Keresés

Simán megpárolom vajon, de én minimalista vagyok.

Ez is olyan étel, amit a menzán megutáltattak, és 20 évvel később szerettem meg, van még pár ilyen, főtt tészta, lecsó, gyümölcsleves...

Valószínűleg a te finomfőzeléked bejönne, csak fóbiás vagyok.

Hol van Hamupipőke, amikor szükség lenne rá? :)

Teljesen jogos. A kukorica valószínűleg a felhasznált "mexikói" zöldségkeverék mellékterméke, és bonyolult lenne kiválogatni :)

valahogy arról is a 80-as évek kulináris horizontja jut eszembe

Mi mást csinálsz, pláne kevesebb munnkával, aminel egyszerre van répa-, karalábé- és borsóíze, ráadásul harmonikus egész?

A menzai verzió hibái: túl sok liszt, túl sok cukor (átlagos édességű sárgarépák esetén egyáltalán nem kell cukor, pláne annyi), konzervkukorica hozzáadása. Igazán nem nehéz ezeket elkerülni.

A franciasaláta nem? Legalább egyforma mértékben hányásszerű a kinézetük a finomfőzelékkel. Az csak addig baj, amíg meg nem érzed az illatát és be nem kapod az első falatot, onnantól biztosan tudhatod, hogy nem hányás :)

kinézetre leginkább a friss hányásra emlékeztetett mindig, a menzai verzió szerintem ízre is hasonló.

Meg lehet csinálni normális zöldségekből, normális fűszerezéssel, nem menzai csirízmártással, de rendszerint ezekből a zöldségekből egyszerűbben is lehet finomat, finomabbat gyártani.

Inkább a diszkrét bája.

Engem inkább mindig taszított a megjelenése, nem is tudom, ettem-e valaha. 

A magam és a férjem nevében is csak annyit fűzhetek hozzá, hogy brrr. Többször szóba keült már köztünk, hogy ki hallott már ilyen nem passzentos nevű ételt...:) Én se ismerek embert, aki szeretné. 

A finomfőzelék nagyon is jó, persze nem a menzákon.

Úgy emlékszem, a szocializmusban a bélszínroló egyfajta ínyencség volt. Volt benne egy kis burzsoázia (bélszín), vagy legalább a diszkrét bája.

Emlékeim szerint szívesen ettem mama klasszikus főzelékei (zöldbab, borsó) mellé, amik a balatoni kertben pár órája szedett zöldségből készültek.

Ilyen egyébként az igazi finomfőzelék: főzelék, ami baromi finom. :)

A finomfőzelékkel ki lehet kergetni a világból, pedig amúgy nem vagyok válogatós. Van haladó, aki ezt szereti ??

A bélszínroló meg ránézésre leginkább a szikkadt kutyakakára emlékeztet ... 

Sajnos a menzai borsófőzelék sűrítményében a borsó volt a legkevesebb, viszont a kocsonyás trutymák dominált. Lehet, hogy keményítő. nem sikerült kideríteni. 

A másik véglet, amit a feleségem követett el annó (még barátnő státuszban), hogy alig sűrítette be a főzeléket, amelyek így leves állagúak lettek. Idővel sikerült leszoktatni erről ..  

Ott nem láttam kiírva, de más honlapokon 6800-10800 Ft között láttam ezt a kést.

A közeli fotókon egyébként látható, hogy a "kézzel készítés" természetesen hazugság: gépi élszalag van a pengén.

Az áráig el sem jutottam.

Z.L-t még esetleg, a többi nem kéne :))

Amiről ennyi sületlenséget írnak (rossz magyarsággal) és 70%-os engedménnyel kínálják, meg jár hozzá egy ajándék szakácskönyv, meg 3 ajándék szopás Zimány Lindától, az ritkán szokott jó lenni. :D

Szakmailag pedig az a helyzet, hogy egy valóban kézzel készített (kovácsolt) és valóban japán konyhai kés nem 6-8000 Ft, hanem minimum 60-80 ezer.

Jó kis menzás emlékek, a nagy adag rántásban úszkáló borsó avagy mindenféle (aka finomfozelek!).

Meg hozzá a bélszínroló!

Hogy ezt miert nem sírja vissza Pijér? [a neverol mindig a Singing in the rain ugrik be akaratlanul]

-seci

Más:

Hepci, mit szólsz ehhez a reklámhoz?

Én meg azt nem, ha sok trutyiban van kevés borsó. :) 

Miért íztelen, nem elég a borsóíz?

Én amúgy kedvelem a maradi berántott borsófőzeléket, a párom tejes borsópüréjét, meg az újhullámos megoldásokat (fele borsó leturmixolva mártásnak) is.

Egy megoldást nem kedvelek, ha k. sok keményítővel állítanak elő valamiféle gusztustalan, kocsonyás anyagot.

A céges menzánkon a borsófőzeléket a saját anyagával sűrítik/pürésítik, az "egészséges életmód" jegyében. A gond, hogy az eredmény totál ízetlen lesz. Igaz, ez még mindig jobb, mint amit az előző konyhás gárda alkotott, akik jó alaposan megcukrozták a főzelékeket. Egy csipetnyi cukor még elmegy, de főzeléknek nem desszertet vár a vendég ... 

Nem, de a a fish&chipshez pürésítem a borsót.

A főzelék levébe nem teszel némi paszírozott borsót?

okosan! :)

A maglódi nagymamám is tett egy csomó borsóhéjat is a zöldborsólevesbe. 

Pedig eszemben volt, de persze, hogy kihagytam: a főzelékbe - legyen bármilyen zsenge és édes a borsó - kell egy csipetnyi cukor, ez még jobban kiemeli a borsó ízt. Zöldfűszer: petrezselyem, és vagy menta.

Pierre hazatért, hurrá!!! :)

Levesben is elválaszthatatlan egymástól a borsó meg a héja

Püff neki... ezért nem kellet volna Ámerikába menni, anyámtól már 60 éve láttam, hogy a zsenge borsóhéjak a leves részét képezik. Ma is így készítem a levest, főzeléknél meg előtte kifőzöm a zsenge héjakat, és a zsírban/vajban párolt zöldborsót, amit liszttel megszórok (staubolom) ezzel a koncentrált lével és tejjel/tejszínnel engedem fel.

Pierre-nek is kellene egy jó (olvasó)szerkesztő (pl. én :D), aki kigyomlálja az elírásokat és a fárasztó modorosságot.

Azért van, ahol a plusz körök a téma környékén-határain hozzáadnak tartalomban-hangulatban, de kétségtelenül nem ezek a részletek vannak többségben.