-Érthető az óvatos tanácsadás, mert a túlzott savtompítás lúgos ízűvé teheti a bort. A savtompítást a bor borkősavtartalmától függ és ez az adat ugye nem áll rendelkezésre.(meghatározása nem ördöngősség, egy magára valamit is adó borászati labor gyorsan meg tudja nézni) Itt van egy képlet a savtompítás maximális mértékének megállapítására.(S. Görtges után szabadon) Entsauerung(max)=Titrálható sav(össz) - (borkősav tartalom - maradék borkősav tartalom) [g/liter] pl.: 8 - (5 - 3)= 6 g/l-ig savtompítunk, tehát 2g/l-t. szükséges K - H - karbonát:2x67g 100 literenként. -Én természetesen a kiszámított mennyiséget mindíg részletekben(felét, negyedét) adtam a musthoz vagy a borhoz, közben kóstolás.
lalá válasz | megnéz | könyvjelző 2006.10.31 22:05:43 (248) -Hááát irígylem aki eldöntötte, hogy a 116 éves éves tokaji iható. Nem az élvezeti érték miatt, hanem ilyen BOR közelébe kerülni egyáltalán. Semmi űberelési szándék nincs, csak közölném, hogy technikumi érettségimkor (1967) 100 éves tokajit bontatott az Igazgató Úr. Hááát, láttál volna bennünket, hogy meg voltunk hatódva! Előzmény: showtimes (247)
Én 2004 -ben bontottam egy 1994 -es, tehát akkor épp tízesztendős somlói olaszrizlinget, sajnos a borász nevére már nem emlékszem. Fennséges volt. A legérdekesebb benne, hogy ízvilága a tokaji száraz szamorodnira erősen emlékeztetett.
erősen túlárazott , szerintem marketing evolúciót nyert italról van szó , a piac szerint 20 000 körül lehet , szerintem a harmadát sem éri , ennyi pénzért a Gerénél 2,5 palack 2003as Kopárt kapsz.....
Mindez a minap jutott eszembe, amikor egy barátomnál kinyitottak egy spanyol vörösbort, aminek 1994-es volt az évjárata. A parafadugó csontszáraz, törmelékes az rossz tárolás miatt. A cimke tanusága szerint ezt ittuk:
1994 Montecillo Rioja Gran Reserva Tempranillo
Az élmény fenséges volt. A szeder és a szílva gyümölcsössége a vanilia ízével kombinálva érződött. Csodaszép egyensúlyban volt a lágy selymessége a savakkal és nagyon hosszú, elnyúló utóízek kisérték a narancstól a keserűcsokoládéig. Meglepő volt, hogy a láthatóan rossz kezelés ellenére így egyben maradt ez a nedű.
Saját palackozás történetemben az 1975-ös Olaszrizling a legöregebb borom. Tárolása tökéletes, a látvány is rendben. De mi vár az üvegben? Nem merem kinyitni. :o)
Vettem osztrákhonban káliumhidrogénkarbonátot, azt mondták, hogy azzal csak 1 ezrelék savat szabad tompítani, ha többet kellene, akkor már szénsavas mésszel kell.
Éppen tegnap voltam Ausztriában -Retzer Weinland - egy magánkézben lévő borospincében, ahol hasonló, csak gondolom több, fantasztikus gyüjtemény van. 20 éve gyüjti az úriember van ott az 1700-as évekből való préstől kezdve, 1908-as borszűrő, na meg fel sem lehet sorolni, hogy mi minden a borászattal kapcsolatban.
1 dologban tudnám verni, de mivel én csak azt gyüjtöm, így nem nehéz. Ha érdekel, megadhatom majd a címet.
A Ti kis múzeumotokat, hol és mikor lehet megtekinteni?
Gondoltam mutatok egy picikét. Ezek talán nem a legszebbek, de türelem.
