Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Örülök, ha írsz! Akkor is, ha csak én olvasom, bár ez valószínűtlen. Popper Péter egy-két előadását hallottam az egyik tévében, nagyon tetszett. Ha nem is ugyanabban a műsorban, de szerepelt Müller Péter is. Őt is érdeklődéssel hallgatttam, a könyvei jó részét el is olvastam. Figyelemreméltó, amit mond vagy ír, de nem mindig értek egyet vele. Igaz, mindkettőnknek más az tapasztalata és a helyzete is. De legalább addig is tornáztatom az agyam, míg felsorolom magamban az ellenérveket, illetőleg az ellenirányú tapasztalatokat.
Igyekszem észben tartani, mikor lesz a színházi elődás, mert a leírtak alapján érdekel.
Popper Péter írásait,megnyilatkozásait, tévészerepléseit mindig igyekeztem elolvasni,megnézni, néhány könyve meg is van. Számomra Popper Péter talán 15-20 évvel (ebben nem vagyok biztos) ezelőtt tünt fel egy kamaszoknak szóló hétvégi délelőtti műsorban,ahol különböző kamaszkori konfliktusokat játszottak el tizenévesek és utána az ő vezetésével megbeszélték, hogy mi lett volna a helyes viselkedés,teendő, stb. Feltűnt,hogy végre egy felnőtt ember, aki abszolút rájuk figyelve meghallgatva egyenrangúként kezeli a kamaszokat, nagyon szimpatikus hozzáállás volt ez számomra. (Én is a kamaszkor végefelé jártam akkoriban.)
Most is várakozik olvasásra egy Popper Péter interjúkötet : A kő, a víz,és a kutya, és a karácsonyi könyvkívánságlistámon szerepelni fog a Lélekrágcsálók is:)
Ja, és ajánlani is szeretnék egy színházi közvetítést: Nov.12. szombat 19.00 Duna tévé, Miért nem marad reggelire? (Közvetítés a Madách Kamarából felvételről) Szereplők:Benedek Miklós,Für Anikó. A szolid köztisztviselő lakásába betéved a szomszédból a kilencedik hónapban lévő hippilány. Én láttam annak idején a színházban,nem emlékszem túlzottan a részletekre,csak arra,hogy nagyon jól szórakoztam.
A történelmmel foglalkozó tévécsatornát néztem. Az egyik műsorban egy Los Angeles-i zálogházat, és az oda bevitt holmikat mutatják be. Nagyon meglepődtem, ugyanis olyan plakátokat vittek be eladni, amiken arra buzdították az embereket, hogy vegyenek második világháborús hadikötvényt, ami 7% hasznot hoz. Már ez is meglepett, de a plakátok! Vidáman mosolygó anyukák, játszadozó gyerekek, a jövőbe, sőt szebb jövőbe pillantó, acélos jellemű és nézésű férfiak. Egyszóval: kapitalista realizmus.
Ráadásul kiderült, hogy elvileg még érvényesek, be lehet őket váltani. Nagyon kiváncsi lennék, békekölcsönre is érvényes-e ez. Bár az is igaz, hogy ötszáz forintért nem érdemes utánajárni. Emlékszem, 1970-ben egy postahivatalban dolgoztam, akkor még fizették, sőt azt hiszem, akkor fizették vissza a megmaradókat.
Kedden volt egy olvasóköri találkozóm Incu Laurával, az ő Szeretfüld c. rgényét beszéltük meg. Nagyon szimpatikus nő, csángó magyar, sok érdekes történetet mesélt. A kedvencemet megosztom veletek. Az ő falujában nem volt iskola, egy székely faluba jártak. Nyári szünet előtt a tanítónőjük ilyesféle feladatokat bízott rájuk: hozzatok három mesét, öt dalt, vagy öt gyógynövényt, az elnevezéseikkal együtt, és azt is írjátok fel, milyen betegség ellen használható. Szerintem az ilyen oktatót hívják vérbeli pedagógusnak!
Papp Olívia vagyok, 21 éves, a Kodolányi János Főiskola végzős hallgatója turizmus és vendéglátás szakon. Szakdolgozatomat Diktatúrák hagyatéka, mint turisztikai vonzerő címmel írom.
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy töltsétek ki az alábbi kérdőívet ezzel segítve munkámat.
Nem hosszú a kérdőív, kitöltése csak pár percet igényel.
Nemrégiben Egy Popper Péter interjúkötetet olvastam. A címe: A tigris és a majom. Szerencsére ő is osztja a fenntartásaimat a pszihológia iránt, akkor is, ha ez furcsán hangzik. Viszont egy történet nagyon tetszik belőle, ezt leírom. Ezek szerint valami tudományos értekezleten, szakmabeliek között blöffölt. Idézett egy általa kitalált megállapítást egy sesem létezett tanulmányból, egy nemlétező lap közlésében. Mindenki bólogatni kezdett, mintha bizony ők is ismernék. Aztán egy másik társaságban nyelvészeti képtelenséget mondott, ezt nem nagyon hitték, de nem tudták vagy merték cáfolni. Aztán emberére akadt: rossz helyen blöffölt! Egy sosem létezett evangéliumi idézettel példálódzott. Rákérdeztek, honnan vette, ugyan mutassa már meg az Újszövetségben! Erre azt felelte, egy apokrifben. Pontosítást kértek, persze nem tudott ilyet mondani. Hiába, ezek az emberek értték a szakmájukat, nemcsak latinul, de görögül is olvasták a Bibliát, a többségük pedig legalább három magyar fordításban tudta idézni. Úgy tűnik, teológussal nem ajánlatos saját szakmájában kikezdeni!
Esetleg azt csinálod,amit én szoktam:jeles alkalmak - úgymint születésnap,névnap, karácsony stb. - előtt könyvkívánságlistát írok és odaadom azoknak, akik meg fognak ajándékozni engem.Ők kiválasztják azokat a könyveket,amit a pénztárca enged. Ez nálam évek óta jól bevált szokás; nem kapok olyan könyvet,ami nem érdekel-nem szeretem, és még meglepetés is,hogy az általam írt meglehetősen hosszú kívánságlistából melyik kötetet kapom.
/Tom Gordonról már váltottunk szót a Milyen könyvet olvasol...topikban:)/
Lehet, hogy ha meglátom antikváriumban, vagy valamelyik kitűnő barátnőm könyvutalvánnyal ajándékoz meg, akkor én is megveszem, de az én nagy kedvencem a Holtsáv, illeve a Ragyogás, majd utána jön a Tortúra. A Tim Gordon, segíts-et viszont alig tudtam elolvasni, pedig az dícséretesen rövid.
Én megvettem az új "búrás" Kinget, nem is volt rossz, legalábbis sokkal jobban tetszett, mint a Mobil vagy az Álomcsapda,de most A két Rose-t olvasom. Ez utóbbi valahogy eddig kimaradt. De nyáron újraolvastam - nem először - az Az-t és a Végítéletet meg a Tortúrát, talán ezeket szeretem a legjobban tőle.
Könnyen lehetséges, hogy Báthory Erzsébet valóban koncepciós per áldozata volt, ez sem újmódi találmány, ilyen volt már Szokratészé vagy a keresztes lovagoké is. Takáts Sándor ír róla is, de csak pár oldalon, valóban mint jó gazdálkodót jellemzi. Nem csak arról a három nőrőll szól a könyv, amit ide írtam, még vagy 16 másikról is, csak nem akartam mindet felsorolni, csak azokat, akik a legjobban imponáltak nekem.
Nézegettem az új Stephen King a regényt, a Búra alatt-ot, de sokallom. Részint az árát, részint a terjedelmét. Ahogy King maga írja magáról, kezd holmi irodalmi elefantiázisban szenvedni. A régebbi könyvei, pl. Ragyogás, vagy a Holtsáv, nagyon jók, időnként újra elolvasom őket.
Tudom,hogy Báthory Erzsébet más miatt ismert (hírhedt) a magyar történelemben, de mostanság pont azt írják róla,hogy azért kerítették köré a szadista vádakat,mert özvegyként kormányozta birodalmát, úgyhogy talán még ő is belefért volna az esszégyűjteménybe.
Én meg tegnap bementem egy amerikai használtruha-boltba és még onnan is képes voltam könyvvel kijönni.:) Állítólag hagyatékból veszi a könyveket az,aki a boltba kiteszi, 500 ft-t kér darabjáért. Én egy nagyon érdekes kötettel lettem gazdagabb (és a pénztárcám 500-al könnyebb). Nemrégiben jelent meg Rakovszky Zsuzsa VS c. regénye, ennek főhőse Vay Sarolta grófnő a XIX. századból, aki férfiként élt, házasodott, stb.,de emellett író is volt,aki a családja elszegényedése után írásaiból élt. Szóval Vay Sarolta Régi magyar társaséletét szereztem meg,de bűnös módon még nem kezdtem el, mert Stephen Kinget olvasok.
Nemrég fejeztem be Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok c. esszégyűjteményét. Megragadó portrékat rajzol pl. Zrínyi Doricáról, Kanizsai Dorottyáról, vagy Enyingi Török Bálintnéról. Elolvastam, és csodálkoztam. Ezek a nagyasszonyok kb. 1500-2000 ember testi-lelki jólétéről gondoskodtak. Ha meggondolom, ez megfelel egy jól vezetett gyár létszámának. Ehhez növényeket kellett termeszteni, állatokat tartani, rostnövényeket ültetni, vagy vásárolni, hiszen szőttek-fontak-hímeztek. Ráadásul a felsoroltak mindegyike szenvedélyes kertész volt, és híres a gyümölcseiről. Olyan körtefáról írnak, ami évente háromszor terem. Ezt nagyon nehezen tudom elképzelni, legföljebb úgy, hogy beoltották három külön fajtájú oltóággal. Egyszóval, nemcsak egy üzemgazdász-menedzser, hanem egy agrármérnöki diplomát is megszavaztam nekik. Az egyik belevaló feleség úgy alkalomadtán visszaverte a török támadást is.
Azért hiányérzetem is van. Meglep, hogy nem ír a nagyok legnagyobbjáról: Lórántffy Zsuzsannáról. Pedig ha valaki, hát ő rászolgált a nagyasszony elnevezésre.
Benedek Tiborral - Benedek Miklós apjával ? Ez érdekes lehetett....
A fehéregeres megoldás tényleg jópofa volt, de annál meg a szövegből kellett húzni, mert néha emlegetik ugye a házmestergyereket:)
Köszönöm a dicséretet:), én is szívesen társalgok veled az általad leírtak miatt - más nézőpont, más vélemény - úgyhogy tartsuk meg ezt a jó szokásunkat:)!
Igen, szerintem is némi túlzás volt ebbe az irányba vinni az alakítást. Én Benedek Tiborral láttam, nagyon jó alakítás volt, csak itt meg a színész kicsit túl intellektuális volt a szerephez képest. A fehéregeres megoldás jópofa, a gyerekszereplőkkel sok baj van a színpadon. Vagy lehet.
Köszöntelek, beszélgetőtárs, mindig örülök, ha szóba (írásba) állsz velem. Főleg azért, mert mindig igen érdekes hozzászólásaid vannak. No meg azért is, mert új szempőontból szemléled a dolgokat, ezért én is próbálom így végiggondolni azt amit olvasok, látok, vagy hallgatok.
Szia,itt állandó beszélgetőtársad ebben a topikban!:)
Én is láttam ennek az előadásnak nagyrészét, javarészt tetszett is, de valahogy Sipos úr figuráját nagyon komikusra vette a színész, nem volt az az "édes mérges",mint Agárdi a legendás előadásban,amiknek tévéfelvételét szintén láttam valamikor. A mostani kis cselédlány tetszett. (Bár néha nagyon nagynak tünt nekem a hangzavar a színpadon, a lakodalmi jelenetnél.) Pár évvel ezelőtt az Örkény Színházban láttam Hámori Gabriellával és Gálffy (i?) Lászlóval a főszerepben, az is érdekes és jó előadás volt,bár ott "Lilikét" fehéregérként hurcolászta magával Irma egy befőttesüvegben.
Tegnap láttam az Üvegcipőt a tévében, egy igen jó színházi elődást közvetítettek. Nagy örömmel nézegettem (no meg hallgattam) de a végén elgondolkodtam. Úgy látszik, Molnár Ferenc csak a kissé együgyű, de nagyon odaadó hősnőket szereti. Lásd a Liliom Julikája, az Ibolya, illetve az Üvegcipő hősnője. A szép, szellemes és magas társadalmi helyzetű nőkkel csúnyán kiszúr, lássd a Hattyú vagy az Olympia szereplőit.
Igen, rémlik, hogy olvastam valamikor, de nem ártana ismételni. Gobbi Hildának sem volt unalmas az élete, az biztos! Nagyon kedveltem őt, és jó színésznőnek tartottam és tartom. Éppen egy ma délutáni rádióműsorban hallottam interjút Molnár Piroskával. Ő is kitűnő színésznő, jó humorú ember, és nagyon szimpatikus. Legalábbis nekem!
Remélem, mások is olvassák, legföljebb nem írják...
A Te rongyos élet-et annak idején moziban láttam, érdekesnek találtam. Lehet, hogy nem ártana ismételni. Sajnos, ha a telken vagyok, csak a három nagy tévéadó jön be, ezért sokszor ki sem nyitom. Ha itthon vagyok, kárpótolom magam.
Ha már a kitelepítésekről esik szó, olvastam Görgey Gábor önéletrajzi lönyveit, neki is ez a főtémája.
Jut eszembe, nem biztos, hogy tudod a történet végét: Az orvosprofesszor halálos morfininjekcióval megöli Bajor Gizit és utána saját magát is.
Láttad múlt héten a Dunán esetleg Bacsó Péter :Te rongyos élet! c. filmjét ? Az is a korszakban játszódik és igaz történeten alapul: szintén Gobbi könyvében szerepel egy színésznő, akinek gróf férje volt, ezért kitelepítették és a kitelepítésben meghalt,ételmérgezésben. A grófi férj olyan szegény volt,hogy nem tudta a felesége holttestét felszállíttatni a fővárosba, ebben Gobbi segített, akit később majdhogynem felelősségre vontak ezért.
Én láttam végig. Nekem nem tűnt ellenszenvesnek Bajor Gizi (de természetesen: ízlések és pofonok). A házaspár történetét olvastam Gobbi Hilda : Közben c. önéletírásában. A tévéjátékban mintha Gobbi Hilda karaktere is szerepelt volna más néven (talán Klári?), Börcsök Enikő alakította. Gobbi Hilda ebben az említett könyvében sokat emlegeti a Nagy-Kálózy Eszter által alakított dr.Baráth Irént is. (Huszonévvel ezelőtt voltam a Bajor Gizi Színészmúzeumban, most is el kellene menni,mert már biztos megújult azóta...)
/Te, csak mi ketten olvasgatjuk ezt a topikot? :)/
Egy darabig nézem a Bajor Gizi-Germanus házaspárról készült Mészáros Márta által rendezett filmet, ha jól emlékszem, Ármány és szerelem 1951 volt a címe. Csak a feléig bírtam, mert - töredelmesen bevallom - nagyon ellenszenves volt a színésznő. Nem az alakítója, hanem a figura. Isten bocsá' szívesen láttam volna, amint egy kukoricatáblában kapál. Végül nem bírtam tovább, és arrébbkapcsoltam. Látta-e valaki, és mi a véleménye róla?
Igen, pontosan arra gondolok. Valahol olvastam, hogy az irodalomban kb. 60-65 konfliktushelyzet van, és még mindig nem tudtak a végére járni a variációknak, nagy szerencsénkre.
Tényleg jó színészek voltak benne, már csak ezért is érdemes volt végignéznem. Ha viszont kissé belealudtál, legalább kipihented magad, az sem rossz.
Én is elkezdtem nézni ezt a közvetítést, tetszett is a darab,csak hosszú volt és mivel vízszintben néztem, belealudtam néhányszor... :) De azért nagyon jó volt látni Kaszás Attilát,Selmeczi Rolandot és a többieket is. Párhuzamként a Toldira gondolsz ?
Pénteken egy színházi közvetítést néztem, Shakespeare-től az Ahogy tetszik-et. Be kell vallanom, a szerző vígjátékait nem túlzottan kedvelem. de most az első három percben felkaptam a fejem. A történet úgy indul, hogy egy második fiúgyereket gőgös bátyja parasztsorban tart, nem adja ki a jussát, amikor kéri. Ezért öcsike elhatározza, hogy bizonyít: legyőzi a nagyhírű birkózót. Kezdett a dolog ismerősen hangzani! Kiváncsi lennék, hogy vajon a fordítója, Szabó Lőrinc hangsúlyozta-e ki a nyilvánvaló párhuzamokat, vagy csak én tulajdonítottam túlzott jelentőséget neki. Persze végignéztem, tetszett is, legföljebb a túlzottan valószínűtlen befejezést nem helyeseltem, de hát valahogy el kellett varrni az összekuszálódott szálakat.
Tegnap véletlenül szúrtam ki Az oroszlán télen c. filmet, eddig csak fekete-fehér változatát láttam, az új filmrevitel is jó, kitűnő színészek, jó környezet, és egy nagy játszma, Henrik, Anglia királya, valamint a felesége, Eleonóra között. Sajna, ebbe a fiaikat is belevonták, a marcona Richárdot (Oroszlánszívű Richárd), az értelmes Geoffryt, és az alattomos, sunyi Jánost (Földnélküli János). Viszont, ha a kedves papa nem nevezi meg az örökösét, akkor bizony belháborúra lehet készülni. Igaz, ez nem történelem, hanem dráma a gűlölet-szeretet viszonyról, és egy illusztráció az emberi játszmákhoz.
Utólag felidézve a történteket, egyen csodálkozom. Az öregúrra mind a három fia rátámadt, méghozzá egyszerre, ha nem is túl nagy meggyőződéssel. Ha nem akarta sem bebörtönözni, sem maga mellett tudni őket, elküldhette volna őket zarándokútra. Végtére is az apagyilkosság, még a kísérlete is, szörnyű bűn, és le kell vezekelni. Így aztán elküldhette volna őket először Compostelába, majd esetleg a Szentföldre. Ez a korabeli viszonyok közepette legalább két-három év, addig nyugi van.
A vége felé a stáblistát nézegettem, tele volt Miklos Toth-okkal és Elizabeth Nagy-okkal. Ebből az egyetlen ésszerű következtetésre jutottam: itt forgatták Magyarországon.
Újabb véletelen, hogy utána a történelemcsatornán a keresztes háborúkról esett szó. Azzal kezdték, hogy a mai Francia-Német és Spanyolország területén kiskirályok éltek, és semmiféle központi hatalomnak nem kartak engedelmeskedni. Galádul vigyorogtam, mert eszembe jutott, hogy regált volna Szent László vagy Könyves Kálmán, ha lényeges kérdésekben nem engedelmeskednek az utasításaiknak.
A sorrend megfelelőnek hangzik, persze befolyásolhatja mind a tévéműsor, mind a könyvek érdekessége. Pl. véletlenül kattintittam rá az egyik kedvenc filmemre, a Nőstényördög-re, és persze hogy nem tudtam otthagyni. Igaz, most, hogy negyedszer látom, néhány dolgot kissé valószínűtlennek tartok. Pl. azt, hogy egy dúsgazdag írónő nem tudja elhelyezni a rémes anyját egy otthonban. Rendben, az egyikből kirúgták, de egy csomó másik is van még a világon. Ugyanúgy azt, hogy két undok kiskamasznak nem tud egy bentlakásos iskolát keresni. Mégis, egészében nagyon szellemes történet.
