Olcsónak mondjuk éppen nem olcsó. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a modern borászati technológia teljes arzenálját bevetették :) és jgy tulajdonképpen akár cukrozott tökléből is készülhetett :)
Kedvenc lengyel boros kiadványomban a nap bora ez a kínai olaszrizling (Italian riesling a címkén). ~3500Ft. Hepci nem kedveli a Csernyik 2015-ös olaszrizlinget, pedig a borleírás és értékelés alapján legalább ennyi egy jó magyar olaszrizling itthon (és nem lengyel exportáron).
Tartok tőle, hogy megint lemaradunk valamiről és ismét magunk (mi magyarok) tehetünk róla.
Nagyon sopk jó pince van Tokaj-hegyalján, messze nincsen arról szó, hogy csak az ezereurós borról meg harmadik pohárról vizionáló megasztárok lennének a kínálat.
Nekem semmi bajom nincsen a 13vvv% furmintokkal. Nekünk ritkán van ez alatt. Ezért mondom, hogy ha van megfelelő tartalom és szerkezet akkor simán elbírja ezt.
Ami nekem ebben a hírben furcsa az az, hogy én eddig azt gondoltam, hogy a Szepsy név egyfajta tisztaságot is jelent. A fajélesztő használata nem olyan nagy dráma, de az almasavbontó baktériummal megváltoztatni egy bor savszerkezetét nekem teljesen idegen.
Aztán persze biztos vannak akik szerint nekem bajom van Tokajjal :) Mintha Tokaj egy lenne a Szepsyvel.
Nem hiszem, hogy lenne olyan, hogy deklaráltan fajélesztőmentes technológia. Vannak a természetes borok amelyekneka készítői kerülnek minden adalékanyagot és minden radikális beavatkozást és vannak a többiek.
Számomra igazándiból nem meglepő, hogy valaki aki már a fajélesztők használatának kompromisszumát bevállalta az bevállal mást is.
A talajélettan és a talaj mikrobiológiai karbantartása az nagyon nem ugyanaz mint amikor baktériumokkal változtatja meg valaki egy bor ízét.
Amikor negyedik gimnazista koromban először voltam Párizsban, egy fiúkollégiumban szállásolták el a társaságot. Érdekesnek és haladó szelleműnek találtuk, hogy a tizenéves fiúcskák a déli és az esti étkezések mellé kaptak egy-egy pohár bort is - azért, hogy tanulják, hogyan kell kultúráltan bort fogyasztani.
Ez szerintem csak akkor nem elfogadható, ha deklaráltan idegen fajélesztő mentes technológiát használ. Igazam van..? 😉
Arról egyébként már hallottál, hogy laboreszközökkel begyűjtik a terroir jellemző mikroorganizmusait, majd elemzés, válogatás után kitenyésztik, szaporítják a kívánatosabbakat (mint mikor probiotikumot szedsz), és végül kitelepítik a területre..?
Nekem az édes bor is savanyú volt akkoriban:) És volt jó sör meg volt jó gyorsító is. Főleg ha kijutottunk a baráti Csehszlovákiába.
A probléma az, hogy más korban voltatok ezek szerint ti is fiatalok, nekem a 70-es évek voltak a meghatározók és hírből se ismertük akkoriban a vbk-t, mivel nem volt még kóla :)
A mai fiatalok meg igenis teljesen más felfogásban leledzenek mint mi annak idején.
Három gyereket neveltem fel és az egyik unokám már harmadikos gimnazista, mielőtt megjegyeznéd, hogy mit tudhatom én .
A számítógép, az internet és a kereskedelmi szennytévék teljesen más viselkedési kultúrát generálnak sajnos.
A nagyapám somlói olaszrizlingjén túl az első rendszeresen vásárolt palackozott bor egy néhányszáz forintos soproni kékfrankos rozé volt amit a Béke tanszékel szembeni boltból szereztük be valamikor 96-97 környékén. De akkoriban már sóvárogva néztük a Borbarátok Magazinjában a borteszteket és ábrándoztunk arról, hogy egyszer talán nekünk is lesz pénzünk olyan drága borokra :)
Én se ittam fiatalon bort, akkor még savanyú volt. Még az a csoda is előfordult velem, hogy őszibarack likőrt öntöttem bele mert más innivaló nem volt a kiliántelepi dizsiben :D
A riedel kelyhet meg kikérem magamnak, nem nekem a szívem csücske :)
De ha akkoriban kapható lett volna egy finom laza rozé, lehet, hogy elcsábulok korábban a bor felé!
A könnyed, alacsony alkoholfokú boroknak _NEM_ a kemény, testes borok az alternatívái. Egy bor lehet zamatos, tartalmas, hosszú ízű úgy, hogy nem kemény és nem is testes. De amúgy én nagyon sokféle fogyasztót ismerek. A legtöbb fogyasztó nem egyféle bort iszik. Sem a fiatal, sem az öreg. Van úgy, hogy egy laza, könnyed borra van kedve az embernek és van úgy, hogy telteb, nagyobb borhoz van kedve a fogyasztóknak.
A kommersz sörrel amúgy nagyon nehéz versenyezni, mert abban az árban nincsen iható bor. Mondjuk a kommersz sör sem egy iható anyag, de abban a széndioxid és a cukor sokat megment.
Vébékát pedig én is sokat ittam :) akkoriban amikor nem volt jobb, vagy nem volt jobbra pénzem.
Ifjúkoromban én is ittam minden sz.rt, igaz, akkor nemigen volt jó bor. Akkor én azt hittem, hogy bennem van a hiba, és nem szeretem a bort, de nem mertem bevallani másoknak. A VBK-t meg valószínűleg azért ittuk, mert a feketecímkés bikavéren határozottan javított a kóla.
ja, persze, mert te fiatalkorodban dekantálva kérted a kocsmában a borokat, Riedel-kehelyből illatolva, és visszaküldted, amelyik nem volt elég fajtajelleges... de szánalmas már ez.
Nem tudom hány éves vagy Zoli de valószínűleg keveset vagy fiatalok között, vagy a te szubkultúrád más.
A mai fiatal generáció (tisztelet a kivételnek) nem értékeli a testes kemény borokat, ha találkozik egy igazi cabernet savignonnal akkor átmegy vele vadászba, ha érted mit jelent ez :)
Ellenben a könnyű kevésbé alkoholos rozét, vagy fehérbort simán megissza, maximum szódát rak bele. Szerintem pont ezekkel a borokkal lehet elcsábítani a sörtől.
Azt én se értem, hogy miért kell egy bort pár hét alatt készre kezelni, amikor magától is szépen lezajlik az almasavbomlás 2 hónap alatt.
Az a helyben szelektált fajélesztő a jobban értesültek szerint nem más mint a Királyudvarnál használt spec élesztő.
A Demeter Zolit én nem húznám soha, de ez a "cél a harmadik pohár" bennem rossz érzést kelt. Egy országban ahol a családon belül erőszak, bűncselekmények tízezrei oka a "harmadik pohár" ott én ezt nemcsak vércikinek, hanem felelőtlenségnek tartom. Egy pohár bor az úgy másfél deci. Három pohár az majdnem fél liter bor. Ne, ne legyen ilyen kimondott cél az, hogy az emberek sokat igyanak. A Takács Lajossal sem értettem soha egyet amikor azt mondta, hogy a célja az, hogy meg lehessen inni egy egész üveggel egy ültő helyben. Nem baj, ha előfordul... én is szoktam néha több pohárral inni. De szerintem direkt promótálni nem szép dolog.
"Nem lehet az, hogy a furmint a probléma oka? Azaz biztos, hogy annak kell és önállóan a fő fajtának (bornak) lennie?"
A sem szőlővel sem borral nem foglalkozó, nagy szájú kibicek évek óta pumpálják az éretlen szőlőből készülő, vékony borok fétisét. Ez a stílus bejön a rajnai rizlinggel, zöldveltelínivel és sok más fajtával. De speciel a furmint kimondottan hulladék fajta éretlenül. A furmint 12.5vv% potenciál alatt nagyon-nagyon ritkán tud rendesen beérni. A 19.5 mustfok alatt szinte elképzelhetetlen a furmint fenolos érettsége és ilyenkor bizony nagyon magas még az almasav tartalma.
Szóval alapvető ellentmondás az, hogy alacsony alkoholpotenciállal de már csökkent almasavval lehessen furmintot szüretelni. Na, erre találták ki most megoldásnak azt, hogy mesterségesen és irányítottan lebontják az almasavakat.
Most olvastam, hogy idéntől a Szepsy birtokon az alkohol kordában tartása végett alacsonyabb potenciállal szüretelnek és a borokban így megnövekvő almasavat irányított almasavbontással tüntetik el.
Meseszép... az ország félistenként tisztelt legendája zacsis élesztővel erjeszt és utána hozzáadott baktériummal almasavat bont.
Semmilyen bornak nem tesz jót a magas alkoholszint. De olyan nincsen, hogy a fehérnek, rozénak vagy vörösnek más alkoholszint az elfogadható. Bor mindegyik és a többi analitikától függ, hogy az adott szesz az sok vagy kevés.
Az én megfigyelésem az, hogy a magasabb extrakt és határozottab savszerkezet simán elviszi a magasabb szeszt. A magas szesz akkor gáz ha nem társul egyébb tartalommal.
De hangsúlyozom, hogy a rozé az nem egy borstílus, hanem egy olyan fehérbor ami kékszőlőből készül.
A rozé egy fehérbor kékszőlőből. Szerintem 19 mustfoktól felfele már működik. Hogy ki milyen borral komolykodik az egyéni döntés :)
Az illónak a kénmentességhez szerintem semmi köze nincsen. Ha az alapanyag illós, akkor azt a kén sem szedi ki belőle. De engem a kénmentes borkészítés egyelőre nem érdekel. Lehet, hogy pár év múlva már fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni, de egyelőre nem ezt tartom a következő lépésnek.
Na látod, ezért mondom, hogy ez a reduktív-oxidatív osztályozás konkrétan baromság.
Hogy 18MM-os alapanyaggal hogy kell bánni, azt én nem tudom. Én 12vv% potnenciál alatti alapanyaggal nem foglalkoznék.
A bio szőlőművelésnek a hozzáadott kén nélküli borkészítéshez sok köze nincsen. Persze lehetne átfedések, de nem szükségszerű.
Én a hozzáadott kén nélküli készülő borokat egy egészen más stílusnak és iskolának tartom. Érdekes és izgalmas vonal az is. Bár szerintem maradékcukros fehérbort kén nélkül palackozni nem lehet.
