Igen, a Déli Vasút alkalmazott ilyen megoldásokat előszeretettel: forg ir mellett, középen egy db. torony, onnan húzták mind a két végét, SH mechanikával.
Nagycenk igen jó példa, nem is tudom, hogy a Múzerumvasutat meglátogató gyerekvasutas csoportokat miért nem viszik el oda (mi elvittük annak idején a Brigivel..., -lásd tanf. szórólap kép- le is kellett pattintani az előlapot...)
Az "először jelzőt old a szolgálattevő és csak utána zár vg-úti blokkot a bakter" megoldásról: szerintem az SH először úgy volt kitalálva, azután fordítottak a sorrenden. (Először egy lépéssel kevesebb volt, a kicsengetést később találták ki, ha igaz.) De már nem tudom, hol olvastam.
Most a 16-oson kapóra jön ez a megoldás, így könnyebb egy embernek kiszolgálni a berendezést (egy sétával megoldja).
Az elöbb volt a Hiradóban az autó rendesen összetört a soför és az utasa sulyos sérülésekkel fekszenek a veszprémi korházban.
Az érdekes hogy nem a képviselő úr vezette állitólag a saját autóját. Ő csak az utas volt a hátsó ülésen. Az érdekes hogy a sofőr ittas volt és állitólag nem is volt jogositványa.
"Azóta ezen az irányblokkon gondolkodom. Végül is valóban működhet SH térközbiztosítás ennélkül is, de nem életszerű, hogy ha már ekkorát beruháznak, két blokkon spóroljanak. Kétvg-ú pályán OK, hogy nincs, de azért egyvágányra tennék."
Szerintem SH-s térközös vonalon nem lehet szembe meneszteni. Az állomásokon a kapcsolóblokk teszi lehetővé, hogy az oldás adásának lehetősége ne a váltókezelő, hanem a szolgálattevő birtokában legyen. (érkező vonatnál a bejárati jelzőmező visszazárásakor megy oldás az előző szolgálati hely felé. Ez csak fehér kapcsolóblokk mellett lehetséges. Amíg nincs minden szolgálati helyen fehér vonalblokk, addig nem lehet irányt fordítani, nem lehet az irányblokkal hozzájárulást adni.
Találtam benne olyan SH-ről áramköröket, ami egyemberes állomásra való. kicsengeted a vágányszámot, oldasz jelzőblokkot, kimész a toronyba, lezárod a vágányutat és húzol jelzőt! :) Valahol a nyugati határszélen van ilyen, talán a 16-os vonalon. Közelebb is vannak a tornyok a forgalmihoz, mint szokás. :)
Azóta ezen az irányblokkon gondolkodom. Végül is valóban működhet SH térközbiztosítás ennélkül is, de nem életszerű, hogy ha már ekkorát beruháznak, két blokkon spóroljanak. Kétvg-ú pályán OK, hogy nincs, de azért egyvágányra tennék.
Az oké, hogy a térközök működése nem igényli, de baleset azért lehet abból, ha mind a ketten lezárják a vonalblokkjukat és vonatot indítanak. Ha úgy akad el a dolog, hogy egy térközőrhelyre érkezik két vonat szemből, az el van hárítva, oké. De ha két szomszédos térközőr ugyanabba a térközbe állít szabadot, azt minden további nélkül megtehetik. És a térköz közepén találkozik a két vonat. Bár igaz, hogy elő kell jelenteni, és abból észreveszik...
(Bocsi, hogy fennakadtam ezen.)
Infós! Mit ír erről a mindentudó SH könyved? És mikor adod kölcsön másolásra?
Valahol a dátum és az időpont otthon megvan, meg az is, hogy talán a VI. tartalék húzott bele valamilyen vonatba, de amit itt leírtál, arról semmit sem tudok.
M44-426 múlt heti Csütörtöki balesetéről(Fc) hallottál valamit? Ma tudok meg többet, a mozdonyról készült képek sajna eltüntek a gépemről.( Nem tudom kinek a keze lehetett benne)
A mozdony első forgóvázkerete meghajlott, egy kerékpár segédkerekeken volt. A második forgóváz bal oldalán, a lengés csillapítók sérültek meg, valamint a Bobó oldal elemei deformálódtak, egy ütköző leszakadt feljárólépcsőkkel együtt. A mozdony első forgóvázával 45°-os szögben elásta magát, és három kézi állítású váltót szántott fel a Gubacsi hídnál. A gép motorikusan nem sérült, csak az aksik szakadtak ki a helyükről. Két pőrekocsinak ment bele, hajnal fél5 körül. Rádióforgalmazás miatt szegény mv nem hallotta a másik szerelvény közeledtét, és nem jelentett vissza. Az őrház is megsérült, 3 napig négy vágány le volt zárva.
Szerinted kb, mennyi a mv kára? Ma délelőtt volt a jegyzőkönyv felvétele, és 15millió HUF-os kártérítést vontak ki rá.
A régi egyvágányon viszont ha nem önműködő, de biztosított térközök voltak, akkor mindenképp kellett lenni iránybiztosításnak is.
A nem önműködő térköberendezés nem igényli és alapból nem is tartalmazza az irányblokkos függést. Hiszen a vonali berendezés mindaddig "alapban" van, míg valamelyik állomás a vonalblokkját le nem zárja, ezzel foglalja le a vonal első térközét. Elvileg ezt mindketten megtehetnék egy időben, viszont a két irányból induló folyamat előbb-utóbb elakadna valamelyik térközben, mert egyvágányú pályán egy időben csak az egyik irány jelzője kezelhető. Nem véletlen, hogy az irányblokkos ellenmenetbiztosítás függéseit is csak a két állomásra építették be.
Oké, jogos a zöld gomb, mert korábban azt használták. Az önm. térközre átépítés után megint kellett. Mégis jó lett volna erre az átmeneti időszakra kivenni...
A régi egyvágányon viszont ha nem önműködő, de biztosított térközök voltak, akkor mindenképp kellett lenni iránybiztosításnak is. (Hacsak nem rögzített irányú vg-ról beszélünk, mint a kétvg-ú pályákon. De egyvágánynál ez nyilván nem életszerű.)
De azt minden bizonnyal megszüntették, hogy a másik (új) vg.-ra átköthessék a páros irány szerelvényeit. Ebben azt hiszem egyetértünk.
Bár azt sem értem, hogy a berendezésen miért volt zöld célgomb a helytelen vg-hoz, amikor oda jelzővel úgysem tudott kijáratot adni.
Mert az ott kialakult ideiglenes állapot épp fordítottja volt a később megszokottnak. Az állomási berendezés Mendén a későbbi összes kezelőszervével került üzembe. Eredetileg Sülysáp felé az egy vágány a bal volt, és ott kellett a célgomb. A másodiknak átadott jobb vágánnyal lett belőle helytelen vágány, de a cégomb megmaradt, mert építés alatt állt a vonali önműködő térközbiztosító berendezés Sülysáp felé. Az egyvágányú állomásközben eredetileg sem volt irányblokkos ellenmenet biztosítás, a második vágány üzembe kerülésével így az SH térköz egyszerűen kétvágányúsítható volt, tehát a vonalblokk lezárás a jobb vágányra adott kijárati vágányúthoz volt rendelve.
Ezen az "irányblokk" kérdésen sokáig gondolkoztam magam is. Kétvg.-ú pályán az ilyen berendezésen nem kell irányblokk, mert rögzítettek az irányok, az egyik vg-ra csak kijárni lehet, a másikról csak bejárni.
Viszon ugye, ez a vágány, ahová kihaladt a sebes, régen az egyvágányú vonal vágánya volt és elképzelhetőnek tartottam, hogy ezen a vg-on megmaradt a kétirányú közlekedési lehetőség bizt-ber szempontból, irányblokkal, jelzőkkel mindennel. És akkor igaz is lehetne, hogy azért nem tudta lezárni a vonalblokkot.
Aztán gondolkodtam, hogy amikor kétvágányúsítják biztber szempontból is, akkor új vonalblokkokat szerelnének fel az új vágányhoz minden térköznél és az állomáson is, a régieket meg otthagynák?
Valószínű, hogy nem, mert ott vannak ezek a régi egyvágányhoz a két iránynak megfelelő külön vonalblokkok, csak most át kell kötni őket: egyik az egyik vg-ra érvényes, a másik a másikra. Hiszen ekkor is két irányba mehetnek a vonatok, de már két külön vg-on.
És mivel a vonalblokkot a tiszta SH rendszerben is csak a vágányút lezárása után lehetett lezárni, (a kij.jelző egyidejű oldásával , a közös blokkbillentyűvel), gondolom, hogy a dominóval összekötött rendszer is figyelte, hogy a vágányutat lezárta-e a szolgálattevő a pulton. Mivel a lezárás rossz volt (nem a megfelelő vonali vg-ra szólt), talán ezért nem engedte lezárni a vonalblokkot a berendezés.
De az egész csak az én következtetésem, nem biztos, hogy helyes. Bocs, ha kicsit bonyolultan fogalmaztam.
Bár azt sem értem, hogy a berendezésen miért volt zöld célgomb a helytelen vg-hoz, amikor oda jelzővel úgysem tudott kijáratot adni. (Angyalföldön, a dominó-pulton pl. Rákrend. felé nincs ilyen gomb a helytelen vg-nál.) Vagy tényleg volt vonalblokk és ki volt építve mindkét vg.-on a kétirányú közlekedés, mechanikus térközzel? Ezt nem igazán tartom valószínűnek...
Emlékszem a balesetre. Az utolsónak besorozott kocsi siklott, de nem szakadt le a szerelvényről, hanem az többszáz méteren át vonszolta úgy, hogy közben a kocsi kilengett, és kitördelte a felsővezetéktartó oszlopokat. A mv vette észre a visszapillantó tükörből, a szerelvény végén a hatalmas porfelhőt, ekkor kezdett gyorsfékezni. Megdöbbentőnek tartottam, hogy senki sem húzta meg a vészféket azon a kocsin, holott kizárhatónak tartom, hogy senki nem utazott volna rajta, már csak azért is, mert mintha könnyebb sérültek is lettek volna a balesetben.
