Nyilván megérte ha ennyire csinálják, felénk is van ilyesmi de itt úgy csinálták, hogy egy szép erdei aszfaltos út mellé ami már régóta P+ jelzésű turistaút kiraktak ilyen tájékoztató táblákat.
Igen, ezt én is láttam. Egy ilyek körút kijelölése alapból dicséretes, de ezért nem kell külön jelzésrendszert kiötölni és rátelepíteni egy már ott lévő másik jelzéssorra. Ahogy te is írod, egy tájékoztató is elég lett volna, pl. egy két tábla szöveggel, netán térképvázlattal. Az kevésbé zavar be és nem beszélve, kevésbé kell majd karban-, fenntartani. Mert erről senki nem beszél. A tanösvényeink is csőstül jöttek létre, mert pályázzunk. Aztán a fenntartására már nincs se pénz, se akarat, ezért ez rendre elmarad. Tisztelet a kivételnek.
Bocs most térek vissza, mert egy országos honlapon épp szervercsere folyik és ott kell tesztelni.
Ahogy írta, ezévben mindent egy lapra, az OKT+AKT megyei távjának felújítására tettünk fel. Mi komolyan gondoltuk és készültünk, hogy pár hét alatt elvégezzük a munkát. erdeti elvárásként azt kérték, hogy július végéig fejezzük be a festést, hogy legyen idő az útvonal felmérésére, átvételére, esetleges javításokra őszig. Ezért semmi más munkát nem vállaltunk. Nagy volt a lelkesedés, de a jelentkezők mára elveszítették a hitüket, kedvüket. Ez erkölcsileg is sok kárt okoz/okozott. Így más pót cselekvés most nem lelkesít senkit.
A Cserehát turistája jelvényszerző túra a Miskolci Vasutasok 'tulajdonában', gondozásában volt évekig, majd érdektelenség miatt elült a téma. Jelenleg nem tudok róla, hogy felmelegítenék a dolgot.
A jelzésfestés anyagi kérdésével nem akrtam előhozakodni. Mi a megye útjainak karbantartására nem rendelkezünk saját tőkével. Ez ma mintegy 1700km a megyében, jóval több, mint az OKT úthossz. Ezt évi tervezés és pályázati támogatásból tudtuk eddig fenntartani. Az OKT teljes felújítása egyszerre soha ne szerepelt a tervekben, mert ennyi pénzünk soha nem volt. Ez felülről jövő kezdeményezés volt, amit mi örömmel és nagy lelkesedéssel ( a soron következő egyéb éves munkákat - Bükk, Ó-Bükk - félretéve )vállaltunk fel, s nem anyagi, hanem tisztán szakmai érdekek szem előtt tartásával. Most a leírt körülmények miatt minden elmaradt.
Az OKT legutóbb 2010-ben az aggteleki GYOT kapcsán lett felújítva abban a tájegységben teljes egészében, sok más csatolt úttal együtt. A csereháti szakasz felújítására 2009-ben került sor legutóbb, a Bánkút-Putnokkal egy időben. A Zemplén még azelőtt. A többi útról most nem beszélek. Ezért lett volna szép, most egyszerre, egyfajta minőségben az egészet megoldani.
Ez az összefonódás elég zűrös, szvsz célszerűbb volna prioritásos alapon kezelni úgy hogy egy úton csak egy jelzés legyen. Mondjuk első az OKT, majd rendre a többi. A turista tudná kezelni térkép gps alapján a helyzetet, és festeni is egyszerűbb volna. Fonódás pedig csak az elágazás közvetlen közelében volna festve négy öt kettős jelzésként ( hogy ne menjen el mellette a az aki kevésbé figyel )
(OFF, de a jelzésfonódások az Országos Kéktúrát is érintik, főleg, mivel változóban van a "rendszer")
Szia!
"Ráadásul a gps-es térképeken is elég nehézkes a szabványostól eltérő jelzések ábrázolása."
Ez tisztán grafikai - programozástechnikai - megjelenítési feladat (a piktogramok grafikai kivitelezése + megjelneítésük a megfelelő vonalakon).
Ennél azonban érdekesebbek a többes jelzésfonódások esetei. Nyilván sok esetben ez megkerülhetetlen, mégis a Tanösvények / Hosszútávú vándor- és zarándokutak (Mária út, Gyöngyök útja stb.) / Kerékpáros turistajelzések bekapcsolódása a jelzéshálózatba, jelentősen megváltoztatja a rendszer adatmennyiségét és az adatok összetételét / adatfajtákat.
Itt a legszebb példa a többes fonódásra, bár itt Tanösvény nem igazán kavar be, de a helyzet jól rámutat az "áttekinthetőség" problémájára:
A piros nyíllal jelzett szakaszon a következő jelzések vezetnek át:
- Országos kéktúra
- Piros sáv (Téry út)
- Sárga sáv
- Kék kereszt
- Zöld kereszt (Hunfalvy út)
- Piros háromszög
- Kék körút
- Sárga körút (bekötő ág)
- Zöld körút (bekötő ág)
- Kék Mária út
- Szürke M betű (Erről nem igazán tudok semmit)
Ez 10 db színes jelzés (a Szürke M nélkül), de az innen továbbvezető ágakon sem ritka az 5-6 jelzés fonódása és az országban több helyen is előfurdul még hasonló helyzet.
Esetleg egy (kettő) csereháti TT-vel nem lehetne-e javítani a járhatóságot? / A Cserehát Turistája piros körről tudsz valami konkrétat mondani? Fenem rá a fogam. / És ami nem hangzott el: senki sem - tagszervezetek!- fogja meghitelezni a kékfestést.
Bocsánat a lenti felsoroláshoz még annyit kiegészítésül, hogy több mint 500 tanösvényünk van, többségük más-más szín- és alakjelöléssel. A kínai írás nincs ennyire kusza.
Mondhatni nem sok, de az országban több helyen is létre hoztak, kijelöltek kimodottan Nordic Walking utakat. Ezek valamivel szélesebb utak, mint a sokszor csak szűk erdei csapások, épp a bothasználat céljából. (a botot a gyaloglás segítése céljából, s nem csalánverés okán cipeli a delikvens :D)
Ám ezek az utak ilyen újfajta jelzéssel nincsenek ellátva. Ez valami új. Arról nem is beszélve, hogy ezek az utak jóval rövidebb szakaszok, nem mint az itteni 90 km.
Magánvéleményem, hogy ha ez egy már létező túraúton történik, felesleges új jelzés végigvitele, mert van már hasonlóból éppen elég: tanösvény, síút, lovas út, kerékpár út, zarándokút, Mária út, IVV út, körút, E-út, most NW út, felsorolni sem tudom már, nemhogy egy laikus /bocsának, kevésbé jártas túrázó/ számára megjegyezhető lenne.
Egy apró példa: annak idején a TV-ben is megjelent miskolci nyugdíjas kör eltévedése a Bükkben abból eredt, hogy egyikük az erdészeti taghatár jelzését (fehér T) jólértesültként turistaútnak titulálta. Ők egy éjjeli, országos hírű kaland árán tanultak az esetből. De talán nem ez a követendő példa. Ezt is túlkombináljuk...
Most látom közben téma volt a Cserehát kékje. Én nem osztom a véleményedet, szerintem itt a kéken GPS nélkül is végig lehet menni. A két éve történt nagy OKT vándorláskor és azóta sem jött ide konkrét panasz. Persze kisebb szakaszoknál van gond, pl. az ismert Felsővadász-Nyésta között, de ez sem jelzés téma elsősorban, hanem a bozótos. Erre meg már többen is lőttek. Amit nem használunk, az elsorvad. Szerintem a legjobb útkarbantartás maga a túraútvonal rendszeres használata.
Ami a jelzésfestést illeti, már e fórumon több alkalommal is szóba hoztam, hogy a megye teljes OKT útvonalának felújítására felkészült a megyei szövetség. Ősz óta történtek lépések erre.. Minden tájegység felújítására, köztük a Cserehátra is volt tagegyesületi jelentkező. Megtörtént a szándéknyilatkozat a központ felé, a jelzésfestés vezetők minősítése, az éves programba a munkatáborok kijelölése, a szálláshelyek lefoglalása, a költségkalkulációk elvégzése, a jelzésrendszer új, egységes szempontok szerinti központi oktatásának előkészületei. Többszöri sürgetésünkre áprilisban jött egy szerintem illetéktelen személytől származó telefoni információ, hogy a központi koordinátor megyei szövetség helyett a tagegyesületekkel egyenkénti szerződéskötésre kerül majd sor. Aztán a május végi MTSZ választmányi ülésen elhangzott, hogy közbeszerzési eljárásra vár a dolog. Azóta se kép, se hang.
Most július eleje van, még három hónap az aktív időszak, de a jelentkezők – sokszor előre lekötött – programjai zajlanak. Persze már mindenki visszamondta a nyár első felére ütemezett munkatáborokat, szállásfoglalásokat. Ezek újbóli megszervezése, valamint a szabadságolások ütemezése már szinte lehetetlen. Így az idén nem számíthatunk semmi előrelépésre.
Ami a javítgatásokat illeti, inkább az egységes munkának vagyok a híve, különös tekintettel az időközben a jelzésrendszerbe bevezetett nagyszámú új elvárásra. Szerintem erre országosan is vannak törekvések, csak a megvalósítás még várat magára.
Azt hiszem, kicsit belebonyolódtam az OKT útvonalának pontosításába, kicsit nagyobb meló, mint gondoltam.
Meglehetősen precízen könyvelem a túrákat, ezért nem lepett meg, de jó leírni.
A pénteki túrát (Jósvafő - Derenk) követően a eredmény 49,64%.
Ez ugyebár majdnem 50%.
Közel 35 alkalommal volt bekapcsolva a kütyü, jó sok szerkeszteni valót "produkáltam".
A legutóbbi szerkesztés alábbi eredménye talán szemlélteti, milyen digitális térképet szeretnék.
A jelenlegi a TUHU adatbázisa alapján az OMP produktuma, de az OMP hamarosan átáll, az útvonalakat az OSM-ből "veszi át", ez pedig azt jelenti, hogy vagy megoldódik a TUHU és az OSM közötti adatcsere, vagy pont az hiányzik majd, amitől szerintem a térkép használhatóbb.
Jól látszik, hogy az OKT(M) Ménes-völgy csomópont után a KÉK északi irányba, a piros keleti irányba folytatódik, a jelzett utak szétválnak.
Sikerült felmérni a fennsíkra vezető kavicsos földutat (szekérút), ezt a térképen szaggatott vonalak jelzik.
A kék ösvényen kapaszkodik, a fennsík peremén már a szekérúton halad egész a hídig.
Látszik a térképen a fennsíkon keresztül csörgedező patak is. Mielőtt eléri a jelzett utat, hatalmas fekete sziklákon csörgedezik, völgye járható, de nem turistaút.
Kár.
Sikerült felfedezni, az ÉK-i oldalvölgyet, itt van egy hangulatos, már-már alpesi rét, ez is látható a térképen (részben), de annyi időm nem volt, hogy a réten vezető utakat is feltérképezzem.
Hatalmas hegyek ölelésében a harsogó zöld rét nem mindennapi látvány.
Feltételezem, ez is magterület, de táblát nem láttam.
Ez tehát a legújabb térkép-részlet, akit érdekel, követheti az útvonalat Rakacaszendig.
Innen még csak az OKT útvonala van a térképen, de remélem, már nem sokáig.
Nagyon tetszett a túrabeszámolód, magam előtt láttam végig a 2 éve megtett utat :-) Mindössze egy Tar-kői fényképet nem találtam benne :-)
Terényben nem kerestük meg a nénit, igyekeznünk kellett a Cserhátsurányba a buszhoz meg a hideg sörhöz, amit beígértem páromnak :-) Becskétől egész addig nincs egy kocsma :-(
Most olvastam az irotai kirándulásotokat, ezek szerint neked a két évvel ezelőtt szerzett helyismereted segített a tájékozódásban. Az biztos hogy mindig figyelni kell, látod mi még a Bükkben is eltévedtünk, egyszer miattam, egyszer pedig - a Torma-völgyben- máig nem tudom hogy mi miatt, egyszerűen nem találtuk az ösvényt.
Vártam ezt a túrát. "Az Északi-hegyek útjain" szeretek túrázni a legjobban, ráadásul a Bükköt nem ismerem eléggé, pedig érdekel, ha befejezem a "másodikat" akkor biztosan szánok majd pár (jópár) napot ennek a szép hegységnek a megismerésére. Na, de most előbb kéktúrázzunk...
A Bükkben szerencsére igen keveset változott a kék útvonala, a változások egyik sarkalatos pontja a Bél-kőről való leterelés volt 1963-ban, a bányászat miatt. Bányászat ma már nincsen, így aztán gondoltam egyet, fel kéne menni erre a híres, de kissé megtépázott hegyre is, kisebb részben a múlt miatt, (a Vándorlás érintette) nagyobb részben pedig a szép kilátásért és hát megnézni mit is műveltek itt az elmúlt évszázadban bányászat címszó alatt...
A Bél-kő
Nagyobb hegyekre az óvatosabb túrázók serpával indulnak, így hát dobtam egy mélt régi kedves barátomnak, Tavaszi Széllnek...:-))) (jól hangzik, de messze nem így volt, mindenki a saját cuccát cipelte :-))) ) Lényeg a lényeg: szombaton reggel fél hatkor már a Szomjas Csuka parkolójában mosolygott ránk a felkelő nap, és a kocsit hátrahagyva indultunk neki a Bél-kő felé vezető tanösvények, melynek jelzése stílszerűen egy kék átló, így aztán még hasonlít is az országos kék jelzésére. Kissé elszámoltam magam, mert a 4.5 km 7.5 lett a csúcsig, (a tanösvény valójában nem a Csukától hanem az apátságtól indul) de ezzel együtt is hamar felértünk, a jelzés szinte végig a felhagyott bánya szervízútján vezetett hosszan, de szerencsére nem túl meredeken emelkedve. A viszonylag könnyed haladásnak köszönhetően sokat beszélgettünk, és néha meg-megálltunk nézelődni egy-egy szebb kilátást nyújtó ponton.
1. A Bél-kő 1951-ben, kép forrása: FORTEPAN
2. A Bél-kő ma
3. a bánya szervízútjáról visszanézve a Simon vára (balra), és a bányaplató. Hamarabb is felmehettünk volna a tetőre, de jó volt ez így.
Ha ismertük volna a helyet akkor felmehettünk volna a Simon Vára nevű csúcsnál is, hogy aztán végig a bányaudvarban haladjunk a megmaradt csonka csúcsig, de mivel nem ismertük így aztán a tanösvény jelzéseit követve haladtunk a 815 méter magasan álló kilátópontig. Talán jobb is hogy nem ismertük a hegyet és így némi kerülővel a legmagasabb pontról egyszerre tárult elénk minden: A csodálat, a kilátások a Mátráig, nyugat felé a Karancsig, északra a szlovák hegyekig, a messzeség, a távolság, a bányaudvarban addig békésen bóklászó, lassan meginduló mufloncsorda és ezzel együtt a döbbenet, a csend, pár perc szó nélkül, szembesülve az iszonyatos pusztítással, amit mi most láttunk először... Mikor megszólaltunk csak tőmondatokban tettük: "megérte feljönni", "nagyon szép" "neked mi jut eszedbe?" "temető..." "elhagyott temető" "megölték a hegyet" "megskalpolták"
1. a muflonok, itthon kinagyítva 44 db-ot számoltam!
2. az első fotó a letarolt hegyről
3. a megmaradt csúcs oldalról
Elég sok időt töltöttünk fent, nyugodtan mondhatom hogy az egész túrán a Bél-kő volt ránk a legnagyobb hatással. Utólag visszagondolva két részből állt a napunk: volt a tragikus szépségű Bél-kő, egy kis katarzissal és utána a kéktúra Mályinkáig. Legalább is én így éreztem.
Az 1938-as Vándorlás krónikája így ír a hegyről: "...Utolsó a Bélkő, a Bükk nyugati bástyája. A hegy testébe hasított kőbánya fehérlő falai a Karancsig ellátszanak, hogy három vármegyén át fájdítsák a szívünket a pusztuló Bélkő miatt..." A pusztulás kiteljesedett, nem volt véletlen az aggódás.
1.-2.-3. kilátás észak-nyugatra, délre és keletre
Ezek után, -de még mindig ennek az élménynek a hatása alatt- csak elindultunk hogy rátérjünk a Bánkút felé tartó kék ösvényre -a zöld jelzésen. Egy kisebb elkavarást követően (hála nekem, mert GPS-szel és térképpel sem sikerült belőni a helyes irányt) végül is a Zöld-rét nevű kis tisztáson csatlakoztunk be a mai kékbe. Mindez már bőven a 800 méteres magasság felett történt, az út mégis lassan de biztosan emelkedett tovább. Az Őr-kőre vezető háromszög-jelzés mellett tanakodtunk egy kicsit, de nem mertünk játszani az idővel, mentünk tovább. Az Őr-kő házat kívülről néztük csak meg (kulcsosház), majd a Pes-kő kapunál megálltunk picit nézelődni is. Innen már csak egy ugrás volt a Cserepes-kői barlang, a kéktúra talán egyetlen autóval el nem érhető bélyegzőjével. Rövid evés-ivás, pihenés után továbbindultunk a bokatörő cserébe igen érdekes és szép ördögszántáson keresztül (hivatalosan karrmező:-) ) a Tar-kő irányába. A Vörös-kő lápa oldalában ismét gyönyörű kilátás nyílt a környékre, elsősorban a Déli-Bükkre. Hamarosan az Őserdő elhanyagolt kerítése előtt álltunk, rövid tanakodás után átléptük azt, így a kék egykori (és talán jövőbeni?) útvonalán, az Őserdőn keresztül haladtunk tovább a Tar-kő felé. Az Őserdő érdekes jelenség, hatalmas faóriások állva, fekve, kettétörve mindenfelé, nagyon szép erdő, de azt azért nem nagyon értettük miért lett innen kiterelve anno a kék (meg a zöld) jelzés, nem láttunk olyat ami ezt indokolná, de hátha majd valaki elmagyarázza, mert tényleg érdekelne. A Tar-kő felé induló ösvényen futottunk össze turistával először, de itt egymás után mindjárt hárommal is. Zoli emelkedőkön mindig megelőz, nekem pedig kifejezetten jól jött két beszédesebb túratárs, mert egyfolytában dumáltunk, és így aztán elvonták a figyelmem az emelkedőről, és szinte magam számára is meglepő tempóban jutottam fel a 950 méter magas Tar-kőre. Aki járt már itt a kéktúra során az tudja hogy a kilátás egyszerűen pazar, mintha egy szirti sas fészkében ülve néznénk le a nagyvilágra, a répáshutai országútra amely cérnavékonyra ment össze, a Déli-Bükk vonulataira a Less Nándor túráról ismert Ódorvárral, vagy éppen a látóhatárt távolról záró Tisza-tóra. Fotózgattunk folyamatosan, hála alkalmi ismerőseinknek közös fotó is készült végre rólunk, és éppen a Tar-kőn! ( így utólag azért vannak kétségeim is, mert jól látszik egymás mellett állva hogy engem nem fog elfújni a tavaszi szél...:-)) )
1. a Cserepes-kő után... én függőlegesen állva fotóztam!
2. ez a kereszteződés pár évtizede az Őserdőn belül volt, látszanak még a zöld és kék jelek a fákon is
3.-4. kilátás a Tar-kőről kelet és nyugat felé
Továbbindultunk... a Három-kő mellett tanakodtunk megint picit, de a 16:00-s busz Mályinkán az egyetlen visszajutási lehetőség volt, így aztán irány Bánkút! Keskeny-rét, Kis-Sár-völgy, Mély-Sár-völgy... mélyen bent jártunk már a töbrökkel tarkított csodaszép Bükk-fennsíkon, amelyet a Tar-kőtől Bánkút felé kb 7 km hosszan szel át az Országos Kék Jelzés. Bánkúton nagy élet volt, az egykori turistaház ma Fehér Sas Panzió néven üzemel, kerthelysége tele volt gyerekekkel és felnőttekkel, ezt jó volt látni. Lehet hogy családdal eljövök még ide is, jó kis hely, 3 éve is itt szálltunk meg még a fiamékkal az első kéktúránk során.
1. a fennsíkon
2. az egykori Bánkúti turistaház ma Fehér Sas Panzió
3. síház, pecsételőhely
A Síház ajtaján egy madzagon lógott a bélyegző, ezzel igazoltuk ottlétünket, ittunk egy kávét meg egy üdítőt és megkezdtük a meredek ereszkedést Mályinka felé. Egy foltos szalamandra megcsodálásától eltekintve folyamatosan beszélgettünk... majd elkövettük második elkeverésünket a Torma-völgy bejáratánál. Először balról kerültük a völgyet, de észrevettük, visszamentünk. Ösvény, jel sehol. Aztán jobbról kerültük azt a dzsindzsás, dagonyás *#@&#@°¤-tt patakvölgyet ahol a kéktúrának kéne haladnia, de ösvényt másodszor sem találtunk. Így aztán mentünk tovább egy szintes, ritkán járt szekérúton, hogy az elkavarás után kb 500 méterrel arrébb mindenen keresztülvágva célozzuk meg az immár egyértelműen látszó kék utat a patakvölgyben. (Pár éve télen jöttünk errefelé, akkor nem volt eltévedés, ennyit jelent a magas aljnövényzet, a vegetáció. Ezen a részen teljesen célszerű lenne az egyértelmű úton haladó kék rom jelzésre visszatenni a kéket a Dédesvár felé, ahogyan az szóba is került) A kék útra visszatérve újratervezés, láttuk hogy el fogjuk érni a buszt, így aztán kényelmes sétára váltva nyugisan beszélgetve szépen begyalogoltunk aznapi túránk végpontjába Mályinkára. A Sanyi kocsmában egy kávé és pár üdítő mellett bélyegeztünk, aztán busszal, dédestapolcsányi "vetődéses" átszállással (konkrétan a mályinkai buszról leugorva leintettük a szemből érkező Jósvafő-BP járatot) tértünk vissza Bélapátfalvára.
1. a kis jószág
2. kilátás Mályinkára és az Upponyi-hegységre
3. jellegzetes mályinkai falukép
Itt még egy km gyaloglás várt ránk a Szomjas Csukáig, hogy méltóképpen, egy-egy savanykás malaclevessel és somlói galuskával.koronázhassuk meg aznapi derekas gyaloglatunkat. (Na, jó én két tányér malaclevest ettem. Nehogy már Zoli behozzon testsúlyban, na...:-) )
Három hete voltam Irotán egy osztállyal kirándulni. A kéken átmentünk Rakacaszendre, majd vissza. Annyi előnyöm volt, hogy két éve voltunk ezen a szakaszon. Lehet ott GPS nélkül is menni, két éve is úgy voltunk. Figyelni kellett az elágazásoknál. Persze a jelzettségen lehetne javítani.
Az osztálykiránduláson visszaúton hat diák eltévedt, mivel előre mentek, nem várták meg, amíg visszaérek a faluból (a templom kulcsát vittem vissza). Ők egy helybeli földműves útmutatása alapján értek vissza Irotára. egy másik csapatnak feltűnt, hogy olyan helyen járnak, ami az odaúton nem volt. Visszamentek az ismert szakaszra (itt volt előny, hogy volt, aki fotózott), onnan már megvolt az út.
A Sirok-Kékes jól jelzett szakasz. Egy másik csapattal voltam másfél hete. Előttem két diák ment, rájuk kellett szólni, hogy a kék nyílnak van jelentése... A lényeg, hogy figyelni kell, a legjobban jelzett szakaszon is.
Ez nem hivatalos értesítés a hivatalos változásról. Az alapok ma lettek felfestve, a színt még a héten behúzzák. A papírmunkát meg majd elvégzi az, akinek az a dolga, akkor, amikor haza ért. Egyébként egy ilyet találtam, nagyjából igaz, a temetővel átellenben megy az út a Cserta nevű részen, az erdőfolt mellett, a temetői úttal párhuzamosan. Lent van egy forrás-erdei szentély kombó, Borosán-völgy néven. Majd teszek föl képeket is. Üdv: Á
Kedves Gyula! Köszönöm! DDK útvonal változás: Zalalövő-Nagyfernekágról kiérve a 86-oson nem jobbra, lefelé, hanem balra fölfelé kell elindulni, az adótorony irányába.
