Megismétlem... sem téged, sem mást, soha, semmilyen körülmények között semmilyen formában (de legfőképpen nem fröcsögve) nem trolloztam le a véleménye miatt. Sajnálom, ha te így érzed, de ebben az esetben te valamit nagyon félreértettél.
Amúgy lehet venni ezer forintért irgalmatlanul jó bort. Csak melósabb és több időt igényel. Nyilván nem a borboltok vagy élelmiszerboltok kínálatából.
Ha veszi valaki a fáradságot és elkezdi járni a borvidékeket akkor mindenhol lehet találni olyan pincéket ahol nagyon jó bort csinálnak. Én a Somlón simán tudok több olyan helybeli gazdát akiknek a borai kenterbe verik a legtöbb nagymenőt. Tény, hogy az ilyen pincékbe nem a béemvékulcsot pörgetve lehet nagy pofával bejutni :)
Konkrétan a legjobb magyar traminit a Kisfaludy pincében ittam eddig, de a legjobb juhfarkot pedig az alsó szomszédunkban szőlészkedő nyugdíjas bácsinál.
Egyébként már régóta mondom, hogy ha egy pesti borbarát beülne néha az autójába és körülnézne Etyeken, Móron és a Mátrában akkor simán megtalálná azokat a kis pincéket ahol párhavonta egyszer 500 forint körül be tudná szerezni a családi fogyasztásra elegendő bort. Én egyértelműen ezt a vonalat tartom a magyar bor kitörési pontjának. Ha ez a modell kellően elterjedne akkor megindulna valami.
Lassan mindenki számára világossá válik, hogy az igényszint - sajnos vagy nem sajnos - összefügg az anyagi helyzettel. Ezer forintért nem lehet minőségi bort venni, százezerért meg csak a gazdag fog venni. A gazdagság megint csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Tessék ezt szépen emésztgetni...
Természetesen Magyarországon is megvan az a réteg aki fogékony a jobb minőségre. A kérdés az, hogy ennek a rétegnek van-e pénze arra, hogy ezt meg is fizesse. A csóróság nem bűn és nem is gyengeség.
Az, hogy a kicsit drágább sokkal többe kerül, teljesen normális, és érthető azok számára, akik kiemelkedő minőséget tudnak előállítani. A széles tömegek számára - különösen Magyarországon - ez egyszerű átverésnek, parasztvakításnak tűnik, egyszerűen a történelmi háttér miatt. Erre sajnos rátesznek a valóban kókler nagyotmondók is (lásd. svájci frank hitel, stb.)...
Az utolsó 2% ugyanakkora - vagy nagyobb - erőfeszítést igényel, mint az első 98%. Nálunk nagyobb számban találhatók olyanok, akik soha az életben nem élték át ennek a kínját, csak jó meleg protelár lábvízben szundikáltak, míg pár % ember küzdött. Ezek a(z) - jókora kisebbségben lévő - emberek tudják megérteni egymást... 😉
Nyilván van olyan terület, ahol hajlandó vagy megfizetni a nagy árkülönbséget a pici minőségi előrelépésért és valószínűleg a bor nem ilyen dolog. Nekem pl. bor esetén bőven elég, ha érzékelhetően jobb, ami kétszer annyiba kerül, míg pl. autónál egyszerűen nem érdekelnek a különbségek - pár perce ültem egy 25 millás Audiban, és akkor se cserélném le rá az egyik 7 éves autónkat, ha 2 milla ráfizetéssel odaadnák.
Én ezt a topikot régebben látogatom mint amióta a SAP-ot megcsináltam. Az első palack borainkat még a topiktalálkozókon mutattam meg :) Emiatt azóta is ég a pofámról a bőr, de ez is része a tanulás folyamatának.
Én a topik törzsgárdájának jelentős részét nemcsak ismerem, hane jópárukat barátomnak, sőt családi barátunknak is tartom. Nem kevesen az ide irogatók közül mérhetetlen sok segítséget és támogatást nyújtottak a SAP elmúlt 16 évében.
A ronin_s8-et én nem bántom. Nem ismerem személyesen, nem tudom, hogy mit tud és mit nem. Nyilván sok kérdésben furcsálom a véleményét, de nem vagyunk egyformák :)
A magam részéről én sem tulajdonítok túlzott jelentőséget a netes megmondásnak. Mára szerintem ez a platform is kezd a helyére kerülni: a tömegek megvezethetők a silány tartalommal, de a vájtfülűek csak nézelődni jönnek ide. A “troll” szónak meg egyáltalán nincs jelentése. Itt a legnagyobb troll BZoltán, aki fröcsögve trolloz le és szól le bárkit, akinek más a véleménye, mint az övé. Ő a motorja a topiknak. 😂
Ha van bármiféle értelme egy ilyen fórumnak, az a tanulás - ha valaki nyitott. Ha nem, akkor... tolja a saját szövegét, amikből esetenként súrlódások keletkeznek. Ennyi. Ez a platform ennyit tud.
Ennél kicsit komplexebb ez a "faszbúk marketing" dolog...
Ahogy az BZoli is írta nem csak a direkt eladást generáló funkció amire használható.
Ha te nem érzel nagyobb differenciát a Tornai Prémium és a SAP borok között az nem biztos, hogy a SAP borok hibája:)
BZoli: ronins8 picit sznob, picit mw fétisiszta (talán el is kezdte régebben a képzést, kíváncsi vagyok meddig jutott benne), picit próbál megmondóember lenni, de ahogy drágább órák úgy borok terén is van nála karizmatikusabb személy troll:)
Szvsz feleslegesen sok energiát tolsz ebbe a topicba, ha 10-20X annyian olvassák mint ahányan írnak bele akkor is egy elfeledett zuga a netnek (ahogy lassan az egész index fórum) és a leghangosabbaknak akár itt akár blogokban közel nulla a hozzáadott értékük a témához.
Az én pragmatikus lelkem állandóan tiltakozik az olyan kiadások ellen, amik nem, vagy alig hoznak érdemi előrelépést :(
Rengeteg ilyen példa van (hifi,autó,kerékpár,horgászat) de maradjunk a bornál.
Amikor a pincér büszkén elém tesz egy neves pince agyondicsért vörösborát, mint a ház legjobb (és legdrágább) borát és megkóstolva azt érzem, hogy tegnap a Sanyi bácsinál sokkal finomabbat ittam, akkor elgondolkodom, érdemes ennyit kiadnom egy csalódásért?
Vagy inkább legközelebb rendeljek egy staroprament és tuti nem csalódom. :)
Abból szoktam kiindulni, hogy lehetőség szerint a kisebb termelőt választom és magyart, ha nem valami sztratoszférikus árkülönbségről van szó, miközben a beltartalmat vakon alig tudnám megkülönböztetni.
Ez bornál és konkrétan Somlón úgy néz ki, hogy mondjuk a Kreinbacher alapborainál (jellemző polci ár: 1500-2000 Ft) gyakran jobbra vágyom, viszont e fölött vakon nehezen tudok szignifikáns különbséget tenni egy fajtánál mondjuk a BZoli (4500), a Géró (3500) a Tornai Prémium (2000) és Tornai Top Selection (4500) között. No most akkor miért nem iszom kizárólag Tornai Prémiumot, ha Somlóra vágyom? Egyrészt a változatosság gyönyörködtet, másrészt a Géró új arc nekem, harmadrészt a BZoli pedig mindig kedves velem...
A jobb minőség az mindenképpen alapvetés. Csak mint mondta, egy fele annyiba bornál nem lesz a mi borunk sem kétszer annyire jó. Esetleg csak tíz százalékkal.
De ugyanez a sztori horgászcuccoknál is. A csúcsminőség és a középkategória közötti minőségi különbség mondjuk 30% de az ára az előbbinek 100%-kal több.
Azok az értékek (kézművesség, organikus, termőhelyi tipicitás) pedig a bor egyediségében és izgalmi faktorában jelenik meg. De sokkal halványabban annál mint amennyibe ezek nekem kerülnek. Sajnos.
Nagyon jól mondod. A "best buy" bor a termelőnek csak akkor jó, ha ezt amolyan "loss lead" termékkén pozícionálja. Ennek az ékes példája a Vergabor aranymetszés sorozta. Amit nem tudna fenntartható módon ennyiért adni ha csak abból kellene megélnie.
"terroir tipicitás, az organikus szemlélet a kézműves értékrend és sok más hasonló. Ezeket viszont nagyon nehéz (ha egyáltalán lehetséges) kikóstolni a borból."
Ezek roppant érdekes hívószavak de légy szíves magyarázz már el nekem valamit: Hacsak valaki nem nagyon környezettudatos fogyasztó és odafigyel a fenntartható fejlődésre meg minden ilyen dologra, akkor miért válassza a te borodat? Hiszen te magad írod, hogy nem igazán lehet kikóstolni ezeket.
Hát, ez az alapvetés (uszkve 2500 forintos bornál nehéz sokkal jobbat adni 5000 forintért) nekem is erősen eszembe jutott, amikor mostanában nagyobb (Tornai Prémium juhfark és hárs, 2000 körül) vagy később indult (Géró hárs, 3000 körül) somlói termelők borait kóstoltam. Tehát [bár szimpátiám természetesen a tiéd :)], az SAP-t jelenleg nem érzem best buy-nak.
Viszont ez neked jó, mert már nem kell best buy (= kihagyott anyagi lehetőség) termékeket piacra tenned, hogy cakumpakk eladd, amit termelsz.
Marketing platform tulajdonosok között ritka az aki nem orbitálisan nagy seggfej :) Zuckerbergnek csak nagy a sajtója, de nem rosszabb ő sem a többinél.
Amúgy az online média és a marketing a prémium és kis tételes, garázspincészetek és butikborászatok esetében nem arra kell, hogy eladja a termelő a borát. Ez a fajta reklám a tömegboroknak kell. Az olcsóbb tömegborok esetében fontos az, hogy a célközönségnek beleégjen az agyába a brand és amikor elmegy az élelmiszerbolt boros polca előtt akkor pont arra markoljon rá. A párzerer, vagy pár tízezer palackos manikűrborászatoknak az online média az egy hozzáadott érték közvetítésére való.
A Facebook ennek a kategóriának nem sales támogató, hanem post-sales ügyfélkapcsolatra van. Vagyis aki megveszi a mi borainkat azt szolgáljuk ki utólag szép és jó tartalommal. Akár egy szép képpel amit a borhoz tud utólag kötni, vagy egy sztorival ami megerősíti, hogy jó döntést hozott amikor a mi borunkat vette meg.
A SAP féle kis borászatoknak az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a méretből és a stílusból fakadó többletköltségekből fakadó magasabb árakat meg tudja-e indokolni/támogatni mindazzal a többlet értékkel ami nem fér rá a címkére és nem érezhető ki a palack tartalmából.
Most ez elsőre nyilván szarul hangzik... de, tény, hogy minden területen (bringa, hifi, horgászcucc) a csúcsketgóriában 5% minőség növekedésért 50% árnövekedést kénytelen a termelő érvényesíteni. Ez egy alapvetés. Nem luxusprofitról van szó, hanem a csúcson tényleg irgalmatlanul nehéz és drága dolog a minőség növekedés. Az alapoknál könnyű ugrani. Egy 600 forintos bornál könnyű háromszor olyan jó bort adni 1800 forintért. De egy 2500 forintos bornál nagyon-nagyon-nagyon nehéz kétszer olyan jó bort adni 5000 forintért. Magyar árakon nézve 3000Ft felett sokkal többe kerül minőséget növelni mint amennyit könnyű érvényesíteni a fogyasztói árban.
Ezért fontos, hogy ebben magasabb sávban a termelő nem csak finom bort adjon (mert ez nyilván alap elvárás), hanem olyan értékeket amik segítenek a fogyasztónak elfogadni a magasabb árat. Ez a többlet érték a terroir tipicitás, az organikus szemlélet a kézműves értékrend és sok más hasonló. Ezeket visztont nagyon nehéz (ha egyáltalán lehetséges) kikóstolni a borból.
Na, erre való a média és a post-sales marketing. Erre van az FB.. ott tudjuk közvetíteni azokat az értékeket amiket a fogyasztó a palackon túl kap.
A csodás marketing ár/érték arány vélhetően csökkenni fog a jövőben a rendkívül szimpatikus Zuckerberg lépéseinek köszönhetően... bár úgy sejtem, ha valaki jó és egyedi bort 8vagy bármit) készít párezer palackos mennyiségben és nem száll el az árakkal, különösebb értékesítési nehézségei nem lehetnek faszbukmarketing nélkül se...
Igen, a Művalkesz címoldalasan biztos sokszorosát hozta az összes többi blognak még együttvéve is. Az Albert az alaphangon, szóval címoldal támogatás nélkül futó művalkeszt hozta be.
Amennyire én tudom, manapság a kétezres olvasottság is eléggé ritka egy boros oldalon. Szerintem úgy 500-1000 körül teljesít egy átlagosabb boros poszt. Ami sokkal inkább tölti be a baráti körön belüli beszélgetés szerepét mint a boros szkénában való véleményformálást. Persze az sem biztos, hogy egyáltalán ilyen ambíciója lenne ezeknek a blogoknak. Az is szép dolog, hogy annak a 300-600 fős online boros közösségnek vannak ilyen csatornái.
A Facebook ezekkel szemben egy nagyon hatékony marketing csatorna. Egy-egy posztja a termelőnek gond nélkül juttatható el 3000-5000 olvasóhoz. Ha esetleg rádob az ember párszáz forintot akkor 5-10 ezer főhöz is. Nincs egy karton bor nyers ára amiből heti rendszersséggel lehet egész évben a 2000-3000 fős fogyasztói közösséghez eljuttatni a híreket és tartalmat. Ez lényegesen egyszerűbb és olcsóbb mint arra ácsingózni, hogy talán valamelyik blogger majd megemlít futólag egy harminc bort listázó salátaposztban.
A számokban szerintem tévedsz, Albert blogjának olvasottsága a csúcsponton (mielőtt befejezte) töredéke lehetett a MűvAlkesznek.
Az Index-főoldal bármilyen faszság esetén generál 20000 kattintót, egy hiperaktív-überszuper, naponta posztoló független blogger meg max. kétezret. Nézd meg a Bűvös blogot, mi van ott, amióta elhagyták az Indexet.
A többiben egyetértünk, bár nem biztos, hogy az elsősorban kereskedőkre meg faszbukaktivitásra épülő marketing előrébb viszi a világot, s nagyobb boldogságot hoz egy bortermelőnek...
A Művalkesz egy az egyben annak köszönhette a repülőrajtját, hogy UP volt az Index főszerkesztője. Emlékszem, hogy milyen parázsló viták mentek és milyen dühös kirohanásokkal támadtak be párunkat amikor azt merészeltük mondani, hogy a Művalkesz nem független. Aztán kiderült, hogy bizony mennyire az is volt. Arról nem is beszélve, hogy konkrétan az Index pénzéből vettek egy csomó bort amiről írtak.
Ezzel együtt a Művalkesz volt az aki összerántotta az online boros közéletet.
Albert egyébként szerintem zseniális formátumban bloggolt és szerintem ő simán behozta azt az olvasottságot mint a Művalkesz. Kár, hogy belőle is kifogyott a szufla.
A Borrajongó egy meglepően stabil pontja az online boros közéletnek. Ők nagyon ügyesen oldották meg a vérfrissítést.
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy manapság már nem gondolja egy sommelier vagy borkereskedő sem, hogy a fogyasztók ezekből a blogokból tájékozódnak. Kezdő borászatként nem lehet úgy berobbanni már a köztudatba a blogszférán keresztül mint azt lehetett még tíz éve is.
Manapság a szervezett marketing és facebook aktivitás az ami ebben segíteni tud. Visszaállt a világ a normális kerékvágásba :) Kereskedőkkel és éttermekkel kell egy borászatnak együtt dolgoznia ha be akar kerülni a köztudatba.
Ebben egy top100 semmit nem számít. FA pedig látványosan nem tol konkrét borászatokat.
Mindegy, hogy Fiáth Attila lesz-e végül MW vagy sem, nagyon kellett egy ember a hazai borvilágba aki legalább elindítja a rendrakást a fejekben. A magam részéről szurkolok neki és az sem zavar, ha mellékesen még rosszul sem jár.
Írom ezt akkor is, ha több dologban nem értek vele egyet. (furmint pl.)
Számottevő hatása a honi boros közéletre talán egy felületnek volt: az Uj Péterrel és az Index főoldalával megtámogatott MűvAlkesznek. Akkor a hardcore borbuzinak nevezhető arcok jelentős része tájékozód(hat)ott onnan és a MűvAlkesz egymaga is képes volt szerintem kisebb termelők felfuttatására és/vagy forgalmuk szignifikáns emelésére.
Aztán ők hirtelen öntökönszúrták magukat G. Albert távozásával és a Goemijóra való áttelepüléssel, de az a hatás vélhetően enélkül is gyorsan elmúlt volna, más idők járnak már. Ma már valószínűleg 3 magyar MW szoros érdekközösségbe tömörülve se lenne képes hasonlóra, nem hogy egy darab Fiáth Attila, a borakadémikus/top100-kóstoló hölgykoszorúval körülvéve.
Egyébként ez a "ki fogja meghatározni a boros közhangulatot" kérdés egy nagyon izgalmas téma.
Amióta ezt a topikot követem és főleg amikor beindultak a boros blogok, de főleg amióta a facebook de-facto a kommunikációs platformá vált azóta meg vagyok győződve arról, hogy nem lehet egy adott pontból irányítani a magyar boros közéletet.
A boros közélet (mint minden más is) egy erősen decentralizált és a szó jó és rossz értelmében is demokratizálódott közösségi tér.
Ugyanakkor ennek a demokratizálódásnak a silósodás és a viszhangkamrák kialakulása lett a következménye.
Szóval, szerintem sokkal jelentősebb kérdés az az, hogy ki tud ezekből az információs silókból kitörtni
