Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
nem fogtam mellé, ez a sátán aki a világosság angyalává teszi magát, isten dicsőségét magának tulajdonítja, magyarán ez a féltékeny demiurgosz, aki önmagát hiszi a világmindenség teremtőjének, de csak egy kisebbrangú isten.
ráadásul ennek a szövegnek nincsen köze Jézushoz, mert eleve jahvista, de persze annyi hamisítás van a jehovista bibliában mindenhová beteszik a jehovát, s ezzel erősítik az istenségét, oda is ahol kűrosz van és nem jhvh....
"amit írtál az jó megerősítése az igazságnak, hogy az Atya nem azonos a Jahvéval."
Melléfogtál:
"Hiszen te vagy a mi Atyánk; még ha Ábrahám nem ismerne is minket és Izrael nem ismerne is el bennünket, te, ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk!" (Ézs63:16)
"Most pedig, ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk! Mi vagyunk az agyag, te pedig a Fazekas; mindannyian kezed munkája vagyunk" (Ézs64:8)
Nem azt mondom, hogy ha régebbi, akkor nem lehet Istentől, hanem úgy vélem látszik a szándék, hogy ami Jézustól van, a mennyei Atyáról, stb. tanítás azt beillesszék egy korábbi görög filozófiai rendszerbe. De miért is kéne egyeztetni a kettőt? Mi köze lenne hozzá? Jézus nem szólt amarról a másikról, nem érvelt a-mentén, említést sem tesz róla.
A hatalmi szándék (a rómaiaknál) a gnoszticizmus beolvasztása a kereszténységbe meg jóval későbbi dolog, mint Jézusi, apostoli kor, vagy akár a gnoszticizmus kialakulása, tehát sorrendben:
1. Hellenizmus (görög, pogány világ), amiben már létezett a zsidóságot, Istenét feketítő tanítás
2. Párhuzamosan a létezett az ószövetségi hit
3. Jézus megjelenése, aki maga is a 2. vonalban érvel, tanított
4. A keresztény hit elterjed a pogány, görög területeken az apostolok hatására
5. A hellenizmus tanítása (ami már 1. pontnál létezett) beleolvad bizonyos keresztény tanításokba, létrehozva a gnoszticizmust
6. Az állami kereszténység, ami már eltért az eredeti hittől, a gnosztikus elemekből is beépít sokat magába, kialakvítva saját ágazatát. Emellett persze gnoszticizmus is fut.
Erről itt egy könyvnek az összefoglalója, ha érdekel, olvass bele:
először is máriának mondta, akivel a saját tanítványainak üzent, akiknek Jézus isetene volt az istenük, másodszor pontosan azért hangsúlyozza, ezt az istent, hogy véletlenül se keverjék a szokásos korabeli istenképpel, ezért mondja.
amit írtál az jó megerősítése az igazságnak, hogy az Atya nem azonos a Jahvéval.
ha valam régebbi, mint az újszövetség, az nem lehet Istentől?
Nem tudtam, hogy korlátozhatod őt ebben.....
jahh és persze fordítva, a jelenlegi dogmatikát öntötték ré a régebbire, mivel az volt régebben, tehát a keresztény gnózisra öntötték, a hatalmi kereszténységet....
Ilyen alapon kidobható volna az ószövetség mert korábbi mint az újszövetség......
Jézus pedig gnosztikus mester volt, tehát a tanításnak van köze hozzá.
"Jézus ezt mondta neki: Ne kapaszkodj tovább belém. Mert még nem mentem fel az Atyához. Hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: ťFelmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.Ť" (Ján20:17)
"Azért beszélt így, mert a világba küldés jelenti az alászállást és az emberek közé jövést; s ez az Emberi segítségével történt meg, amelyet Ő felöltözött" - E mentén érveltem itt korábban, hogy Krisztus megüresítette magát, levetett valamit, amikor hústestté lett nem pedig felöltözött valamibe. A megüresítés ugyanis semmi mást nem jelent, minthogy megfosztja magát valamitől, nem bedig felvesz valamit.
"Az Emberi szintén ténylegesen az Isten Fia" - Ez azért nem igaz, mert a Héberekhez írt levél azt mondja, hogy kinek mondta az angyalok közül, hogy ma szültelek? Zsid 1,5 Nyilvávaló, hogy az Istentől való fiúsága több, mint az, hogy csak a földi - hustesti létben Isten Fia, amit te állítasz. Főleg, hogy Pál a feltámadásal kapcsolaban mondja, hogy Krisztus az Isten hatalmas fiának bizonyult a halottak közül való feltámadása által Rm 1,4. Ez is arra utál, hogy az Istentől születése nem a földi létéhez tarzozik, hanem annál sokkal több. Jézus Krisztus feltámadt állapotában is Isten Fia.
A többit meg nem tudom miért nekem írod, számomra mindezek a Sw. tanítások annyira idegenek, annyira távol vannak az Írástól, Isten beszédétől és az apostoli tudománytól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ráadásul a vitához se sok köze van, már ha vitázni akarsz ilyen ömlesztéseket csak át fogok ugrani. (főleg annak összefüggéstelensége, értelmetlenségei miatt.) Meg én pl. nem tudok mit kezdeni azzal amit Máriáról és a római egyházról írsz, engem nem érint, ez ilyen levegőbe beszélés, csak véletlen nyomhattad meg a >nekem hsz-t. Köze nincs az eddigi vitához és engem nem is érdekel, máskor lényszives címezd másnak az ilyet, katolikusoknak, vagy akinek szól, engem ugyanis nem érint a dolog.
92. 4/ Az Emberi az, aki által Ő Önmagát küldte a világba, s akit Isten Fiának nevezünk.
Az Úr gyakran kijelentette, hogy az Atya küldte Őt, és hogy Ő az Atya által küldetett, mint Mt 10: 40; 15: 24; Jn 3: 17, 34; 5: 23, 24, 36, 37, 38; 6: 29, 39, 40, 44, 57; 7: 16, 18, 28, 29; 8: 16, 18, 29, 42; 9: 4; és sok más helyen.
Azért beszélt így, mert a világba küldés jelenti az alászállást és az emberek közé jövést; s ez az Emberi segítségével történt meg, amelyet Ő felöltözött szűz Mária által. Az Emberi szintén ténylegesen az Isten Fia, mert ezt Jehova Isten, mint Atya nemzette, a Lukács 1: 32, 35-nek megfelelően. Őt nevezték az Isten Fiának, az Ember Fiának, és Mária Fiának.
Az Isten Fia Jehova Istent jelenti az Ő Emberijében, az Ember Fia az Urat jelenti Igeként, és Mária Fia jelenti az Emberit, pontosabban fogalmazva, amit Ő felöltözött.
Meg fogom mutatni a következőkben, hogy az Isten Fia, és az Ember Fia ezeket jelenti. Azonban nyilvánvaló az emberi nemzetségből, hogy Mária fia pusztán az Embert jelenti, mert a lélek az apától van és a test az anyától. Mert a lélek az apa magjában van, és ez öltözi fel a testet az anyában; vagy, ami ugyanaz, minden, ami lelki az emberben, az az apától van, és minden, ami anyagi, az az anyától. Az Úr esetében, ami Isteni volt Benne, az Jehovától, az Atyától eredt, és ami Emberi volt, az az anyától; és ez a kettő egységesülve az Isten Fia. Hogy ez így van, az teljesen nyilvánvaló az Úr Születéséből, amelyet így rögzített Lukács:
Gábriel angyal így szólt Máriához:
" A Szent Lélek száll reád, és a Felséges ereje árnyékoz meg téged: ezért szent lesz az is, akit szülni fogsz, és Isten Fiának fogják hívni." 1: 35.
Az Úr Önmagát nevezte az "Atya küldöttének", azon okból is, hogy egy "küldött" ugyanazt jelenti, mint az angyal, mivel az angyal szó az eredeti nyelven ezt jelenti: küldött, miként Ézsajásnál:
"A Jehova színe előtti angyal megőriz titeket: szeretetében és könyörületességében megvált benneteket." 63: 9.
és Malakiásnál:
"Az Úr, akit ti kerestek, gyorsan eljön az Ő templomába, miként a szövetség angyala, akit ti kívántok." 3: 1, és más helyeken is.
Hogy az Isteni Háromság - az Atya Isten, a Fiú, és a Szent Lélek - az Úrban van, és hogy a Benne lévő Atya minden dolgok Isteni Forrása, a Fiú az Isteni Ember, és a Szent Lélek az Isteni Tevékenység, látni fogjuk e munka harmadik fejezetében, az Isteni Háromságban.
93. Miként Gábriel angyal megjelentette Máriának, hogy "szent lesz az, aki születni fog, és Isten fiának nevezik," úgy az Ige következő szakaszaiból látni fogjuk, hogy az Úr, az Ő Emberijét tekintve hivatik Izráel Egyetlen Szentjének:
"Látomásban láttam, és íme, a Virrasztó és az Egyetlen Szent jött le a mennyből." Dán 4: 13 /? 10! /
"Isten a Témánról érkezik, és az Egyetlen Szent a Párán hegyéről." Habak 3: 3.
"Jehova vagyok, a te Egyetlen Szented, Izráel Teremtője." Ézs 43: 15.
"Így szól Jehova, Izráel Megváltója, aki az Egyetlen Szent." Ézs 49: 7.
"Jehova vagyok, Izráel Egyetlen Szentje, a te Őriződ." Ézs 43: 3.
"Mert a mi Megváltónk, Seregek Jehovája az Ő neve, Izráel Egyetlen Szentje." Ézs 47: 4.
"Így szól Jehova, a te Megváltód, Izráel Egyetlen Szentje." Ézs 54: 5.
"Megutálták Istent, Izráel Egyetlen Szentjét." Ézs 1: 4.
Ezt mondják:
"Távolítsátok el tőlünk Izráel Egyetlen Szentjét. Ezért így szól Izráel Egyetlen Szentje. Ézs 30: 11, 12.
"Ezt mondják: Hagyjuk Őt sietni a munkájához, hogy megláthassuk azt; és engedjük elközelíteni Izráel Egyetlen Szentjének tanácsát, hadd jöjjön, hogy megismerjük." Ézs 5: 19.
"Azon a napon Jehovához fognak támaszkodni, az Egyetlen Szenthez, igazságban." Ézs 10: 20.
"Kiálts és örvendj, Sion leánya: mert nagy közötted Izráel Egyetlen Szentje." Ézs 12: 6.
Ezt is Izráel Istenéről mondják:
"Azon a napon szemeik Izráel Egyetlen Szentjére tekintenek." Ézs 17: 7.
"A szegény emberek vigadni fognak Izráel Egyetlen Szentjében." Ézs 29: 19; 41: 16.
"Földjüket megtöltötték az Izráel Egyetlen Szentje elleni bűnnel." Jer 51: 5;
lásd még Ézsajás 55: 5; 60: 9, és máshol is.
Izráel Egyetlen Szentje az Urat jelenti, az Ő Isteni Emberijét; mert az angyal azt mondta Máriának:
"Szent lesz az, akit szülni fogsz, és Isten fiának fogják nevezni." Lk 1. 35.
Hogy Jehova az Izráel Egyetlen Szentje, habár megnevezése különböző, az nyilvánvaló az imént idézett igeszakaszokból, amelyek kinyilvánítják, hogy Izráelnek Egyetlen Szentje Jehova. Az, hogy az Urat nevezzük Izráel Istenének, szintén meglátható számos igeszakaszból, mint pl. a következőkből.
94. Napjaink Keresztyén Egyházaiban szokásos a mi Üdvözítő Urunkat Mária Fiának nevezni, noha ez az örökkévalóságtól született Isten Fiát /Istenfiút / jelenti. Ennek oka az, hogy a Római Katolikus Egyház úgy tekint Máriára, mint egy minden más feletti szentségre, és kiemeli őt minden szent fölé, mint egy istennőt vagy királynőt. Pedig tény az, hogy az Úr, amikor megdicsőítette az Emberijét, levetett magáról mindent, ami az anyjától származott, és felvett mindent, ami az Atyához tartozott, miként azt világosan megmutatom e munka következő oldalain.
Ebből az Úrról, mint Mária Fiáról való közbeszédből sok kártékony vélekedés jutott az Egyházba, különösen azoknál, akik nem tanúsítanak kellő megfontoltságot azzal kapcsolatban, hogy mit mond az Ige az Úrról. Nem figyelnek arra, hogy az Atya és Ő egy, és Ő az Atyában van és az Atya Őbenne, hogy minden az Atyához tartozó dolog az Övé, hogy Ő Atyjának nevezi Jehovát, és Jehova, az Atya a Fiának hívja Őt.
Számos ártalmas következtetés adódik abból, hogy az Egyház az Urat Mária Fiának nevezi, és nem Isten Fiának, s így az Ő Istenijének gondolata, és ezzel együtt mindaz, amit Róla mondtak, mint Isten Fiáról, elveszett.
Így tudott bejutni a Judaizmus, az Ariánizmus, a Socinianizmus, a Kálvinizmus, amelyek korábban voltak, és végül a Naturalizmus, azzal a megtévesztéssel, hogy ő Mária Fia volt Józseftől, és hogy az Ő lelke az anyjától eredt, és ennek következtében nevezik Őt az Isten Fiának; pedig valójában Ő nem így fia az Istennek.
Bárki, aki komolyan megfontolja ezt a kérdést, akár egyházi ember, akár világi, beláthatja, hogy ha kialakít és folyamatosan fenntart egy olyan véleményt az Úrról, hogy Ő Mária Fia, akkor ő nem lehet más, mint pusztán ember.
Mivel ez az elképzelés kezdett uralkodni a Keresztyének között, mintegy a harmadik századtól, amikor az Arianizmus keletkezett, a Niceai Zsinat, azért, hogy magának tulajdonítsa el az Úr Istenijét, kitalálta az örökkévalóságtól született Fiú dogmáját. Ezáltal valójában az Úr Emberijét emelte Istenivé akkor, és azóta is sokaknál; de még ezt sem emeli fel azoknál, akik úgy tekintenek a következetes egységre, mint alárendeltségre, /hypostasic/ hasonlóképpen, mint két személy között, akiknek egyike felülmúlja a másikat.
Mi következik ebből, ha nem az, hogy az egész Keresztyén Egyház el fog pusztulni; pedig ez kizárólag azért alapíttatott, hogy Jehovát imádja az Ő Emberijében, következésképpen az Isten-Embert?
Az Úr sok helyen kijelentette, hogy senki sem látta az Atyát, vagy jöhet Hozzá, vagy hihet Benne, kivéve az Ő Emberije által.
Ha ez a kijelentést nem vesszük tekintetbe, az Egyház minden drága magja, vetése, átváltozik azzá, ami kevésbé értékes; az olajbogyó fenyőmaggá változik; a narancs, a citrom, az alma és a körte magja a fűzfa, szilfa, hársfa és a tölgy magjává változik. A szőlő mocsári nád lesz, és a búza és az árpa merő pelyva lesz.
Valójában minden lelki táplálék hasonló lesz a porhoz, vagy olyan élelemhez, amit a kígyó eszik, mert a lelki világosság az emberben természetivé lesz, /az ő természeti értelmességének világosságává/ és végül érzéki-természeti válik belőle, ami önmagában tekintve megtévesztő világosság.
Az ember ténylegesen hasonlóvá lesz a madárhoz, amely megkísérel repülni, pedig a szárnyait megnyírták, és leesik a földre, és járkálva nem lát maga körül semmivel sem többet, mint ami a lábai előtt van.
Az Egyház lelki dolgaira való tekintettel pedig, amelyek az ő örök életének áldottságaira tartoznak, a fogalmai olyan értéktelenek, mint egy jósé vagy egy jövendőmondóé.
Ez az eredménye annak, amikor az ember úgy tekint az Úr Istenre, a Megváltóra és Üdvözítőre, mint pusztán Mária Fiára, azaz, csak mint egy emberre
Ez a gnosztikus elválasztás, ami a görög filozófiából jön (jóval korábbi Krisztusnál), hogy demiorgosz megteremtette az alsóbb világot, őt tartották sátánnak, és ugyanannak, akit a Biblia Istene, JHVH, legalábbis a görögök, jóval Krisztus előtt. Majd ezt a tanít ráöntötték a kereszténységre is, megpróbálták beoltani ezzel (így keletkeztek a gnosztikus szekták), de eredetéből is egyértelműen kiderül, hogy sokkal korábbi tanítás, mint Jézusé, tanítása a mennyei Atyáról. stb. Szóval semmi köze ilyetén ennek a tannak Jézushoz, mert jóval korábbi, és forrás bizonyíthatóan nem Jézus, hanem a pogány hitvilág, mégpedig a görög.
Lk. 4:8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozztőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Imádni az egyetlen igaz Istent kell, - Isten törvénye szerint - , minden más meg idegen isten imádata, ami törvényrontás, azaz bűn. Még Jézus Krisztus is erre hivatkozik, ő maga is így utasítja el sátánt, hogy sem sátánt, de még "Jézus lelkét, aki a fiában az atya" (írásod szerint) sem, hanem Istenét imádja. Ha magára (saját lélekére, élet leheletére) gondolt volna, nyilván nem ezt idézi, hanem valami ilyet mond "Előttem borulj le, hiszen én vagyok Istened!". (ráadásul az Istent miért is kellene rávenni arra hogy más istent imádjon? (maga helyett?) - Nem. Sátán célja, hogy az egyetlen igaz Isten helyett Krisztus őt imádja, ez egyértelmű.)
Imádkozni meg Jézus és az apostoli tanítás szerint is Jézus Istenéhez és Atyjához, a Jézus nevében, ahogy ezt Jézus, az Úr meghagyta. (pl. Jn 15,16) Az apstolok leveleikben eléggé egyértelműen őt tartják Istennek, akit pl. áldanak, aki előtt borulnak, stb.
Csia ford
2Kor. 11.31 Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.
Ef. 1.3 Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően,
1Pét. 1.3 Áldott legyen Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki az õ nagy könyörületességéből a Krisztus Jézusnak a halottak közül való feltámadásán keresztül újonnan szült minket élő reménységre,
Jel. 1.5-6 és a Krisztus Jézustól, arra hű tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, õ minket szeretett, vétkeinkből vérével feloldott, s Istene és Atyja számára királyságot és papokat csinált belőlünk. Övé legyen hát a dicsõség és az uralom az örök korok korain át. Ámen.
stb.
A János 5,26 meg nem utalás valamire (Isten beszéde nem utalgat, hanem világos beszéd), hanem nagyon konkrétan oda van írva, hogy "amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában". Tehát Krisztus Istentől független, önmagában bíró élete van, amit Istentől kapott. Pont ugyanúgy, élete van önmagában mint az Atyának. Mondhatni azt is hogy önálló, szuverén élettel bír, olyannal, mint az Atyáé. Sőt, nem csak életet, hanem a folytatásban azt is mondja, hogy "hatalmat adott neki az ítéletre, mert emberfia." Nem magát ajándékozta az Isten!
Jézus küldését Istentől meg te magad is idézed, csak nem pirosítod ki, de ugyanúgy igaz, "nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot" Tehát szóba sem jön, hogy magát, akármijét, lelkét, megtestesült testét (vagy egyéb) küldött volna, hanem Isten, az ő Fiát, akiben való hitben van a megmenekülés.
igen, ez elképzelhető nem is ezzel van a probléma, hanem az ószövetségi istennel, aki ugye nem azonos az Atyával, a kereszténység tévedése az az azonosítás, a világosság angyalává tette magát!
Mondom, Krisztus földi hústestben való születése előtt is létezett, mint szellemi lény, mint Isten fiai és ebből lett megüresítve, ez elég nagy különbség.
"Istennek igenis vannak küldöttei, akiket JHVH-ként szólítottak emberek, vagy akár "Isten"nek (elohimnak)"
Újból felmerül a kérdés: Kit imádjunk, Kihez imádkozzunk?
Lássátok, hogy én,
Én vagyok AZ!
és nincs más isten mellettem,
ölök és életre keltek,
sebesítek és gyógyítok,
és nincs aki kiszabadíthat kezemből
mert az égre emelem kezem
s mondom: Élek mindörökké!
(...)
Ti egek, ujjongjatok,
Istennek fiai, imádjátok!
Ti népek, ujjongjatok népével,
Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát!
Mert megtorolja szolgáinak vérét,
Hasonlóval fizet ellenségeinek.
Bosszút áll gyűlölőin,
Népének földjét megtisztítja a bűntől
Hitem szerint: a Lélek a Fiúban az Atya, tehát Krisztus Jézust, az Urat kell imádni, Hozzá kell imádkozni. Ő az, Aki a mi időnkre van rendelve szabadítóul. (a János 5,26 arra utal, hogy miként eddig JHVH-nak engedelmeskedtek, ezután Jézus Krisztus irányába tegyék mindezt a hívek - új szövetségben élünk ugyanis, egy új korszak virradt akkor fel)
Ján. 3,16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ján. 3,17 Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Ján. 3,18 A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ján. 3,15 Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
Szerintem abban különbözik, hogy Jézus Krisztus már létezett hústestben való megszületése előtt. Az Atya, az Isten mellől jött, Ő küldte, akarata és elválasztása (a szent az jelenti, hogy elválasztott) szerint. Jézus megüresítette magát, a születése tulajdonképpen egy megüresítés volt, mivel onnantól már nem romolhatatlan szellemi létben élt, mint Isten fiai, nem abban a formában, amiben pl. képtelenség meghalni, hanem hozzánk hasonló hústestben született, annak minden nyűgjével. Tehát szellemi lényből emberi lény lett, mint mi, majd meghalt és az Isten feltámasztotta, és most ismét szellemi lény. (romolhatatlan testben, halhatatlanságban, sőt most nagyobb dicsőségben, hiszen most minden felett Úr)
"Maradt talán valami benne a fogantatásakor, mint minden más emberben is az apjából? Ha maradt akkor mi, ha Isten csak lélek?" - A saját élet lehelete, azaz szelleme, ami magában foglalja mindazt, amitől egy élőlény identitása (emlékeit, stb), személye, ami elválasztja más létezőktől és élőktől.
A Jusztin Mártírt idézet arra szolgált, hogy lásd, más is gondolja úgy, hogy az Küldő nem ugyanaz mind a küldöttek, és hogy Isten küldötteit JHVH-nak szólította Ábrahám, de mégsem ugyanazok, mint aki őket elküldte. Ebben semmi "bemutatási" szándék nem állt, hanem felhoztam amellett, amiről ott szó volt, tudniillik, hogy a küldöttek és a küldő nem ugyanaz. Ez nem bemutatása valaminek, hanem érvként való felhasználása egy gondolatmenet mellett, hogy Istennek igenis vannak küldöttei, akiket JHVH-ként szólítottak emberek, vagy akár "Isten"nek (elohimnak), holott az Úr angyalai voltak.
Az, hogy tételesen nem felelek valamire, az nem jelenti, hogy nem is felelek, a tételesség alatt azt a módszert értem, hogy kiragadunk, kiollózunk fél mondatokat a másik szólásából, és az egész gondolatmenetet meg nem vesszük figyelembe, átlépjük. Az ilyen tételes kiollózásokat akartam kerülni.
Az a csúsztatásod meg igen feltűnő, hogy én nem "Fiút" mondtam, így magába (ami ellen szóltam, de csak azért mert te mintegy szereped használod, holott a teljes összefüggésében Istennek a Fiáról beszél legtöbbször az írás, nem egy "fiú"-ról), hanem Isten egyszülött Fiát, akit ha befogadunk, akkor Istenét fogadjuk be, aki elküldte őt. Természetesen a Felkent Jézusról van szó, akit ugyanaz az Isten kent fel, aki el is küldte, azaz a Krisztusról, nem választottam el. Nincs egy külön Krisztus, meg egy külön Fiú, vagy mi, de úgy látom te csak afféle fogást keresel.
"Helyesebb, ha azt mondjuk, hogy Isten Szellemét, Jézus Istenijét fogadjuk be, ekképpen lakik Krisztus bennünk." - Az írásban semmi ilyesmi nincs, Isten Szellemértől sehol nincs írva hogy Jézus "Istenije", vagy micsoda, nem tudom ezt honnan vetted. (egyáltalán mi az hogy istenije? ilyen elválasztás nincs az írásban) Krisztusnak van saját önmagában levő élete Jn 5,26, élet lehelete, azaz szelleme, amit visszaadott Istennek, amikor meghalt a kereszten. Isten Szelleme meg Isten Szelleme. Pál pl egyértelmű párhuzamot von azzal, hogy ahogy az ember szelleme vizsgálja a mélységeit, így az Isten Szelleme is tudja Isten titkos dolgait:
Vida ford. I. Kor 2:9 ....hanem amint írva van: amiket szem nem látott és fül nem hallott, és amit ember szíve föl nem fogott, azt készítette el az Isten azoknak, akik Őt szeretik (az Őt szeretőknek), mert nekünk föltárta az Isten a Szellem által, mert a Szellem mindeneket kutat, az Isten mélységeit is, mert ki tudja az emberek közül, mi az ember (belső) lényege, ha nem az ember szelleme, amely benne van? így az Isten titk(os dolg)ait sem ismeri senki, csak az Isten Szelleme, mi pedig nem a világrendszer (kozmosz) szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy ...
Ebből én arra következtetek, hogy önmagában a szellem az egy élőnek, egy létezőnek a saját identitását, életét foglalja magába, ami Istentől származik, mint teremtője (Pl. amikor Isten visszavette az ember életkorát 120 évre akkor azt írja, hogy ne legyen benne az én szellemem, nyilván itt az ember szellemére gondol, mivel az is az Övé, ugyanis Ő alkotta), és az Isten Szelleme meg csak annyiban különbözik, hogy sokkal hatalmasabb az ember szelleménél (nyilván mivel Isten, minden szellem Atyja), de olyan értelemben párhuzamosítható, hogy az létezésének, identitásának a magában foglalója (nála is, ahogy az embernél, lásd Pál kérdése), központi része, ami azonosítja, elválasztja más élőktől. (identitását, lényét, életét foglalja magában) Ilyen értelemben Krisztus hozzánk hasonló, van saját lénye, élete, szelleme, mégpedig Istenétől származó, akitől kapta (ő is) az életet. Jn 5,26
Amíg Jusztin Mártírt idézel, addig igyekszel bemutatni, méghozzá az ő nézete szerint, amellyel gondolom egyetértesz. Idézek a 1775-ös hozzászólásodból:...egy másik által, aki örökké a mennyekben marad, láthatatlan minden ember számára, direkt kapcsolatot egyetlen emberrel fenn nem tart. Erről a lényről hisszük azt, hogy Ő a mindenség Teremtője és Atyja. Tehát mondható az, hogy van egy másik Isten és Úr...
"vagy vitáznék azzal amivel nem értek egyet"
Amíg így felelsz, addig ez nem igaz: Válaszolnék, de nem tételesen - idézet a 1779-ből.
"elküldte a Fiát, az egyszülöttet, akit ha befogadunk"
Nos, nem a Fiút fogadjuk be, hanem Krisztust. Ezt sem tudtad? Pedig te szoktatsz rá ennek a címnek a használatára. (régen csak Jézust használtam, vagy Úrnak neveztem) Bár jobban egyetértek a teljes név használatával, úgy mint te: Jézus Krisztusban (írjuk ki teljesen) Isten természete teljes és bevégzett - 1811-ből.
Helyesebb, ha azt mondjuk, hogy Isten Szellemét, Jézus Istenijét fogadjuk be, ekképpen lakik Krisztus bennünk.
Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus - Galata 2,20
Szerintem Krisztus döntése szinkronban van Istenével, tehát ha Krisztus valakiről dönt, az Isten döntésével is egyezik, így gyakorlatilag mindegy, hogy Isten döntését írom-e vagy Krisztusét, az megegyezik. (de nem azért mert ketten szentháromságot alkotnak, hanem mert Krisztus természete teljesen egyezik Istenével, így ebben nem lehet különbség, és Krisztus Isten akaratának véghezvivője, Uralkodik, dönt, noha Isten is Úr, Krisztusnak is Ura az írások szerint)
Pont arról beszélek, hogy nem földi papír kell (a mi neveink sem a földön, hanem az élet könyvébe íródnak, Krisztus szerint), és sem az én rábólintásom, vagy bármely emberé, hanem Krisztusé, ő meg nem a földön van. Szóval bármilyen hivatal által kiállított papírral nem sokra mész, amit itt a földön kiállítanak, ugyanis az irányítás és a rábólintás nem földön történik. (tehát a példámmal élve ez a királyság, avagy állam mivel nem földi, így egy másik, földi állam-királyság hiába állat ki bármilyen papírt, vagy elismerést a nem sajátjáról)
Én nem mutattam be titokzatosnak, rejtőzködőnek, elérhetetlennek az Istent, az Atyát. Egyáltalán célom sem volt bemutatni, vagy ilyesmi..., egyszerűen csak beszélgetünk a témáról és ami gondolat feljön, ideírtam..., vagy vitáznék azzal amivel nem értek egyet, de te vitára képtelennek bizonyultál eddig. (ugyanis érvekre ritkán válaszolsz)
Az Isten, az Atya nagyon is meghatározta az utat hozzá, pont, amit idézel, hogy elküldte a Fiát, az egyszülöttet, akit ha befogadunk, akkor azt fogadjuk be aki a őt elküldte, azaz Istent. A I.Kor. 8,6 pedig azért hoztam fel, amit írtál, mert ott nagyon konkrétan leírja, ki a mi Istenünk, és az nem Krisztus, hanem Krisztus Jézus Istene és Atyja. Az Atya, aki elküldte a Fiát, aki Úrrá tette őt, aki mindent a lábai alá vetett. stb.
