Kedves Jucóka!
Az, hogy okosakat írok-e, döntsd el Te magad, de ezt a pár gondolatot mindenképpen Neked szánom.
A halál, az elmúlás csak az európai ember számára olyan borzalmas, mert azt hiszi, ezzel vége mindennek. Mivel írtad, hogy hiszel a reinkarnációban, akkor talán könnyebben elfogadod azt az elméletet, hogy a halál a "másik oldalról" nézve egy születés, és amikor valaki leszületik hozzánk, odaát lesznek kevesebben.
A tragédia és bármi, ami velünk nap mint nap megesik, tanító szándékkal történik. Nem csak egy fatális véletlenről van szó, hiszen az események lehetőséget adnak arra, hogy számvetést készíts, hogy gondolataidat elrendezd, és hogy a Rád kimért teher súlya alatt Te is fejlődjél. Átértékeld, megváltoztasd kapcsolataidat, valami teljesen újba kezdj.
Csak így kap értelmet kislányod halála!!
Nem azért halt meg, hogy Téged végérvényesen összetörtjön, hanem hogy talán kizökkentsen egy élethelyzetből, és ráébresszen a Neked való útra. A miértekre való válaszadás persze rengeteg idődbe kerül majd, de ne csüggedj, az idő Neked dolgozik! Sok jó könyv segíthet eligazodni a dolgokban: Szabó Judit-Hazatérés, Müller Péter-Kígyó és kereszt, Lomb és gyökér stb.
Természetesen butaság lenne az állítani, hogy ha elmerülsz a spirituális témákban, egycsapásra jó lesz minden. Hiába hisszük, sokszor nem ad vígasztalást. Az első 1-2 év a legnehezebb. Ez idő alatt megtapasztalod a legszélsőségesebb lelkiállapotokat: milyen, amikor kegyetlenül fáj egy születésnap, egy karácsony, és milyen, mikor jól kibőgöd magad és megnyugszol. Megszokod ezeket az érzéseket, megtanulsz velül élni. A tragédia lenyomata ott marad Benned örökre, de ezekkel az érzésekkel leszel boldog még az életben. Nem szabad utálni magadat, mert gyenge vagy. A pszichológusok azt mondják: "a gyászmunkát el kell végezni."Jobb, ha most teszed, mint 10 év múlva. Sírjál, ha kell, írd le, beszéld ki magadból aggodalmaidat, de fontos hogy akarj élni!!!
Szeretettel: Bóbita
Örülök, hogy írtál ide is..ezt a topicot is említettem Neked a múltkor!Kicsit restellem, hogy még nem indult el semmi az egyesülettel kapcsolatban..de sajnos egyedül túl kevés vagyok hozzá!
Elhiszem, hogy egyre rosszabbul érzed Magad! De hiába is értem meg a fájdalmad..mondtam Neked..bármikor hívhatsz telefonon, hogy beszélgessünk, vagy ha szükséged van valamire!
Egyébként a reinkarnációban én is hiszek..mondjuk erről több elképzelésem is van!
A többiek is biztosan adnak néhány jó tanácsot, már amennyire ilyen szomorú helyzetben lehet!
Remélem mostmár írsz hozzánk is..lendítsük fel a topicot!
Fel a fejjelés mondom bátran szólj, ha segíthetek!
Sok puzsit küldök: Nikolka
ui...hogy a többieknek is írjak néhány szót....jó lenne, ha az egyesület szervezését folytatnánk..nagyon leült mindenki azzal a tudattal..hogy majd lesz valami..de magatól nem indul el semmi!!!!
Egy nagyon gyors reakció: "a masok halala miatti kesergesunk soran nem az elhunytakat sajnaljuk, hanem magunkat." Ezt a saját tapasztalatomból tudom, hogy pontosan így van. Nem írok most részleteket, itt nyilvánosan semmiképpen, de bizony ez így van. Ugyanakkor ne gondold azt, drága Jucóka, hogy nem fogunk segíteni, sok okos ember olvassa ezt a topicot, majd csak összehozunk neked is egy lelki mankót.
Nehezen jutok szohoz, de mindenkeppen biztatni szeretnelek. Talan eppen ebben a topicban olvastam olyasmit, hogy a masok halala miatti kesergesunk soran nem az elhunytakat sajnaljuk, hanem megunkat. Nekunk hianyzik az o olelesuk, hangjuk, mosolyuk, es nem mi hianyzunk nekik. Magunk sajnalatara pedig ne vesztegessuk az idot, olyan rovid az eletunk, meg akkor is, ha megerjuk az oregkort.
Ez a gondolat talan segit feldolgozni a tortenteket.
A masik dolog pedig az, hogy nem szabad hagyni, hogy egy ilyen rettenetes esemeny megoritse az embert. Fel kell allni, elfogadni, hogy pont Te voltal az, akivel megtortent az egyik legszornyubb dolog, ami megtortenhet, a gyermek elvesztese. Fogd fel ugy, hogy ezek utan mar nagyobb baj nem erhet. Orulj annak, hogy van ket masik gyermeked, es torekedj a minel jobb viszonyra veluk. Add nekik azt a szeretetet, ami a harmadikuke lenne. Orulj neki, hogy a lanyod kijutott Amerikaba, es a fiad is biztosan megtalalja onmagat. Segits neki ebben. A baleset helyszinere - hacsak teheted - ne jarj surun vissza, ne tepd fel az emlekeidet, mert hamarosan csak a kislanyod utolso napjara fogsz emlekezni.
Ennyi otletem van csak. Borzaszto kozhely, hogy az ido minden sebet begyogyit, de megtapasztaltam, hogy ez igy igaz.
Én abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy nem-e tud valaki olyan topicot, ahol az áldozatok hozzátartozói leveleznek, elmondják, ők hogyan élték túl gyermekük elvesztését, mert nekem nagy a problémám, nem tudom elfogadni még most sem, nem tudok beletörődni a kislányom halálába, most hogy jön a Karácsony, egy éves évforduló, már megint teljesen a padlón vagyok, de máskor is, folyamatosan, állandóan ő jár az eszemben, és sajnos egyedül vagyok a gondommal, mert a férjemmel megromlott a kapcsolatunk, nem is beszélünk egymással (már előtte sem volt jó), a nagylányom, (26 éves) aki a baleset után ért oda nem sokkal, ő ment vele a mentővel a kórházba is, kiment kb. 5 hónapja Amerikába, de vele sem tudnék beszélni, mert ő úgy védekezik, hogy nem hajlandó beszélni róla, a nagyfiam (23 éves) egy befelé forduló, depressziós alkat) bent ül mindig a szobájában, van egy-két rokon, egy barátnőm, akivel tudok beszélni, s kész. Egyszerűen segítség kellene, hogy hogyan tudjam feldolgozni.
Nagyon irigylem (ha nem néz ki hülyén) MGPB-éket, hogy született egy gyermekük, amihez ezúton is gratulálok) de sajnos ez már nekem nem járható út, mivel 48 éves vagyok, és olyan a házasságom, amilyen.
Mit csináljak, hogy ne hülyüljek meg?????????????
Judit
Akkor folytatom.
A baleset után, ez év tavaszán volt egy lakossági fórum, amire elmentem, mivel tudtam, hogy főleg a közlekedéssel fognak foglalkozni. Megkérdeztem a Főpolgármesteri Hivatalból érkező embert, hogy miért nincs lámpa? S ott mondták, hogy mert az Önkormányzat nem pályázta meg! Miközben 10 évig kérték tőlük a lakók! Végül is "állítólag" 10 milliós költséggel megépült a lámpa, 2 héttel ezelőtt. Miután mi is állítottunk, jobban mondva az iskolatársai (a baleset az iskolához közeli buszmegállóban történt)egy emlékhelyet, s ott majd' minden nap gyertyát gyújtok, gondolhatjátok, milyen szörnyű most átmennem a lámpánál, hogy ezért az én kislányomnak meg kellett halnia? Én is harcoltam a baleset után a lámpáért, állandó kapcsolatban voltam az önkormányzati képviselővel, s az önkormányzattal, de ilyen sok idő kellett egy rohadt, nyomógombos lámpához... És ha még meghalt volna valaki, hogy tudtak volna a tükörbe nézni?
Laura esete is nagy port vert fel, mert a szülők telefonáltak a Fókuszba, ott is lement egy műsor, utána forgalomlassító tüntetés volt rendőrök felügyeletével reggel 7 órakor, az volt az RTL híradóban, a Budapesti Körzeti Híradóban is lement, és később egy másik gyermekbaleset kapcsán megint voltak kint a Fókuszosok.
Különben miután megtörtént a baleset, azután is ugyanott ment át mindenki, ahol Laura, senki nem került el a zebrákhoz, annyira rossz helyen voltak! Nagyon fel vagyok háborodva, hogy mennyire kevés büntetést kapnak a gázolók. A két kisgyermek életéért 3 év? Mi az? És még harmadolják is! És most láttam a TV-ben, hogy magánúton akarnak luxusbörtönöket építeni! Inkább az éhező embereken, gyermekeken segítsenek, ők jobban megérdemlik a luxus körülményeket!!!!!
Megint új hozzászólásban folytatom.
Judit
Hát, kedves Nikolka, találkozunk megint!
Én egy időre eltüntem, átmentem más topicokba is, ugyanis most azzal foglalkozok inkább, hogy mi lehet a halál után, van-e reinkarnáció, mert úgy érzem, hogy kezdek bekattanni.
Hogy a többiek is tudják, miről van szó: Én egy édesanya vagyok, akinek a gyönyörű, 12,5 éves kislányát tavaly dec. 10-én elütötték. Pont a kis fejét verte be a járdaszegélybe, miután ráesett a motorháztetőre, és 5 métert repült, még aznap megműtötték, de sok értelme nem volt, másnap levették a gépekről, s mi felajánlottuk donornak, hogy legalább egy picit másokban is éljen tovább. Ennyi dióhéjban a történetünk. A balesetnél nem egyértelmű, hogy ki volt a hibás, ugyanis nagyon speciális az út, és az ott közlekedők helyzete. Ez Rákoshegyen történt, ahol ezt az útszakaszt "halálútnak" is nevezik, mert már több halálos baleset is történt ezen a szakaszon. Kb. 10 évig volt a lakosság a Főpolgármesteri Hivatallal és a helyi önkormányzattal levelezésben, egy közlekedési lámpa érdekében, de természetesen semmi nem történt. Ugyanis van két zebra, de ott senki nem jár, mivel kiesnek a gyalogosok útvonalából, s mindenki a két zebra között ment át, a két egymással szemben lévő buszmegálló között. 65 km sebességgel jött egy autós, és végig előzte az autókat, meg akarta előzni a megállóban álló buszt is, és az én kislányom ott akart átmenni. De jött az autós, de úgy, hogy már a zebrán is előzésben volt és a buszt is meg akarta előzni, de a kislány útjában volt. Az nagyon érdekes a balesetben, hogy a nyomozást vezető rendőrtiszt felháborodva azt mondta, hogy fékezés nélkül ütötte el a kislányomat, de a vádiratban már úgy szerepel, hogy 65-ről lefékezett 47-re. Ezt magyarázza meg nekem valaki! Tudomásom van róla, hogy nagyon jó anyagi körülmények között él, és hogy ki az ügyvédje. "Természetesen" tárgyalás nem volt, majd kb. tél végén, tavasszal számíthatunk rá. A gázoló nem jelentkezett, még nem is érdeklődött, hogy él-e még a kislány? A jogosítványát ez év áprilisában vették el, de őt elvitték vérvételre, azt nem értem, hogy az ír férfit miért nem vizsgálták meg?
Ezt a részt most befejezem, mert félek, nem fog kiférni még a mondandóm.
Judit
Igen, én is láttam tegnap, hogy bemondták a híradóba is az ítéletet..de ez csak egy a sok közül. Arról nem beszélve, hogy a pasas úgy kapott 7,5 évet, hogy ittasan vezetett és beleszáguldott a trabantba, ahol a két kisgyerek és a nagymamájuk meghalt, egyedül a nagypapa élte túl..
Nagymamájával gázolták el a kislányt
október 31. 9:59
[Havaria]
A nagymamájával együtt elgázoltak egy kislányt a Szabolcs megyei Dögén. A négyéves gyerek nyolc napon belül, a nyugdíjas asszony nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A keddi baleset idején mindketten az út szélén mentek, és a mögülük érkező autó vezetője túl későn vette őket észre. Az autót vezető negyvenéves nő fékezett ugyan, de már nem tudta elkerülni az ütközést. A figyelmetlen autós ellen eljárást indítottak.
...mondjuk ma két ítélethirdetést is bemondtak... de csak úgy mellesleg... az egyik ittasan két gyereket és még valaki gázolt el egy éve... milyen különbségek vannak ügyek között...
Tudom, hogy nem hozza vissza senki..nem is erről van szó..de ennek abszolute nem lesz semmi visszatartóereje..egyrészt ugye ahogy elnyomott is írta nincs publicitása a dolognak..másrészt ez a büntetés akár harmadolható is..
Természetesen nincs annyi börtönév, ami visszahozna bárkit. De ha ötvenet kapna, az sem változtatna azon, hogy továbbra is vannak olyanok, akik el sem tudják képzelni, hogy ők lesznek a következők, csak nyomják a gázt. Sajnos amíg _nyomhatják_ (tehát csak akkor jön a felelősségre vonás, ha már megtörtént a baj), addig nyomni is fogják.
Ítéletet hoztak egy korábbi ügyben. Nem emlékszem a részletekre, Opel Vectra ittas vezetője végzett ki egy trabantot, benne 3 embert.
7,5 évet kapott, le kell ülnie.
Ebben az a félelmetes, hogy milyen kevés választ el embereket 7 év börtöntől - mégsem lassítanak. Mert mindennap megtörténhetnének hasonló balesetek, ebben biztos vagyok. Ha már mások élete nem számít nekik, ez visszafoghatná őket.
Nem, sajnos nem. Középkor? Lehet, de az a középkor, hogy ezt hazaengedték. Nem az a lényeg, hogy mit csinálnak vele, hanem az, hogy legyen súlya, mert ha nem lesz, akkor még sok ilyen tragédia fog megtörténni barmok miatt. Lehet, hogy amúgy is, de ha csak egy ilyen nagylegénykedőt is sikerül azzal visszafogni, hogy be van szarva a dutyitól, akkor már elérte a célját. Mert ha alapvető morális kontroll nincs benne, akkor nem látok más eszközt a megfékezésükre, mint az elrettentés.
Hol szomorkodunk, mivel az utakon nap mint nap halnak meg ártatlanok az emberi nemtörődömség miatt, hol meg repkedünk a boldogságtól, mert új kis élet vette kezdetét.
Egy dolog azonban már három éve újra és újra ugyanúgy fáj.
Marci október 27-én lett volna 7 éves, Petra pedig október 30-án már 4.
Mindenkeppen szomoru es szornyu a hir!!!
Csak gonoszsagbol kerdeztem, hogy ugye nem a 8 savos reszen indult el az anyuka a gyerekkel, ((van a Budaorsinek 1x1 savos resze is)) hogy utaljak a gyalogosok felelotlensegeire is...
2002. október 22., kedd, 22:30
Egy 30 éves nőt és másfél éves gyermekét ütötte el egy személygépkocsi Budapesten a Budaörsi úton kedd este.
Egy 23 éves dömsödi férfi az autójával Budapestről Budaörs irányába hajtott, amikor az úttesten áthaladt előtte a gyermekkocsit toló nő. Az anyát súlyos sérüléssel, a gyermeket életveszélyes állapotban szállították a mentők a János kórházba. A BRFK közlekedés rendészeti főosztálya szakértők bevonásával vizsgálja a baleset okát és körülményeit.
Elgázoltak egy debreceni férfit és két gyermekét hétfo délután. A 46 éves édesapa négy és öt éves gyermekeivel szabályosan át akart kelni a zebrán, amikor egy autó elütötte oket. Az autó 62 éves soforje feltehetoen túl nagy sebességgel haladt és ezért nem tudott elsobbséget adni a gyalogosoknak. A baleset sérültjeit könnyu nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel szállították a Kenézy Gyula kórházba.
Félreértettél. Nem Ő az úriember. Az a bunkó, aki nem így teszi és sajnos ők vannak többen. De tehetnék az elsőbbségemre, ha NEM ADJA MEG!!! Balra nagy ívben kanyarodó autók úgy húznak el előtted, utánad, hogy jó, ha a "huzat" nem visz el. Nem beszélve, ha a gyerekkel megyek, mégha kézenfogva is. :(
