Jól kinyomoztad! Bár engem meg a távolkeleti popkultúra felé terelt a megoldást keresve ez a BSD kezdetű furcsaság, ami a bongou stray dogs betűneve - én meg csak Stray Cats-re emlékzem, már csak ezért sem igazán áll közel hozzám. Vissza Obádovics professzorhoz: igen, hála az égnek, él és tartja jó hírnevét. Erről eszembe jut, hogy távolbatűnt gyerekkoromban gyakran azt hallottam, hogy az oroszhoz fenék kell, a matematikához egyszerű paraszti ész. Nahát: a professzor a Gödöllői Agráregyetem tanszékvezetője volt. Csoda, hogy ő is ugyanerre vezetett rá a könyvével?
Mondjuk: 381,25-tel? Az nekem sem megy olyan símán. Hej, amikor még 300-zal kellett osztani! Ez a tanárnő akkor megalapozta a matematika iránti lelkesedésedet! Nekem, aki eleinte sokat kínlódtam a számtannal, matematikával, egy Obádovics Gyula könyv segített, sokkal kevesebb frusztrációt okozva. Egy karácsonyra kaptam szüleimtől "ajándékba". Szöveges példákra szívesen emlékezel?
Egyszerűbbre gondoltam. Nekem néha a fejben osztással vannak problémáim. Lehet, hogy ez arra vezethető vissza, hogy VII. vagy VIIII.-ban a számtantanárnő (nevét nem tudom) eltört egy plexi vonalzót a fejemen.
Jó ötlet, értékelem. Ilyenre gondolsz, hogy 428 x 627? Egyjegyűvel, tíz többszörösével aránylag még ma is gyorsan megy. Szorzótábla gyanánt a számítógép számológépét használom. Akkoriban persze egyik sem állt rendelkezésünkre. Volt már számológép, főleg a hivatalok könyvelésében, azt szerettem gyötörni, de a nagyfogyasztók - mi - főleg a táblát meg a fejüket használták. Nem volt rossz, ez igazán hasznosítható volt az életben. Nemrég egy tesztet csináltattak a kórházi pacientúrával, nekem az a feladat jutott, hogy hetesével mondjam a számokat 200-tól lefelé. Volt idő bőven! De azért mérték a sebességet. Ki volt a számtanos tanárunk, emlékszel?
Csak olyat tudok hallgatni, ami valamelyik oldalról valamennyire megsúrolja a jazzt. Ennek mértéke, bármekkora lehet, nincsenek műfaji korlátok és határok. A hagyományos pop, rock, hevy, hard, tecno, rap, stb. zenéket nem ismerem, nem hallgatom, nem értek hozzá.
A hajlottabb kor magával hozza a megbékélést, pláne, ha egy ilyen szenzációs sikerlemez színesíthető egy-két meglepő momentummai - Lady Gaga, Sir Elton, Sir Paul, Stevie Wonder szerepeltetése, ami összességében jól bejött. A Bill az nem dicsőült meg, csak szép csendben beépült, szerintem stones-osabb megoldás volt, mint egy az egyben beállítani a lemezbe a McCartneyt és a Ringo Starrt, ami egy változatként megfordult a fejükben.
Na jó, semmi, csak jeleztem, hogy engem feldobott. Mi a zenéd mostanában?
Én végig hallgattam a teljes lemezt (nem volt könnyű). Nem rázott fel, igaz ez már nem az én zeném, ilyet már nem hallgatok. Wyman hiába 87, harminc éve kirúgták, már Budapestre sem jött velük.
úgy mint ÉRA? Vagy életkor? Ezt a zavarukat azért egyes idősebb urak ügyesen áthidalják, például egy fiatalos új albummal, mint amilyen a "Hackney diamonds". Gondolom, Nálad is megüti a színvonalat és felkelti a kíváncsiságot: hogy lehet ilyet rendezni 80 évesen, vagy Bill Wyman esetében 87. Amióta megjelent az opus, átmenetileg félretettem Pachelbelt.
A háttérben látható(Sas)hegy és beszélgetésünk alapján csakis a volt TF pálya lehet. De én már nem futópályát választok, hanem sírhelyet keresek magamnak.
Arra nem emlékszem, hogy az Illaatszer az merre is volt. A Szállítók talán a Főtefu-hoz vagy a TEFU-hoz kötődött. A Kőbányai Lombik az biztos a Kőbányai Gyógy- és Tápszergyár csapata volt. Bár minden további nélkül lehetett bármelyik X. kerületi vegyigyáré is. Akkoriban ha végigmentem a Váci úton, vagy mondjuk a Fehérvári úton - ami mindkét esetben félnapos program volt, végig gyárak ővezték mindkettőt. És mindegyiknek valamilyen szinten volt focicsapata. Nekem a Beloiannisz gyerekcsapatánál volt szerencsém kipróbálni magam, de csak udvariassági látogatásnak bizonyult. Szó szerint: az első szélen haladó akciónál elpöcköltem a labdát az ellenfél támadója elől, a labda taccsra ment, én meg, hogy kiengeszteljem az ellenfél mérges szélsőjét, visszahoztam a labdát és visszadobtam neki. De nem ő köszönte meg, hanem az edző - hogy meglátogattam őket.
Nincs ebben különlegesség, te akkor a Tabánhoz laktál közel én az Illatszer pályához. Amikor odaköltöztünk mellétek (szinte), adva volt a MOM és a TF pálya. Eszünkbe nem jutott volna III.ker TTVE pályára járni. Azt meghagytuk az óbudaiaknak. Bár felcsigázták az érdeklődésemet ilyen csapatok, mint Kőbányai Lombik, Szállítók, KISTEXT, stb., amiket csak a totószelvényről ismertünk és onnan maradt meg emlékezetünkben.
Erre én is jól emlékszem. Ha emlékezetem nem csal, a Ménesi úton mentünk végig. A vége lehajlik a Bartók Béla útra, talán a Mészölynél torkollik bele. Ahelyett azonban, hogy lementünk volna, szétnéztünk kicsit feljebb, járatlan útakon és egy kiépítetlen panorámás helyről, onnen leereszkedtünk a Gellért szálló fölött-mögött a Szabadság-hídhoz, aztán újult erővel az általad pontosan leírt úton. A végére majd belegebedtünk, de kisebb pihenőkkel MEGCSINÁLTUK.
Aztán egy másik alkalommal nem hagytuk ki a Gellért püspök szobrot és a fölötte ívelő hidat, ahonnan kíváló kilátás nyílt az éppen elkészült Erzsébet-híd teherpróbájára. Azt hiszem, elég sokat kellett várni, míg elkezdődött, de megérte: impozáns volt.
Szóval te már akkor világlátottabb voltál! Praktikus megoldás volt ez a kukkolás, végül is nem voltunk tőkepénzesek. Ugyanakkor a sport űzése mellett a sport nézése is kedvelt időtöltés volt. Én meg a Tabánban nézegettem a kerítésbe csimpaszkodva a Spartacus röplabdameccseit. Érdekes, hogy bár a XI. kerületben mozogtam a legtöbbet, mégis a Tabánhoz kötnek sportszárnypróbálgatásaim - ott voltak - sokkal később - a hétvégi erőnléti futóedzések a sok lépcsős hegyoldalon. Az öltöző meg a Szparival szembeni villamossínekhez símuló nagy házban. Ma is pályák vannak ott szemben.
Emlékszel-e? Egyszer kitaláltuk, hogy fussunk egy "Nagy Kört". És megtettük. (Soha többet.)
Alsóhegy - Villányi - Körtér - B.Béla - Gellért rakpart - és végezetül föl, vissza! a Hegyalján!!!
Lehet, hogy vannak hibák az útvonalban, pl. a Ménesin közelítettük meg a Gellért teret? De nagyjából ez lehetett a futásirány, nem tudom, hogyan végződött, le tudtuk-e futni vagy csak sántikáltunk a végén? Te hogy emlékszel?
1960-61 környékén, arrafelé biciklizvén, az (alsó) Alsóhegy utca - Daróczi út - Nagyszőlős u. háromszögben egy kézilabdapályára bukkantam. Kiderült az Illatszergyár pályája, (azt hiszem NBII -es) női kézilabda csapata volt és elkezdtem ide járni hétvégeken meccsekre. Kerítésen kívülről, jegy nélkül. Aki jegyet vett, az tulajdonképpen ugyanazt látta mint én, csak két méterrel közelebb, drótháló nélkül.
Mottó: "új kő fakad, a rács marad" Hányas pályát választod? Ma "lőttem".
