóként, gyökként is megtalálható (KONY-ul) és még a KANYar KANYon szóban is.
"2. HÚNY – elalszik (a tűz), lehuny (a szem), meghal (hunyik)"
Ez Ok. Az Ny hang hajlékonságra, konyulásra utaló jelentése van ebben a gyökben.
A HANYTlás és a ZUHANY is OK.
"A HAN és HANG"
E két szó közt nem találtál kapcsolatot, ami nem véletlen, mivel a jelentéseik nagyon elütőek. Ugye, a HANG már továbbképzett szó, s mint már oly sokszor leírtam egy szó jelentése attól függ, mire használjuk, mit nevezünk meg vele.
Csak a gyök jelentése adhat támpontot, az meg ugyan az mindkettőben.
Amúgy a HAN és a HANY gyökök jelentésben hasonlóak, hiszen az N és az NY hang jelentése is rokonítható egymással. Nem teljesen azonos a jelentésük, mert az N hang nem jelent sem nyúlást sem hanyatlást, sem ragadós, képlékeny dolgot, gyakorlatilag semmi olyat, ami az NY hangra jellemző, viszont mindkettő a dolog saját mozgására utal.
Ugye, az N hangot a névmásokra vezettük vissza, így nem is lehet ettől merőben eltérő jelentést adni neki.
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő eredetéhez vö. →fitogat. A tő a →fintorog, →fitos stb. szócsaládjának tővével is azonos; a szó belseji n szervetlen járulékhang. A szó végződése a folyamatos melléknévi igenév -a képzője; vö. →csusza, →hulla stb. Az eredeti jelentés ’orrát fintorító, fitos orrú’ lehetett, így az 1. jelentés keletkezése a középkori mulattatók, bohócok nevetséges mimikájával, fintorgásával függhet össze. ≁ Valószínűleg nem tartozik ide: finta ’csel, cselfogás’ (1703: EWUng.); ez a ném. Finte ’csel, csalafintaság’ vagy az ol. finta ’ua.; színlelés, tettetés’ szóból ered."
Ám ikizárt dolog, hogy a fintor és a finom egymástol független fogalomként keletkezett volna, ha egy folyamat fűzi őket össze életszerűen és a tövük is ugyanaz!
Ráadásul a származékszavak bősége is cáfolja a latin átvételt:
fintorog, kifinomult, finom, fincsi, finomkodik
Jól látható, hogy tő szinten kellett volna értelmezni ehhez a latin finus szót, és ha mindez így is történt volna, bekapcsolódott a fintor szó jelentésláncába is. Erre 0 az esély!
Mert ez azt jelentené, hogy a magyar minden szót a tő szintről!!!! a sajátjaként tud értelmezni és használni. Így nincs értelme az uráli eredetnek.
(paradoxon.., hogy amúgy valójában nagyjából ez a helyzet..)
És a fintor is egy "finom" arckifejezés...
A magyarban van tehát meg minden valós szituáció, ami a szó kialakulását igazán leírja és nem csak lexikális jelentés.
A „vér” szóból kiindulva valóban ott a pulzálás, a keringés és az élet ritmusa, amit a „ver” ige testesít meg (szívverés, dobverés).
A veríték: izzadás → amikor az élet „kiveri” magából a túlzott hőt, stresszt, feszültséget – életreakció.
A „vérzik” → életvesztés, amikor a vér elhagyja a testet – az élet kiáramlik.
RÉV – RÉVÉSZ – ÁTVITEL:
A „rév” jelentése: átkelés helye, túlpart, szimbolikus értelemben is az „élet” és „halál” határa.
A „révész” pedig az az archetípus (pl. a görög mitológiában Kharón), aki az egyik világból a másikba visz át.
Itt a „verődés” (ide-oda mozgás) fontos: a lélek vagy az életmozgás sodródik a két határ között – mint a vér az erekben.
Archetipikus szál:
A vér és a rév valóban élet és halál határterei:
A vér éltet, de kiömlése halált hoz.
A rév összeköt, de elválaszt is.
Összefoglaló gondolat:
A vér az élet „verése”, pulzálása – de ha megtörik, akkor halálba fordul. A révész az, aki a lét határán közlekedik – a vér révén élünk, de annak elfolyása révén halunk is. Az ide-oda verődés, mint mozgásforma, az élet állandó rezgése és átmenete: szívverés – átkelés – változás.
"VÉR - RÉV = A RÉVÉSZ egyik partról a másikig verődve visz, a vér VERÍT és "VIRÍT"!!! Pulzál, ver és ha megvernek valakit, vérzik. A veríték is az, ha kiver a víz valakit."
A VÉR és a RÉVÉSZ is az élet és halál közöti úton mozog. Archetipikus jelentés.
A vér révén élünk és halunk. A révész ide-oda verődik két part között.
