Hát persze, hogy kb. :) Egy 50/1.8-as obi nem csak f4-en, hanem f5.6-f8-on is kifogástalanul rajzol. Én pl. sokszor használok nagyon szűk f16-f22 rekeszt és a képeim élvezeti értékét esetenként nem az ebből adódó esetleges lágyulás szokta lerontani.
Ahány obi annyi féle a helyes megoldás. Erre jók a tesztek, akár saját magunk által is. A nem túl fényerős teléknél pl változik a rekesz zoomolás során. És ezzel együtt változik az azonos rekeszhez tartozó felbontás. A 135-400-as tele pl 400mm-en F11-en adja a legjobb felbontást. EZ 2 Fé a legtágabbhoz képest. 300mm-en viszont F8-on, amihez mondjuk F5.3 tartozik legtágabb szinten és itt nincs meg a 2Fé. Sóval össze vissza megy ez.
AMi bbm írt a 2Fé-ről az kb fedi az igazságot. Persze ez is csak kb :-)
A hozzászólásomat ennek fényében javítom arra, hogy a legtöbb objektívnek f/4-f/5,6 között van a a legnagyobb feloldóképessége középen és f/4-f/8 között a széleken. Remélem így jó a megfogalmazás.
Canon 70-200/2.8 II 135mm-en szintén F4-en van toppon
A diffrakció függ a képpontok méretétől és az objektíven beállított rekesztől. 36Mp már valóban szenvedős lesz, és nem lesz meg a 36Mp-nyi részlet a szomszédos pixelek összefolyása miatt. Egy jó adag matek kell majd előtte hogy mit hova állítson a tulaj.
Igen, ez érdekes. Tudom, hogy sokan jóval ergonómikusabbnak találják a Canon vázakat, de nekem is jóval természetesebb, "kézreállóbb" a Nikon felépítése és kezelőszervei. Persze nem kétlem, hogy ebben szerepe van annak, hogy kb. 20:1 arányban készítek képet Nikon vázon a Canonhoz képest.
Nemrég olvastam erről egy fórumhozzászólást -sajnos nem találom-, ahol az egyes érzékelőkre vetítve adta meg a srác azt a rekeszértéket, ahol már csökken az elméleti maximális részletezettség. Természetesen ehhez tucatnyi egyéb dolog is hozzájárul, de ha jól emlékszem, D800-nál ez valahol f/9 környékén volt a maximumom és felette ismét csökken. Ez emlékeim szerint az jelentette, hogy F/11 környékén kb. 28Mpixel, F16 körül meg 22 Mpixel a felbontási képessége egy elméletben ideális objektív esetén. Ugye ez még mindig részletgazdagabb képet eredményez, mint egy 12Mpixeles váz hasonló rekeszértékek mellett.
Erről nem a váz tehet, hanem a szűk rekesz mellett kialakuló fizikai jelenség. Mindegyik váznál előjön ez a kérdés, csak egy 12Mpixeles érzékelőnél ez nem F/9 környékére esik.
Én is azt hittem. Nagyon meg akartam tartani, mert élesség és részletmániás vagyok, de munkamániás sokkal kevésbé. Mivel a probléma egy szinten túl eléggé a kezelhetetlenség irányába mutat, el is dőlt a számomra a kérdés. Ettől függetlenül ez egy nagyon jó cucc. Más funkciókat nem nagyon próbálgattam, mert elsősorban a moiré érdekelt, idő meg nem sok volt. Úgyhogy emiatt (meg más miatt) a kényelméről most inkább nem írnék semmit (vagy nem sokat), mert jelenleg csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni. Mindezt elsősorban azért, mert a D3-at már régebben eladtam, és azóta egy Canon 5D MkII-vel éltem együtt. Szerencsére ennek ezennel vége. Ha finoman fogalmazom, akkor azt írom, hogy 3 hónap alatt sem tudtam megszokni, ha keményebben akkor azt, hogy ezután a gép után szinte bármi kényelmesnek tűnhet. (Tudom, ez szokás kérédse elsősorban, de mint írtam, hogy nem tudtam megszokni. Főleg az ótvaros AF-et.) Ha már AF, akkor annyit megjegyeznék, hogy az eddigi Nikon vázaimnál azt vettem észre, hogy 1db AF mezőt használva elég volt, ha a kiválasztott mező nagyobb hányada lefedi a célterületet és működött az élességállítás. Itt most nem ezt tapasztaltam. Jobban tetszik a D800-nak, ha teljesen lefedi. Amit még érdemes megemlíteni, az a keresőbe bevetített vízszintező. Ez kapásból levett a lábamról. Egyelőre ennyi! :)
Ritkán fotózok szőröset... :) De a gyapjúval azt gondolom, hogy nem lesz probléma. A kötött pulcsik is kevésbé moiréznak pld-ul a szálakból szétágazó kis szálak miatt (gondolom). Egy lószerű, rövidszőrű már cinkesebb lehet.
Szóval ma a kezembe kaparintottam egy D800E-t. Nagyon rövid időm volt vele sajnos, de egy roppant hevenyészett tesztet azért elvégeztem vele. Előre is elnézést a bemutatott eredmények miatt, mert nulla előkészülettel sebtiben csak arra futotta, hogy lefotózzam a család kedvenc moirés gatyáját. :D Feltettem az erkélykorlátra, aztán adj neki. :) Az első néhány kép egy 105/f2,8 mikro nikkorral készült. Szép éles képeket kaptam vele, moirét nem. Meg is lepődtem. Aztán rájöttem, hogy a gatyesz mintázata még túl nagy volt az érzékelőéhez képest. Így aztán feltettem a 24-70/f2,8-at. Zoom ki, zoom be, döntés jobbra, döntés balra (meg mindenfelé), és a képeket megvizsgálva, azt hittem leesek a székről. A Moiré hegyekben jelentkezett.
A file nevéből és a képből is kiderül, ez egy LR-os konverzió. A szoftverben nem állítottam semmit, a lencseprofil korrekció kivételével. A moiré jól látható. Őszintén megdöbbentem a látványtól.
Aztán gondoltam egy merészet, és letöltöttem az NX2 próbaverzióját, és abban is megnyitottam a képet.
Az eredményt látva szintén majdnem leestem a székről. Pláne annak tudatában, hogy az NX2 antimoiré funkciója ki volt kapcsolva.
Itt azonban nem nyugodtam meg (csak egy kicsit), és átmentem a nyugati frontra, mert ott éppen részben sütött a nap. Gondoltam egy kevéske direktebb fényben is megnézem, nem csak árnyékban. LR-ben már nem is konvertáltam le, csak megnéztem. (Szörnyű volt). A legnagyobb meglepetésemre viszont az NX2-ben sem volt jó. Így aztán hozzányúltam az utolsó fegyverhez, az antimoiré opcióhoz.
De sajnos még a legerősebb állásában is hagyott moirét a képen. Így aztán jelen pillanatban azt gondolom, hogy nem ilyen gépem lesz, hanem sima. Az élessége, részletezettsége elsőrangú az E-nek, de mivel sokszor fényképezek embert (ruhában :) ), ezért úgy gondolom, hogy a hagyományos technika erre megfelelőbb. A tájképesek viszont baromi jól fognak járni vele.
