Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Függetlenítem az aknákkal foglalkozó részt az Idegen Légió topikjától, ugyanis a légióra vonatkozó adatok, információk hajlamosak elveszni a különböző aknatípusok leírásában.
Másrészt némileg bővíteni fogom az anyagot, ugyanis egyes típusokkal bővebben fogok foglalkozni 8történetük, rendszerbeállításuk, alkalmazásuk, stb.
Nagyon szívesen várok minden hozzáértőt, érdeklődőt vagy egyszerűen hozzászólót.
Tisztelettel:
Z.I.
Szovjetunió, Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (RKKA)
………………………………
Régi korok aknái
…………………
PMZ-40
………..
Az akna rövid története, leírása:
Harckocsi-elhárító, hernyótalpak alatt, nyomásra robbanó akna.
Amikor a harckocsi lánctalpai, vagy a jármű kerekei alatt robban, átszakít 1-3 hernyótalp szelvényt, vagy szétroncsolja a kereket.
Az aknát 1940-ben fejlesztették ki, és ugyan akkor rendszeresítették a hadseregnél. 1940-1941 között gyártották, de túl bonyolult volt ipari előállítása, és jelentős szaktudást igényelt használata, telepítése. Miután rendszeresítették a jóval tökéletesebb TM-41 aknát, a PMZ-40 gyártását abbahagyták. A letermelt PMZ-40 aknák oroszlán-részét az 1941-es nyári harcok során felélték, ezért 1942 telétől már gyakorlatilag sehol sem alkalmazták.
Az aknának meglehetősen bonyolult a szerkezete, és a következőkből áll:
- a belső aknatest, amely a por alakú trotil-töltetet tartalmazza, és alsó részén van egy nyílás, ami a robbanóanyaggal történő feltöltést szolgálja, amit kupak zár; fentről pedig fészekkel rendelkezik az MV-3, nyomásra működő gyújtó számára;
- külső aknatest, amit a belsőre szoktak felvenni;
- nyomófedél (,,plató”), amit mélyedések (vájatok) és profil-idomok segítségével rögzítettek az akna tetején, stiftek tartottak a helyén, és a tetején volt egy nyílás a gyújtó számára; a nyomófedélen, fent, volt három nyílás különleges kulcsok számára, amivel a gyújtót ki lehetett szedni a nyomófedélből.
A robbanótöltet por alakú trotilból állt.
Az akna iniciálását egy MV-3 gyújtó szolgálta, amit a nyomótetőbe kellett belesüllyeszteni, és különleges rugó tartotta a helyén.
Az akna részlegesen összeszerelve került a csapatokhoz. A gyújtókat külön tárolták.
Az aknatesteket sötétszürkére vagy sötétzöldre festették. Külső jelölésekkel, számkódokkal az akna nem rendelkezett.
Telepítésnél a gödörbe előbb a belső aknatestet tették, majd erre húzták fel a külső aknatestet. Ezután úgy kellett elforgatni a nyomófedelet, hogy azt a külső aknatesten már csak a stiftek tartották; bele kellett helyezni a nyílásokba az L-alakú és U-alakú kulcsokat, és elfordítva az L-alakú kulcsot szétnyitották a gyújtó tartórugóját. Behelyezték a gyújtót, úgy, hogy a tartó rugó a gyújtó felső és alsó idoma közötti vájatba kattant. Elfordították az L-alakú kulcsot, majd kivették az U-alakú kulcsot. Ettől a pillanattól kezdve az akna élesítve volt.
Hatástalanításánál a folyamat pont fordítva történt.
Az ellenség harckocsija ráhajtott az aknára, és a lánctalpak súlya alatt eltörtek a nyomófedelet tartó stiftek. A gyújtó tartó rugója meghúzta a gyújtó alsó idomát, és az akna felrobbant. A robbanás hatására, általában, tönkrement 1-3 hernyótalp-szelvény; ritkábban eltörtek a görgők.
Az aknát lehetett telepíteni talajra, a talajba, a hóba – természetesen kézi erővel. Mivel az akna nem volt hermetikus, körülményes volt alkalmazása nedves, mocsaras talajon télen, mivel az aknatestbe beszivárgó víz megfagyott, és lehetetlenné tette a nyomófedél süllyedését, amikor arra ráhajtott az ellenséges jármű. Az akna harckészsége – elméletben – korlátlan volt. A gyakorlatban, a korrózió hatására az akna idővel nem csak a harcjárművek számára jelentett veszélyt, hanem a gyalogság számára is, mivel az MV-3 gyújtó önmagában is rendkívül érzékeny (1-3 kg iniciáló terhelés).
Kiegészítő gyújtó-fészekkel, felszedés-gátló, vagy hatástalanítás-gátló berendezésekkel az akna nem rendelkezett.
Az akna rosszul sikerült darab volt. Jelentős önsúlya mellett igen csekélynek mondható a töltet tömege. Teljesen értelmetlen volt a külső és belső aknatest alkalmazása, munkaigényes és fölösleges volt az akna alján szereplő recéses ,,szoknya”. Az akna telepítéséhez két különleges profilú kulcsra volt szükség, méghozzá ezekkel egyszerre kellett dolgozni. A telepítésnél több műveletet kellett végrehajtani, amiket nem mindig lehetett vizuális kontrol alatt tartani, és ez kizárta éjszakai bevetését. A gyakorlatban az olyan aknák hatástalanítása, amik akár rövidebb időt töltöttek a talajban, lehetetlen volt, vagy rendkívül veszélyes, mivel eldugultak a kulcsok nyílásai, nem lehetett az aknatestek részeit elforgatni (korrózió vagy eldugulás következménye). Mivel az aknák nem voltak hermetikusak, beszivárgott a sár, homok, víz (az utóbbi télen megfagyott), és emiatt az aknák működésképtelenekké váltak.
Az akna technikai leírása:
PMZ-40
…………
Külalak: hengeralakú, fémből készült aknatest, zöld vagy szürke; d=28 cm, h=11,5 cm; súlya – 6,7 kg.
Rendeltetése, iniciálás módja: arckocsi-elhárító, hernyótalpak alatt, nyomásra robbanó akna.
Főbb jellemzői:
a). töltet – 2,8 kg trotil por.
b). hatásnövelő elem – nincs;
c). gyújtó – MV-3 mechanikus gyújtó, 1 db;
d). gyújtó-fészkek száma, elrendezése – egy, az akna tetején;
e). az akna tartozékai – egy L-alakú, és egy U-alakú biztosító kulcs;
f). hatásos repesz/rombolóhatás rádiusza – alkalmazása szempontjából lényegtelen, de az aknatest fémdarabjai okozhattak sebesüléseket;
g). iniciáló terhelés – 90-160 kg.
Hatástalanítás módja:
AZ AKNÁT A GYAKORLATBAN NEM LEHETETT HATÁSTALANÍTANI.
Figyelmeztető megjegyzés: Gyenge minősége miatt rendkívül veszélyes volt.
Az akna sajátosságai: Nem hermetikus. Harckészségét ismeretlen ideig megőrizte.
Személyes észrevétel: csak a volt Szovjetunió európai területén alkalmazták, rendkívül ritka darab.
Az aknát alkalmazó államok: kizárólag a Szovjetunió alkalmazta. Az akna vagy tartozékai gyártása rég befejeződött, raktárkészletei nem maradtak.
Rendkívül leköteleznél, ha írnál erről! Gondolom mindenkinek érdekes lesz.
Ha esetleg van rá lehetőséged, az amatőr érdeklődők számára a Dél-Afrikában működő nagyobb aknamentesítő szervezetekről is írhatnál pár mondat erejéig.
Ezzel az amatör aknafelszedési félelemmel kapcsolatosan,személyes vélemény:az alapoktatást nekünk egy örmester tartotta,a legelsö dolog amit megtanitott:ha nem tudod mi az,ne baszogasd.Jelöld,biztositsd és hagyd ott.
Egyszerüen ha nem tudod azonnal mihez kezdj,hagyd.
Én a kiképzésen szedtem szét egyedül ilyen cuccokat,azota se.És nem is állnék neki..:)
Pedig az nem most volt és az aknák nagyrésze ugyanaz amit anno tanitottak.Vannak erre profi emberek,igyekszik az ember kikerülni,észnél lenni.
Én igy gondolom és soha nem jutna eszembe ramboskodni:))
Amit nagyon elsajátitottam,Afrikában ne térj le az utról,figyeld a föld elszinezödést,kérdezd a helyieket és ha érzel egy bizonyos szagot terjengeni akkor ott valahol aknák vannak,rajta rohadó állati vagy emberi áldozattal.Legyél egyszerű...take care:)
Anniyféle topik van ,egy haditechnikai gyüjtöbe ez is belefér.(ez csak egy reakció,ahogy olvasom a hszeket,hogy legyen vagy sem)
amugy azzal egyetértek,hogy azokat az anyagokat amik tényleg csak képzett emberekre tartoznak ugyis máshonnan szerzik be akiknek kell.Manapság...
Ami viszont jogossá teszi a topik létét( a szakmatörténeti részeken kivül),hogy jelenleg a Földön több száz millió akna van szerteszét.Nagyon komoly eröfeszitéseket tesznek nemzetközi szervezetek ezek felszámolásáért.És természetesen ott van az a hatalmas eröfeszités ami az áldozatokat segiti..Ez szerintem ugyanugy hozzátartozik egy aknás topikhoz...nem?
Afrikában csak Angolában kb 3 millio akna van ami bármikor robbanhat.Az ország tele van csonkolt gyerekekkel.
Nekünk rengeteg olyan partnercégünk van akik aknamentesitéssel foglalkoznak,hatalmas munkát végeznek Cambodzsatol Mozambikig,Bosniatol Irakig...
Szóval valóban ne csak a "hülye" emberek ugorjanak be egy szaktopik miatt hanem a lehetöség...felhivni valamire a figyelmet.
Egyébként pont a napokban ugy hallottam a horvát-magyar határon ujrakezdték a mentesitést..térkép nélkül..szóval nincs olyan távol a probléma mint páran hinnék..
István amit kérdeztél,SA aknák...a legelterjedtebb a mini MS803-as.Ezen kivül gyakorlatilag Afrikában minden tipus megtalálható.Igy a képzés és a detection curseok föleg a volt keleti cuccokra koncentrálnak,PMN,PMD,a kinai 69,72, a POM ,a OZM,de még magyar cuccokról is tudok amiket oktatnak.
A legnevesebb cégeken kivül a legprofibb oktato camp sierraban van,britek csinálják.
Jártam ilyen táborokban vagy látogatóban vagy privát dolgok miatt Mozambikban,Angolaban,Namibiaban,Kongoban.Általában a helyi hadsereg egységeit oktatják,a privát cégek pedig ez mellett mentesitenek is.Plusz a rengeteg kormányszintü megállapodások,nemzetközi szervezetek.Esetleg erröl tudok irni,az aknák szakanyaga gyakorlatilag ugyanaz amiket bemutatsz.
A különböző ,,baráti országoktól' származó, idevonatkozó szakirodalmat ismerem. Ebből a viszonylag legkorrektebbet az amerikaiak és németek gyártják.
Bár, nem hiszem, hogy ezeket könnyű lenne megtalálni a hovédségnél.
Ha valakit mégis érdekli a típusazonosító, stb., amit tudnék ajánlani:
1. Külföldi szabványosított, gyártott robbanószerkezetek, rombolótöltetek és műszaki pirotechnikai eszközök típusazonosítója (angoloul), ORDATA-II v.1. (Teljes neve angolul: QRDATA II: International Deminer`s Guide to UXO Identification, Recovery and Disposal);
2. Colin King Editor. Jane's Mines and Mine Clearance.;
3. FM 20-32. Mine/Contermine Operations. Headquarters, Department of the Army, Washington, DC, 30 June 1999 ;(US Army harctéri szabályzat);
4. FM 5-102. Countermobility. Headquarters, Department of the Army Washington, DC, 14 March 1985; (US Army harctéri szabályzat);
Ezeket kapásból tudnám ajánlani. Akinek lehetősége van beszerezni - tegye meg, igen hasznos anyag.
Ezenkívül rendkívül jó irodalommal rendelkeznek közvetlen és közeli ,,szomszédaink" - Románia, Bulgária.
Amikor a MH anyag silány mivoltáról beszéltem, a 2002 előtt kiadott szakirodalomról beszélek (2002 után lkiadott ismertetőket nem ismerem, nem volt még hozzájuk szerencsém.)
Amúgy aludtam rá egyet. Tényleg kihagyom a hatástalanítási útmutatókat (ahol lehet - berakom), bár szentül meg vagyok győződve arról, hogy akinek annyira deformálódott az agya, hogy képtelen gondolkodni, és akiből annyira kiveszett az életbenmaradási ösztön, hogy képes aknákkal játszadozni - az megérdemli.
,,Aki hülye - haljon meg." /Népi bölcsesség.
Ok, hatástalanítást kihagyom.Végül is, ha valakit konkrét típussal kapcsolatos kérdések érdekelnek, az magánúton is utánna tud járni.
" Az amerikai típusismertető nem rossz,de csak típusismertető,és kb. ennyi."
Az a cucc értelemszerűen meg van szűrve az általam is felhozott probléma miatt, hiszen nyíltan letölthető. A teljes dolog nem így néz ki, hanem sokkal részletesebb és tartozik hozzá egy azonosító software is, amit laptop-ra, vagy PDA-ra tölthetsz. Ezen gyakorlatilag minden rajta van, amit tudni kell a robbanószerkezetekről, meg még több is. Ez viszont már nem nyílt anyag.
Egyébként lenne egy kérdésem: van kint nálatok itthonról kivitt robbanóanyag és gyújtószer, vagy ha szükség van rá, akkor más nemzetek cuccával kell dolgozni? Ez nem hiszem, hogy titkos info, de ha nem akarod ide feltenni, akkor nem kell.
Sokunk nevében mondhatom, hogy folytasd hiánypótló munkádat! Rengeteg embert érdekel a témakör és valóban nehéz beszerezni korrekt információt ezekről a dolgokról. Senki sem lesz terrorista hajlamú attól, hogy érdekli a téma, ez csak egyfajta aberráltság:)
Azok az emberek pedig akik bicajon vontatják be az aknagránátot nem azért teszik, mert olvassák a fórumot és ezek alapján tűzszerésznek hiszik magukat. A valódi érdeklődők ismerik az ide vonatkozó biztosnsági/kockázati tudnivalókat. A hülyék meg hülyék maradnak, ha meggebedünk is.
További eredményes munkát kívánok az új esztendőre is!
"A tűzszerészek a PRT-ben sem az aknamentesítéssel,sem az aknák hatástalanításával nem foglalkoznak."
Tisztában vagyok a tűzszerészek tevékenységével, bár számomra logikusnak tűnk, hogy ha járőrözés közben telepített aknába botlanátok, akkor nem ti álltok neki hatástalanítani, hanem ők. Valahol az IED is akna :-))
Ez egy internetes fórum, ahol mindenki leírja a véleményét. Én is ezt tettem. Vagy figyelembe veszed és ezek alapján formálod a tiédet, vagy nem. Ennyi.
"a hatástalanítási útmutatók egy olyan dolog, hogy ne adj isten valaha is alkalmazni, de tudni és ismerni kell és illik! Jobb ezeket a dolgokat megtanulni, és berakni egy fiókba - had porosodjanak. "
A szükségre inkább ne hivatkozzunk. Ezzel az erővel azt is leíhatnád, hogy hogyan kell élesíteni az aknákat, vagy hogyan kell IED-t készíteni belőlük. Egyszer erre is szüksége lehet valakinek.
"Ráadásul - gondoltam én - ismerve a HM-nél jelenleg meglévő ismertető és oktatási anyagok silány minőségét, gondoltam, hogy kipótolom az információs vákuumot."
Nem is biztos, hogy annyira silány az az anyag. Ma már nem annyira nehéz semmi ilyesmit beszerezni a partner nemzetektől. Ne haragudj meg a kijelentésért, de képekkel nem igazán segítessz (a katonáknak).
"aztán leállok az egésszel - gyűjtögesse majd mindenki magának a háttérinfókat. Én ezzel nem fogok foglalkozni. Sőt, majd akkor kezdjék el gyűjtögetni a szükséges infókat, amikor nyakig ...valamiben... lesznek a jónépek.:(((
Ennyi volt.:(( Életkedvem nulla.:("
Amint mondtam, ez az én véleményem. Ettől nem kell, hogy elmenjen a kedved, vagy befejezd. Nem azért írtam ebbe a topic-ba, mert nem tetszik, hanem azért, mert közel állnak hozzám az aknák szakmai szempontból. Tehát sok sikert a folytatáshoz...ha te úgy látod jónak, akkor a hatástalanítással együtt.
Szovjetunió, Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (RKKA)
…………………………………
A régi idők aknái.
TM-39
………
Az akna története, leírása:
Ez egy harckocsi-elhárító, hernyótalpak alatt robbanó, fém aknatesttel rendelkező akna. Elsődleges célja – kiiktatni az ellenség kerekes és hernyótalpas járműveit azáltal, hogy rombolja a futóművet (hernyótalpat, kerekeket).
Ez az akna tulajdonképpen az első szovjetek által gyártott hatásos tankelhárító akna, mindössze meghosszabbított aknatesttel. Viszont a világpraxisban nem ez az egyetlen hasonszőrű akna. A második világháború éveiben Németország rendelkezett egy hasonló aknával – Riegelmine 43 (R. Mi. 43), illetve ennek továbbfejlesztett példánya, az R. Mi. 44. Ez az akna sok mindenben a V-3 olasz aknának köszönhette ,,születését” és a magyar hadsereg is rendelkezett akkoriban egy hasonló eszközzel.
Jelenleg Nagy-Britannia rendelkezik meghosszabbított aknatesttel ellátott aknával – L9A1 (a másik neve ,,Barmine”). Az ilyen aknák előnye abban rejlik, hogy jóval nagyobb – a többi aknához képest – a célérintkező felületük (R. Mi. 43 – 80 cm, L9A1 – 120 cm, TM-39 – 59 cm), ami 2-4-szeresére növeli annak esélyét, hogy az ellenséges jármű ráhajt az aknára, és ennek következtében, saját részről, a kétszeresére-négyszeresére csökken a feladat ellátásához szükséges aknák mennyisége (a kerek és négyszögletes aknákhoz képest, természetesen). De ezzel az előnnyel be is fejeződött az ilyen aknák pozitívumainak listája. Először is, a robbanótöltet nagyobbik része (30-60%) nem végez semmi hasznos munkát, és csak fölöslegesen eldurran, mivel szinte sohasem hajt rá egy tank az aknára hernyótalpa teljes felületével; másodszor; jóval több munkát és időt igényel az ilyen aknák telepítése.
Az akna egy fémdobozból áll, amelyre két csavar segítségével felerősítették a fedelet. A fedél sarok részei be vannak metszve, minek hatására – amint a harckocsi ráhajt – a fedél idoma szétcsúszik, és az, a csavarokkal együtt, lesüllyed.
Az aknatest hét 400 grammos trotil préstestet tartalmazott, és két indító mechanizmust, amelyek egy fémdobozból állt, benne egy rugódzó billenő karral (hasonló a TM-35 aknánál már bemutatott gyújtószerkezethez). Minden egyes ilyen doboz belsejében van a MUV gyújtó, MD-2 gyutaccsal, és egy P-alakú biztosítószöggel.
Azért, hogy az aknákba belehessen tenni a trotil préstesteket és a gyújtószerkezet dobozait, az aknatest mindkét oldalán van egy összecsukható tolóajtó.
Amint a harckocsi ráhajtott az aknára, a fedél oldalrészei elkezdtek szétcsúszni, és leereszkedett. Az egyik nyomócsavar (vagy mindkettő egyszerre) vége nyomást gyakorolt a billenó kar egyik végére, amely tengelye körül elfordulva, kihúzta a gyújtóból a P-alakú biztosítószöget, miután a gyújtó ütőszege belecsapódott a gyutacsba, és az akna felrobbant.
Az akna nem rendelkezik kiegészítő (felszedés-gátló berendezések számára fenntartott) gyújtó-fészkekkel. Hatástalanításánál elég volt félretolni az aknatest végén lévő takaró lemezeket, miután ki lehet venni a gyújtószerkezetek dobozait, amelyekből utána ki kell szerelni a MUV gyújtókat (a helyére rakva a biztosítószögeket, majd ezután kitekerve a gyutacsot), majd ezután a gyújtószerkezeteket vissza lehet rakni az aknába. Ebből következik, hogy a TM-39 akna a felszedhető, hatástalanítható típusúak közé tartozik.
Az aknát eredetileg sötétzöldre festették. A különböző jelöléseket és gyártási adatokat az akna oldalára festették fel vörös festékkel, egy előre legyártott betűsablon segítségével.
Az aknát 1939-ben rendszeresítették, és kis mennyiségben a háború teljes ideje alatt alkalmazták, bár 1944-ben, miután rendszeresítették a TM-44 aknát, a T-39 gyártását befejezték. Az akna viszonylag népszerű volt a csapatoknál, bár harctéri alkalmazása némileg kényelmetlen volt, ráadásul, a telepítés előtt és alatt végrehajtott rengeteg előkészítési munka miatt veszélyes is (* félrehúzni a záró lemezeket, berakni az aknába a préstesteket, becsavarni a két gyújtóba a gyutacsot, berakni a gyújtókat az indító dobozokba, ráadásul közben a gyújtók már élesítve kell, hogy legyenek, berakni dobozokat az aknába, behúzni a záró lemezeket). Ezenkívül, az aknával történő éjszakai munka gyakorlatilag lehetetlen volt, mivel nem lehetett vizuálisan ellenőrizni a gyújtóval végrehajtott munka minden mozzanatát.
Az aknatest, amit bádoglemezből készítettek, a festéstől függetlenül, gyorsan rozsdásodott és tönkrement (6-8 hónap nedves talajban), aminek eredményeképpen az aknák kiszámíthatatlanná váltak. Az aknatest nem volt hermetikus, ezért a belsejébe meglehetősen gyorsan bejutott a nedvesség és homok. A homok, feltöltve a tetőlemez alatti üres testet, az akna működésképtelenségéhez vezetett. Ugyan ez volt a helyzet, amikor megfagyott az aknákban a beléjük került víz.
Ráadásul az akna nagyon gyengének bizonyult (mindössze 2,8 kg töltet), ami már a háború előtt nyilvánvalóvá vált, de az akkori Előírások azt tanácsolták, hogy két aknát helyezzenek telepítésnél egymás mellé, hatásnövelés céljából. Ez semmivel sem indokolt fölösleges aknapocsékoláshoz vezetett, ráadásul az ilyen páros telepítésnél elveszett az aknatest hosszúságából származó előny. Mindeközben nem vették figyelembe az időtényezőt (túlságosan is sok időt vett igénybe az aknák telepítésre történő felkészítése, és maga a telepítés), illetve azt, hogy adott időn belül, a rendelkezésre álló állománnyal, jóval nagyobb területeket lehetne ellátni robbanó műszaki zárakkal.
Ilyen körülmények között az aknák feltöltése robbanóanyaggal és gyújtókkal, közvetlenül a műszaki századoknál, egyszerűen megvalósíthatatlanná válik a drasztikus időhiány, a szükséges munkaerő, és a sok alkatrész harctéri pótlásának lehetetlensége miatt. Háborús körülmények között az aknákat úgy kell szállítani a csapatokhoz, hogy azok azonnal telepíthetők legyenek, de a TM-39 konstrukciója ezt nem tette lehetővé.
A TM-39 aknák raktáron maradt készleteit a szovjetek átadták a kínai kommunistáknak, akik 1945-48 között polgárháborúban álltak Csan-Kaj-sek nemzeti erőivel. Azt, hogy a kínaiak miképpen és milyen sikerrel alkalmazták az adott aknákat – nem sikerült megállapítanom, de külföldre sem adták el, mivel a hatvanas években ezek az aknák nem tűntek fel Vietnámban, Kambodzsában vagy Laoszban. A TM-39 akna annyira ritka, hogy még a II.VH volt hadszínterein (Oroszország, Ukrajna, Belorusszia területén) is nem sok az esély a vele történő találkozásra.
Az akna technikai adatai:
Külalakja: hosszúkás, négyzet-alakú, fémből (bádog) készült doboztest, zöld; méretei – 60×13×12,2 cm; súlya – 6,7 kg.
Rendeltetése/iniciálás módja: harckocsi-elhárító, lánctalpak alatt nyomásra robbanó akna.
Főbb jellemzői:
a). töltet – 2,8 kg trotil, 400 grammos préstestekben;
b). hatásnövelő elem – nincs;
c). gyújtó (detonátor) típusa – MUV, P-alakú biztosítószöggel (2 db);
d). gyújtó-fészkek száma és elrendezése – két fészek az akna tetején;
e). az akna tartozékai – nincs;
f). hatásos repesz/rombolóhatás rádiusza – alkalmazás szempontjából nem játszik szerepet, de az aknatest darabjai ejthetnek sebeket;
g). iniciáló terhelés – 90-120 kg.
Hatástalanítási mód:
Az akna, saját korában felszedhető és hatástalanítható volt, de jelenleg LEHETETLEN HATÁSTALANÍTANI!
Jelenleg MINDEN VILÁGHÁBORÚS AKNA CSAK ROBBANTÁSSAL hatástalanítható.
Figyelmeztető kiegészítések: annakidején a nedves talajba történő hosszú-távú telepítés után az aknák kiszámíthatatlanná és veszélyessé váltak.
Az akna sajátosságai: nem volt hermetikus, könnyű volt felkutatni fémkeresővel (detektorral). Arról, hogy mennyi ideig őrizhette meg harci értékét – nincs adat.
Az aknát alkalmazó államok: Szovjetunió, Kína. Jelenleg sem az aknát, sem tartozékait már nem gyártják, és raktáron sincsenek készletek belőle.
* - a jel a szövegben azt jelenti, hogy mivel az adott akna egyik államnál sincs most már rendszerbe állítva, nem gyártják sem őt, sem tartozékait, a leírásba beraktam a telepítési leírást, hogy érthetővé váljon a technikai és mechanikai elve.
Meggondolandó dolog, de ha elolvasod a második VH-s aknák leírásait, mindenhol láthatod, hogy odaírtam NEM FELSZEDHETŐ! Ráadásul a letűnt aknatípusoknál a hatástalanítási vagy telepítési leírás leginkább azokat érdekelheti, akik a hadtörténelemmel foglalkoznak, és nem tűzszerészettel - elég jó képet ad a kor haditechnikai eszközeiről, és több kérdésre megadja a választ (mennyi időt vett igénybe telepítés/felszedés, hogyan befolyásolta mindez a műveleteket, stb.)
A modernkori aknák esetében pedig azért tartom mégis hasznosnak, mert jelen esetben számomra nem mérvadó a honvédség jelenlegi állapota. Tudom, hogy a katona dolga elsősorban az aknák megjelölése (ha már talál egyet), de sok esetben:
1. Illik ismerni az idevonatkozó részeket;
2. Te az ideális viszonyokról beszélsz, én pedig arról, hogy elég gyakran adódhat úgy, hogy az ember csak magára számíthat.
a hatástalanítási útmutatók egy olyan dolog, hogy ne adj isten valaha is alkalmazni, de tudni és ismerni kell és illik! Jobb ezeket a dolgokat megtanulni, és berakni egy fiókba - had porosodjanak. De ha ne adj isten kiborul a bili, és komoly bajok vannak, akkor már késő elkedeni tanulni a ,,hogyan és mit".
Nekem sem tűzszerész az eredeti katonai szakmám, de KÉNYTELEN voltam megtanulni, mert amikor nagy szükség lett volna rá - a műveleti területen soha sem voltak ott a tűzszerészek.
Ráadásul - gondoltam én - ismerve a HM-nél jelenleg meglévő ismertető és oktatási anyagok silány minőségét, gondoltam, hogy kipótolom az információs vákuumot.
Furcsa, de miért van az, hogy p.l. az oroszoknál, ukránoknál vagy fehéroroszoknál, németeknél és még egy sor más nemzetnél ha bemegyek egy szűk értelemben vett szakkönyveket árusító boltba - megtalálom a teljes telepítési és egyébb technikai leírásokat tartalmazó szakkönyveket? Miért nem robban fel ott semmi önjelölt tűzszerész?
,,Békét akarsz - készülj a háborúra".
Meggondolom ezt a hatástalanítási leírást, valószínűleg lehet, hogy ki is fogom hagyni, de egyszerűen ebben a szaros országban az embernek elmegy a kedve minden normális kezdeményezéstől, mert nem azon törik az agyukat az emberek, hogy ,,tényleg jó lenne, ha már lenne valahogy" hanem azon, hogy ,,úristen, ebből most mi lesz?!"
Aknákról szóló topikban meg gyönyörködjünk az aknák üres képein, kísérő szöveg nélkül.:(( Baromira jó ötlet!:(((
Jól van, még befejezem pár akna leírását (gondolom ezek között is roppant sokat ismernek errefelé, a történelmi részt már nem is említem), aztán leállok az egésszel - gyűjtögesse majd mindenki magának a háttérinfókat. Én ezzel nem fogok foglalkozni. Sőt, majd akkor kezdjék el gyűjtögetni a szükséges infókat, amikor nyakig ...valamiben... lesznek a jónépek.:(((
Lenne egy javaslatom: a leírásaidból hagyd ki a hatástalanításra vonatkozó információkat. A MH-ben jelenleg senki nem hatástalaníthat éles aknát, csak tűzszerész képzettségű és beosztású katonák. Nem véletlen, hogy már Afganisztánban is ott vannak a PRT-val, csakúgy, mint minden más aknaveszélyes területen. Mindenki más csak az akna megjelölését végezheti (még akkor is, ha ez esetleg nem így történik, egészen addig, amíg nincs baj). Tehát ezzel az infoval nem segítesz. Amit viszont elérhetsz és én reális veszélynek tartok, az az, hogy valaki, aki olvassa ezeket a sorokat és legközelebb esetleg egy 2. VH-s aknára bukkan, az nem a tűzszerészeket fogja értesíteni, hanem saját magát szakértőnek kikiáltva megpróbálja saját maga szétszedni a cuccot és hazavinni szuvenírnek (lásd nem is rég a szlovén páncéltörőt). Aztán vagy sikerül, vagy nem...
Régi korok aknái
…………………..
Szovjetunió, Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (RKKA)
……………………
TM-35, TM-35M
…………..
Külalakja: fémből készült, doboz szerű aknatest, zöld színű; méretei – (TM-35) 23×22×8,5 cm; (TM-35M) 23×22×11,5 cm; tömeg – (TM-35) 5,2 kg, (TM-35M) 7 kg.
Rendeltetése, iniciálás módja: harckocsi-elhárító, lánctalpak elleni, nyomásra robbanó akna.
Főbb jellemzői:
a). töltet súlya – (TM-35) 2,8 kg trotil vagy melinit préstestekben; (TM-35M) 3,75 kg ömlesztett trotil és ammotol 50:50 arányú keverék (,,francia keverék”)+0,25 kg trotil préstest, köztes robbanóanyaként;
b). Hatásnövelő elem – nincs (te a fém aknatest repeszeket képezhet);
c). gyújtó – MUV gyújtó, P-alakú biztosítószeggel;
d). gyújtó-fészkek száma és elrendezése – egy, az akna oldalában;
e). az akna tartozékai – nincs;
f). hatásos repesz/romboló rádiusza – alkalmazása szempontjából lényegtelen, de az aknatest fémrepeszei okozhatnak sebesüléseket;
g). iniciáló terhelés – 120-260 kg;
Hatástalanítás módja:
AZ AKNA A GYAKORLATBAN NEM VOLT HATÁSTALANÍTHATÓ!
Figyelmeztető kiegészítések: az aknával történő munka körülményes volt, éjszaka pedig életveszélyes.
Az akna sajátosságai: az akna nem hermetikus, könnyen megtalálható fémdetektoros aknakereső segítségével.
Személyes észrevételek: gyakorlati harckészsége ismeretlen. Az aknákat -40 és +50 fok között lehetett alkalmazni.
Az aknát alkalmazó államok: kizárólag a Szovjetunió. Jelenleg az aknát és tartozékait nem gyártják, és raktáron sincs belőle.
Régi korok aknái
…………………
Szovjetunió, Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (RKKA)
TM-35, TM-35M
………………….
Az akna története:
Valószínűleg ez volt a Vörös Hadsereg első rendszeresített harckocsi-elhárító aknája. Legalábbis a vöröskatonák és alsóbb szintű parancsnokok számára 1934-ben kiadott haditechnikai tankönyvben egy szóval sem említik a rendszeresített aknákat, bár benne rendkívül aprólékosan átveszik az akkori Vörös Hadsereg gyakorlatilag összes, rendszeresített fegyvertípusát, ami a ’30-as évek elejétől rendszerben állt.
Az egyik fotón egy TM-35 szerepel, ami több évtizedig a földben pihent. A zöld festéknek nyoma sem maradt, a hordozást elősegítő, drótból készült fogantyú elrohadt, és csak a rögzítő fülei látszanak az aknatest oldalán.
A TM-35M akna csak a valamivel magasabb aknatestben különbözik a TM-35 aknától (11,5 cm vs 8,5 cm), nagyobb tömegével (7 kg az 5,2 kg helyett), jelentősebb robbanótöltettel (4 kg a 2,8 kg helyett), és avval, hogy nem préstestekkel töltötték fel, hanem öntött robbanóanyaggal, amelybe egy 250 g trotil préstestet helyeztek, mint köztes robbanóanyagot.
Az akna egy fémből készült aknatestből állt (1), amely zsindelyekre erősített tetővel rendelkezett (2). Az aknatesten belül elhelyeztek egy vékony falú fémdobozt (3), ami 10×5×2,5 cm méretű volt, amely az elején egy kivezető nyílással rendelkezett, a gyújtó (detonátor) számára, a másik vége pedig az aknatestbe vezetett. Ahhoz, hogy a dobozba lehessen helyezni a MUV gyújtót, a doboz oldalán – mint már említettem, volt egy kivezető nyílás, amit takaró lemez fedett (7). A doboz belsejében (mint az előző aknatípusnál már említettem) egy billenő kar kapott helyet, ami tengellyel rendelkezett, és szabadon mozgott függőleges síkban. A billenő kar elvékonyodó végét, a gyújtó aknába történő behelyezésénél, bele kellett vezetni a gyújtó P-alakú biztosítószeg fülébe. A billenő kar másik vége pontosan a nyomóhenger alatt helyezkedett el (5).
Az aknatest többi részét trotilból vagy melinitből készült standard préstestekkel töltötték fel (6). A TM-35M aknát öntött trotillal, ammototllal (ammonit) vagy 50:50 arányban ezek úgynevezett ,,francia keverékével” töltötték fel.
Az aknát a csapatokhoz kizárólag üres aknatest-ként szállították. A robbanóanyaggal történő feltöltést, a gyújtó beszerelését (MUV, T-alakú biztosítószeggel) közvetlenül a műszaki századoknál végezték, az aknák telepítése közben. Az aknatestbe 6 db trotil vagy melinit 400 grammos, és 2 db 200 grammos préstest fért el (2kg 800 g). Ha az aknát por alakú robbanóanyaggal töltötték fel, akkor a töltet súlya épphogy elérte a 2,4 kilót.
Az akna telepítési útmutatója szerint* az aknatestet közvetlenül a telepítés előtt töltötték fel robbanóanyaggal. A telepítés következő lépéseként a gyújtófészek nyílásán át egy sablon segítségével (egy hosszú, fából készült mérőpálca, amely méreteiben és szélességébe megegyezett a MD-2 gyutaccsal ellátott MUV gyújtónak, csak egy picivel hosszabb volt), hogy a gyújtó számára fenntartott fészek üres, és a gyutacs bele fog menni a trotil (vagy egyéb) préstestben lévő furatba. Ezután fel kellett emelni az akna fedelét, egy lemezből készült sablon segítségével ellenőrizni kellett a nyomóhenger helyzetét (azért, hogy az, amint visszahelyezik a fedelet a helyére, ne nyomja meg a billenő kart), ki kellett biztosítani a gyújtót, óvatosan be kellett helyezni a fészekbe, vizuálisan ellenőrizve, hogy a billenő kar hegyesebb vége beleilleszkedjen a gyújtó P-alakú biztosítótűjének fülébe, és végül vissza kellett zárni a takaró lemezt. Utolsó lépéssel óvatosan a helyére kellett helyezni az akna tetejét, majd azt… lelakatolni.
A fedőlemez préseléssel készült és mélyen-nyomott merevítő bordákkal rendelkezett. Amikor a harckocsi ráhajtott az aknára, annak teteje – a tank súlya alatt – behorpadt, és a nyomóhenger lesüllyedt. A henger nyomást gyakorolt a billenő karra. Eredményképpen a kar másik vége felemelkedett és kihúzta a gyújtó P-alakú biztosítószögét. Az akna felrobbant.
A technikai vázlaton a billenő kar szürkéskék színű, a P-alakú biztosítószeg – zöld.
Érdemes alaposabban szemügyre venni az akna indító szerkezetét (a gyújtót és billenő kart tartalmazó doboz). Ugyan ilyen szerkezeteket használtak a TM-39 és TMD-40 aknákban, csupán azokban két-két darab volt, és ezek az aknák két végében kaptak helyet. Ezeket a dobozokat a TM-39 és TMD-40 aknák két végén található nyílásokon át lehetett behelyezni az aknatestbe, miután a nyílásokat egy-egy lemezzel takarták el. Bárhogyan is vesszük, de ez a TM-35-ös aknához képest már komoly előrelépésnek számított, mivel a dobozszerkezetet előre elő lehetett készíteni, bele lehetett helyezni a gyújtókat, nyugodt, tábori körülmények között leellenőrizve a billenő kar csatlakozását a biztosítószeg fülébe, és a dobozokat már csak közvetlenül a telepítésnél kellett berakni az aknákba.
A TM-35 aknát a Vörös Hadsereg széles körben alkalmazta 1941-1942-ben. Már a Wehrmachttal vívott első harcok során nyilvánvalóvá vált az aknák gyenge töltetének minden negatívuma (mindössze 2,8 kg; összehasonlítás ként – a német T.Mi.35 – 5,5 kg). Azonnali hatállyal megtervezték és elkezdték újabb aknák tömeggyártását: a hosszabb aknatesttel rendelkező TM-39-et és a kerek TM-41 aknát (ebben a töltet már 3,6 kg trotil vagy ammonit volt). Viszont a fémhiány, a német megszállás következtében elveszített gyártási kapacitás arra kényszerítette a szovjeteket, hogy lemondjanak a TM-41 fémtestű aknák gyártásáról, és áttérjenek az egyszerű és nagyon olcsó TMD-40 típusú, fából készült aknák gyártására.
A TM-35 akna harckocsi-elhárító, hernyótalp elleni, nyomásra robbanó akna. A robbanás azután következik be, miután a gépjármű kereke vagy a tank hernyótalpa ráhajt az akna tetejére, amely merevítő oldalbordákkal rendelkezik. A k.b. 120-260 kg iniciáló nyomás hatására a deformálódó tetőlemez lenyomja a nyomóhengert, és ennek hatására a billenő kar kihúzza a gyújtó P-alakú biztosítószegét.
Az aknát lehetett telepíteni talajra, a talajba, a hóba, természetesen kézi erővel. Az akna nem volt hermetikus, és ez erősen korlátozta bevethetőségét nedves, mocsaras talajban, víz alatt (ha nem vízálló robbanóanyagot alkalmaztak benne), vagy abban az esetben, ha a telepített aknamező harckészségére hosszabb ideig szükség volt.
Az akna harckészsége nincs limitálva és minden csupán a robbanóanyag használhatóságán múlik (az ammonit leülepszik, átnedvesedik és elveszíti rombolóerejét; viszont a trotil az időtől vagy nedvességtől nem veszti el hatását). Az aknatest korrózió általi sérülései idővel nem csak a haditechnika számára teszi rendkívül veszélyessé az aknát, hanem a gyalogság számára is komoly lidércnyomássá válik, mivel a MUV gyújtó meglehetősen érzékeny az 1-3 kg iniciáló nyomásra. A gyújtó biztosítótűje elég gyorsan berozsdásodik, és ez egy idő után az akna önkéntelen robbanásához vezethet.
Az akna nem rendelkezett kiegészítő gyújtó-fészekkel és elméletileg kiemelhetőnek tekintették, de a gyakorlatban, a NUV gyújtó érzékenysége miatt, és a körülményes hozzájutás miatt, arra enged következtetni, hogy a gyakorlatban ez az akna nem volt eltávolítható (bár van egy német tűzszerészeket ábrázoló fotó a ,,Signal” egyik 1941-es számában, amint TM-35 aknát ,,emelnek ki” Szmolenszk környékén, de inkább valószínű, hogy propaganda-fotóról van szó, amit zsákmányolt aknatesttel készítettek; bár a harctéri kiemelés sem kizárt).
A TM-35 aknának ismert néhány módosított verziója. A fentebb majd szereplő technikai leírásban mellékelve lesz még két változata, azon kívül, ami a történelmi összefoglaló elején látható. A gyakorlatban nem volt semmi különbség a tapus-nevükben. Ha a szükség megkívánta, akkor esetleg beírták, hogy - ,,1936 mintájú TM-35, vagy 39 mintájú TM-35, stb.”.
Már a TM-35 harctéri alkalmazásának első pár hetében bebizonyosodott, hogy bár a terep időnek előtti elaknásítására az akna még csak-csak megfelel (napközben, az ellenséges tűz hiánya mellett), de az ellenséges vonalak előtt rendkívül nehéz volt az aknák telepítése, mivel ez túl sok műveletet, és rengeteg időt igényelt.
Éjszaka pedig szinte lehetetlen volt az aknák telepítése, ugyanis nem lehetett vizuálisan ellenőrizni a gyújtó behelyezésének apróbb műveleteit. Mivel a gyújtóból még behelyezése előtt el kellett távolítani a biztosítószöget, és utána óvatosan P-alakú biztosító szögbe kellett ,,beoperálni” a billenő kar végét (miközben a gyújtó iniciáló nyomása mindössze 1-3 kg volt) - mindez életveszélyessé tette az aknák éjszakai telepítését.
Ráadásul az akna igen gyenge (mindössze 2,8 kg robbanótöltet), ami már a háború előtt is nyilvánvalóvá vált, de az akkori Előírás szerint ezt avval kompenzálták, hogy az akna alá 1-2 kilónyi trotil préstestet helyeztek. Ráadásul nem vették figyelembe az időtényezőt (túl sok idő ment el az akna telepítési előkészületeire és magára a telepítésre), vagy azt, hogy esetleg ugyan avval a rendelkezésre álló létszám-állománnyal több aknát kell elhelyezni minél rövidebb idő alatt. Ilyen körülmények között az aknák feltöltése robbanóanyaggal és gyújtókkal, közvetlenül a műszaki századoknál, egyszerűen megvalósíthatatlanná válik a drasztikus időhiány, a szükséges munkaerő, és a sok alkatrész harctéri pótlásának lehetetlensége miatt. Háborús körülmények között az aknákat úgy kell szállítani a csapatokhoz, hogy azok azonnal telepíthetők legyenek, de a TM-35 konstrukciója ezt nem tette lehetővé. Ezért a TM-35 gyártását már a szovjet-finn, 1939-40-es háború alatt leállították, és a raktáron felhalmozott tartalékokat teljesen felélték 1941 nyarán-őszén, illetve 1942 telén, amikor is a hadianyaghiány miatt mindent bevetettek, ami még kéznél volt, amit sikerült összekaparni a hátországi raktárakban és a második vonal alakulatainál.
A háború elején elkezdődött a TM-35M akna gyártása, amely magasabb volt (11,5 cm a 8,5 cm helyett), és ennek következtében már 4 kg öntött ammatolt, vagy trotilt, vagy ezek ,,francia keverékét” tartalmazta. Az aknát a háború alatt is gyártották. Legalábbis még szerepel a szovjet aknásítási és műszaki, 1943-ban és 1944-ben kiadott szabályzatokban és oktatókönyvekben.
A sorok írója többször találkozott különböző nem szakmai forrásokban a TM-38 típusnévvel, viszont a szakirodalomban ilyen aknát nem sikerült fellelni. Nem világos, hogy milyen aknát takar a különböző (nem szakmai) szerzők TM-38 típusjelölése – vagy a TM-35M aknát, vagy az is lehet, hogy megtévesztette őket az aknák fedelén található számsor. A sorok szerzője találkozott olyan TM-35 aknák ábrázolásávál, amelyek fedelén szerepeltek a 35, 38, 40, 41 számok. Ezek – több, mint valószínű – a gyártás évét takarják. Ráadásul a számok előtt a TM betűkombináció nem szerel, hanem a leggyakrabban a KS betűk láthatóak, amik valószínűleg a gyár betűkódja (Kisinyov vagy Kujbisev).
* - a szövegben szereplő jel azt jelenti, hogy sem az aknákat, sem tartozékaikat jelenleg már nem gyártják, és raktári készlet sem áll rendelkezésre, ezért szerepel a szövegben a telepítési leírás.
/Folytatás következik/
A * jel a szövegben - mivel sem a szövegben leírt gyújtókat, sem az aknákat ma már nem gyártják és nincsenek rendszerben, leírtam az akna telepítésére vonatkozó adatokat.
Szovjetunió, Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (RKKA)
………………………………
Régi korok aknái
T-4
………..
Az akna története:
Ha összehasonlítjuk a ’30-as évek szovjet és német aknáit, érthetővé válik a német szakértők csodálkozása és ingerültsége, amit a szovjet aknákkal történt első találkozásuk váltott ki belőlük, 1941 nyarán. (,,…Ezek a primitív, nyersen összetákolt, de csodálatraméltóan hatásos orosz aknák nagyon sok kellemetlenséget okoztak harckocsizóinknak és gyalogságunknak…”/Guderian).
A rossznyelvek akár a Vörös Hadsereg nem éppen lovagias magatartásának, vagy a háborús ,,szabályok” megszegésének is nevezhetik a kor szovjet aknáit. Mégis eléggé komikus egyes német tervezők felháborodása, miszerint, ha már a szovjet ipar nem képes gyártani formailag tökéletes, tökéletesen tesztelt és megbízhatóan működő gyújtószerkezetekkel ellátott aknákat, akkor ne is gyártson ilyeneket. Úgymond, gyilkolni intelligensen kell, tökéletes szerkezetek segítségével, amelyekhez képest ezek a drótokból és fából összetákolt dobozok nagyon rondák, és nem éppen esztétikusak!
Viszont az oroszok sem hívták magukhoz a kulturált teutonok távoli leszármazottait, ha meg mégis bejöttek, akkor a hívatlan vendégeknek a ,,bunkócska” is bőven megfelelt!
Még valami: mennyire könnyen felejt a ,,hálás utókor”, mint Magyarországon, mint Oroszországban. A legteljesebb adatokat a T-4 szovjet aknáról (leírását, szerkezeti vázlat-rajzát, stb.) egy… amerikai (!), robbanó szerkezetek azonosításával és hatástalanításával foglalkozó szabályzatból merítettem. Oroszországban (két példány kivételével) nem maradt fenn belőle példány, teljesen megsemmisült a technikai leírás, és még a tüzérség, híradós- és műszaki csapatok múzeumában is csupán azt tudták megmondani az irattár dolgozói, hogy mikor volt kifejlesztve, és ki volt a tervezője! Ennyi!..
Az aknát N.N.Szimonov mérnök tervezte és ajánlotta fel a Vörös Hadseregnek, ahol 1932-ben rendszeresítették. Tervezték a tömeggyártását, viszont akkoriban még nem volt világos koncepciója sem a harckocsik, sem a tankelhárító eszközök alkalmazásának. Ezenkívül, az akna sorsát jelentős mértékben befolyásolta az akkori szovjet ipar általánosan gyenge gyártó bázisa (a meglévő ipari létesítmények akkoriban még az országot és a hadsereget sem tudták ellátni a jóval fontosabb hadianyagokkal, nemhogy aknákkal). Az aknákból egy – orosz mértékkel mérten – kis sorozatot gyártottak, amelyen a hadsereg begyakorolta a harckocsik elleni aknásítást, a tervezők pedig mintának használták a további fejlesztésekhez.
A T-4 akna, gyakorlatilag, a TM-35 akna prototípusa volt. A T-4 akna harci alkalmazásáról nem maradt meg semmilyen dokumentált anyag. Gyakorlatilag még a szakértők körében is szinte ismeretlen az akna. Még az 1982-ben, a Szovjetunióban kiadott ,,Műszaki alakulatok” ("Инженерные войска") katonai tankönyv is épphogy megemlíti, hogy harckocsi-elhárító akna-ként (az 1934-ben, a műszaki csapatok számára kiadott ,,Robbantási munkálatok” ("Подрывные работы") szabályzatra hivatkozva) egyszerű trotil préstestekből összeállított kötegeket használtak, amelyekre egy billenő, drótból készült fémkeretet raktak, amely a gyújtóra (detonátorra) volt kapcsolva. Ugyan csak ott olvasható egy rövid bejegyzés, hogy ,,1935-re befejeződött az első szovjet, fémből készült akna, a TM-35 kifejlesztése.” A T-4 aknát egyik szakkönyv sem említi (a kettő közül). Szintén nem szerepel az 1943 végén kiadott aknásítási szabályzatban/előírásban, de ennek jóval prózaibb okai vannak: akkoriban az aknákból már nem voltak raktárkészletek, és gyártása sem folyt.
Az akna egy négyszögletes, doboz alakú, fából vagy fémből készült aknatestből állt. Fent volt egy nyomólap, ami egy deszkából állt, amely egy, az aknatestet átfutó nyomóhengerre támaszkodott. A deszkalapot egy csavar segítségével rögzítették a nyomóhengerre. A nyomólap sarkaiban be volt tekerve négy csavar (vagy négy szög), amelyek az aknatest tetejére támaszkodtak. A teljesen fából készült aknáknál a nyomólapot és az aknatestet még dróttal is összefűzték. Ezek a csavarok (szögek) gondoskodtak arról, hogy a nyomólap megfelelően legyen rögzítve a nyomóhengeren, illetve ellenállásukkal növelték az akna iniciáló nyomását.
A nyomóhenger (az angol technikai vázlaton: pressure piece), áthaladt az aknatest tetején található lyukon, és egy kétágú billenő-karra támaszkodott. Arról, hogy a henger ne süllyedjen le, egy, a hengeren átfutó, az aknatest tetejére támaszkodó szög gondoskodott.
Az aknatest belsejében volt egy fémdoboz, amelyhez egy tengelyen rögzítve volt a billenőkar, és az UV gyújtó (detonátor) fészke (fémcső). A fészek egyik vége kifutott az akna oldalán található nyíláshoz, amit egy takaróléc fedett (fuze well cover), miközben a fémcső másik vége az aknatest belsejébe futott, ami por alakú robbanóanyaggal volt töltve (általában trotillal).
Az akna telepítésénél*, az UV gyújtót, a rákapcsolt N”8 detonátor-gyutaccsal, kívülről kellett behelyezni (amihez szabaddá kellett tenni a bemeneti nyílást) a fészekbe, méghozzá úgy, hogy a billenő-kar lefelé mutató ága (fuze activating lever) belemenjen a P-alakú biztosítószög fülébe.
Az aknatest oldalán volt egy hordozó, drótból készült fogantyú, és a gyújtófészket záró fedél. A fémből készült aknatesteken ez egy ,,?”-alakú fémlemez volt, amit egy tengely(szög) mentén félre lehetett billenteni; a fából készült aknatesteknél ez egy kis fogantyúval ellátott fiók volt.
Amint a tank ráhajtott a nyomólapra, az utóbbi, leküzdve a csavarok (szögek) és a henger biztosító szögének ellenállását, lesüllyedt. A nyomóhenger közben ránehezedett a billenő-kar fent lévő végére, az elfordult a tengelye mentén, a billenő-kar vékonyabb vége felemelkedett, és kihúzta a gyújtóból a P-alakú biztosítószöget. A fesztelenített ütőszeg nekicsapódott a gyutacsnak – robbanás.
Ilyen elvek alapján működtek az UV (később MUV) gyújtóval ellátott TM-35, TM-39 és TMD-40, nyomásra robbanó aknák.
A T-4 akna harckocsi-elhárító, hernyótalpak alatt robbanó szerkezet volt. A robbanás akkor következett be, amikor a gépjármű kerekei, vagy a tank hernyótalpa ráhajtott a nyomólapra. A robbanás iniciálásához 100-260 kg terhelésre volt szükség.
Az aknát kézi erővel lehetett telepíteni a talajra, a talajba, vagy a hóba. A nyomólap és az aknatest között lévő hézag korlátozta az akna alkalmazását homokos, kavicsos vagy mocsaras talajon, illetve a tavaszi és őszi sártengerben, amikor fennállt annak a veszélye, hogy a hirtelen bekövetkező fagyok hatására a sár megfagy.
Az akna hadrafoghatóságának idejét nehéz megállapítani, és ezt, valószínűleg, az aknatest korhadással (korrózióval), illetve a mechanikus doboz, billenő kar és gyújtó rozsdásodással szembeni ellenállása befolyásolta. Elképzelhető, hogy az aknák nem voltak hosszú életűek, és igen gyorsan tönkrementek.
Az akna nem rendelkezik kiegészítő gyújtó fészkekkel és elméletileg kiemelhető aknák kategóriájába volt sorolva, viszont az UV gyújtó rendkívüli érzékenysége, az, hogy körülményes volt hozzájutni, a gyakorlatban felszedhetetlenné tette ezt az aknát.
Az aknákat ólív-szürkére festették, bélyegzéssel nem volt ellátva. A fából készült aknatestekkel rendelkező aknákat – elképzelhető - , hogy nem mindig festették le. Nincs adatunk arról, hogy bármilyen szigetelést alkalmaztak volna a gyártásánál. Egyes aknák fából készültek, de vasalást is kaptak.
1932-höz képest a T-4 akna több, mint korszerűnek mondható. A szerkezete rendkívül egyszerű és megbízható. A szovjet ipar alacsony gyártási kultúrája lehetővé tette, hogy az aknát tábori körülmények között, illetve falusi műhelyekben is elő lehetett állítani, és így rövid idő alatt, szinte azonnal el lehetett kezdeni tömeggyártását, ha a helyzet azt megkívánta. Elég, ha eszünkbe jut az a tény, hogy abban az időben Franciaország, Nagy-Britanni (az USA-ról már nem is beszélve) harckocsi-elhárító aknákkal nem rendelkezett, és még csak nem is folytattak kísérleteket/kutatást e téren. A német T.Mi.29 akna, ami 1929-ben jelent meg, önmagában egyszerűbb szerkezettel bírt, viszont három darab ZDZ 29 gyújtót kapott, melyek nagyon bonyolult szerkezettel bírtak. Ráadásul a gyújtók gyártása megkövetelte a pontos megmunkálást, precíz szerelést és a szakképesített munkaerőt, azaz – gyártása meglehetősen költséges volt.
A T-4 jelentős hiányossága a nyomólap és az aknatest közötti hézag jelentette. Ha ebbe föld került, ami nyilvánvalóan előfordulhatott omladékos talajban (apró kavics, homok), vagy befagyott a bennrekedt hó – az akna működésképtelenné válhatott. Viszont ezt a hiányosságot – egy visszaemlékezésben talált leírás szerint – úgy küszöbölték ki, hogy az aknát egyszerű vászonzsákba tették. Ráadásul, ha a szükség és igény azt megkívánta volna, ezt a problémát ki lehetett volna javítani.
Az 1935-ben megjelenő TM-35 aknán nyilvánvalóan megmutatkoznak a T-4 akna külső jegyei, ezért ezt nyugodt szívvel ,,működő, kis sorozatban gyártott prototípusnak/oktatóaknának” nevezhetjük. Viszont, ha a ’30-as évek elején az aknák esetében elfogadható volt a 2,6 kg robbanó töltet és a nem hermetikus aknatest, akkor a TM-35 esetében jó lett volna, ha figyelembe veszik tervezésénél az elődje hiányosságait, hibáit, illetve a harckocsik fejlődésének távlati lehetőségeit.
Technikai, típusismereti adatok:
T-4
…….
Külalak: fémből, fából vagy vasaltfából készült négyszögletes , doboz-alakú aknatest; általában zöld színű, de előfordultak festetlen példányok; méretei – 21,9×21,9×7 cm (9,85 cm ha a nyomólap szintjét vesszük figyelembe); súlya – 4,3-4,5 kg.
Rendeltetése: harckocsi-elhárító, hernyótalpak elleni, nyomásra robbanó akna.
Főbb jellemzői:
a). töltet – 2,6-2,8 kg trotil por;
b). hatásnövelő elem – nincs;
c). gyújtó – UV, N”8 detonátor-gyutaccsal;
d). gyújtó-fészkek száma – egy;
e). az akna tartozékai – nincs;
f). hatásos repesz/rombolóhatás rádiusza – alkalmazása szempontjából lényegtelen (a fém és fa repeszek valószínúleg 4-6 méteren belül sebeket ejthettek);
g). iniciáló terhelés – 100-260 kg.
Hatástalanítás módja:
AZ AKNA GYAKORLATILAG NEM Hatástalanítható! Robbantással semmisítették meg.
Az akna sajátosságai: nem vízhatlan, meglehetősen gyorsan tönkremegy a környezeti hatások révén. A gyakorlati harckészség ideje nem megállapítható.
Személyes megjegyzés: az aknát -40 és +50 fok között lehetett bevetni.
Az aknát alkalmazó államok: kizárólag a Szovjetunió.
Döntsék el, tisztelt topiklakók, hogy mi legyen a következő típus-ismertető (ország):
Oroszország/Szovjetunió (történelmi ismertetőkkel); Németország (történelmi ismertetőkkel), USA. (A többivel még nem állok rendelkezésükre, ugyanis ehhez Magyarországra kell előbb mennem.)
Ezenkívül a honlapunk számára Szilveszter után lefordítom Valeckij O.V. cikkét ,,Humanitárius aknamentesítés a volt Jugoszlávia" területén tanulmányi cikkét (hogy mikor készülök el - sajnos még nem tudom, ugyanis így is rengeteg a munkám).
d). Gyújtó-fészkek száma és elrendezése - egy gyújtófészek az akna tetején, a nyomóléc alatt;
e). Az akna tartozékai - nincs;
f). Hatásos repesz/rombolóhatás rádiusza - nem jellemző, bár a fa-repeszek 8-10 méterig veszélyesek;
g). Iniciáló terhelés - min. 200 kg.
Hatástalanítás módja:
- ellenőrizze a talajt körülötte (felszedésgátlók, aknacsapdák, stb.);
- tisztítsa meg az akna felületét a földtől és gyeptől;
- fedezékből, műszaki kampó segítségével, húzza ki az aknát a gödörből;
- emelje fel a középső zárólécet
- csavarja ki és távolítsa el a gyújtót.
...........................................
Figyelem!
Az UTMD-1 gyújtó (detonátor) konstrukciója tökéletlen, ezért az aknát csak végső esetben szabad kézzel hatástalanítani.
Robbantással kell megsemmisíteni (a 400 g trotil préstestet ilyenkor az aknára kell helyezni).
.................................................
Az akna sajátosságai: az akna nem rendelkezik mágneses térrel. Nem hermetikus. Nincs önálló kiegészítő gyújtófészke.
Megjegyzés: Az aknát roppant nehéz felderíteni, felszedése körülményes és veszélyes. Nagyon elterjedt aknatípus.
Az aknát alkalmazó államok: A jugoszláviai háborúk/konfliktusok során minden fél alkalmazta; rendkívül elterjedt a világ kontinensein. Népszerűségét annak köszönheti, hogy könnyen előállítható tábori körülmények között. Az akna a szovjet/orosz TMD-B akna licenc alapján gyártott jugoszláv verziója.
Külalak: műanyag aknatest - kerek, tányéralakú; általában zöld színű; d=29 cm, h=13 cm (gyújtó vagy billenőpálca nélkül); teljes súlya - 7,2 kg. Billenőpálcás (,,antennás") gyújtóval is használható.
Rendeltetése: járművek elleni (harckocsielhárító), nyomásra robbanó akna; járműfenék alatt robbanó billenőpálcás akna; jármű oldalánál robbanó billenőpálcás akna.
Főbb jellemzői:
a). töltet - 5,1 kg trotil préstest, 3-10 g tetril (tetryl) köztes robbanóanyag;
d). Gyújtó-fészkek száma és elrendezése - három gyújtófészek az akna tetején;
e). Az akna tartozékai - nincs;
f). Hatásos repesz/rombolóhatás rádiusza - nem jellemző (alkalmazás szempontjából lényegtelen);
g). Iniciáló terhelés - min. 200 kg.
Hatástalanítás módja:
- ellenőrizze a talajt körülötte (felszedésgátlók, aknacsapdák, stb.);
- tisztítsa meg az akna felületét a földtől és gyeptől;
- fedezékből, műszaki kampó segítségével, húzza ki az aknát a gödörből;
- csavarja ki és távolítsa el a gyújtókat.
Az akna sajátosságai: az akna nem rendelkezik mágneses térrel, hermetikus. Nincs önálló gyújtófészke arra az esetre, hogy felszedésgátlóvál el lehessen látni, de szükség esetén az aknatestbe csavarható nyomáscsökkenésre reagáló gyújtó.
Megjegyzés: Az aknát roppant nehéz felderíteni, felszedése annál könnyebb. Nagyon elterjedt aknatípus.
Az aknát alkalmazó államok: A jugoszláviai háborúk/konfliktusok során minden fél alkalmazta.
Külalak: ú.n. ,,szilárd burkolat nélküli", kívülről vékony üvegszálas borítású, lapos, kerek, tányéralakú; általában zöld színű; d=26,5 cm, h=8 cm (gyújtó nélkül); teljes súlya - 6,5 kg.
Rendeltetése: járművek elleni (harckocsielhárító), nyomásra robbanó akna.
d). Gyújtó-fészkek száma és elrendezése - három gyújtófészek az akna tetején, egy kiegészítő fészek az aknatest alján (UTMAH-3 gyújtó számára);
e). Az akna tartozékai - nincs;
f). Hatásos repesz/rombolóhatás rádiusza - nem jellemző (alkalmazás szempontjából lényegtelen);
g). Iniciáló terhelés - min. 180 kg.
Hatástalanítás módja:
- ellenőrizze a talajt körülötte (felszedésgátlók, aknacsapdák, stb.);
- tisztítsa meg az akna felületét a földtől és gyeptől;
- fedezékből, műszaki kampó segítségével, húzza ki az aknát a gödörből;
- csavarja ki és távolítsa el a gyújtókat.
Az akna sajátosságai: az akna nem rendelkezik mágneses térrel, hermetikus. Nincs önálló gyújtófészke arra az esetre, hogy felszedésgátlóvál el lehessen látni, de szükség esetén az aknatest aljába csavarható nyomáscsökkenésre reagáló gyújtó.
Megjegyzés: Az aknát roppant nehéz felderíteni, felszedése annál könnyebb. Ez gyakorlatilag a világ egyik legelterjedtebb aknatípusa.
Az aknát alkalmazó államok: Rendkívül elterjedt típus, ugyanis - Jugoszlávián kívül - gyártották és exportálták: Németország, Franciaország, Olaszország, és egy sor más állam. Gyakorlatilag szinte minden kontinensen megtalálható.
ebböl több millió van csak Angolában...
