Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Tegnap ellátogattam a könyvkiállításra. Az eső ellenére elég sokan voltak, az elszántabb kiadók ponyvával fedték le a sátrukat, és a kültéren is kitartottak. A látogatók egy része is, amikor már csak szemerkélt. Itt aztán megtapasztaltam, mit is jelent a bőség zavara kifejezés! Hosszan nézegettem, de hősi lélekkel megálltam, hogy ne vegyek semmit. Itt sétálgatva sajnálattal jöttem rá, hogy az írók jelentős részét egyáltalán nem ismerem, nem csak a külföldieket, hanem a magyarokat sem. Ez biztos nem a szerzők hibája, igyekszem majd a hiányosságaimat bepótolni.
Igen, én csak mostanában kezdem felfedezni Weöres olyan verseit, ami nem gyerekversnek számít, és nagyon tetszenek.
Talán érdekel, hogy április 30-án, szerdán, a Petőfi Irodalmi Múzeumban Weöres-rendezvény lesz. 18 órától Hegyi Katalin beszélget Steinert Ágota művészettörténésszel, 19 órától pedig Piros ruhában, szerelemben címmel előadás a szerző és Károlyi Amy verseiből. ezen az estén a múzeum és minden kiállítása este nyolcig van nyitva. A belépődíj 800.- ft.
Elolvastam ennek az El Escorial összeesküvés c.filmnek a tartalmát, tényleg nem lehetett rossz.
Úgy látszik,most mind a ketten versekkel foglalkozunk:), biztos jó lehetett ez az előadás. Meglestem a gugli segítségével az interneten ezt a Kurkó-gyereket, ideális Rómeó lehet.
És Weöres Sándorhoz visszatérve: Engem mostanában az ő művei "üldöznek" - szerencsére. Történt,hogy a húsvét napjait SZékesfehérváron töltöttem ( tetszett a város, a szobrok - pl. Kati néni és Mujkó is - és a Bory-vár is). A belvárosban,az országalma közelében feltünt egy középkorúnak mondható utcazenész férfi gitárral, kicsit Sebő Ferencre emlékeztető hanggal és különböző versfeldolgozásokat énekelt, remekül; hangulatában az egész produkció nagyon illett a környezethez - kellemes tavaszi idő,napsütés, sétálgató emberek. Nem szoktam utcazenészeknek pénzt adni,de most nem tudtam megállni, amit elegánsan éneklés közben meghajlással köszönt meg. Nem tudtam minden dalát megjegyezni,de egy sor beleragadt a fejembe: "lányok, lepkék, fellegek" Mire jó még a gugli, e töredék alapján kiderült,hogy Weöres-vers, nagyon megörültem neki!
Kedden egy előadáson voltam, ahol verseket szavaltak, illetve énekeltek. A címe: Magyarok a Kárpát-medencében. Azért nem tudom, hogy nevezzem, mert szokatlan módon délelőtt fél tizenegykor került rá sor. Ketten tartották, az egyikük Benkő Péter, a másikuk Kurkó József, ő gitározott és énekelt is, mindkettőt nagyon jól. Wass Alberttel kezdték és azzal is fejezték be, de az előadott versek jók voltak, szívesen hallgattam őket. Az időpontból következik, hogy a legtöbb hallgató nyugdíjas volt, ezért aztán az első, legföljebb a harmadik sor után már rájöttek, mi fog elhangzani, mert az előadó nem mondta be a verscímeket. Egyébként Janus Pannoniustól Weöres Sándorig terjedt a lista. Utóbbitól nagy-nagy örömömre az Éjszaka csodái hangzott el. Amikor Kurkó Józsefről elmondták, hogy a Turay Ida színházban ő játssza Rómeót, nem csodálkoztam, a vékony, fekete, égőszemű fiatalemberhez nagyon illett ez a szerep.
Itthon azon kaptam magam, hogy folyton azt dudorászom: míg a földön ember él, a költő visszatér. Egyszóval, nem bántam meg, hogy elmentem.
Nemrégiben láttam e tévében egy spanyol filmet, az El Escorial összeesküvést. Nagyon tetszett, nem a cselekménye, mert az kissé szokványos, hanem az, hogy törekedett a korhűségre, ami a jelmezeket és a díszleteket illeti. Nem vagyok történész, de egy-két apróságtól eltekintve hitelesnek tartottam mindkettőt. Az első percben máris döbbenetes meglepetés ért: kiderült, hogy Madame d'Eboli létező személy volt. Azt hittem, Schiller találta ki, méghozzá remekül. Ami az apróságokat illeti, ilyen volt pl. az, hogy nem hinném, hogy a paradicsom már II. Fülöp idején elterjedt volna Spanyolországban. Azt is nehéz elképzelnem, hogy az etikettre sokat adó király jelenlétében csak úgy leülhetett volna valaki. De ez inkább csak piszkálódás, az egész nagyon tetszett.
Egy jó nevetés alighanem tényleg kész gyógykúra, nem is beszélve sok jó nevetésről. Én a Csak kétszer vagy fiatal-ból bátorítást kaptam arra, hogy merjek néhány új dologba belefogni, ha nem sikerül, akkor sincs itt a világ vége. Ha meg igen, akkor nem az lesz a legnagyobb bajom, hogy nem sikerült megtanulnom pl. az íjászatot.
Már régóta készültem írni erre a hozzászólásodra,mert pontosan leírtad, hogy miért jó időnként színházban nem csak drámát,elgondolkodtató darabot megnézni.
Néha az is jó, ha "csak" szórakozunk, kikapcsolódunk. Kedvenc példám erre tizenévvel ezelőtt a megboldogult Madách Kamarában a Teaház az augusztusi holdhoz c. darab (Okinawa szigetén játszódik a II.vh. után, amerikai katonák, japánok, egy japán tolmács a főszereplő, akit Mácsai játszott frenetikusan, pedig mondjuk a szőkeségével nem épp japán alkat:) Akkoriban nekem elég nyomasztó munkahelyi gondjaim voltak és ez után az előadás után úgy jöttem ki a színházból,hogy arra eszméltem, 3 óra hosszán át nem jutott eszembe,hogy egyáltalán munkahelyem és gondjaim vannak... Nagyon jó érzés volt.
Nagyon érdekes, amit írtál, sajnálom, hogy nem voltam ott! Az Éjszaka csodái engem is elbűvöl, pedig csak olvasva ismerem. Az Anyám tyúkjával kapcsolatban pedig olvastam egy értekezést, és igazat is adtam neki. Ha egy vidéki asszonynak csak egy tyúkja van, az tragédia. Persze, hogy vigyáz rá, a házban tartja, hogy róka el ne vigye, rossz szomszéd agyon ne üsse.
Valami rádióműsorban hallottam, hogy színpadon, árnyjátékkal illusztrálva játsszák a Toldit, mármint az első részét.Azt hiszem, ez is érdekes lehet.
Erről jut eszembe, hogy kb. negyven évvel ezelőtt a Magyar rádiónak volt egy sorozata, amiben eposzokat játszottak, volt egy beszélő, és a különféle szereplőket szövegeit más-más színész olvasta. Csak a Toldira, illetve az iliászra emlékszem belőle, de nem bánnám, ha egy kicsit hallgathatnék belőlük.
Szóval akkor az ígért beszámoló,lehet, hogy kicsit össze-vissza lesz,pedig hagytam kicsit leülepedni az élményt tegnap óta.
Anyám tyúkja 1. - A magyar irodalom kötelező versei
Fan-tasz-ti-kus volt! :-) A végén hosszú-hosszú taps a nézők részéről,amiből én is kivettem a részem természetesen és egy megható gesztus : a színészek is megtapsolták a közönséget.
Szinte az egész társulat szerepelt, nem tudok rosszat írni senkiről. A koncepció szerintem az volt, hogy ne szavalatok hangozzanak el, hanem a szövegek eljátszása jó értelemben hanggal, hangsúllyal, néha egyedül, hosszabb versek esetén több színésszel. A színpadkép egy falusi (kisvárosi) hagyományos tornácos házat formázott, székekkel, amit én úgy fejtettem meg magamnak (hogy miért is ilyen lett), hogy azt üzenje, a vers mindenkié. Egészen új értelmezést adott pl. Ficza István a Szeptember végén-nek: a kicsit sértődött, fiatal és féltékeny Petőfit szólaltatta meg, a tegnapi előadásban itt volt a második nyíltszini taps. Az elsőt Takács Nóra Diána kapta Csokonaiért, A Reményhez. Úgy tudta elmondani, olyan lemondón és cinikusan,hogy még nevetni is lehetett. Lehet, hogy ez így leírva nem hangzik túl jól,de higgyétek el, remek volt. Vajda Milán is remekül, mintegy sztorizgatva adta elő A négyökrös szekér c. verset. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy minden költemény és minden előadás remek volt, de számomra volt néhány, ami különösen megragadó volt. Pl. tudom,hogy nekem még meg kell ismerni Weöres Sándor költészetét,mert az Öröklét és Az éjszaka csodái elvarázsoltak, és általában, ha meghallok egy-egy Weöres-művet valahol véletlenül, az mindig "eltalál". Vörösmarty A vén cigányát Pogány Judit adta elő és itt az az emlékem "ugrott be", amikor először hallottam ezt a verset elszavalni egy számomra nagyon kedves embertől és rájöttem, milyen csodálatos költemény, pedig nem is profi művész adta elő, hanem egy olyan valaki, aki szerette ezt a művet. A Betlehemi királyokat is humorosan-kedvesen adták elő, a királyok Csuja,Gálffi, Znamenák, Takács Nóra Diana Mária, Pogány Judit pedig a narrátor. A királyok egymás szavába vágnak, Mária pedig úgy mondja az utolsó sort, hogy fölkacag a nézőtér. A fülemile Für Anikó és Kerekes Éva előadásában szenzációs, az is külön tetszik,ahogy a férfi szerepeket alakítják. Egyáltalán, jó volt, hogy a férfi- vagy női versként megszokottakat ellenkező nemű színészek szólaltatták meg.
Még hosszan-hosszan írhatnék, de szerintem mindenki,aki szereti a verseket (még ha ezek javarészt "kötelező versek" is), menjen, nézze meg,nem fogja megbánni!
A közönség vegyes volt, pedig azt hittem valamiért,hogy javarészt nők lesznek,de nem, minden korosztály és nem képviseltette magát:) Úgy gondolom,hogy a diákok, ha kicsit is fogékonyak a lírára, ebből az előadásból megérthetik,hogy a kötelező versek nem azok a tankönyvízű szövegek,amiknek tünnek, hanem élő alkotások és sokféleképpen mondhatók, értelmezhetők.
Nekem volt a szünetben egy kis magánprogramom is, megnézhettem a színház fodrászatát, jelmeztárát, kicsit beláttam a kulisszák mögé is. Mind a fodrászat,mind a jelmeztár apró,de valahogyan otthonosnak tüntek.
Ja és mint tavaly a költészet napján, most is "találtam" az utcán verset: A Károly krt. sarkán a Dob utcánál van egy nagy kő, arra volt most kitéve Tóth Árpád Körúti hajnal c. verse (ami egyébként Epres Attila interpretálásában elhangzott a színházban is).
Tegnap láttam a Csak kétszer vagy fiatal c. színdarabot. Nem állíthatom, hogy különösebb intellektuális kihívás elé állított volna, viszont szellemes, jól pergő darab volt, jó tempóban rendezve és játszva, szellemes mondatokkal tarkítva. Azt hiszem, igazi jutalomjáték volt a tulajdonképpeni főszereplőnek, Mikó Istvánnak, ki is használta az összes lehetőséget, és milyen jól tette! Egy biztos: percig sem volt unalmas. Ahogy észrevettem, a közönség osztozott ezen véleményemben.
Sajna, az én angol nyelvtudásom kb. húsz, általánosan ismert szó, no meg a macskafajták és színek egy része. A semi long haired makrela silver tabby viszont korántsem alkalmazható minden helyzetre.
Be kell vallanom, nem is figyeltem fel a zenére, annyira lenyűgözött maga a vers. Csak most, hogy elolvastam, mit írtál, jöttem rá, hogy valóban volt zenei aláfestés.
Tegnap séta közben megláttam Peter Falk szobrát, Colombo hadnagy egyik jellegzetes pózában ábrázolja a színészt. Még a kutyája is meg lett örökítve. A szobor egész jó, csak nem vagyok arról meggyőződve, hogy ők a legméltóbbak arra, hogy szoborba ünnepélyesítjék. Viszont kétségtelenül sikere volt, sokan boldogan fényképezkedtek velük együtt.
Én is hallottam azt a Kulka-szavalatot; nekem a zene nem hiányzott alá egyáltalán. Maga a vers szövege önmagában "megáll", nem kell hozzá semmiféle aláfestés, támogatás, anélkül is szíven üt.... (A héten elővettem Radnóti Naplóját és újra végig olvasom; sokadszorra. )
Lehet, hogy még egyik sem érintett meg. Az is lehet, hogy már a következő neked és hozzád szól. Ma délelőtt Kulka János mondta el Radnóti VII. eclogáját. Jól ismerem és szeretem, ennek ellenére kicsi híján elsírtam magam, míg hallgattam.
Még nem mélyedtem bele igazán a kihozott kötetbe,de előzetesen nem érzem azt az érzést, ami pl. Dsida Jenő vagy Áprily Lajos, vagy pláne Radnóti Miklós verseinek olvasása közben elfogott,hogy "igen, ez nekem szól".
Most egy 2012-es saját hozzászólásomat idézem Örkény-Mácsai-ügyben:), mert nagyon szeretném terjeszteni ezt az előadást azok között,akik még nem látták. Igaz,hogy ritkán játssza,mert gondolom - a színi igazgatás teendői miatt is - nincs túl sok ideje rá.
"Örkényről szólva merem ajánlani az Azt meséld el,Pista c. előadást,stílusosan az Örkény Színházban játssza Mácsai Pál, remekül. Ez az író szövegeiből összeállított önéletrajzi "monodráma", sok humorral, sok-sok elgondolkodtató pillanattal, nagy-nagy csendekkel - a nézők részéről.Megjelent hangoskönyvben is, én legutóbb ennek hallgatása közben estem át az egyébként utált karácsony előtti diópucoláson."
Szerintem is megérdemli, nagyon szeretem pl. azt, ahogy az egyik Örkény novellát elmondja. Már jó régen láttam a Testőrben, szerintem jó volt az alakítása.
Nem tudom,jól emlékszem-e,de én valamilyen KZ oratórium c. művéről hallottam nagyon régen, hogy azt talán Radnóti sorsa ihlette - de ebben nem vagyok biztos, mint ahogy a fent írt címben sem.
Sajnos, én sem túl sokat ismerek tóle. Kb. két éve egy előadást hallgattam róla, ezt annak a vallási újságnak a szerkesztői tartották, ahol Pilinszky dolgozott. Érdekes votl, amit mondtak, viszont nem lelkesített annyira, hogy nekilássak olvasni. Azt hiszem, az eddigi mulasztásomat pótolni fogom.