A mai délelőtt jó része egy állatbemutatón telt el. Véletlenül tudtam meg, hogy lesz ilyen, de ha már megtudtam, akkor meg is nézem! Nem bizonyult rossz ötletnek. Érdekes módon most a Lurdy ház parkolójában is volt bemutató, viszont belátom, hogy egy mégoly kicsi pónilovat is bajos lenne felvinni az emeletre. A kiállításon volt néhány szebbnél-szebb macska, még birman fajta is, pár Maine Coon, de csonkafarkú is, bengáli, és ha jól láttam, egy toyger is.
Kint a parkolóban négy póniló vette a hátára a vállalkozó szellemű srácokat. Én beértem azzal, hogy szép óvatosan megsimogattam azt, ami a legközelebb állt hozzám.
Ha már simogatásról esett szó, volt ott egy láma is. Elég nehezen, de becirkáltam, és őt is megsimiztem. Csodás volt, ilyen finom, puha bundás élőlénnyel még nem találkoztam. Ő viszont nem kedvelte, ha túl sokat bizalmaskodnak vele, gyorsan otthagyott, de így is kellemes emléket hagyott maga után.
Miután kezdett melegem lenni, visszamentem az épületbe, ott jó hűvös volt. Éppen olyan témáról beszélek, ami érdekelt volna, de nem mertem maradni. Ugyanis ha én egy kinti, meleg hely után egy kellemes, hűvös és félhomályos szobában leülök, csak egy dolog történhet: rögvest elszundítok. Ezt nem kockáztattam, inkább továbbálltam.
A galambok újra megleptek. Az rendben, hogy idejárnak inni, na de hogy legelni is?
Egy edényben búzát ültettem, amit a csincsillának szántam, mármint akkor, amikor már ujjnyi lett. Kitettem ez erkélyre, hogy kapjon egy kis esővizet. Fél óra múlva mintha szárnycsapkodást láttam-hallottam volna, de nem sokat törődtem vele. Fél óra múlva kimentem, a cserép feldűlve, a kicsírázott búza szinte az utolsó szálig eltakarítva, a föld tetemes hányada kiszórva. Elismerően bólintottam, gyorsan feltakarítottam, új búzát ültettem, de ezt nem fogom kivinni az erkélyre.
Sajnálatos módon azt vettem észre, hogy üres a légykapók fészke, üres és elhanyagolt. Egy darabig idelátogatott a madárpár, de aztán úgy dönthettek, ez már nem jó. Remélem, olyan helyet találtak, ami jobban megfelel. Bevallom, hiányzik, hogy ha kimegyek az erkélyre, senki nem néz rám gyanakodva, illetve a fiókák kikelése után senki nem vág vaskos sértéseket a fejemhez.
Úgy látom, a kaktuszaim valami titkos startjelzést kaptak mert a múlt szombaton vásárolt papsapka kaktuszom mára szép fehér virágot nyitott. Az a fajta, mait már több éve nevelek, csak a nevét nem tudom, féltenyérnyi újpiros virággal kedveskedett, és a húsvéti kaktuszaimon is jól fejlett bimbók vannak. Igaz, kissé elnézte a naptárat, de annyi baj legyen.
Ma délelőtt takarítottam a kisházban, és felfigyeltem egy mulasztásomra. Két hete vettem néhány paradicsompalántát., és az egyikük a gyökér fölött eltörött, amikor el akartam ültetni. Először majdnem kidobtam, de aztán gondoltam egyet, és a letört részt egy nagy üveg vízbe dugtam, aztán elfeledkeztem az egészről. ma újra észrevettem, és meghökkenve tapasztaltam, hogy nem csak bolyhos gyökereket eresztett, de már virágzik is. Gyorsan elültettem, nagyon megdicsértem, és ha lett volna válla, rögtön megveregetem. Úgy látszik, a paradicsomnak egy csomó rejtett jó tulajdonsága van. Azt persze nem mondom, hogy a jövőben szándékosan kezelem így a palántákat.
Sajna, mostanában nem láttam a szürke légykapókat, pedig jó darabig buzgón rendezték a fészküket. Remélem, csak annyi történt, hogy jobb helyet találtak.
Pár perccel ezelőtt győződtem meg arról, hogy a "szereti, mint galamb a tiszta búzát" kitétel csöppet sem megalapozatlan. Egy lapos dobozkába búzát ültettem, mert ha kissé megnőtt, abból szoktam adni a csincsillának. Kinézek az ablakon, és azt látom, hogy két balkángerle javában szedegeti a frissen csírázott magokat. Tulajdonképpen nem sajnálom tőlük, csak az a baj, hogy nem csak csőrük van, hanem egy másik végük is. Ezért aztán gyorsan behoztam a tálcát. Bezzeg a légykapók erkélytiszták!
Tegnap megnéztem a madárfészket, még nem volt benne tojás, de szépen kicsinosították. Egyébként már gyanús volt, hogy az erkélyen tartózkodásomat nem követte egy - esetleg két - figyelő szempár.
Az erkéllyel szemben van egy , majdnem vízszintes faág, a bérlőim onnan szokták figyelni a környéket. Most nem látom egyiküket sme, de bízom abban, hogy előbb-utóbb gyönyörködhetem bennük.
Ezelőtt íz perccel hangos és lelkes csivogásra lettem figyelmes. Igen, megjöttek a szürke légykapók! Igaz, csak egyet láttam, alighanem a párját hívogatta, és javaslatokat tett a lakberendezésre. Hajrá, madárkák! Nagyon örülök nektek. Remélem, jobb lesz a gyerekáldás, mit tavaly, akkor négy tojást raktak, de csak egy fióka érte meg a kamaszkort. Nem én voltam, engem már alaposan megneveltek
Nagyon szépen nő a zöldbabom, gyönyörködtem benne, és érdekes felfedezésre jutottam. Ugyanabban az időben, ugyanabból a zacskóból szórtam el a magokat, esőt, nepot is egyformán kaptak, mégis, az egyik sor csak az orra hegyét dugta ki a földből, a másik kettő pedig már négycentis. Lehet, hogy az egyik lusta, a másik pedig szorgalmas? Na de hogy osztják be egymás között? Bizony-bizony, ilyen filozofikus dolgokra gondol az, aki szorgosan gyomlál.
Kissé aggódom, mert a szürke légykapóim még nem érkeztek meg, pedig tavaly-tavalyelőtt ilyenkorra már itt voltak. Remélem, még megjönnek. Ha viszont biztosabb és nyugodtabb lakóhelyet találtak maguknak, akkor minden rendben.
Kissé aggódtam, mi lett a kiültetett palántáimmal, de viruló egészségben élték túl a hűvös éjjeleket. Örülök nekik, no meg annak is, hogy a zöldbab kezd kibújni a földből. Ennek örömére ültettem egy újabb adagot.
Egyébként szerencséltetett egy teknőctarka és fehér macska, alighanem családi örömök elé néz. Remélem, nem nálam lesz a szülőszobája. Egyébként elég barátságos, de nem akarom odaszoktatni.
