Kaszón a tanösvényt nem jártuk végig, de megyünk vissza két hét múlva.
Éjszakai kirándultunk a KaszoRt szervezésében, nagyon kellemes volt.
Nagyon frankó az új Baláta-tavi "stégrendszer", bár a nagy madármegfigyelőt csak őszre ígérik, illetve sokat járt a fejemben hogy vajon a kezeletlen vörösfenyő meddig fogja bírni, lesz-e pénz a karbantartására-javítására is. Reméljük igen.
Igen, a tökéletes állapotú Gösser reklámtáblák is nyilvános helyet ígérnek, de ez csak vadászház. A POI jól van elnevezve, talán a térképi nevébe is bele lehetne tenni a (bezárt) szót. Idén készült Kakpusztán a két tanösvény, és a Búsvári halastó mellett a nagy kilátó is, és a mesztegnyői végállomáson is voltak fejlesztések.
Hétvégén Kaszón és Mesztegnyőn jártunk. Komolyan, ahogy múlnak az évek, kezdem megérteni az Alföldbe, dombságokba (is) beleszerelmesedő topik ill. túratársakat:) Megvan a bája a 7km hosszú homokos egyeneseknek 34 fokban:)
Info: A Háromház fogadóban (http://www.geocaching.hu/poi.geo?id=69895), beköszönve próbáltunk kólát szerezni, az ott levő, nem túl barátságos család szerint a fogadó 6-7 éve nem működik. Nem szabad rá számítani (mondjuk nem is tettük, volt vizünk bőven) - esetleg HEV ha fel tudod vinni érdemes lenne ezt rögzíteni.
A "szomszédban" levő tanyán viszont látszott a fejlődés, lehet hogy előbb-utóbb ott lesz valami publikus szállás/ivás-lehetőség ((Azért írom, hogy publikus, mert lehet hogy alkalmanként a vadászok használják a Fogadót, valahogy nem úgy tűnt hogy ott senki sem járt 6 éve)).
Ja, a mesztegnyői kisvasút pár perccel menetrend előtt elindult már Felsőkakról, úgyhogy aki RPDDK-t járva a kisvasútra számít hagyjon pár perc tartalékot:)
Igen, nálunk viszonylag jobb szokott lenni a helyzet, de pl. anno Szlovákiában egy gyönyörű kristálytiszta hegyi patakból ahogy ittunk, szépen hányásfosós lett estére az egészcsapatnak, kivétel nélkül. Sokunknak majd' másfél hétig..
Szóval a látható tisztaság nem garancia az ihatóságra.
Igen, ez reális probléma :) Alig két hete a Börzsönyben az Oltár-patakban is sokkal több víz volt, mint most.*
De támpontnak így is elég, egy liter mindig van nálam, és az a -1 kiló sokat tud jelenteni.
*Konkrétan a jelölt forrás mondjuk teljesen be van dugulva, abból nem innék, de a felsőbb részeken a meder végig sziklás, a patak gyors folyású és szép tiszta, ipar nincs arra, úgyhogy legfeljebb őzpisi van benne.
Van esetleg valami gyűjtemény a kéktúra (és más túrák) melletti működő iható forrásokról? Így nyáron hasznos lenne tudni, hogy mennyi vizet vigyen magával az ember.
Szia, ha van időd, légyszi meséld el bővebben, hogy mit jelent az, hogy nincs hossztartó vonal. És mitől névleges a méretarány, mi lenne ilyen esetben az igazi méretarány ? Köszi !
Köszönöm a válaszaidat, és hogy utánanéztél a dolgoknak.
Ismerem ezt a térképet, a reprintjét még lehet is kapni itt-ott a boltokban.
Mivel a kék jelzés már ezen az 1930-as térképen is láthatóan folytatólagosan halad tovább Mályinka felé északnak, és Szarvaskő felé délnek felmerül bennem a kérdés:
Mikor születhetett az ötlet egy az országot átfogó jelzés létrehozására, és mikor kezdhették el azt felfesteni, függetlenül a Vándorlástól és a későbbi kéktúra mozgalomtól?
1938-ban ugyanis már az országot átfogó kék jelzésen ment a túra, amelyet már akkor is a "Nagy Kék Útnak" neveztek a tudósításokban.
Amit mondanak róla azt tudom, hogy a '30-as években festették fel a jeleket országosan, először a Cserhátban kékkel, ezért lett kék az egész piros helyett.
Viszont ha egy 1930-as térképen már létezik a kék a Bükkben nagyjából azon a vonalon amelyen később a kéktúra mozgalom is beindult akkor azt már a '20-as években ki kellett találni és fel kellett festeni.
"A "Másfélmillióban" a Cserepeskő előtti beszélgetős epizódnál volt egy megjegyzés, ami szöget ütött a fejembe, valami olyasmi hogy "...rendezettebb volt a barlang amíg a bélyegző nem volt itt..." Hát ez meg mikor lehetett? Az összes általam ismert kéktúrás füzetben bélyegzőhelyként szerepel a Cserepeskői-barlang. Egyedül az 1958-as térképen ábrázolják úgy az útvonalat mintha tényleg nem érintené a barlangszállást..."
A filmben (1979) a Cserepes-kőnél megszólaló "veterán" turisták már enyhén szólva sem a fiatalabb korosztályt képviselték, szóval elképzelhető, hogy az 50-es évekre gondoltak.
"Ezzel a térképpel annyi a gond hogy kissé elnagyolt, az erdőben tájékozódásra, "finomabb manőverek végrehajtására" szerintem tökéletesen alkalmatlan volt, így megállapítani pár száz méter kitérőt némileg bizonytalan dolog."
Ezek a fajta turistatérképek - főleg katonai nyomásra - általában csak vetület és valódi méretarány (!) nélkül készülhettek. Közepes méretarányú szögtartó vetületű térképen amúgy sem lehet valami pontosan mérni (nagyon kevés vagy egyáltalán nincs hossztartó vonal). A térképeket ráadásul még el kellett torzítani és a rájuk írt méretarány is csak névleges (körülbeli) volt, melynek nem sok köze volt a valósághoz.
"Másik szignifikáns eltérés a Dédesi várhegy érintése, ez az ösvény a '70-es évek elejéig volt érvényben, a '75-ös térképen már a módosítás látható, ennek ellenére a Rockenbauer-csapat is meglátogatta a hegyet, biztosan van miért, sajnos még nem voltam fent."
Igen, van miért! Menj fel :-))
"A kék rom jelzés meredekségét ugyan nem ismerem, (asszem ennek veszélyessége volt a leterelés indoka) de a mai Torma-völgy felé vezető útvonalnál lehet hogy jobb választás lenne a Dédesvár felé visszavezetni a kéktúrát, a tervekben benne is van szerencsére."
Régen is arra ment a Kék sáv jelzés, akkor nem volt meredek? Úgy emlékszem, itt már a Rockenbauer-film idején is védett madarak fészkeltek (de a 2000-es Peták-féle Szent István vándorláson már biztosan) és ez talán még ma is így van. Emiatt szokták korlátozni a hegy látogatását. Mivel a Dédesvár és a Kisvár igazi, sziklás sasbércek, valószíűleg ragadozó madarak fészkelhetnek ott.
"A harmadik komolyabb eltérés már az Upponyi-hegységben található (ezt nevezik Ó-Bükknek ugye garass?)"
Az Ó-bükk elnevezést leginkább a Bükk vidékének észanyugati előterére szokták alkalmazni:
- Geológia (Földtan): a nagyjából Rudabánya - Darnó-hegy között húzódó ún. Darnó-vonalat és ennek töréslépcsői mentén vonják meg a Bükk-vidék éa a Heves-Borsodi-dombság (Ó-Bükk) határát;
- Geomorfológia (Felszínalaktan): az említett töréslépcső Ózd környékétől délnyugat felé vezet át a Sajó vízgyűjtőjéből a Tarna völgye felé. A Bán-patak és vízvidéke egyértelműen a Bükk-vidékhez tartozik;
- Természetföldrajzi tájbeosztások: a Magyarországon érvényben lévő mindkét természetföldrajzi tájbeosztás az Upponyi-hegységet a Tardonai-dombsággal együtt a Bükk-vidékhez sorolja. Az Ó-Bükköt különböző nevekkel illetik, de majdnem mindegyiknél Ózd és / vagy Pétervására a viszonyátási pont: Heves-Borsodi-dombság, Ózd-Pétervásárai-dombság, Őzd-Egercsehi-medence, Heves-Borsodi-Erdőhát, Pétervásárai-dombság, Vajdavárvidék stb.
Kéktúramég nem, de Kék sávjelzés már vezetett erre. Úgy tűnik a Bélapátfalva - Kocsmáros-rét - Tar-kő - Három-kő vonaltól északra TILOS terület volt. A Kék sávjelzés ezen a térképen kihagyta az Őserdőt és csak a Három-kő - Kis-Kőhát után fordult északra, a Nagy-mező felé. Felhívom még a figyelmet a Mónosbéli (Bélháromkúti) apátságtól egyenesen a Bél-kő északnyugati falának "nekimenő" Sárga sávjelzésre!
Az akkori Kék sávjelzés Bánkút felől a Dédesváron át érte el Mályinkát.
Egyébként ezeknek az ún "Angyalos" turistatérképeknek a grafikai összhatását a mai napig sem sikerült igazán meghaladni (színvilág, domborzatárnyékolás és szintvonalrajz, síkrajzi jelkulcs).
A Bél-kőn kívül viszont már valóban igaz a Bükkre az hogy magyarországi viszonylatban magashegység, és ennek következtében az útvonalváltozások száma és nagysága minimális. ( nem szántják be, nem kerítik be villanypásztorral az útvonalat, fixek az ösvények, a kilátópontok, a látnivalók stb, erre gondolok)
Kettő nagyobbat találtam, plusz egyet az Upponyi-hegységben, és mindegyik igen régi.
A "Másfélmillióban" a Cserepeskő előtti beszélgetős epizódnál volt egy megjegyzés, ami szöget ütött a fejembe, valami olyasmi hogy "...rendezettebb volt a barlang amíg a bélyegző nem volt itt..." Hát ez meg mikor lehetett? Az összes általam ismert kéktúrás füzetben bélyegzőhelyként szerepel a Cserepeskői-barlang. Egyedül az 1958-as térképen ábrázolják úgy az útvonalat mintha tényleg nem érintené a barlangszállást, sőt ezen a térképen az Őserdőt is kihagyva halad a Tar-kő felé a kéktúra. (Az Őserdőt egyébként mindig is útba ejtette a kék, az utóbbi évek kivételével, reméljük újra útba fogja.)
a Kocsmáros-rétnél úgy néz ki hogy hiányzik egy pici kitérő a Cserepes-kő felé, aztán pedig a kunkor az Őserdő irányába
Ezzel a térképpel annyi a gond hogy kissé elnagyolt, az erdőben tájékozódásra, "finomabb manőverek végrehajtására" szerintem tökéletesen alkalmatlan volt, így megállapítani pár száz méter kitérőt némileg bizonytalan dolog.
Másik szignifikáns eltérés a Dédesi várhegy érintése, ez az ösvény a '70-es évek elejéig volt érvényben, a '75-ös térképen már a módosítás látható, ennek ellenére a Rockenbauer-csapat is meglátogatta a hegyet, biztosan van miért, sajnos még nem voltam fent. A kék rom jelzés meredekségét ugyan nem ismerem, (asszem ennek veszélyessége volt a leterelés indoka) de a mai Torma-völgy felé vezető útvonalnál lehet hogy jobb választás lenne a Dédesvár felé visszavezetni a kéktúrát, a tervekben benne is van szerencsére.
1. 1958-ban még Dédesvár felé halad az ösvény, ez a '60-as évek füzeteiben is így van még ábrázolva
2. '70-es évek végén már a jelenleg is aktuális útvonal van érvényben a Torma-völgyben.
A harmadik komolyabb eltérés már az Upponyi-hegységben található (ezt nevezik Ó-Bükknek ugye garass?) Érdekes a Lázbérci-víztározó nélküli útvonal a Bán-patak völgyében, majd Uppony után a mostanában szintén tervezett Háromkő-bérc-Köbölic-tető vargabetűt teszi meg az akkori kék Putnok felé haladva.
A Dédestapolcsánytól Putnokig tartó szakasz egészen másként nézett ki mint ma, többnyire a kis aszfaltúton haladt a túra, majd Uppony után is tett egy nagyobb kitérőt, gondolom a szép útvonal és a szép kilátások miatt.
Tegnap a Zselicben kirándultam, és elvetődtem DDK pecséthely Felsőkövesdre. A dobozban már csak 4-5 összecsavarodott nyalóka van, melyekről már gyakorlatilag "leszáradt" a festék, olvashatatlanok. Pótolni kellene őket!
Nagymáténál meglepetten tapasztaltam, hogy szintén van egy pecséthely, jó minőségű nyalókákkal. Ez egy korábbi útvonalváltozat, vagy egy másik túramozgalom igazolóhelye?
A magasabb hegyvidékeken jellemzően nagyon keveset változott a kéktúra az elmúlt 60 évben...
Ezzel a mondattal akartam kezdeni ezt a kis írást, általában véve meg is állná a helyét ez a kijelentés, de a hányatott sorsú Bél-kő miatt a Bükkben, legalább is annak a nyugati szélén ez a mondat érvényét veszti. Ez idáig azt hittem hogy két változat létezett, volt egy régebbi útvonal amely felvezetett a hegy csúcsára, és van a ma érvényben lévő kéktúra, de ez korántsem így van, a Bél-kő környékén legalább 6 féle nyomvonalvezetést találtam, és lehet hogy van amit ki is hagytam (nem ismerek).
Az első volt a legegyszerűbb. Az 1958-as térkép tanúsága szerint a Telekessy-üdülőtől szinte egyenesen, gondolom tökön-babon át vezetett fel a kék a Bél-kő hegy gerincére. Ekkor még a bányaművelés csak a hegy oldalát pusztította, így a csúcs, a hegy legfelső részei még teljesen érintetlenek voltak.
A leírások szerint valószínűleg itt ment le az 1938-as Vándorlás is a hegyről: "...Lefelé menet még egy pillantást vetünk a mögénk került szépséges Kövek felé s a meredek ösvényen mihamar lenn termünk a hegység tövén..."
1. 1958. a Telekessytől irány a csúcs!
2.-3. 1960-as évek: a bányát keletről kerülte ki a kék, de még mindig útba ejtette magát a hegyet
Az 1961-es és '65-ös füzetek tanúsága szerint a hegytetőről való leterelést követően a kéktúra félig-meddig még mindig megmászta a Bél-kőt, kelet felől kerülte meg a csúcsot, és a Bél-kő nyaki turista csomópontban tért vissza az eredeti nyomvonalra.
1975-ből ismét egy térkép: érdekes módon az ösvény átkerült a hegy Bélapátfalva felé eső oldalára, majd egy éles fordulattal ismét megcélozta a Bél-kő nyaki csomópontot. A korábbi nyomvonal piros és zöld jelzést kapott.
1982-ből füzet és térkép is van, a túra közelít a mai állapotokhoz, már lemegy Bélapátfalvára, de a Gyári-tó után nem a Katonasírok felé veszi az irányt hanem egy meredek emelkedővel a hegy északi oldalán ismét csak a már sokszor említett Bél-kő nyakat célozza meg.
1. 1975
2.-3. 1982 az igazolófüzetben és a térkép szerint.
Ezzel elmondhatjuk hogy a kéktúra története során már mind a négy égtáj felől megmászta a Bél-kő hegyet, legalább is félig-meddig.(keletről és nyugatról derékban kerülte) A térkép és a füzet közt a Gyári-tónál minimális különbség van, pedig mind a kettő 1982-es.
A mai útvonalat pedig mindenki ismeri, ez az eddigi leghosszabb a Telekessy- menedékháztól a Bükk-fennsík felé, de nem biztos hogy a legszebb. Múltkori túránk során beszélgettünk is róla hogy a Bél-kőt akár ismét be lehene venni az útvonalba, akár még egy bélyegzőt is kaphatna, fent a csúcson, a kilátónál található tájékoztató tábláknál. Persze ez csak egy kósza ötlet, egy biztos: ha valaki a Bükkben kéktúrázik akkor ha teheti a Bél-kőre menjen fel, megéri.
1. a mai útvonal
2.-3. akár tökéletes bélyegzőhely is lehetne a Bél-kő csúcsa, autóval ide már nem lehet feljönni, a kilátás pedig a legszebbek egyike a Bükkben. Talán a Bálvány vetekszik vele
Ugyan már, itt még látni az ösvényt... Tavasszal a Vértesben volt olyan szakasz a piros sávon (Pusztavám, Ipartelep közelében), ahol nem volt ösvény, csak láttad, hogy merrefelé vannak a jelzések a fán. Közben meg szakadt az eső is...
a Kocsmáros-rétnél úgy néz ki hogy hiányzik egy pici kitérő a Cserepes-kő felé, aztán pedig a kunkor az Őserdő irányába
A Dédestapolcsánytól Putnokig tartó szakasz egészen másként nézett ki mint ma, többnyire a kis aszfaltúton haladt a túra, majd Uppony után is tett egy nagyobb kitérőt, gondolom a szép útvonal és a szép kilátások miatt. 
