Most jut eszembe, a Waczak Szálló is nagyon ide kívánkozik, a(z egyik) kedvenc poénommal:
"Óhajtja patkánnyal???"
De ez egyben az egész rész (legnagyobb és)slusszpoénja, aki látta, tudja, mire gondolok.
Most kifejezetten azért néztem át a topicot, hogy melyik köteteket vigyem magammal nyaralni.
És ráakadtam erre a hozzászólásra, hát, azért a Mr. Bean és a Benny Hill szerintem kissé erős túlzás a másik kettőhöz képest és szerintem nem lehet összefüggés a rajongótáborok között.
Az általam lenézett pakisztáni és elmebeteg angol ugyanis vérgagyi és nagyongyenge cicis, popsis és taknyozós-hányós tréfákat erőltet, míg a mylord és a python kiváló intellektuális humor, a kisöreg pedig már irodalomtörténet, annak is a magasabb, nemesebb szférája.
Miért, van valaki még ebben a topicban, akinek nem tökéletesen nyilvánvaló, hogy P.G. mester totálhülye volt???
Ilyen tökéletes műveket semmilyen más módon nem lehetett volna képes egyébiránt kiadni a drága, remegő, ráncos kis gonosz kezéből. :*)
Nos, ha valakit érdekel, terítek. Wodehouse hazaárulásával kapcsolatban a következőket tudtam meg: P. G. a második világháború előtt és alatt Le Toquet-ban élt, Franciaországban. Elég jómódú volt (59 éves korára megszedte magát - 1881-ben született!) és egy villában élt ott amerikai feleségével. A német megszállás elől nem tudott vagy nem akart elmenekülni, nem ismerte fel a veszélyt és foglyul is ejtették. Valójában házi őrizetben tartották és jóban volt a német tisztekkel, akik gyakran benéztek egyet lubickolni nyilatkozta ő maga később. Nem sokkal a hatvanadik születésnapja előtt felajánlották neki, hogy hamarabb szabadon engedik, ha hajlandó a német részt venni egy beszélgetős műsorban. A náci propaganda része volt ez, a berlini rádió adásait London felé is sugározták. Nem volt nagy sikere, mert egy hét után levették a műsorról, de ezért Angliában rögtön árulónak kiáltották ki. Kitaláltak olyanokat, hogy fasiszta megnyilvánulások találhatóak a vén Plum korábbi műveiben, a könyveit betiltották, a dalokat, melyeknek a szövegét ő írta, nem játszották évekig a rádióban. George Orwell cikkét olvastam a témával kapcsolatban, aki a következőket emeli ki:
Wodehouse olyan szinten volt piskóta politikából, hogy se a nácizmusról, se a nemzetközi helyzet fokozódásáról nem tudott sokat. Ez 1940-ben teljesen elképzelhető, hisz a legtöbb szörnyűség a háború közben és leginkább után derült ki és a tények utólag nem vetíthetőek a háború elejére. Wodehouse lélekben továbbra is a tizes évek edwardi Angliájában élt, ahol a művei is játszódnak és jobbára tudomást sem vett a való világról. Nem tudta, hogy az angol közvélemény annyira németellenessé vált hirtelen, hogy ezzel a lépésével mindenkit maga ellen fordít.
Ez pedig végre korrekt magyarázat arra, hogy miért töltötte élete következő 35 évét Amerikában. Miket meg nem tud az ember! Szvsz egyébként hatvanéves korában az emberrel már sokkal több mindent meg tudnak etetni és ki tudja, mikkel tömték Plum fejét. Egyébként az adásokban a legdurvább hazaáruló szöveg kb annyi volt, hogy Ha megnyeri Nagy-Britannia a háborút, ha nem. Mindegy ma már, megbocsátottak neki, szerintem az angol átlagolvasó se sokat tud az egészről, ahogy nekem is teljesen új volt ez a dolog (nem tudom, ti hogy vagytok vele). A cikket (George Orwell: In Defence Of P. G. Wodehouse - 1945) is és az adások szövegét is az interneten találtam, a helyre már nem emlékszem, de majd újra megkeresem.
lenoman
ui A kémdolog az tévedés az előző hozzászólásomban. Csak hazaáruló:-)
P. G. a háború alatt a megszállt Franciaországban élt, eleinte náci fogságban, majd kiengedték. Sokan vádolták azzal, hogy kém volt. Ki mit tud a témáról? Én most kezdek utánaolvasgatni.
Különös érzés egy ilyen komikus író sírjára gondolni, sőt megnézni fényképen. Kicsit elgondolkodtatott. Annyira vidám lehetett még a kórházban is, mikor az utolsó könyvén dolgozott... Bárcsak olyan életem lehetne, mint Bertie Woosternek!
De hogy ebből ciklust csinálunk havonta, arra ne számíts( :-) )
Köves: Már csak az a kérdés, hogy maga Devecseriné dolgozta-e át vagy a kiadó(k). Mert szokás volt a régi szép időkben minden kommentár nélkül átírni, húzni, néha hozzátenni. Csak hisszük, hogy a Hamletet Arany János fordításában olvassuk, vagy a Lear királyt Vörösmartyéban. Aki összeveti egy régi kiadással, rájön, hogy itt-ott eléggé megváltoztatják. Arany nem írt le olyat, hogy "Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés", hanem: "A lét vagy nemlét kérdése ez", hogy egy híres sort említsek. Ezek persze nem tökéletes példák, mert itt bejátszik a színházi hagyomány is, de most néztem, hogy pl Puskin Pikk dámája a mai kiadásokban mint Trócsányi Zoltán fordítása szerepel. Ehhez képest nekem megvan egy háború előtti kiadás, Trócsányi fordítása, és az Európa szépen átdolgozott valamit kb. minden második mondatban anélkül, hogy ezt a mai kiadásokban bárhol jelölnék. Ez történt Devecserinével is, persze ki tudja, lehet, hogy csak jól jár az olvasó.
1.:Igen, az átdolgozottat.
2.:Valamikor 1957 és 198... közt.
3::Én sem politikai indíttatású átírásra gyanaxom. (Sôt, '57-ben a Parazita-klub sokkal jobban illett volna a hangulathoz, mint a Drones-klub)
:))
Csá
Köves
Mi az átdolgozott Devecseriné-fordítást ismerjük? De mikor dolgozták át? Semmi erre utaló jelzés nincs az egyik kiadásban sem, ami nekem megvan. Nekem egyébként az Egri csillagokkal volt ez az élményem, negyvenes évekbeli kiadásomban következetesen Zápolya volt Szapolyai helyett, meg csomó minden kicsit máshogy. Furán néztem, amikor beleolvastam a többiek könyvébe, de később utánanéztem, és állítólag Gárdonyi dolgozta át később. Persze ki tudja? Szörényi Lászlónak van arról egy érdekes könyve, hogy hogy írták át az elmúlt ötven évben a könyveket Shakespeare-től Móricz Zsigmondig. Azok persze főleg politikai céllal történtek, és nem tudom, Wodehouse-ban hol lehet bármi politikailag kifogásolhatót találni:)
Az egyik (szerintem _a_) legjobb Wodehouse-fordító, Révbíró Tamás ("Kilroy") honlapja:
http://www.geocities.com/SouthBeach/4051/
Annak idején, amikor ment a sorozat, én is a Wodehouse-kor és hangulat miatt kezdtem nézni, de valóban teljesen más szinten mozognak. P.G. (nem meglepô módon) sokkal irodalmibb, emelkedettebb, stílusosabb. Egy újabb hasonlat (Az örökmegbízhatóból): író a könyvérôl - annyi szenny van benne, hogy egy porszívó megfulladna tôle. Ezzel szemben a Csengetett, Mylordban szegény Henry kapja a sallereket. Mindazonáltal baromi jó a sorozat, sokat merített a mestertôl pl.: Teddie és Freddy Threepwood között feltűnô a hasonlóság, Poppy (ô a kisebbik lány, ugye?) is Wodehouse-archetípus.
Minap olvastam egy 1957-es Forduljon Psmithhezt, Devecseiné fodításában. Megdöbbentem. A Parazita-klub következetesen Drones-klub, a vacsora helyett végig ebéd szerepel, és még egy sor hasonló szépséghiba. Edig nem is tudtam, hogy a fordításoknak is több kiadása létezik, vannak ott is upgradek.
Csá
Köves
Fontos kérdés, hogy mihez képest régi, mert az, hogy szabadszájúbb a sorozat, szerintem leginkább azon múlik, hogy Wodehouse 1975-ben (ekkor halt meg, február 14-én) ugyanolyan regényeket írt, mint negyven (harminc? ötven?) évvel korábban elkezdte. A sorozat viszont a nyolcvanas évek legvégén és egy kicsit a kilencvenes években készült, amikor a közönség már sokkal inkább vevő volt az efféle szabadabb témákra. Egyébként szerintem a célközönség körülbelül megegyezik, mondjuk a Monthy Python, Benny Hill és Mr. Bean rajongótábora.
Szerintem is nagyon hasonlítanak az alapokban, de a felszín ég és föld. Míg Wodehouse humora nyelvi alapokon van addig a You rang... sorozat gegjei képies cselekményeken alapulnak. (bár, ha belegondolok ez lehet a megvalósítás módozata miatt is... írás=nyelvi humor, film=képi humor)
Azonban, míg Stokes-ék bele-bele mentek az "erotikus" felhangú humorba is (a cselédlányok párás szemüvegétől gerjedő Teddie, vagy a leszbikus úrilány), addig Wodehouse alakjai romlottságukban is tiszták maradnak. (Lásd: bármely bűnöző alakját, akik még gonoszan is esetlenek és szimpatikusak valahogy pl: Csimpi a Hűbele Sámuelben.)
Ettől függetlenül azonban mind király a maga műfajában...
Én mindenképpen! Az idő (20-as, 30-as évek) és a helyszín (a lord kastélya ill. londoni villája) többé-kevésbé megegyeznek, csak a You Rang M'lordban inkább a cselédeken van a hangsúly. Stokes mondjuk lehet egy egoista Jeeves, a lord öccse, Teddie pedig egy fiatal és bohó Emsworth:) Ezeken a szembetűnő hasonlóságokon kívül szerintem komolyabb párhuzam nincs, bár a sorozatra biztos hatott a Wodehouse-életmű. Talán még annyi, hogy mindkettő a híres és angolnak nevezett humor nagynestere:)
http://www.phill.co.uk/comedy/yourang/index.html
Magyar epizód lista:
http://www.nexus.hu/hooper/epizodli.htm
Ismeri valaki az Örök megbízható c. Wodehouse-filmet? Ca. 50 perc, a szituáció: irónô emlékiratai viharos szerelmi életérôl, volt férjek licitálnak, hogy ki vegye meg és semmisítse meg. Egy inast is felbérelnek ellponi. (Ismerôs, nemde?) Mindenesetre ebben a filmben nem csak a hangulat van rendben, de poénok is vannak, a karakterek szintén elsôrangúak. Lehet jó PG filmet is csinálni, csak érezni kell (Megjegyzem Rejtôvel ugyanez a helyzet.)
Csá
Köves
oO 42 Oo pajtással majdnem egy kerékre jár az agyunk, én a Mike&Psmith-t annyira nem szeretem, de a Forduljon Psmith-hez tényleg a legalapművebb az összes Wodehouse-könyvek közül:) Ha fári vagy elvtárs, pihenj le, én nemrég ébredtem fel ebéd utáni szunyókálásomból( :) )
Benéztem a környékünkön pár boltba és nagyon olcsón lehet hozzájutni egy-egy angol nyelvű wodehouse-hoz ahhoz képest, amennyiért annó vettem néhányat (lehet, hogy a magyar könyvek ára ment fel azóta, azért tűnik olcsónak?). Így jártam a Woody Allen-összesemmel is, azt is bagóért meg lehet ma már itthon szerezni.
A film tekintetében egyetértek lenomann-nel. Azokat a szófordulatokat nem lehetett volna visszaadni a filmben bármilyen jó is a rendezés.
A hangulata viszont nekem eléggé bejött.
mondjuk Emsworth öt meg Tillbury-t kicsit máshogy képzeltem el.
Igaz mondjuk, hogy csak az első 15 percet láttam (azt is kisebb-nagyobb mexakításokkal)
Erről a Wodehouse rajongásról meg annit, hogy az első 15 elolvasása után kissé sematikussá válik minden további könyv.
Két kedvencem: Mike és Psmith és Forduljon Psmith-hez. Szerintem toronymagasan ez a két legjob eddig megjelent Wodehouse regény hazánkban.
PS: Bocs a hülye fogalmazásért, de baropmi fáradt vagyok mostanában.
A film tekintetében egyetértek lenomann-nel. Azokat a szófordulatokat nem lehetett volna visszaadni a filmben bármilyen jó is a rendezés.
A hangulata viszont nekem eléggé bejött.
mondjuk Emsworth öt meg Tillbury-t kicsit máshogy képzeltem el.
Igaz mondjuk, hogy csak az első 15 percet láttam (azt is kisebb-nagyobb mexakításokkal)
Erről a Wodehouse rajongásról meg annit, hogy az első 15 elolvasása után kissé sematikussá válik minden további könyv.
Két kedvencem: Mike és Psmith és Forduljon Psmith-hez. Szerintem toronymagasan ez a két legjob eddig megjelent Wodehouse regény hazánkban.
PS: Bocs a hülye fogalmaásért, de baropmi fáradt vagyok mostanában.
