Bocsássatok meg, hogy zavarok.
Utasításom van, hogy ezt az üzenetet továbbítsam Nektek:
---------------------------
Ezeregy búcsú
I.
Nos, ébredj.
A kakas hajnalt kiált, elmúlt az éj.
Sorsunk vak lángja szánt fölöttünk.
A Biblia parázsló lapjai
kellemes meleget adnak.
Forog a tizenkét küllőjű nagy kerék,
forog, s most elhagyott.
Sok minden történt, én jó barátnőm,
e pillanatban valami véget ért,
s kezdődik
valami új.
II.
Kedves, hol van a mosolyod?
Hol vannak el nem sírt könnyeid?
Hol a sóhaj, hol a sikolyod,
a dal, a nevetés, a visszhang...
Kilobbant az űrbe.
Hallgatok.
Egy új nap gyűr be
maga alá.
Ha fulladok,
megvonom a vállam.
"Kezem, mely egykor tested ezüst tájait járta be,
a kilincsre tapad, ha már rád nem tapadhat.
Itt maradnék, hisz jól tudod.
De sors-vak játék tárgya nem leszek,
gyalázd a tegnapot nyugodtan, én megyek."
Egy lépés a sötétbe -
s a remény: hátha megérted.
Mert súlyosan ül válladon még
a nem-felismert-lény maga.
Felszállt a köd.
A tó fehér páncélja megolvadt,
huncut szeme
komolyan csillan immár.
A húgaim felnőttek,
s azt hiszi mind, hogy felnőtt.
"De miért az emlékeket megtiporni,
hát rámtiporni gyáva vagy talán!?
Döntöttél!?
Dehogy... Hisz sem erőd,
sem bátorságod most nem volt elég,
csak a meneküléshez..."
A világ döntött helyettem,
s meglehet, jobban.
Így nem késtél le végleg,
mégis kár érted...
Még találkozunk.
Sokára.
Sokat tanultam veled,
s ez mind, mind jó hasznodra lesz.
Megnyertem ellenedre így
sok kemény csatát, s ez több jóval annál,
mint amit reméltem.
Nem vagyok despota.
Senki sem vitatja tőled
a jogot,
hogy ne érts meg.
III.
A kakas hajnalt kiált,
nos,
ébredj.
Kezét köszöntésre emelve int neked
valaki, akit egykor, míg élt, Napmadárnak hívtak.
-----------------
Utoljára voltam én is közöttetek, most is csak az Öreg kérésére jöttem. Isten Veletek!
spirálban vergődik a tűz
a füvek pengő hegye alatt
vágyom a remegést
ajkad vörös szivacs-zománcán
dorombol a fény tested lágy hajlatain
s én párizs alá zuhanok
egy éjszaka után
A Vándornak:
nem vártam semmit
csak karcsú szellő sírását
a fiatal tölgyek között
elmúlt egek forró csókjait
nevető gyufalángokat
reccsenő rianást bensőmben
nem vártam semmit
csak téged
Utóirat:
Rab a tenger.
Sirályok sikoltanak
az összefüggő jégpáncél felett,
szürkén hallgat
a hajdan aranyat nevető homok.
Fázom.
Rab a tenger.
Szél söpri a havat
a part csupasz sziklái között,
jégbe faragva
emlékezik a sötét víz sós tömege
őrá.
... ha elfogy majd egyszer a szerelem
mint darab kenyér
Egymásnak akkor is megmaradjunk
Ne gyáva szavak mögé bújva
ölelések tüzébe menekülve
Egymásnak valahogy megmaradjunk
szavak nélkül
ölelések után is
veszekedve
gyűlölködve
én azt sem bánom
Csak érezzem
ha nem vagyok veled hiányzom
érezzem
nagyon tudok neked fájni
ha nem lennék ki tudnál találni
Egymásnak valahogy megmaradjunk
ne színes szavak mögé bújva
ne ölelések rejtő tüzében
Cicoma nélkül
szépen
gyarló emberségben
Most és mindörökké
Ámen.
...s talán mégsem reménytelenül ...
... A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok......
Milyen szép gondolatok és ezek még mind ÁFA nélkül iródtak...
A hideg téli napokon jóleső érzés verseket lapozni, beleolvasni és átérezni....
"Indul a küszöbről az út,
ha nem vigyázól elszelel"
Mire fölébrednél végre,
már nem leszek, már nem leszel.
"Vigyázzatok egymásra mindig,
mert rátok más nem vigyáz."
Álmot perget a homokóra,
s szemünkön hálót bont a gyász.
Kopp kopp, szürke dallamot
ver ablakodon az eső.
A vágy elalszik, élni lusta,
hiába űzi az erő.
"Ami nem szép, az nem jó."
Ami jó, az nem szép.
De fordítva is mondható,
ha benned sír az emlék.
Utóirat:
Az ember nem tudja mit cselekszik, mikor föladja magát egy másikért, ki idegen, s nem érti szívét, se szavát.
(Köszönöm az ihletet, köszönöm a bölcsességet, köszönjük a ráérző jó szavakat.)
vigyázz
a nyomaidra
ha nincs másod
könnyeddel kösd meg a homokot
mert elfújja nyomod a szél
és rákúszik a köd
elborítja nyirkos homálya
nem az élő
hanem a vak ködé
amit feledésnek hívnak az emberek
*
“Indul a küszöbről az Út,
ha nem vigyázok: elszelel”
a lábad könnyen rátalál
de jól vigyázz az ég közel
A vándornak
Csepeg az eső.
Puha, szürke dallamot kopog az ablakpárkányon.
Halk sustorgássá olvad össze a cseppek zenéje,
mint millió emberi szív dobogása.
kopp...kopp...kopp... Egy csepp szívem ütemét veszi át.
Egy szív valahol együtt dobog az enyémmel.
kopp...kopp...kopp... Sustorgás.
Csepeg az eső.
Mindkettőjüknek
Vigyázzatok egymásra, mert nem vigyáz rátok senki. A tiétek az idő, amit erre fordítotok.
MA MÉG.
Utóirat, Edisontól
"Mindenre annyi energiát kell fordítani, amennyit megér. Nem többet. Ha nem oldható meg annyival, amennyit rá érdemes fordítani, el kell dobni, mert biztosan van jobb megoldás. Ami nem szép, az nem jó."
Szervusz kedves vándor, örülök, hogy eljöttél közénk:)Azon kívül, amit már elmondtam neked, semmi újat nem tudok javasolni. VÁRJ türelmesen, és csöndesen. Ne írj, ne szólj, ne keress kapcsolatot a hölggyel, várd meg, amíg ő jelentkezik. Hamarosan rá fog döbbeni, hogy az igazi szeretet többet ér a viszonzás nélküli, értelmetlen vonzódásnál, mert ha jól sejtem , (lehet, hogy tévedek) ennek a régi érzelemnek az újrafellángolása egyoldalú.
A hölgynek meg kell szenvednie a reménytelen próbálkozást, aztán tiszta fejjel és nyitott szívvel vissza kell térnie hozzád. Ha nem így lesz, akkor nem érdemel meg Téged, és továbbá nem érdemes búsulni utána. Tudom, hogy érzelmileg ez nem ilyen egyszerű, mégsem mondhatok mást.
Köszönöm, hogy ilyen őszinte mertél lenni, ezzel talán új fejezetet nyitottál a fogadó életében.
Bizonyítottad, hogy a mesehangulatú szerepjátékokon túl, megoszthatjuk egymással lelki problémáinkat,lényeges sorskérdéseinket is.
Nem tudom, kívántam-e már boldog új évet, de ha elmaradt, akkor ezúton pótolom.
És akkor jöjjön a komolyabb része. Vándor, attól tartok, hogy a csendes visszavonulásod a kapcsolatból kétségtelenül nemes gesztus, ámde ezzel véleményem szerint az utolsó esélyt is elvesztetted, hogy szíved hölgye visszatérjen hozzád. Talán csak én gondolom rosszul, de úgy érzem, ha bennem fellángolna egy régi szerelem, ezáltal fokozottan megnőne a veszélye annak, hogy valaki más mellett kötök ki, és a jelenlegi szerelmem még háttérbe is húzódik - nos, azt hiszem, a választás eredményéhez nem fűződhetnek kétségek. :(
Ezzel nem elkeseríteni akartalak. Csak egy apró jótanács. Talán jó, hogy hagyod a kedvesedben lecsitulni, letisztulni az elmúlt érzelmeket. De vigyázz: maradj a közelében. Éreztesd vele, hogy te azért mindig itt vagy, és te nem hagytad még el őt.
Nekem is vannak közben kételyeim. Mit tegyen az ember akkor, amikor látszólag boldog kapcsolatban él, de valami hiányzik belőle? És egyre gyakrabban jut eszébe, hogy ezek a valamik a korábbi kapcsolatban benne voltak? Amit adott esetben épp ő dobott el magától? Az újrakezdésre már sem lehetőség nincs, sem a büszkeség nem engedi, de a kétségek megmérgezik a jelenlegi kapcsolatot is. :(
Lám, lám, egy vándor megint idetalált. Jó kis hely ez mégis. Talán a lábnyomokat követte? Talán csak világosságot látott? Füst szállt fel a kéményből? Mind, mind hívogató, barátságos jel.
Vándor, pihenj, váfj. Gondolkozz. Mérlegelj. Tudom, a szív nehezen mérlegel. De jobb most okosnak lenni, mint tovább szenvedni csendben...
Istenzicsi nem akarok kötekedni, de nem világos az ügy. Talán azért nem, mert véletlenül elfelejtettél vesszőt tenni a férfi után, és ez bekavar. Olyan képzetet kelt, mintha egyszerre te
lennél a csodálatos férfi és a nő is:)
Azért nem értettem félre teljesen.
Arról van szó, hogy Te vagy a férfi, és a csodálatos nőnek ( akit szerecc) vissza tért lelkébe egy régi érzelem, aminek pedig már illett volna elmúlnia.
Hajaj, ez valóban kellemetlen helyzet. Villma nem tud tanácsot adni , inkább csak kérdezni.
Mit fogsz tenni?
Addig is, amíg kigondolod ,játszok neked valami szépet a gitáron, jó?
Mingyá elolvaslak mégeccer, aztán majd mondok valamit, ha ehhez a komoly kérdéshez én egyátalán
hozzá tudok szólni.
Lássuk csak. Új kapcsolat és régi kapcsolat egyszerre? Hadd gondúkodjak egy kicsit.
Tehát adva van egy csodálatos nő, akinek van egy csodálatos szerelme.( Mert én úgy gondolom, hogy a csodálatos testi és lelki kapcsolat, az legalábbis szerelem) És akkor bejelentkezik ebbe a gyönyörű érzésbe egy régi szerető. Jól mondom?
Akkor most mi legyen? Ha tucc egyszerre kétfelé
szerelmes lenni, akkor semmi gond.
Namármost felvetődik a nagy kérdés, lehetünk egyszerre két emberbe szerelmesek?
..elnézést a sok "sajóhibáért", nem volt szándékos, de "fogamzásrontó"...
Ti mesterei vagytok a szavaknak és mindjárt előveszitek a piros ceruzát, intőt kapok...
A hó marad továbbra is előző álláspontja mellett és szállingózik rendületlen...
Ott a sarokban megbújva, annál a halványan pislákoló gyertyánál üldögélek... Bár lehhet, hogy a könyvkupac mögűl nem látszódóm, de itt vagyok. Nekiláttam, hogy újra, újabb és újabb tudományokkal töltsem meg fejem, s csak néha dugom ki az orrom, ha megszomjaztam egy jó pohár forraltborra, átmelegítve ezzel a testem és a lelkem.
Téli álmot alszik néhány vendég, s talán a harsány szóra felriadnak az álmodozók.
(gyv sétál a fogadó felé, térdig érő hóba süpped a lába, ember nem járt ezen az úton mostanában, csak apróvadak nyomai karcolnak mintát a fehér lepelbe, amott varjak érintették a havat; minden lépés különös hangot ad, csikorog és zizzen, roppan és suhog a csend. A fákról zúzmara szitál, odafagyott jégcsapok csilingelnek az ágak közt. Tisztaság, béke, nyugalom őrzi az álmodó életet.)
Hóóó-ha ! A lovak prüszkölve megállnak, villma leugrik a szánról, és átgázol a térdig érő havon.
Föltépi a fogadó ajtaját, átugrik a küszöbön, már éppen rikkantana egyet, amikor fölparázslanak a kandallóban a betűk: " a némaság a szónál többet ér / ha tétje van, ha tudod, hogy miért"
Miamanó! Ezért van itten illen nagy csend? De mi a tétje?
Sehol egy lélek. A kandallóban mégis ég a tűz. Emmeg hogy lehet?
Az asztalon hét kécsi tányer, hét kicsi pohár....
Itt valami félreértés van gyerekek ! Nem én vagyok a Hófehérke, és nem is most gyüttem le a falvédöről! ( Nehogy mán betóduljon ide a hét törpe a bányából,mondja- és gyanakodva föllábujjhegyel az emeletre. Héé! Van itt valaki?
Nehéz egy ilyen kerdesre valaszolni, kiemelni egy pillanatot a sok szep kozul, es azt mondani ra, hogy igen, te vagy a legjobb!
Talan egy csok a dunaparton? mely az elso es utolso is volt egyben? Meg nem tudom eldonteni, hogy a szep, vagy rossz katagoriba soroljam. Rossz, mert nem volt folytatas? vagy szep es jo, mert igy jott valaki mas, akivel lehet hogy sokkal jobb (lesz)? Nem tudok igy kiemelni egyet sem.
sok szep pillanat volt a mult evben, ezeket elraktarozom emlekeimben, a rosszakra pedig a feledes es/vagy a megbocsatas homalya hull...
"A némaság a szónál többet ér,
ha tétje van, ha tudod, hogy miért. "
:)
Hatvan úton túljutottam,
néha boldog asszony voltam.
Pénzes álmok ekerültek,
fű, fa, virág elterültek
előttem, ha közeledtem,
alsó, felső ösvényeken.
Fülemüle dala csendül,
fülemben nem csak a csend ül,
Mit is mutat ó, mind e kép?
Élni szeretek mindenképp.
Szép napokat, Szemi! Nem is olyan üres ez a fogadó. Csak néhányan alszanak még... Hosszű a tél...
Hallgatok, mert rossz pillanatok nem jutnak eszembe (pedig biztosan voltak, mert tudom, hogy néha rosszul éreztem magam). Talán idővel minden rosszról kiderül, hogy nem is annyira rossz. Vagy mert valami jóhoz vezetett, ami persze csak később derült ki, vagy pedig azért, mert csak a pillanat hevében tűnt annyira rossznak.
Vízkeresztig még áll a karácsonyfa, még lehet rá
aggatni emlék-díszeket.
Mi volt 2002-ben a legszebb pillanatod TeWe? És
milyen volt a legrosszabb?
Miért nem osztod meg velünk a fehér és a fekete élményeidet? Mézédes álmokkal tértél vissza hozzánk, és nem adsz belőlük még csak egy kiskanálnyit sem?
Mindenki hallgat, csöndes a fogadó. Miért?
" A szeretet fontos, de nincs ha értelmezed.
Az Isten fontos, ha magadban megleled.
A némaság a szónál többet ér,
ha tétje van, ha tudod, hogy miért.
A szó a némaságnál többet ér
ha a megtört csendben kiált valakiért:
érted, vagy érte, a lényeg mindig az,
valakiben füröszd meg arcodat"
Köszönöm a jókívánságokat, és mindenkinek vissza
ugyan azt. Mindjárt megébredek, és fogadom az ártatlan új évecskét. Azt hiszem van a szekrény felső polcán pólya, és kicsi hímzett rékli is.
A cimusüveget nem látta valaki?
A fa alatt csendben elmerengtem életem szép emlékein, egyedül de nem magányosan.
Majd egy rövid sétát tettem a hideg téli tájon, hogy megemésszem az eltelt évet. Igy letisztult gondolatokkal, új tervekkel, és mézédes álmokkal tértem vissza hozzátok.
Most leülök a homályos sarokba pici asztalomhoz és csak csendben figyelem a nyüzsgő(?) fogadót...
Békés, boldog új esztendőt kívánok!
Ma ezek a sorok jutottak eszembe:
Mikor beköszön a holnap, te még álmosan fordulsz
egyik oldalról másikra, mézízű álmod tengerre repít,
ragyog a fény, forró a délután, s a mélykék égre
most húzza fel a díszlettervező a fodros felhőket…
vérvörös nap ájul a fülledt éjbe… Lassan magadra
húzod takaród, hűvös a reggel itt tengertelen fagyos síkon,
bágyadt nap ébreszt. Letörlöd szád széléről a mézet,
s tudod, mává érett tegnapod új évvé szelidül.
Nézd, elolvadt a hó, de felszáradt a sár.
Nem sikerült emilt küldenem neked, nem működ a lettalin.Majd kérek szépen egy emilt, ha valóban szerveztek egy kiállítást!
Nem biztos, hogy elég, ha a Fogadóban kidoboljátok, hátha éppen azt nem
olvasom...
Előre is köszönöm:
szimisz
(És jó hogy van egy fa a Fogadóban, idén nélküle maradtunk:( egyrészt, másrészt:) mert jövőre a kertben díszítjük az igazi, romlalan - és kivágatlan - élőt. És ha tiszta lesz az ég, és jó szögben állok majd, a csúcsára helyezhetem az Esthajnal csillagot!)
Nem is tudnék választani a sok szép pillanat közül. Ez azért érdekes, mert nagyon sokszor kesereg az ember valami miatt, aztán ha jól végiggondolja, nagyon sok mindennek lehetett örülni is. Nem is győzném sorolni. Azt hiszem, most szeretném megköszönni édesapámat. Azt, hogy még megvan nekem, nekünk, hogy annyi mindent tanultam tőle, hogy talán ő mutatta meg először, milyen szép a világ, hogy szeretnék olyan lenni, mint ő. És persze nagy szeretettel gondolok édesanyámra is...
Nem volt ideje...
Kendőjét én hordom ma már.
Panaszkodom neki, s mesélek.
Mosolya naponta bátorít.
Fényképen áll szökőkút mellett.
Hiányzik karácsonyunkból,
s velem dalol a fa alatt,
Hegedűjén ellazult a húr,
dúdolok neki új dalokat.
Fejfájós napokon hozzá hullok.
Nyugtalan órán nyugodt lelke vár.
Nem volt ideje megőszülni.
Kendőjét én hordom ma már.
