Eljutunk igy egy olyan 4 dimenziós tér-idő struktúrához, ahol a szomszédos tér-pontok távolsága a minimális távolság, a szomszédos időpontok távolsága a minimális időtartam lehet csak. Ebben a tér-időben csakis a szomszédos pontokra lehet ugrálni, a pontok köztiség nem értelmezhető.
Ha viszont létezik legkisebb, akkor nem létezhet egy "kicsivel több", mert akkor nem létezhet legkisebb, ezért csak a legkisebb egésszámú többszörösei létezhetnek.. :-), ha az időre és a hosszra ezt a kijelentést tesszük, akkor a c= ( minimális hossz)/(minimális idő) egy állandó univerzális mennyiség kell, hogy legyen, mégpedig a fénysebesség, ha pedig a mozgás folytonos lenne, ellentmondanánk annak, hogy van minimális hossz, hiszen "kicsivel hosszabb" nem lehetséges csak egésszámszorosa a legkisebb hossznak, ebből viszont az következik, hogy a mozgás csak fénysebességű lehet!
"A mérhetetlen rövid/hosszú sajátidő végtelennek, vagy semmisnek tűnik az észlelő számára, de attól még létezik. " Ez tetszik és jól mondod, és valahol itt van a kutya elásva, t.i. a mérhetetlenül rövid az éppen a legkisebbet jelöli, ami pontosan nem nulla, hanem a mikrovilágban nagyon is alapvető mennyiség és ugyanez a makrokozmoszban, a mérhetetlenül legnagyobb is létezik ami nem végtelen.
Ezt nem értem. Miért kell a mozgást, a változást a térhez, időhöz kötni. Teljesen függetlenek, ( a mozgás egy harmadik lehetőség, ha úgy tetszik dimenzió is lehet )úgy ahogy a kiterjedést sem kell a térhez, időhöz kötni. Persze ha az eseményeket úgy képzeljük el, hogy egy nagy tér- és időtartályban vannak, akkor igen, de ezer más elképzelés is lehet.
1. A világ csak 0, és 1 számokból áll, és nagyon jól modellezi, a mozgást, az időt. Mi van akkor, ha ez nem is modell, hanem a mi "terünk" és "időnk" modellezi a 0,1 elemekből álló halmazt ? ( kettőnél kevesebb különböző elem nem lehetséges )
2. A világ n különböző elemből épül fel és ezek csoportosítása modellezi a mi "terünket", "időnket". Mi a bizonyíték ezzel szemben. Ne felejtsük el, mi is az n elem valamilyen csoportjaként működünk közre.
3.Az ember az eddigi ismeretei szerint mondhat kijelentéseket a világról. De nyilvánvaló a létező ismeretek halmaza nagyobb a jelenleginél, tehát nincs végső állítás mint ahogy, 2x2 néha 5 is lehet. :-))
Minden dinamikus rendszernek van sajátideje, vagyis ameddig észlelhető a mozgása és a sebessége a háromdimenziós vektortérben. A káosztérben, vagyis a bizonytalansági határ alatt, nem mérhető meg pontosan a rendszerek [elektron/univerzum] sajátideje. A mérhetetlen rövid/hosszú sajátidő végtelennek, vagy semmisnek tűnik az észlelő számára, de attól még létezik.
Szerintem mozgás nélkül nincs idő. A mozgás létezik, ezért az idő is létezik. A jelen idő, pillanatnyi mozgás állapotot jelenít meg, a múlt idő mért mozgástartamot jelent, a jövő idő nem mért mozgástartamot jelent. A mozgás sebessége bármekkora lehet, csak nulla nem. Ezért relatív az idő. Ha a mozgás sebességének van felső határa, akkor van abszolút idő. Mivel a fénysebességnél nagyobbat még nem tudunk mérni, ez jelenti a felső határt a pillanatnyi mozgásállapot [mozgástartam = időtartam] számára is. Szerintem ezzel magyarázható, hogy amikor a csillagos égre nézünk, akkor a múltba tekintünk.
Csak, ha a jelen 0 időtartamnak felel meg és ezek halmazából áll az időtartam, akkor hogyan lehet véges tartamokat mérni, amikor Nx0=0, ez azt jelenti nem? hogy se múlt se jövő csak jelen létezik, miért olyan nehéz ezt elfogadni? :-)), a könyvecske is ezt állítja, csak mégsem akarja kimondani. :-))
nekem nem a méréssel van gondom, hanem azzal "amit" mérnem kell, mert :
az eseményeket abc szerint rendezem, hol itt az idő ?
az eseményeket ismertségük szerint rendezem, hol itt az idő?
az eseményeket távolságuk szerint rendezem, hol itt az idő?
az eseményeket az órám szerint rendezem, hol itt az idő, pardon a mutató állása szerint.... az órarugó feszessége szerint, vagy a homokszemek mennyisége szerint, a Föld forgása szerint stb. Hol itt az idő és akkor mi az idő ?
nincsen olyan óra, ami időt mér, mert ha mechanikus, akkor a mechanizmus mozgásából adódó periódusokat ( amelyek korántsem egyenlők ) számolja, ha atomóra, akkor is a periódusokat számlálom, eseményeket számlálok és nem az időt mérem.
Nem tudom úgy két egymásutáni történés közti "idejét megmérni", hogy egy másik szerkezetbeli periódusokat rendelek hozzá és azokról a periódusokról egy másik hitelesító szerkezet periódusit rendelem hozzá és így tovább. Azt se mondhatom,hogy egyre pontosabb csak feltételezhetem. Indirekt mérem az időt, mert "periódikus" mozgásszámot rendelek hozzá, holott az időtartam az nem periódikus mennyiség és nem is mozgó mennyiségből származtatható.. Az idő nem lehet része a világnak, illúzió, amihez periódikus mennyiségeket rendeltünk..
A mai fizika a fénysebességnél nagyobb sebességet csak zárt hurokban tartja lehetségesnek.
Felesleges a "csak".
Itt csupán arra az elvre gondoltam, amely a foton haladásának határozatlanságát írja le hurok formájában: eszerint az elektron-pozitron átalakulás határozatlan hurokban megy végbe olymódon, hogy a pozitron viszzafelé halad az időben. Ezt nem tudom megemészteni.
Ezen időnként én is eltünődöm. A mai fizika a fénysebességnél nagyobb sebességet csak zárt hurokban tartja lehetségesnek. Zárt hurokban emiatt lehetségesnek látszik a negatív idő is. Éppen emiatt ezt én nem tudom elfogadni.
igen egyetértek veled, valójában mindíg csak megtörtént eseményt észlelhetünk az infomáció véges sebessége miatt, határhelyzetben érkezhetünk el a most"-ba azaz a jelen pillanatban. Amikor azt mondom, hogy a jövő az másképpen van meg, akkor a mikroszinten előforduló "anomáliákra" gondolok, kvantumjelenségekre, amikor is látszólag a fénysebességnél nagyobb sebességek adódnak ki.
Szerintem ez a kulcs, mert a jövő sehogy sincs meg.
Csak a multat tudjuk szétválasztani régmúltra, múltra és közelebbi múltra.
A jelent már nem tudjuk darabolni, a jövő pedig egyszerűen nem is létezik most.
Amikor az idő entitásáról beszélnek, akkor szerintem nem az időről beszélnek, hanem a múltról. Pl. amikor időszerű objektumokat említenek mint héjszerkezetet, akkor helyesebb lenne multról beszélni. Vagyis a múltszerű objektum héjszerkezetéről. Szerintem.
Úgy vélem hogy az idő fogalmát összekeveri a filózófia a múlt fogalmával (főleg Poppernél jelenik meg a múlt összezagyválása az idő fogalmával szerintem), és emiatt keletkeznek az idióta időutazások.
ha te most 33 éves vagy éppen, jelen van a 15 vagy a 7 éves magad is a térben, csak egy 33 fényévnyi gömbben, éppen a születésed pillanatában, így az összes múltad és a jelened is együtt van. A jövő az másképpen van meg.
Bár az Univerzum tartalmazza saját múltját, jelenét és jövőjét = azaz csak jelenben van, az ember mégiscsak sorban tudja ezt kiolvasni/értelmezni és ezt hiszi időnek.
Nem értek egyet a fénysebességgel mozgó részecskében „megálló idõ” nézetével, hiszen az idõ mérésének alapja maga a fény sebessége, mint ütem, és a fénysebesség, mint határsebesség alatti mozgások mérésére alkalmas.
A dolgozatod, mivel deklaráltan filozófiai, így az idő fogalmáról való elmélkedésnek is elmegy. Amit a "más ütemben" telő időről mondasz azt talán egy kicsit másképp látnád, ha nem az ismeretterjesztők álltal kedvelt formát használnád, hanem a dolgot talán helyesebben megvilágító, az egyidejűségek relativitásáról szóló einsteini magyarázat felől közelítenéd meg a kérdést. Midjárt szemléletesebb lenne, hogy a "más űtemben" telő idő jelensége szimmetrikus, azaz a "másik inerciarenszerben" járnak lassabban az órák, akár melyikből is vizsgálódsz. Másrészt a fénysebesség nem űtem. Az idő mérésére, mindíg valamilyen periodikus eseményt használunk, amiről elfogadjuk, hogy a periódus ideje állandónak tekinthető. Ha ez a periódus idő függene attól, hogy hány különböző mozgásállapotú rendszerből vizsgálgatnak minket, igen nagy bajban lennénk. Viszont logikailag belátható, hogy az óráink nem járhatnak annyiféle ütemben, mint ahány féle rendszerből vizsgálják. A felmerülő ellentmondásnaklátszó eredményeket az egyidejűségek relativitásának megértésével szépen helyre lehet tenni.
Tudom, hogy már elég régen félbemaradt ez a topic, de nekem nagyon tetszettek az itt leírtak, filozófia dolgozatom ezért nagyrészt a felvetett kérdésre alapoztam.
A végkövetkeztetésem nekem is hasonló lett a legutolsó megállapításhoz: az idő csak egy mérce, mint pl. a távolságok mérése, stb. Nyilván helytálló a tér-idő fogalma is, mert a folyamatos mozgás/egyéb változás miatt a tér is állandóan változik.
Dolgozatom: http://www.sumegi.eu/doc/
--------- Érdekességként megemlítem, hogy a seti-hez hasonló közösségi kutatás folyik a gravitációs hullámok vizsgálatával kapcsolatban: http://einstein.phys.uwm.edu/ A manager programmal szabályozható a processzor leterheltsége, így nálam pl. állandóan megy ~70%-os kihasználtsággal, ha gépközelben vagyok.
"Ezt a részt rögtön azzal kezdeném, hogy szerintem az idő mint fizikai realitás nem létezik. A természetben vannak folyamatok, a folyamatok pedig események láncolatából épülnek fel. Az események láncolatát pedig ok-okozati viszonyok alakítják ki. Mi emberek ezt a láncolatot az idő teléseként fogjuk fel és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az idő éppen olyan konkrét fizikai dolog mint pl. az anyag. Szerintem az anyagi folyamatok valóban zajlanak, az idő pedig csak a mi felfogásunkban létezik. ..."
mh... nem tudom különválasztani a tömeget és a tömegvonzást elnézést...
a kettő együtt jár... ha a térben egy térszeleten ábrázoljuk a a gravitációs erőtér erőségét, akkor azt tapasztaljuk, hogy együt mozog a két dolog...
jah hogy képzeljük el hoyg nincs... és egyszercsak lesz... nem szeretek képzelődni...
két test közt a gravitációs kölcsönhatás a távolságuk csökkenésével fordítottarányosan növekszik, méghozzá nem lineárisan....
ennélfogva a gravitációs kölcsönhatás sebességének kialakulása a két test egymáshoz viszonyított sebssége!
ha két égitest 0.75 c vel közelít egymáshoz akkor 0.75 c lesz a garvitációs kölcsönhatás kialakulásáénak sebssége..
ha 1.5 c vel közelítenek egymáshoz akkor annyi..
olyan eset nem lehetséges, hogy egyszercsak nemvolt és lesz egy anyag, egy másikanyag gravitációs terében... de erre is a válasz az, hogy akkor végtelen sebességgel...
csak az a probléma, hogy ha nem volt és lesz, a haladása a megjelenő anyagnak 0! impulzusa nulla, és ha nulla akkor nincsis tömege, ha nincs akkor nem létezik...
"nah még egy érdekes kérdés! Pl... ha tudnánk teleportálni... és egy fekete lyuktól mondjuk 1 fényévnyi távolságra teleportálnánk, az ürhajónkat... myennyi idő múlva alakulna ki a feketelyuk, és az ürhajó közti gravitációs kölcsöhatás!"
1. ha teleportálunk a fekete lyuktól, akkor már van fekete lyuk. Mi az, hogy mennyi idő múlva alakul ki?
2. az űrhajó a megérkezése pillanatában érezni fogja a FL gravitációs terét, hiszen annak volt ideje terjedni. Az ugye tiszta, hogy a grav is c.vel terjed.
