Valami ilyen lehet a helyzet a szakemberek terén is. Van 100-200 szakember, de a munkát csak 1-2 ember végzi el elfogadhatóan.
Itt is csak az ajánlás segít. Ajánlás nélkül te Leonardo Da Vinci is lehetsz, éhen halsz, mert nincs bizalom.
A társkeresésénél is az ajánlás segíteni a normális embereken, csak a társadalom zárkózott lett. És az emberek irigyek lettek, mondd meg nekem, ki akar ma már a másiknak jót, hogy pl. megtalálja a párját?
Nem véletlen van a sok válás, mert az emberek nem találták meg a megfelelő társat, csak belepottyantak egy kapcsolatba.
Én azt gondolom, és évek óta azt látom magam előtt hogy a 20 as női korosztály legtöbbször nem is kapcsolatot meg szerelmet keres, hanem a szerencséjét....
Hogy azért legyen a pasinak mit a tejbe aprítani, vigye el nyaralni, szállodákba ide oda amoda egyszer élünk és élni tudni kell alapon....
Persze hozzáteszem hogy tisztelet a kivételnek...
Aztán mikor a 30 as 40-es kor felé már éltek egy kicsit, és kiélték magukat utána meg már jó lenne bármi, csak szeressék őket és legyen meg a nyugalmuk.
Én 2-3 oldalon vagyok onnan is ez jön át, és ismerősi körökből is ez jön át.
Viszont igaz hogy jön a nyár és sok meglepetést tartogathat.
mikor ezt olvasom mintha ez olyan természetes lenne, te irsz ő válaszol. irhatsz te ha 0 a válaszaid száma. Akár mennyi lánynak. (nem ír mert inaktiv el sem olvassa nem érdekled) Ezek tények amiket látok, nem viziók.
Hát azért távolság az nyiregy budapest. Nálam kizáró ok. Nagyon muzsa kell legyen a lány hogy én felutazzak miatta pestre gyakorta(meg hogy?? ). Jó lehet olyan tehetős anyagi hátterü direkt nem írom hogy lábat lógató, legyen inkább menő vállalkozó akinek tengernyi ideje van hogy utazgasson a lánykához pestre meg vissza... ez nonszensz gondolat volt számomra olvasni.
Van igazság, "nem hiszel magadban" - igen, én úgy mondanám nem eléggé hiszek magamban mint amit megérdemelnék.
viszont volt amit nem értettem miért írtad.
Nem kell pátyolagni. Mindenkinek maga kell megoldja a dolgait, csak saját magad segíthetsz magadon. Csak kijött most belőlem, a beszélgetett téma gyanánt.
És a netes párkeresésre, tényleg nem jönnek válaszok, és nem hiszem hogy a "hogy csinálom" ban lenne a hiba, semmi bajt nem látok benne. Nem számozom a lányokat, aki tetszik írok jelölök ennyi. Szerintem teljesen normálisan kezdeményezek, nem vetítek..és nem jön.
Nagyban hozzá járul hogy nagyon sokan nem is olvasták a levelet (ennek is sok oka lehet). De volt pár aki olvasta és nem jött válasz.
És igen elment a kedv ettől a tárkereső netes dolgotól. Tényeket látok magam előtt, mennyi ideje fent vagyok, próbálkozom ott és sehol semmi. Ezek számok. Jó, pestre költöznék "lehet" változna a dolog, de ez nem játszik.
Én nem hibáztatom a lányokat, bosszankodom hogy f- nem írnak :D mert már "éhes" vagyok.
Ezek nem is igazi távolságok. Attól függ mihez hasonlítjuk. Ha valakinek van autója, pénze üzemanyagra és kedve, akkor simán felugorhat, leugorhat, bármit csinálhat. Nyilván nem a Balaton a cél a Te esetedben, de akkor is ez nem lehet jó mentség. Direkt megnéztem a felhozatalt Nyíregyházára és irigykedtem. Szebbnél szebb lányok és rendesen dúskálni lehet a bőségben. Megnéztem nagyon felületesen több különböző társkeresőn is rengetek lánynak írhatnék, ha ott laknék ahol Te. Csak néhány példa Párom-on.: Zsani, Fanni, Bogi, Nóri, még Zzz is. Sosem lehet tudni. Badoo-n.: Noémi, Vivien, Timi, Tünde, Ági, Évi, Zsuzsanna, Emese, Julie, Anna, Evi, Tímea, Brigitta, még Aphrodité is. A többit már le se jegyzeteltem, mert eszméletlenül sok lehetőség van még így online is. Ha csak 10% vissza írna, akkor se tudnék mindenkivel találkozni. Vagy hónapokra előre be lennék táblázva...
Nyilván a világ nem ilyen egyszerű és lehet, hogy valaki másodszorra már nem tetszene, de akkor is marha sok lehetőség. Arról nem is beszélve, hogy mennyire közel laksz (bő 1 órára, nekem közel 6 órába telne oda érnem autóval...) Miskolchoz, még közelebb Debrecenhez, amik szintén nem kis városok. Most, hogy haladunk a melegebb időbe, szerintem mindenkinek meg fog jönni a kedve az ismerkedésre. Úgyhogy az időzítésed ideális. Szerintem minden nagyobb városban akad temérdek lehetőség maximum valahol melósabb a folyamat, mint a fővárosban. Nyíregyháza a hetedik legnagyobb, akkor mit mondjon az, aki Makón (költözzön Szegedre?) vagy Hatvanon (nah, itt már tényleg esélyes volna Budapest... ) lakik?
2018 telén kezdtem újra aktívan a társkeresőzést , egyelőre még nincs siker.
Nem is az a legdühítőbb mikor nem ír vissza....
Azt egy idő után meglehet szokni hogy el se olvas.. vagy elolvas, és vissza se ír.. mert hát ugyan minek...
Hanem mikor elkezd veled levelezni leveleztek 3-4 napig aztán eltűnik szó nélkül.
Az elsőnek a távolság miatt lett vége felment Pestre egyetemre.
A másik az valójában el sem kezdődött. Ő is Budapesti.
Minden társkereső Budapesten a legnépszerűbb ez tény.
Nekem is sokszor mondták már hogy költözzek fel Pestre. :)
Általában akikkel megvan a szimpátia azokkal 99% ban az a gond hogy nagy a távolság.
És nem mernek belevágni úgymond.
Most is egy Gyöngyösi lánnyal nővel írkálok, a szimpátia az megvan oda- vissza, de nem fűzök hozzá reményeket.
Decemberbe jártam úgy hogy levelezte egy Tokaji és egy Miskolci nővel 1 hétig kb elpoénkodtunk és 1 hét múlva eltűntek.
Pedig Nyíregyháza se rossz hely :)
Csak hát nem Budapest :D
De szerintem 25 évesen még nem maradtam le semmiről. De már azért jó lenne egy tartós és komoly kapcsolat ami hosszú hosszú évekig is tartana akár, nem csak pár hónapig.
Időnként lehangolnak a dolgok, dehát kit nem ugye...
Viszont megnyugtató hogy nem csak én járok ebben a cipőben, hanem mások is.
Alibaba85 Nem hiszel magadban. Zöccség sem hisz igazán a férfiakban. Úgy tűnik nem tudtál szabadulni a valósnak tűnő, igaznak vélt előítéleteidtől. Amit eleve lehetetlennek gondoltál, az is maradt. Mi értelem volt így belevágni? Ez a hozzáállás egy nagyon kényelmes módja annak, hogy elmondhassátok, hogy megpróbáltátok, de nem jött össze. Bennem ezt a képet építettétek fel. Csak két nagyon eltérő stílusban. Hogy akartok így valóban boldogulni? A társkeresés során akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz. Henry Ford szavai. Vagy Jodi Lynn Picoult szavaira vártok? Van egy pont, ahol az ember kénytelen szembenézni a kőkemény tényekkel. Látja, hogy olyan út áll előtte, amely az ismeretlenbe viszi, de nincs más választása, mint előremenni. Amíg nem lép előre, csak egy helyben fog toporogni. Elismerem, hogy életmódot változtatni, számot vetni az életükről, megváltozni, lépéseket tenni egy jobb énünk felé nem könnyű. Sokkal könnyebb rögtön a teljes másik nemet hibáztatni, vagy azt mondani, hogy esélytelen, elegem van, nincs türelmem tovább próbálkozva és/vagy egyedül lenni, kész feladom. Gyerekes hisztivel nem hinném, hogy sikert érnétek el társkeresés közben. Vagy azt várjátok, hogy most pátyolgassuk a lelketeket anélkül, hogy valóban rávilágítanánk a hibáitokra? Inkább hallgassuk el a véleményünket? Adjuk simán igazat nektek és mindenki dőljön hátra, mert ennek így kellett történie!? Az igazság fájhat, de ha nem veszel tudomást egy kellemetlen helyzetről, akkor nem is fogsz tudni változtatni rajta. Csak azt tudnád befolyásolni, amivel hajlandó vagy tényleg szembenézni. Biztos vagyok benne, hogy tudjátok az okát, vagy legalább sejtitek, hogy miért nem működött eddig a párkeresésetek, csak nem akartok szembenézni vele. Ha egyáltalán akartátok-e, hogy működjön, ugye Zöccség? Te inkább igazolni szeretted volna az előre megfogalmazott véleményedet. Le tudni az egészet. Ami most úgy tűnhet sikerült, gratula. Ehhez meg se kellett volna próbálnod. Míg Alibaba85 inkább félre nézhet, ha az okokról van szó. Kreáltok valami mentséget, amivel lehet akár ámítani is magatokat. Engem az ok része nem is érdekel, hiszen nem tartozik rám. De ti utána járhatnátok, ha tényleg érdekel. A környeztettek csak meg tudná mondani!? Dolgozzatok rajta, vagy legalább ne várjátok, hogy más majd kikaparja nektek a gesztenyét! Ha meg úgy jó, ahogy most vagytok, akkor ne keressetek párt.
Hasonló esetett láttam nem rég az uszodában. Ahol voltak elképzelések és tévhitek, de egyik fél sem látta meg a valóságot. Egy sportos lány, kis mellekkel flörtölni próbált egy pocakos 40-es korú férfival, aki éppen, hogy csak bejött a vízbe, de nem érzett igazán késztetést, hogy ússzon. A csajon meg látszott, hogy gyereket szülne, hiszen odáig és vissza volt az összes puffok, vagy tényleg aranyos kisgyerekekért. Mikor meglátta a férfit, korabelit, egy olyat, akivel most rögtön el tudta képzelni, hogy jó apuka jelölt lehetne, azonnal kezdeményezett. Elhívta marha sok helyre, nehéz volt követni olyan sok lehetőséget teremtett hirtelen a második találkozásra, vagy csak a beszélgetésre, vélemény cserére. Erre a pasi meg állandóan félre nézett, motyogott valamit, bizonytalanul annyit felelt, hogy a csütörtök nem jó, meglátom még. Majd hirtelen távozott. Látszott az egész szituáción, hogy a külseje miatt kellemetlenül érezte magát egy olyan közegben, ahol nem tudta eltakarni a testét, az alakját. Pedig ha meglátta volna a valódi helyzetet, akkor simán becsajozhatott volna ott rögtön. Mivel a csajnak láthatóan tetszett, úgy ahogy volt. Aztán mintha mi sem történt volna, mindenki ment a saját dolgára.
A tánc tanfolyam nem egy rossz javaslat. Elhiszem, hogy férfiként nem könnyű bevállalni, főleg tudván, hogy egyedül mennél, mikor még nem is tudsz igazán táncolni és az a sok ismeretlen lány tekintette könnyen eltántoríthat az egésztől. Ugyanakkor valamit előbb-utóbb választani kell, vagy túl késő lesz! Válassz, akármit, bármit, ami nem csak virtuálisan létező, csak tényleg dönts! Vagy mondj nemet az egészre, ha az tesz boldoggá...
Valamit csak nem csinálsz jól szerintem - még ha fáj is kimondani.
Én nem tartom magam egy kimondott szépségnek, bár kifejezetten rondának sem, inkább átlagos összkép 190 magassággal és átlag feletti karizmokkal. Tavaly októberben - kb öt hónapja kezdtem el online randioldalakon keresgélni - és akkor még volt rajtam 10-15 kg plusz is a mostani állapothoz képest - mégis amikor kerestem hölgyeket, akkor szinte nem volt olyan héten volt "kapásom" - ami alatt azt értem, hogy elkezdtünk beszélgetni. Most már a második olyan kapcsolatom van ezalatt, ami eléri az egy hónapos időtartamot. Nem számoltam, de legalább 10 kedvelést kaptam a Randivonalon hölgyektől, 20 felett a padaam-on a többi oldalról nem tudom pontosan. Volt persze sok visszautasító válasz is, de több hölgyet nekem is el kellett utasítanom, mert nem tetszett.
Ha mondjuk 10-es skálán jellemezném a nekem tetsző hölgyeket, akkor 9-10-esből sosem állt velem senki szóba, de 6-8 között igen - és egyik sem molett volt, mert az nálam alapból kizáró ok.
Nagyon sokat számít szerintem az első benyomás a válaszadás eldöntésénél egy hölgynek - azaz a fotó és a leírás (=értelem jele jellemzően a hölgyeknél, írni, értelmesen fogalmazni - erre sokan érzékenyek érthető okokból) Én folyamatosan fejlesztettem mindkét téren az adatlapjaimat és egyre nagyobb lett a sikerem - bár nyilván holtpontok nálam is voltak.
Te fiatalabb vagy, mint én és vélhetően gyermeked sincs még velem ellentétben - ami miatt én sok kapcsolat lehetőséget elbuktam (hiába nem velem élnek).. Ahogy beszélgettem a hölgyekkel az jött le, hogy én fontosabbnak tartom a jó kinézetet férfiak esetében, mint amennyire a hölgyek egy jó része. Más tulajdonságok sok hölgyet sokkal jobban vonzanak. Ezért a selyemfiúkkal úgy lehet felvenni a versenyt szerintem, hogy más - a hölgyeknek szimpatikus tulajdonságot - emel ki az ember. Gondolok itt ilyen egyszerű dolgokra, hogy ha mondjuk szereted a kutyákat vagy macskákat, akkor azzal is pózolsz, szeretsz biciklizni, teniszezni, sielni, vitorlázni, főzni stb, akkor olyan képet is raksz fel. Vagy akár gitározós, táncolós, jógázós st stb.. Nyilván van akit eltántorít tőled, más meg pont erre gerjed.
Szóval szerintem ha ennyi ideje még válaszra sem méltatnak, akkor vagy 9-10-es nőkre hajtasz csak - akik nagyon kis eséllyel lesznek a párjaid, ha nincs alattad Porsche vagy nem vagy egy földre szállt Ken baba. Vagy pedig nem tűnsz elég izgalmasnak nekik a magadról kiadott információk alapján - nem tűnsz ki semmivel a többiek közül.
Azonban szerintem ha ez lelkileg megvisel, akkor pihenj kicsit, próbálj élőben is ismerkedni, mert szerintem ha az ember túlságosan rágörcsöl az online ismerkedésre, akkor úgy sem lesz sikere nagy valószínűséggel. Ezt már sok elvált és új társat találó ismerőstől hallottam. Akkor jön az igazi sokszor, amikor az ember nem is gondolná..
Már írtam korábban is, hogy az online társkeresésnél nem szabad leragadni ott, hogy még csak válaszokat sem kap az ember, mert az igazi szelekció csak utána jön. Én is ott szoktam kínlódni, mert akkor derülnek ki a dolgok a hölgyekről/urakról igazán - márpedig én nem ügyeletes szexpartnert keresek, hanem igazi társat, akivel boldogan, harmóniában tudnuk élni. Ehhez muszáj szelektálnom, mert különben hosszabb távon magammal cseszek ki..
Én meguntam a társkeresőket. Ha ennyi időn keresztül semmi, plusz majd egyszer a jövőben lenne egy lány aki válaszol is.. onnan még beszélgetni találkozni felmerül bennem a kérdés mennyi az esélye hogy az tényleg egy ideális partner lesz. Zéró. Ezt igy leirva mi reménytelen már :)
Ha lenne választék azt mondanám érdemes próbálni. A választék alatt a vissza író lányokat értem.
Facebook 1 2 lánynál próbáltam mostanság de semmi. Régen is csináltam ilyet vagy 8 éve, de akkor valahogy más volt, vissza is írtak, és volt akivel normális beszélgetés indult el. Lehet már nem divat :)
Természetesen nem azt mondtam, hogy engem utánozz - mindenkinek más az érdeklődési köre. Csak példának hoztam fel.
Amúgy nem tudom, hogy mit tudsz a jógázásról, de arról biztosíthatlak, hogy a mezei ember számára egy kezdő jógaóra jóval inkább hasonlít egy szerintem igen hasznos gerinctornára, mint arra, amit a TV-ben látsz néha egzotikus helyszíneken :). Én pl azért járok, hogy kinyújtsam a kondizástól keletkezett kötötté vált izomzatomat és kiropogtassam a gerincemet - semmi másért. Na jó - persze picit a szép hölgyeken legeltetni a szemem :D. Azt már megállapítottam, hogy a legszebb alakot a hölgyeken a jóga hozza elő. Akik komolyan jógáznak rég óta hölgyként, azok jellemzően igen szép alakkal vannak megáldva - szemben mondjuk az élsportoló futókkal, úszókkal stb..
A facebook-os ismerkedés kipróbálása pedig rád vár, de őszintén szólva ha én hölgy lennék és valaki rám írna ismeretlenül, akkor vagy észre sem venném, mert ugye engedélykérés kell először és nem jelzi ki az üzenetedet alapból az ismerős üzenetek között. Vagy ha észre venném, akkor úgy küldenélek el a 'csába, hogy csak pislognál, mert én ezt a privát szférám megsértésének érzem :))).. De persze lehet, hogy van olyan ember, aki másképp gondolkodik. Én egyedülállóként úgy volnék vele, hogy ha ismerkedni akarok, akkor arra van elég platform a facebookon túl is. Majd akkor és azzal ismerkedek, akivel és amikor én akarok.
Ha sokan gondolkodnak úgy, mint én, akkor még több negatív tapasztalatot fogsz szerezni társkeresés fronton, mert a face-n azért a hölgyek jó része nem szingliként van fent vagy épp nem akar társat keresni. Szerintem hasonló lenne a sikeres próbálkozások száma, mint spam-es hirdetések célba jutásánál.
Az biztos hogy kevés társas élményben volt részem utóbbi pár évben. Van amiben úgy gondolom kitünök a tömegből, és sok minden van amire mondhatom hogy más ezt nem tudná megcsinálni. Olyan értelemben nem vagyok besavanyodva hogy, na meló haza tv és fekvés. Sok mindennel foglalkozom. Kapásból tudok 4-5 tevékenységet amit csinálok. De ezek mind önálló dolgok amit így is tudok.Megveszem én is magamnak amit megszeretnék.
Hát kiváncsi lennék hogy érezném magam elsőre egy ilyen táncos órán pl, már csak azért is mert totál nem vágyom de csak magamra kéne erőltetni valamit amivel emberek közzé megy az ember munkaszüneti napokon is.
Jóga? na ezek totál távol állnak tőlem :D
Autók nem érdekelnek olyan szinten hogy találkozó. Viszont sok sok más igen. Amiket itt nem szeretnék leírni.
Facebook-os ráírás ismeretlenre próbáltátok már? milyen eredmény.
Az már jó, ha te magad ezt észleled és szeretnél kimászni belőle. Sokan észre sem veszik. Nekem pl itt volt nagy kontrasztom az ex-feleségemmel. Én élvezem az életet, ő pedig reggel felkelt, munka, hazajött, szulejmán és társai a tv-ben és alvás. Amikor viszont megkérdeztem tőle, hogy mi az értelme a az életének, akkor fel volt háborodva. Én nem tudok így élni.
Az a helyzet, hogy szerintem a társkeresésedre is rányomhatja ez a bélyegét - magyarul túl szürkének tűnsz. Nem tűnsz ki semmivel a többiek közül! Én például kifejezetten olyan hölgyet keresek, aki kimozdítható a mókuskerékből, fel tud mászni hozzám a vonatra - amivel robogok. Akit egy hónapja megtaláltam - ő benne látom a nyitottságot és energiát, életvidámságot és ez fontosabb nekem, mint hogy topmodell legyen
Lehet persze, hogy én vagyok mások szemszögéből fejre esett, de én így érzem jól magam és lesz@rom, hogy ki mit gondol. Nekem sok hirtelen jött és elsőre bolondnak tűnő ötletem van. Pl imádva a természetet öt éve egyszer csak vettem egy kabriót. Azóta már kettő van :) .. Amíg az átlag ember fő az autóban, addig nekem lobog a hajam és érzem az illatokat útközben. Aztán megvalósítottam gyermekkori vágyamat és felépítettem egy kis zene stúdiót a házam egy nem használt helyiségében. Keverő pult, csöves erősítő, diszkófények, füstgép meg minden, ami szem-szájnak ingere.Pusztán azért, mert gimis koromban szoktam dj-kedni, de akkor nem volt pénzem rendes felszerelésre. Most felnőttként már akadt és csak azért is megcsináltam, amire vágytam. Retro hangulatú kerti konyhát építettem a kertemben, grillezőt, kemencét - amiben az elmúlt hetekben kétszer is sütöttem olaszoktól behozatott minőségi alapanyagokból pizzát baráti társaságoknak. Egyedül maradtam pár hónapja a házban, lecseréltem 130 centis 4k-sra a tv-t a korábbi 80 centi helyett és két darab 120 centi magas highend minőségű hangfal virít mellette immáron :D ..
Korábban vissza voltam fogva, most azt csinálom, ami nekem jó és tetszik ;) ! Pár hete egy barátommal közösen kitaláltuk, hogy megtanulunk gitározni, mert mindkettőnk fejében már rég óta motoszkált a gondolat. Vettem egy elektromos gitárt és most tanulgatom a pengetést.
És tudod mit vettem észre? Azt, hogy ha kitűnsz a többiek közül, akkor bevonzod a társaságot. Ha kerti partit csinálok például, akkor senkinek sem kell kétszer szólni, hogy jöjjön, mert mindenki azonnal pattan - olyan jó hangulatot szoktam varázsolni. És pont emiatt is sokan jó partinak tartanak és rendszeresen próbálnak hölgyeket beajánlani nekem új párnak. Engem is sokan hívnak emiatt máshová összejövetelekre. A gitárral is úgy voltam, hogy ha rendesen megtanulom, akkor azon túl, hogy jól érzem magam még az is lehet, hogy elmegyek egy hobbi együttesbe és talán pont ezért lesz egyszer egy párom, mert valaki ott fog megtalálni mondjuk egy klub fellépésen.
Persze mindenkit más és más érdekel, más a hobbija, másban jó, de szerintem ha valaki görcsösen keresi a párját, akkor sokkal kisebb eséllyel fogja megtalálni, mint ha lazán veszi a dolgot és más alternatív ismerkedési lehetőségeket is számba vesz. Pl - szereted a természetet? lépj be egy természetjáró egyesületbe - ahol jellemzően akadnak hasonló érdeklődésű egyedülálló hölgyek is. Szeretsz kabriózni vagy egy kifejezett autómárkáért rajongasz? Járkálj el autós találkozókra. Vagy menj egy tánc tanfolyamra - nekem is mondták tapasztalat alapján titkos tippnek - állítólag jellemzően kétszer annyi hölgy van rajtuk, mint férfi és sok szokott lenni az egyedülálló. Vagy jómagam járok rendszeresen jógára - sokáig én voltam az egyedüli férfi és ott is lehet ismerkedni, beszélgetni. Ezen túl még számtalan lehetőség van. Azzal, hogy az ember benne ragad a mókuskerékben és esténként rutinból hölgyekre vadászik az interneten csupán a szürke hétköznapokat éli tovább. Kinek kell egy ilyen férfi vagy nő? Olyannak, aki ugyanolyan unalmas, mint ő - de abból csak olyan kapcsolat lesz, aminél ő is csak felugrik a mókuskerekedre, nem hoz plusz értéket az életedbe ;) !
De egyébként csak én állok így hozzá az emberekhez? nem értem.
Nekem volt hogy írt 2-3 lány. Az egyik idősebb volt jóval, de írtam b* ! vissza írtam neki. Hogy e haragudjon de nem tudok rá olyan szemmel nézni. Azért kedves tőle.
Vagy hogy nem kölcsönös a szimpátia.
Jó ha valaki idétlen levelet küldene, arra én sem válaszolnék. De ha elolvassák, és nem idétlen a levelem, miért nem tudnak vissza írni a nők. Tényleg nem értem. Ennyire telibe*ják a másik felet. Az más ha nem olvassák el. De ha elolvassák...vagy szimplán elolvasnak 100 levelet is? mert akkor megint csak érthető.
én ráírok mindenkire aki tetszik :D A minap láttam egy olyan gyönyörű lányt az egyik oldalon, már elképzeltem fűt fát. Írtam is lázas állapotomban rögtön neki.
Azt is írtam ha a megjelnése mellé még egy szelid, bájos belső is társul már azonnal elveszem :D örökre.
...Nem lesz esküvő :( nem is értem ilyen lányok mit keresnek fent, elvégre egy nő bármikor kaphat magának pasast. Főleg akit láttam..
Huh - el is felejtettem: Az utolsó bekezdésben egy az egyben magamra ismertem :) - csak hát épp udvarolok valakinek, így nem merem magamat beleképzelni..
Szerintem is. Ezen az állásponton vagyok. A fiatal csajoknál van ez a "csak d* akar bla bla) korosabb számomra a 25-28 feletti lányok már érettebben kezelik állnák hozzá e témához. (Szerintem)
Hát lehet, hogy én vagyok a lúzer, de én bizony szoktam szívecskézni időnként :) .. Pl vidéki vagyok, de a fővárosban vidéki szemmel sokkal több szépnek és okosnak tűnő hölgyet látok a társkeresőkön. Viszont ott élni nem tudnék állandó jelleggel - közel két évtizede járok oda hetente és sok fővárosinál jobban eligazodok az útjain is. Sokan bejelölik, hogy csak fővárosit keresnek, vagy max 10-20-30km-es körzet. És nekem sokan tetszenek, de nincs a hölgyek homlokára írva, hogy ki az 10 fő egy 100 fős mintából, aki a kiírás ellenére mégis hajlandó lenne egy kialakult idilli kapcsolat esetén vidékre költözni. Ezért inkább nem is merek rájuk írni a szinte biztos kudarc miatt.
Pedig találkoztam több olyan hölggyel, aki azt írta, hogy annyi agyhalott férfival találkozott a fővárosban, hogy egy tényleg igazi szerelemért képes lenne akár 100km-re is elköltözni.
Ez tök jó benyomás idáig, de aztán megtudta, hogy van gyermekem (nem vette észre az adatlapomon) és ennyi volt az ismerkedés a részéről - az sem érdekelte innentől kezdve, hogy ki vagyok én valójában. Pedig 30+ éves még gyermektelen hölgyként szerintem elég naív elvárás, hogy a szíve választottja szép, okos, sportos, romantikus stb is legyen egyszerre és még gyereke sem legyen, mert ilyen korban azért már a férfiak és nők értelmesebb felének jelentős része párkapcsolatban él vagy élt és sokuknak van gyermeke.
Én pl 35 év felett mindig félve írtam rá olyan hölgyekre, akik tartós szinglik és még gyermekük sincs, mert félek, hogy agyban valami nincs rendben náluk, hogy ennyi idősen nem jutottak el idáig. Persze kivétel mindig akad, de kevés..
Nos igen - ez is tény, hogy jellemzően a legértelmesebb hölgyek és férfiak sokszor nem válnak el egyszer sem az életükben, tehát a többieknek vagy a másodosztály vagy pedig az olyan kapcsolatokból kimenekülő emberek jutnak, ahol az egyik fél normálisabb, a másik hülyébb.
A sör-foci-haverok dolog viszont így túl általános. Én pl szeretem a minőségi sört, de nem vagyok részeges. Társaságban, vendégségben, kerti partin szoktam sörözni, de nem járok kocsmába. Számomra ilyenkor a megfelelő hangulathoz hozzá tartozik. Azt nem kérem, hogy csatlakozzon sörözni, de ha egy hölgy ezt nem tudja tolerálni ilyen kulturált szinten, akkor nálam kiesett a pixisből. Akár csak a sok bio, magvakon, léböjtön élő reformkonyhás hölgyek. Idősödök, az imént írtam, hogy nehezen hagyom el a komfortzónám jómagam is :) .. Azt viszont teljesen jogos elvárásnak tartom egy hölgytől, hogy ne napi ivászat legyen, részegen agresszió, zúgpiálás stb.
Foci - ez pipa, utálom a focit, sokkal értelmesebb sportokat űzök :) ..
Haverok.. Ha itt most ivócimborákra gondolsz, akkor teljesen jogos elvárásnak tartom, mert ezzel megint az alkeszeket kerüli el az ember - akikkel később csak a baj lesz. Viszont barátok? Az bizony van - és bizony őssze szoktam időnként járni velük, mert van több olyan is, akivel kisiskolás korom óta azok vagyunk. Én egy 30+ éves baráti kapcsolatot a világ legszebb, legokosabb hölgyéért sem hagynék ott csak a két szép szeméért vagy külön kérésére. Sőt ez azonnali válóok nálam. És a baráti kapcsolatokat ápolni is szoktam - jellemzően nem napi szinten, de ez társasági élettel is jár. Ha valaki hölgyként nehezen szocializálódó, zárkózott, antiszociális, akkor nálam megint csak kiesik a pixisből. Hát igen - az a fránya komfortzóna :) ...
Ettől függetlenül nem tartom magam reménytelen esetnek, mert ilyen téren tudtam több hölggyel is közös nevezőre jutni ezekben a kérdésekben - itt inkább a mérték, tűréshatár a kérdés egy kapcsolatnál - ami egyénenként erősen eltér. Én szerintem kifejezetten könnyen alkalmazkodó, empatikus és simulékony ember vagyok, de van pár alap elvárás, amiből nem vagyok hajlandó engedni - azaz tabu téma nálam. Már csak azért is, mert tudom, hogy ilyen vagy olyan téren nem tudok vagy nem akarok jelentős mértékben megváltozni.
Hát... még egy sima szmájli csak-csak... A szivecskétől tuti az ugrik be, hogy már megint valaki, aki képtelen egyetlen mondatot leirni, de dugni akar. Mert ugye a szívnek van egy jelentéstartalma, ami még kettőnket nem érinthet futólag se. Mondjuk ha elküld egy cuki képet vagy valami cicust, vagy mittomén, az jó. De szivecske... Még az is lehet, hogy visszatolom, mert legyen egy jó napja, de hogy meg se nézem, az tuti.
Nőként nekem meg az tünik fel, hogy a 75 éves, 150 kilós, érettségivel se rendelkező egyed csak arra reagál, aki nincs még harmincöt, manökenalkat, és saját bevallása szerint van három diplomája és négy nyelovvizsgája, mert ő pasi, tehát a teremtés koronája, ezért megérdemli. Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy regelek, mert már nem hagynak élni, de ebből nem lesz semmi. Az élet meg igazol. Ezeken az oldalakon nem tudsz semmi a másikról, csak ha ir. Még az olyan alapos, részletes adaltappal dolgozás esetén se, mint mondjuk az Elittárs. Mert azt tudod, hogy mit választott a sablonokból, de hogy van egy egy önálló mondat, amit képes leirni, azt nem. És az eddig tapasztalatok alapján a többség képtelen egy önálló mondatot megfogalmazni, aránylag kevés hejje sírássi hibucival együtt. És azért nekem, mint irással is foglalkozó embernek fontos, hogy kicsit a kettes helyesírásnál feletti irása legyen, és legalább a bemutatkozó egy darab mondatában ne legyen negyvenkilenc hibuci, amiből a "muszály", és a "kelenél" még a kisebbek...
Egyébként én huszonhárom éves koromtól csak rövidebb időkre voltam egyedül, és már legutóbb is azt hittem, hogy megtaláltam az igazit, de az ember ne higgyen a csodákban. Herceket meg már tízévesen se vártam a fehér lovon, én teljesen másra vágytam, és a filmekben se ezeket a szereplőket nézem. Én azt szeretem, ha egy pasinak nem csak farka, agya és lelke is van. A külső meg mindig változik. Ok, ne legyen alapból valamiért ellenszenves (mondjuk ha dohányzik, nem csak büdös lesz, a foga is besárgul, és az ujja is, brrr). Azt kedvelem, ha egy pasi simán fel tud kapni egy karton üditőt, és nem szakad meg, ha az általam fél kézzel tartott macska (majdnem nyolc kiló) hordozóját megfogja, tehát normális, emberi ereje van, de nem edzőterem szökevény. Szeretem a pocakot (mindig is szeretettem :D ), de ha meglököm a csuklóját, és a hasa még fél óra mulva is reng, azt nem. Ne fujja el a szél (szó szerint, egyszer egy szélroham kilökte az úttestre a mellettem álló "férfit", akinek a combja volt olyan, mint a felkarom, vagy vékonyabb) Tehát nem kedvelem a szélsőségeket. Se pro, se kontra. Gondolkodásban se szeretem a szélsőségeket :D Persze, én is rákattanok pár dologra, mert emberek vagyunk, de mindig fontosabb volt a belső. Az alaptulajdonságok nem változnak meg tiz év mulva. Aki azt hiszi, hogy majd ő jól megváltoztat valakit, csalódni fog. Az ember csak önmaga tud változni, saját elhatározásból. De már kamaszként is igy gondolkodtam, mert ugye az alaptulajdonságok nem változnak :D
Nem a könnyebb érdekel :D Valahogy sajnos azt vettem észre, hogy amelyik pasi továbbjutott a sör-foci-haverok szentháromságtól, azok harmincon felül akkor nem elváltként vagy özvegyként szabadok, ha valami nagy gáz van velük. Mondjuk kibirhatatlanul mániások, vagy hasonló. Azt a keveset megtalálni, akire ezek egyike se igaz, hát nem tul egyszerü. Mire megvan, addigra meg kiderül, hogy felesége van, és szeretőt keres. Mindig azok a nők szívják meg, akik tisztességes férfiembert keresnek, mert alapon nem arra készülnek, hogy ők mostan át lesznek vágva, ki lesződnek rabolva, stb. Emiatt lehet, hogy egyre óvatosabbak, ahogy egyre többször vágják át őket. És most nem azokról beszélek, akik a külsővel foglalkoznak a pasiknál.
Én pl túl jó kinézetű és emellett még túl értelmesnek is látszó hölgyekre nem igazán szoktam merni ráírni, mert a férfi pedig sokszor fél a túl sok negatív reakciótól. Szerintem a legszolidabb jelzés ilyen téren a szivecskézés. Rámegyek, küldök egy szivecskét, aztán vagy visszaküld a hölgy vagy nem. Ha igen, akkor nyilván fellelkesedek és jöhet a meghódítás. Illetve fordítva is szoktam kapni szivecskét - aminek tök örülök, mert egy jelzés. Megnézem és nem kell magyarázkodnom, vagy visszajelölöm vagy sem. Ha engem férfiként megtisztel valaki szivecskével és még szimpatikus is, akkor máris van egy nyitó téma beszélgetni, mert udvariasan meg szoktam köszönni a szivecskét és jelezni, hogy ő is szimpatikus és máris adhatom elő a valós énemet.
Én már régebben felvázoltam itt a topikban is, hogy szerintem mi a legnagyobb probléma: A férfi oldal nagyon fel van hígulva - sokan akarnak csak dugni. Bunkók, pofátlanok sokszor. Emellett ha 100 db fent lévő hölgyből van 10 topmodell kinézetű, akkor 100 férfiból 90 azt a tízet akarja becserkészni - sokszor túl magasra rakva a mércét. Azok a hölgyek kapnak fél óra alatt 100 levelet - amiből 50 agyatlan és pofátlan, 10-20 egyenesen a farkáról küld képet. Kezdő társkereső hölgy az első 20-30 bunkó levél után megunja - érthető okokból és megállapítja, hogy minden férfi hülye. Csak hogy a 100 férfi között ott van 10-20 kicsit értelmesebb is, de ő csak annyit lát, hogy válaszra sem méltatják. Mit állapít meg? Azt, hogy minden nő hülye ribanc. Abból a húsz férfiból aztán pár hasonló tapasztalat után ugyanolyan agyhalott farokmutogatós kiábrándult valaki lesz a sok negatív tapasztalat után, mint a többség - tehát nevelődik a hülye férfiak utánpótlása folyamatosan. Akik pedig kinevelik a kiábrándult hölgyek utánpótlását.
Ennek az lesz a végeredménye, hogy sokszor az értelmes férfiak és értelmes nők is csalódnak az internetes társkeresésben a sok negatív tapasztalat után.
A másik nagy probléma szerintem az önismeret és önkritika hiánya. Tök érdekes kontraszt, hogy pl itt a topikban is mindenki -nyilván én is- azt adja elő, hogy mennyi állat van a társkeresőkön, pedig ő normális. Szerintem ha pszichológus elbeszélgetne a tárkereső agyatlanokkal, akkor ők is pont ezt adnák magukról elő jelentős százalékban. Én is sok hölggyel kezdtem el úgy beszélgetni, hogy tök értelmesnek,intelligensnek tűnt, aztán néhány mondat vagy néha több nap után derült ki, hogy valami még sincs rendben nála. Nyilván nincs ebben semmi különös - tökéletes ember nincs - aki annak vallja magát, az agyhalott. Viszont társkeresésnél nem egy rossz tulajdonság az önkritika, önismeret gyakorlás.
Férfiként ugyanis én több hölgynél is tapasztaltam, hogy egy álomvilágban él - amibe valójában sosem fog bejutni a megálmodott szőke hercege. Annyira eltorzult a benne lévő idilli világkép, hogy elmegy a kedvem energiát fektetni a kapcsolatba, mert nagyon két esélyes. (Nyilván ezt fordítva hölgyként a férfiak egy részéről is el lehet mondani)
A másik nagy probléma pedig szerintem a szingli lét megszokása. Egyszerűen minél idősebb az ember, annál több negatív behatás, tapasztalat éri és annál pesszimistább lesz. Felépíti a kis világát és megszokja a szingliséget. Sokan érzik, hogy valami hiányzik az életükből, de egyszerűen hiányzik vagy erősen redukálódott mértékűvé vált a társas kapcsolatoknál elengedhetetlen kompromisszumkészség és empátia. Ha bármilyen diszkomfort érzés éri őket, akkor máris visszavonulót fújnak - mondván, hogy ők ugyan meg nem alázkodnak/változnak/idomulnak és a szingli létnek is meg vannak az előnyei.
Én azt látom, hogy a kor előre haladtával egyre többen ragadnak a komfort zónájukban, nincs meg a nyitottság sokakban az újra, a komfortzóna elhagyására, belecsömörlődnek az életbe, mókuskerékben élnek - érzik, hogy nem jó ez így, de mégsem képesek kiugrani belőle.
Én pont ezért fordultam a fiatalabb generáció felé. Nagyon jók idáig a benyomásaim energia, nyitottság, álmok, optimizmus terén. Nyilván a koruk miatt, és én sem tehetek erről idősebbként, de ha erre vágyok, akkor inkább ezt a generációt keresem most,mert annyi negatív tapasztalat ért ilyen téren a saját generációmmal való ismerkedés terén.
Azt mondod, hogy lányokon látod. Azt elhiszem, mert mint mondtam, az általam ismert fiaralabb férfiak (Fiatalabb=az adott nőhöz képest fiatalabb 5-10 évvel) pont ezért tértek át a lányoktól a nőkre. Szerintem a nők fejében nincs ez a mindenki dugni akar kép, ez is inkább a lányokra (még ződ, és tapasztalatlan, és picsogós, és nem tudja mit akar) igaz, a nők többnyire tudják mit akarnak (pl. hogy társ szexszel, alkalmi szex, társ szex nélkül - mert ilyen is van, bár nekem érthetetlenek), és olyan irányba is keresnek. Oszt vannak a plázatüncik bármilyen korban, no ők ugye nem álltak sorba egyszer se amikor az agyat osztották, nem véletlen, hogy barátként is inkább jövök ki férfiakkal. Tőlük viszont nem akarok semmit, mint nő, max mint ember. Őket viszont véletlen se a neten találtam :D
A magam részéről azt tudom mondani, hogy én olyan hölgynek szoktam csak egyáltalán levelet írni, akit így első blikkre el tudok képzelni társnak az adatlapja, fotója, bemutatkozása alapján.
Innentől kezdve ha valaki válaszra méltat, akkor megtisztelem a reakciómmal. Még akkor is ha kulturált hangnemben elküld a 'csába (bár olyan hölggyel még nem is társalogtam, aki csúnyán küldött el)..
Amennyiben viszont pozitív a reakciója, akkor onnantól kezdve számomra a fő kihívás, hogy minél jobb képet tudjak minél előbb mutatni magamról - pl értelmi szint terén. Már csak azért is, mert érthető okokból a hölgyek meglehetősen bizalmatlanok a férfiakkal szemben és sokszor tapasztaltam, hogy ha csak egy nem szimpatikus mondatot írtam rossz időben, akkor ennyi-kampec-vége... Elmenekülni mindig könnyebb, mint félretenni az előítéleteket.
