Én régen ajánlani akartam zsoltunak, vagy talán ajénlottam is, Jake Smilestól az 1linket, hogy átérezze, mit akarhat egy nick. (Igaz, Jake nagyon elbaszta regénye végét, de a cucc így is elég tanulságos.)
El kell mondanom valamit. Most egy sarokban kucorgok, félve pillantva az ernyőre, vakon tapicskolom a klavit.
Fellebbentem a fátylat. Ezt a sarkot íróasztalok és számítógépek védelmezik tőlem a külvilágtól. Van egy kis rés, ahol kiférhetnék a világtól, de itt van FH kutya, aki elállja, illetve elfekszi az utat. Mint írtam, ő az a kutya, aki folytonosan bökdösi orrával a kezemet, különösen akkor, amikor itt hajkurászom az egeret, a képernyő előtt.
Most lépjek át FH-en (mert tudniillik ingereli valami a hólyagomat)?
Ez egy keretes hozzászólás: most nagy csihi-puhi van Robert és Al között.
Ebben a sztoriban szvsz nagyon elzúgtunk egymás mellett.
Te a miértekre kérdezel rá, én meg arról nyomatom itt a vakert, hogy mi van.
Saját esetemet nem tartom egyedinek, sem annyira fontosnak, hogy tovább erőltessem a téma napirenden tartását. Ha lenne több időm, apróra rámutatnék a hozzászólásodban rejlő logikai ellentmondásokra. De kevés időm van, és itt nem a logika a lényeg.
Lem? Biztos..Kiberiáda? Nem olvtam sajna...
Igen, pl. a bacilusok ellen is embertelen és mérhetetlen irtóhadjárat folyik a gyógyszertárak és a háztartási boltok bevonásával..lásd Domeszkosz..
Vegyes Táplálék
Hát, kábé ez a helyzet a pingpong asztal másik oldalán. Az a helyzet, nincs ott senki. Egy lárma-művész, egy faszogány, egy az érzékcsalódásaiba még csak kifinomultan sem belefeledkező noname, aki életét teszi fel arra, hogy halálra fárassza elméjét és testét, és kompromisszumokat kössön a madárcsicsergéssel és a hajnali ég felhőit szurkáló napsugár-küllőkkel.
És még arra sem veszi a fáradtságot levágja a körmét. Mert már véres a csuklóm.
Jó napot kivánok. A nevem Ozagen. Nominálisan én vagyok ennek a topicnak a gazdája. A nevem egy Philip José Farmer-regényből származik. Abban a regényben egy űrhajós meglátott egy bolygót, és így fakadt ki: Oz, again!
Főhivatású csodálkozó vagyok.
Elég csak kitekintenem az ablakon, és már csodát látok. Kerítést, fákat, villanyvezetéket - porcukorral megszórva. Mondják még zúzmarának is.
Be kell vallanom, már nagyon rég nem jártam errefelé. Pedig régebben dionűszoszi vadsággal és mámorral vetettem magam eme világ vásári forgatagába.
Ha megkérdezné valaki, volt-e valamilyen haszna, hö, annak, hogy itt éltem, egy számítógépben (vagy szerverben), akkor, nem túlságosan eredeti fordulatot alkalmazva, az a válaszom, igen, mert rádöbbentem, érdemes megfogadni a felszólítást, miszerint "Kövesd A Fehér Nyuszit".
Nem kertelek: a virtualitás ágyásait odahagyva sokat okultam, és érzékeim még felfokozottabban működnek. Persze csak IRL. Mostmár ott tartok, szájba vág ez a gyönyörűség: kinézek az ablakon.
A virtualitás ingerszegénysége azzá tette a szememet, nyelvemet, szaglószervemet, bőrömet, agyamat, amire való.
Néha, de tényleg, majdnem bele tudok halni egy hajnal gyönyörűségébe. Ilyenkor olyan hangokat hallatok, mint például: hö. És ez egy bájos emlék.
P. s.: A múlt héten háromszor mentettem meg a világot.
Ó, ez miért ennyire elképzelhetetlen? Vizsgáld meg a Van itt robot?-topic nyitóhozzászólásait. Ha az ott idézett állítások igazak (márpedig a forrás hitelesnek tetszik), akkor egy program is képes olyan interaktivitást megteremteni, amelynek húshoz, vérhez semmi köze.
Ha úgy tetszik, fogd fel módszeres tudathasításnak az egészet. Az efféle eljárás számára kifejezetten jó környezet a net.
Tedd a szívedre a kezed, nem érzed azt, hogy teljesen másként viselkedsz URL, mint IRL? Van, amit csak itt mondasz ki, és van, amit csak itt titkolsz el? Mondanád azt, hogy itten fejlődnek, finomodnak ki olyan érzékeid, amely In Real Life lanyhák, nem ingereltek? Ugye, mondanád.
És innen már csak egy ugrás a sajátos nyelv, idő-értelmezés, kultúra, civilizáció és empíria.
Ha ez nem lenne egy alapvetően szomorkás topic, azt írnám, pompás megtenni ezeket a felfedezéseket.
Ám eközben tekintsünk bele userünk ezzel kapcsolatos nézeteibe.
az elengedem a kezedet-érzés az olyan, mint amikor egy autóval nagy sebességgel száguldva váratlanul rászaladsz egy kissebb dombra amitöl bizonyos ideig a jármü elveszitve az úthoz való természetes kapcsolatát a levegöben repülve tesz meg métereket miközben benned hirtelen a meglepödés ijedségbe az ijedség félelembe fejlödik a gyomorizmaidat megfeszítve kezedet lefejthetetlenül fehéren a kormánykerékre szorítva a lélegzetedet visszatartva várod a nemkivánatos súlytalanság állapotát végét annak a ténynek a tudatában hogy ezért a rövid kirándulásért a gravitáción kivüli állapotba keményen meg kell majd fizetned a földetérés pillanatában amikor a súlyod megnövekszik a szivverésed lelassul belsö szerveid mint valami gonosz megtorlásaként a tömegvonzás megszegéséért többszörös súlyukkal jelentkeznek.
A lengyel író könyve hazájában egyébként 1968-ban jelent meg. Kecsegtetem topicom csekély számú olvasóját, hogy kitalálja, ki a szerző.
Ám ígértem, ezért folytatom a másolást:
"...A Földön soha senki sem helyezte alacsonyabbra annál az elágazásnál, ahol a növények elválnak az állatoknál. Az instrumentális gyakorlatban nem lehet egyébként a szolidaritás tárgyainak tekinteni a rovarokat..."
Vagyis, ha választani kell, akkor dögöljenek meg a hangyák.
A kutyákkal kapcsolatos nézeteink roppant kifinomultak.
De egy nickkel kapcsolatban lehetnek hangya- és kutyamentes nézeteink?
23 éve olvastam, és most újraolvasom ezeket a sorokat egy lengyel írótól:
"Az evolúciós tudat, vagyis annak megértése, hogy az entrópia árja ellenében evickélő, homeosztatikus kapaszkodás folyamatában keletkezik a szellem, lehetővé teszi, hogy szolidaritás övezze az evolúció fáját, amely az értelmes lényt létrehozta. De a szolidaritás nem terjedhet ki az egész evolúciós fára, mert a "magasabb rendű" lénynek szükségszerűen "alacsonyabb rendűekkel" kell táplálkoznia. Valahol meg kell vonni a szolidaritás határát."
Miért nem lehet szolidaritást vállalni, egy nickkel, aki az elszakadást vállalja? Egy ilyen nick egy pondró, vagy valamilyen növény, esetleg amőba, alsórendű lény - ha van az URL-létnek bármilyen hierarchiája?
Fájlalnom kell, hogy valakit nem érdekel egy nick önfelszabadítási kísérlete (mert ezt diktálja a társadalmi szabály, az algis és a hedon szabálya), ám mégsem fájlalom, mert magam sem tartom érdekesnek azt, ami van.
És ez kiolt bennem minden rossz érzést. Ezt úgy van szerencsém leszögezni, hogy érzem, mindent átleng a kötelezőnek tekintett álszerénység kissé félreérthető illata, hogy durvábban ne fogalmazzak itten.
Méltán bárki felvetheti a kérdést: akkor meg mi a lóf4sznak pörgetem a számlálót?
Az erre a kérdésre adandó válasz alighanem közelebb visz majd a címben lappangó kérdés megválaszolásához.
A kérdés így hangzik: ki, és miért, kinek a kezét, és pontosan miért a kezét engedi el?
Tegyük fel a legegyszerűbb kérdéseket, trendy ugyanis azt állítani, hogy a legegyszerűbb kérdések a legjobb kérdések.
1) Érdekes-e az a sztori, hogy egy nick el akarja tolni a bringát, és önállósítani óhajtja magát?
2) Érdekes lehet-e egy topicnak olyan címet adni, hogy "Elengedem a kezed"?
Nem, nem érdekes: mindkét kérdésre ez a válasz. Az elsőre azért, mert ezt a történetet, érzést, sejtem, már számtalanszor megírták, hiszen olyannyira kézenfekvően adódik a sztori. Nyilván a Húsdarálónak nevezett Törzsasztalban kilométermélyen hever egy vagy több ilyen topic. A másodikra pedig azért ez a válasz, mert ez az egész annyira melodramatikus, szentimentális. Nem várható el ugyanis, hogy bárki aki ide betér, mindenesetben a szeme elé kapkodja a topicfelvezető hozzászólásokat, nem, ez nem elvárható.
Mindebből azonban néhány következtetést le kell vonni.
