Keresés

Részletes keresés

anyateve Creative Commons License 2015.01.03 0 0 536

szeretném kérdezni, hol érhető el Prikrill Zsuzsa blogja? Nagyon szeretném elolvasni, de sehol nem találom.

 

köszönettel: orsi

Előzmény: Törölt nick (514)
Törölt nick Creative Commons License 2014.12.24 0 0 535

én most folyton arra gondolok, anyukám hogy készült ilyenkor...fincsi vacsorával várt, szépen kidíszitette a lakást...

2 év után se tudom megszokni, hogy nem szólhatok hozzá...

kellemes ünnepeket Neked és mindenkinek itt a topikban!

Előzmény: tabátos1 (534)
tabátos1 Creative Commons License 2014.12.23 0 0 534

Hogy vagytok? Ha lehet ilyet kérdezni... Szeretettel gondolok Rátok! Én még nem tudom, hogy' élem túl...

Karam Ella Creative Commons License 2014.11.30 0 0 533

Ne sírj, mert szeretsz engem!

 

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem hátunkban,

ahogy mindig is hallható volt.

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék

a gondolataidon kívül...

csak mert a szemem nem lát...

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg is fogod találni a lelkemet,

és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légyszives... ha lehet,

töröld le könnyeidet

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

 

Szent Ágoston

tabátos1 Creative Commons License 2014.11.02 0 0 532

Tudod, hogy ez a vers csak egy átirat, "merítés"? Az eredeti Szent Ágoston műve. Ha egyszer lesz erőd, azt olvasd el. Nekem kezdetekben erőt adott, persze végig ömlött a könnyem. Szerintem egyszer fel is tettem valamelyik fórumra, de ha kéred, elküldöm. meg a fényképeket is, de mostanában nem volt erőm...

Előzmény: Törölt nick (531)
Törölt nick Creative Commons License 2014.11.02 0 0 531

Greg Schreiner: Ne állj meg sírva

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
Ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
És a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán
Őszi eső, mely gyengéden alászáll.
Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
Hogy madárraj száll arra szárny suhogva,
Ha szíved csendes éjben engem érez,

Én sugárzom rád, csillagként ragyogva.
Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!

Törölt nick Creative Commons License 2014.11.02 0 0 530

abszolút átérzem mit érzel, ez a vers meg olyan, hogy el se merem olvasni, ha nem akarok bőgni,

annyira benne van minden.

Előzmény: solemare (527)
Törölt nick Creative Commons License 2014.11.02 0 0 529

én úgy bírom elviselni, hogy nem mentem a temetőbe, bár az agyam folyton anyukámon jár, nem kínzom magam,

mert egyszerűen nem akarom őt a temetőhöz kötni.

ettől függetlenül mindig rá gondolok, nagyon hiányzik, mindenről ő jut az eszembe.

Előzmény: tabátos1 (528)
tabátos1 Creative Commons License 2014.11.02 0 0 528

Drága, Kedves Ismeretlen Barátaim!

Ti hogy bírjátok? Én sehogy...

Most ment vissza a nővérem, később az unokaöcséim.  Volt egy-egy nagy beszélgetésünk, de most már egyedül vagyok.

Ha besötétedik, megyek vissza a temetőbe. Ma végigjárom az ismerősök sírját is, ha már nem zavarom a hozzátatozókat.

 

solemare Creative Commons License 2014.11.02 0 0 527

Nagyon hiányoznak. Már tudok róluk többes számban beszélni. 2 éve csak anyu tölti  be a tudatomat, de az utóbbi időben már tudok újra apura is gondolni. Ő is csak 52 éves volt. Ez a 2 év felőrölt. Az egészségem megroggyant. Attól félek nem fog menni egyedül. De akkor mi lesz a gyerekkel?

Ne haragudjatok, hát ezért sem írtam eddig.

Nem akarok nyavalyogni, anyu sem akarná.

Elküldöm nektek azt a verset, az egyetlent amit ezen a napon elolvasok.

Vigyázzatok magatokra.

 

 

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd




Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Törölt nick Creative Commons License 2014.11.01 0 0 526
Törölt nick Creative Commons License 2014.10.12 0 0 525

kedves tabátos!!! minden elismerésem a tiéd! főleg, hogy ezt kibírtad, és beszélni tudsz róla!

a legjobban azt tetszik, hogy azt érzed, amit én is-valaki fentről erőt ad- amúgy hogy  a fenébe bírnánk ki? mai napig nem értem, hogy bírtam ki apukám betegségét, elvesztését.. valami zombiszerű állapotban voltam, nem értem, ezt hogy lehetett túlélni, de itt vagyok, élek, mosolyogva, és kapom a jeleket, tudom pontosan, hogy vigyáz rám. a legnagyobb támaszom volt, imádtam :-( de én szerencsés vagyok, mert van 2 szép gyerekem, férjem, anyám, testvérem, és egy rakat állatkám, meg munkám, ami a legnagyobb gyógyír

Előzmény: tabátos1 (523)
Törölt nick Creative Commons License 2014.10.12 0 0 524

most már csak magaddal kellene foglalkoznod, kikapcsolódni, ennyi megpróbáltatás után. egyedül biztos nehéz, de csak van valaki, barát/barátnő aki segít ebben.

egyébként én is csak ide írok ebben a témában, nem nagyon beszélek erről már senkinek, ezért is irogatok néha ide, amikor úgy érzem nem birom.

az emailcímem publikus, szívesen megnézem a képet.

Előzmény: tabátos1 (521)
tabátos1 Creative Commons License 2014.10.11 0 0 523

Szerintem a képeket nem tudtam átküldeni. Ha esetleg valaki szeretné, e-mail-ben  képes vagyok rá.

Bocsánat, ha sok voltam...

 

tabátos1 Creative Commons License 2014.10.11 0 0 522

Ahogy fia és két barátja örök nyugalomba helyezi.

 A méltó emlékmű.

Örökre ezt látja.

tabátos1 Creative Commons License 2014.10.11 0 0 521

Kedves "Kék nyúl" és a Többiek!

Minden topicot olvasok, de ritkán van erőm - kedvem írni. De mindenkiért szorítok, mindenkiivel együttérzek. Ki,  ha nem mink egymásért...

Ma egy hete helyeztük Bátyámat örök nyugalomra az Ő szeretett Börzsönyében. Ez nem az utolsó kívánsága volt, hanem fiatal kora óta ezt mondta...

Ha emlékeztek rám, 14 hónap alatt 4 családtagom hagyott itt minket. A Bátyám Szenteste... Több ok miatt csak most tudtuk teljesíteni kívánságát. Két hete állította fel az iparművész és az egyik legjobb barátja-kollégája az emlékművet a szemem láttára, rá egy hétre a temetés. Szerintetek???

Ja, nem mellesleg, én mondtam a "toron" a búcsúztatót. Más nem vállalta. De egyáltalán nem bánom, kaptam hozzá erőt Odaföntről...

De egyáltalán nem én számítok. Csak közel 2 éve  azt hallom, "hogy légy erős, tartsd össze a családot, te neked ki kell bírni." Hát nem! Már nem is akarok mindent kibírni. Két számításba jövő családtagom ( az özvegy nővérem és a bátyám nagyobbik fia) távol él, mindent én szerveztem (a barátok segítettek).

Most érzem úgy, hogy nincs tovább. Eddig minden tragédia után a munkába menekültem, de most (szégyenlem leírni), már ez sem megy. Igaz, a munkakörömben  is voltak átszervezések, kevesebbet lehetek együtt a régi, igazi kollégáimmal, akik között picit tudtam felejteni.

Felhívnak, írnak sokan, de arra igazán senki nem kíváncsi, ÉN hogy vagyok, mit érzek. Nagyon önző vagyok így két év után? Azt tudnotok kell, hogy sem társam, sem gyerekem.

Ne haragudjatok, hogy mindezt Rátok zúdítottam, hiszen itt mindenkinek megvan a maga keresztje.

De ha "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Huszonéves korom óta ez az egyik legkedvesebb versem. Akkor még nem tudtam, miért.

Megpróbálok feltenni egypár képet, de előtte ezt elküldöm, mert pár napja így szállt el az üzenetem.

Köszönöm, akinek volt türelme elolvasni!

tabátos1 Creative Commons License 2014.10.09 0 0 520

Köszönöm, azt próbáltam. Ha lesz erőm, megírom újra

Előzmény: Törölt nick (519)
Törölt nick Creative Commons License 2014.10.09 0 0 519

elvileg itt a baloldalon van a mappája, bár én ezt nem szoktam használni.

 

Előzmény: tabátos1 (518)
tabátos1 Creative Commons License 2014.10.09 0 0 518

Hogy kell piszkozatot megkeresni? Köszönöm mindenkinek.

Törölt nick Creative Commons License 2014.10.09 0 0 517

túl vagyunk a 2 évfordulón is :(

még most is minden pillanatban anyukámra gondolok, mindig velem van gondolatban.

furcsa, hogy ilyen gyorsan telik az idő, és elszomorít a tesóm szenvtelensége is e-téren...

ti hogy vagytok?

Törölt nick Creative Commons License 2014.09.11 0 0 516

hát én sajna ilyen vagyok :-(((( mindenkiét ennyire a szivemre veszem :-((( ezek a lányok csak picit voltak fiatalabbak tőlem, cca akkora gyerekekkel, mint az enyéim. szegény drágák, mit élhettek át, hogy tudták, itt kell hagyniuk őket :-(((

 

Előzmény: Törölt nick (515)
Törölt nick Creative Commons License 2014.09.11 0 0 515

nagyon szomorú az ő történetük, de ennyire ne vedd a szívedre.

Előzmény: Törölt nick (514)
Törölt nick Creative Commons License 2014.09.10 0 0 514

tegnap végigzokogtam zsófi blogját.. ma zsuzsiét :-( emberem már ideges , miért kínzom magam. nem érti meg, aki egyszer ezt átélte a szeretettjével, az szerintem nem bírja abbahagyni az önkínzást :-( 

Előzmény: Törölt nick (513)
Törölt nick Creative Commons License 2014.09.10 0 0 513

ezt inkább ebbe a topikba másolom neked, ő az a lány aki szintén fiatalon halt meg a napokban,

maximális élniakarás ellenére...nem is tudom, hogy volt benne ennyi lelkierő.

 

http://www.life.hu/drlife/20140908-prikrill-zsuzsi-a-mellrakkal-kuzdo-sztriptiztancosno-elhunyt.html

Előzmény: Törölt nick (512)
Törölt nick Creative Commons License 2014.08.24 0 0 512

én is ezt szoktam apummal álmodni. bármily meglepő, megnyugodtam tőle ár többször is, bármennyire fájt. úgy éreztem, eljött hozzám, mert már nagyon hiányzott :-(

Előzmény: _chillout_ (510)
Banyaci Creative Commons License 2014.08.22 0 0 511

Apuval én is szeretek álmodni. Valahogy, jóra sikerednek. Anyummal más volt a helyzet. (biztosan a körülmények miatt) Anyuval gyakran fölkavaróakat álmodtam.  Bizony sokszor nekiugrottam, hogyha eddig halott volt, akkor most már ne jöjjön haza, takarodjon innen. Ordítottam vele, közben a lelkem nagyon fájt. Na de az ő halála más volt. Ő maga választotta a halált és tíz napig kerestük kétségek közt, kétségbe esve. Apunál a betegség miatt volt idő az elengedésre. Vele szépek az álmok, békések. Olyan álmok, mintha még elrendeznénk amire nem volt idő.

Előzmény: _chillout_ (510)
_chillout_ Creative Commons License 2014.08.15 0 0 510

Nem annyira fényesen. Tegnapelőtt apukámmal álmodtam. Beteg volt álmomban is, tudtuk, hogy meg fog halni, de jót beszélgettünk, megnyugtató álom volt, feltöltődtem tőle. Hétfőn lesz hat hónapja, hogy meghalt.

Előzmény: Banyaci (506)
Törölt nick Creative Commons License 2014.08.15 0 0 509

egy kicsit segített a válaszod, köszönöm:)

mindenkinek kitartást!

 

Előzmény: Banyaci (508)
Banyaci Creative Commons License 2014.08.13 0 0 508

Örülök, hogy megvagy. Még ha ugyanúgy is. Na de ez egy ilyen fájdalom. Néha könnyebb, néha nehezebb elviselni. Sajnos nekünk maradottaknak kijut a mit csináltam volna másképp vádakból is. Én olyankor mindig elmondom magamnak, hogy akkor és ott azt tettem amit a legjobbnak gondoltam. Mert bizony könnyű utólag látni, hogy mit lehetett volna jobban. Akkor és ott, nekem kellett cselekedni, mondani és tenni a dolgom. Emellett én is élek, nekem is van és volt akkor is életem. S bár játszani lehet a gondolattal, de egyikünk sem föláldozható a másikunkért. Hiszen az itt maradónak mindig fáj. Nagynéném csontrákban halt meg. A férje fél évre utána követte COPD miatt, nagypapám egy évvel élte túl a halálát A nagymamám szeme fénye volt a lánya.  Két évig sírt utána, majd ő is elment. Ugyanabban az évben novemberben döntött anyum is. Valahogy, mi mégis maradtunk. Apu is, én is. Nagymamám fájdalmát nehéz feledni. Való igaz az én fájdalmam is hatalmas, de az övé amit gyermeke elvesztése okozott elviselhetetlennek tűnt. Most, hogy nekem is vannak megértem.

Szóval kitartás. Jó, hogy nem álltál le és kimozdulsz. Az élet, meg majd kiforrja magát.

Előzmény: Törölt nick (507)
Törölt nick Creative Commons License 2014.08.04 0 0 507

szia,

hát én a szokásos hangulatban vagyok és szerintem ez már megmarad, soha nem fogok ebbe belenyugodni.

Megpróbálok együtt élni vele, de elég keserves.

Hétvégén is kirándultunk egy kicsit, ráadásul olyan helyre, ahova pár éve még anyukám is eljött, minden eszembe jutott,

mennyivel jobb volt minden akkor. Ő nagyon jó fej volt, soha nem akart irányítani minket, neki minden jó volt, örült, hogy vittük,

mi meg szívesen vittük sok helyre:)

A vastagbéldaganat egy szemét betegség, ahogy a többi is, egyébként emiatt is lelkiismeret furdalásom van, mert anyu

senkinek nem mondta el, mi baja van, nekem se kellett volna elmondanom senkinek, amikor kérdezték -utólag.  

Sokmindent máshogy csinálnék, ez biztos, és még nagyobb türelemmel.

Sajnos az áttétes betegség nem sok jóval kecsegtet, bár lehet olvasni hosszú túlélésekről is.

Szóval én így vagyok, sokszor dühöngök magamban, hogy ilyen sors jutott neki és ilyen hamar mennie kellett, olyan jó lenne még

egészségesnek látni, sok-sok évig. Azthittem, olyan nincs, hogy vele valami rossz történhet, statisztikailag lehetetlen, azok után,

hogy apukám meghalt. lehetetlen egy frászt, ettől nem függ semmi :(

 

Előzmény: Banyaci (506)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!