Honfoglaló őseink a 900. év táján szállták meg a Dunántúl nyugati részét. A Tapolcai-, és Káli-medence közti terület Kál horka, majd fiának, Bulcsunak, - a Vérbulcsu, vagy Lád nemzetségnek - birtokai közé került, amit Köveskál, Mindszentkálla, Szentbékálla, és Badacsonylábdihegy /a középkorban Lád/ község nevei, valamint még néhány elpusztult, de oklevelekből ismert középkori falu nevei bizonyítanak. A törzsek által megszállt területek közti gazdátlan földek, gyepük, az elkobzott birtokok a 10. század vége felé, a 11. század elején a fejedelem, illetve a király tulajdonába kerültek, igazgatásukat egy-egy várispánság intézete. Szigliget is ezen területek közé tartozhatott, mert a 12. század elejéig a Zalai vár birtokai között említik. A kis település központja az Avasi -templom környékén volt. A 12. század első felében arról értesülünk egy 1121-ből származó oklevélből, hogy az almádi monostor építéséhez szükséges kő kitermelését és a mész égetését az adományozó Atyusz nemzetség (amely ekkorra már a falu új birtokosa lett) a szigligeti birtokáról rendelt négy családdal /mansio/ végezteti. Ezeken a családokon kívül a Zeglegethnek mondott birtokról a legelős, berkes, erdős föld és rét középső részét, hat jobbágycsaládot három ekényi szántófölddel, hetven lovat, száz marhát és egy malmot is adományoztak még az épülő monostornak. A felsorolt adományozásból világosan kitűnik, hogy a falu lakossága a 12. század elején meglehetősen nagy volt. A falu további sorsáról egy ideig nem tudunk. Az Árpád-kori falu helyén maradt Avasi -templom tornyának szerkezeti és formai vizsgálata, az egregyi-, zánkai- és felsőörsi templomokkal való összehasonlítás arra enged következtetni, hogy ezek a templomok a 12. század végén, a 13. század első felében már álltak és feltehetően egy helyi műhely alkotásai.
Hát nem tudod? Rákosi személyes bosszúja volt, mert az országgyűlési választásokon Zala megyében nagyon kevesen szavaztak a kommunistákra és ez tökre kiborította a nagy magas elvtársakat...
Elég nehéz sorsa volt Fekete Istvánnak, már 1945 előtt népszerű író volt, írt egy könyvet a kommün rémtetteiről is a Zsellérek volt a címe, betiltották 1946-ben, őt pedig 1949-ben elvitte az ávh, úgy összeverték hogy elvesztette az egyik veséjét és a fél szemét.
A Zala folyó ma folyása véglegesen csak a pleisztocén földtörténeti kor végére alakult ki, amikor a Balaton medencéje megsüllyedt és az addig a Dráva folyó felé tartó Ős-Zala alsó folyása irányt változtatott és a Balatonba ömlött.
Volt egy még korábbi Ős-Zala is, amely a mai Marcal folyó völgyén át északra, a Duna felé tartott, de aztán a pleisztocénban valamikor egy kaptúra (captura) révén Türje környékén folyómedret váltott és dél felé kezdett folyni... Ez az ún. türjei kaptúra...
Ha már a Kis-Balaton korábban a Zala folyó kapcsán szóba került, akkor adózzunk majd néhány hozzászólással Fekete István író, valamint a Tüskevár és a Téli berek c. regényei emlékének is.
Én pl. most hallgatom a Tüskevár c. hangoskönyvet (annó gyerekként papír alapú könyvben olvastam), Széles Tamás a hangoskönyv felolvasója, valami hihetetlenül érdekes kb. 40-42 év után újra találkozni ezzel a remekművel. :-)
Igen, így van, a My True Ancestry cégnél a pannon mutatja is őket. Gondolom idővel lesz velük foglalkozó magyar genetikai vizsgálat is, ha maradt utánuk csontváz és nem a hamvasztás volt a divat náluk. Sajnos egyes ókori és kora középkori népeknél a hamvasztásos temetkezés miatt nem lehet genetikai vizsgálatokat végezni.
Szerintem is, szinte semmit nem tudni róluk, volt egy rómaiak elleni nagy felkelésük Augustus idején a hódítás után, meg fennmaradt néhány törzsnév. Tulajdonképpen az őskortól az volt a helyzet a Dunántúlon hogy volt egy őslakos csoport, aztán jött egy hódító nép, a régiek egy része megmaradt és beolvadt közéjük, utána meg jött az új hódító.
A vučedoliak valószínűleg nagyobbrészt IE-népek voltak, pontosabban IE bevándorlók és a korábbi, helyi rézkori népesség keveredése révén alakultak ki.
Ezzel szemben a korábbi, rézkori Baden-Péceli-kultúra népessége az adatok szerint 90-95 %-ban a korai európai földművelő népesség (EEF) leszármazottja volt.
Akkor egy soron következő epizód Szigliget történelméből:
A népvándorlás alatt
A rómaiak a hunok támadása miatt az i.sz. V. században feladták a Dunántúlt, melyet azok rövid ideig megszállnak, majd a hun birodalom szétesése után, a 6. század közepe táján az avarok olvasztanak hazánk területén szervezett erős birodalmukba. Az avarok uralma alatt a Keszthely-környéki római-germán telepek tovább élnek. Emlékanyaguk jól megkülönböztethető más avar kori régészeti anyagtól. A régészeti szakirodalomban „Keszthely-kultúra” népei néven említik ezt az avar kori népcsoportot. Szigligeten is találtak két sírt, melyből az említett csoportra legjobban jellemző, ezüstből készült, kosaras fülbevaló, valamint egy díszes tű, három gyöngy, egy bronz gyűrű és egy bronz szíjvég került elő. Ezen kívül még egy népvándorlás kori edényt is ismerünk Szigliget területéről. Ezeknek a leleteknek alapján feltételezhető, hogy a római kori őslakosság itt is túlélte a hunok és más népek támadásait, s az új helyzethez alkalmazkodva beleilleszkedett az avar birodalom népei közé. Az avarok uralmat megdöntő frankok hűbéreseként szláv hercegség alakult ki a Dunántúl nyugati részén a 9. század derekán. Szigliget lakói is minden bizonnyal - ha rövid ideig is – a birodalmukhoz tartoztak a magyarok megjelenéséig.