John Relyea jelmeze ugyan csúnya volt es teljesen eltakarta, de nem volt öncélú, vagy polgárpukkasztó. Egy vízi manót jatszott, es valóban egy mesebeli viziembernek is látszott. Persze, amikor Germin herceg volt, díszegyenruhaban, azt rádióban hallottam. Hatha szerncsem lesz egyszer, es szep jelmezben is lathatom.
En is nagyon szeretem Germin áriájat.
En is most lattam ezt a Traviatat. Nekem a regi is tetszett, a piros divannyal, mert azt Netrebkoval lattam, de ez is. Főleg Germont papa:-)
Rene Papet en is kedvelem. Egyszer hallottam egy don Carlos rádió közvetítést San Franciscobol. Michael Fabiano volt don Carlos, Pape volt Fülöp, Kwiecien Rodrigo, nagyon jó előadás volt, Pape es Kwiecien duettje úgy szólt, mint egy bőgő es egy cselló.:-)
Zöld hínár és hasonlók. Néha elgondolkodom, hogy mit gondolhatnak az énekesek vagy akár a kórustagok, amikor meghallják a rendező "zseniális" ötleteit. Nem mondhatnak nemet? Benne van a szerződésben, hogy bármit és mindent meg kell csinálni? Vagy van annyi pénz??
Beszélnek róla egymással, hogy egy-egy ilyen ötlet mennyire abszurd?
A Met előadások között a legszörnyűbb a Varázsfuvola volt. Szörnyű ruhákban, olyan sminkben/maszkban, hogy még Miklósa Erikát sem ismertem meg. Szegény Rene Pepe ( aki szerintem még most is jó pasi, jobb mint Kaufman) valami sárga bohócruhában volt Sarastro.
Szép volt a Traviata. Még nem láttam ezt az előadást. Csak azt,amelyikben kevés díszlet votl, de volt egy piros kanapé és egy óra. Ez jobban tetszett.
A mai műsor egy 2018-as Traviata. Az én kedvenc részem ebből az operából Violetta és az öreg Germont kettőse. Ez az jelenet Diana Damrauval és Quinn Kelsey-vel nagyon tetszett. Igazán lehengerlő volt. Mondjuk Kelsey szerintem akkor is lehengerlő lenne, ha bejönne a színpadra és recitativoban elzúgná a napi időjárás jelentést. Azért Verdi jobban áll neki:-)
Sajnos nem tudtam végig nézni, mert közbe jött valami. A harmadik felvonás elejéig láttam, amikor Rusalka és a Boszorkány találkoznak a tóparton. Az addigiak nagyon tetszettek. Jó kis, régi módi rendezés volt, hagyta élni a szöveget és a zenét. A zene tényleg nagyon szép volt, érdekes, hogy cseh nyelven is milyen szépen lehet énekelni, ha dallamos, kifejező a zene. Rene Fleming nagyon is nagyon tetszett, de az én számomra a két mélyebb szólam volt a nagyobb élmény, Dolora Zajick, mint boszorkány, és John Relyea, mint vízi ember. Számomra ők nyújtottak igazán emlékezeteset. Dolora Zajickot még nem hallottam énekelni, de most már tényleg meg fogom nézni a Trubadúrban, ha legközelebb adják. Lenyűgöző volt. Relyeat hallottam a tavasszal Germin hercegként a rádióban, az is nagyon megfogott, de itt is nagyon érzelem gazdagon énekelt, jól is játszott.
Alagnanál ez főként azért is érdekes, mert a szülei Szicíliából származnak, és Alagna a mai napig énekel szicíliai tánczenét, eredeti nyelvjárásban. Az igaz, hogy a francia nyelvű operákban a leglenyűgözőbb. Alagna számomra egyébként olyan, mint Netrebko, valami hihetetlenül lehengerlő, magával ragadó jelenség a színpadon.
Az a Parsifal rettenetes volt. A második felvonásban tapicskoltak a piros lében. Először azt hittem, hogy piros cipőben táncikálnak a lányok. De egyre feljebb csúszott a piros vonal és Kaufmannak is piros lett a cipője. Sokkoló volt, amikor rájöttem, hogy mi van..
Alagnanál éreztem először, hogy még ezen a szinten is számít, hogy az anyanyelvén énekel. Jó ő az olasz operákban is (Cavaradossi, Pinkertonstb) de Don Joseként, Sámsonként és Rómeoként volt valami extra érzelmi plusz töltet. Netrebko is jó mindenben, de az Anyeginben volt egészen különleges.
Garanca tüneményes volt a Cerentolaban.
Most éppen a Rusalkat nézem. Még sosem láttam, sem élőben, sem így vetítésben. Gyönyörű zene, kicsit Wagneres.
Kauffmannal kapcsolatos összes élményem az a borzalmas 2018-as Parsifal, es az idei karanten koncert. Őszintén szólva nem tett ram olyan hatást, mint Roberto Alagna don Jose szerepeben.
A Boleyn Annabol en csak reszletek láttam, Netrebkoval es Garancaval, az nagyon tetszett. Ugyhogy kivancsian várom, hogy milyen volt az egész mű, egyben.
A legtöbb operát már korábban is láttam. Az Operában ( 5 percre lakom tőle), az Erkelben, a Müpa szcenírozott koncertjein és a Met és a ROH vetítésein. A legtöbbet csak 1-2 alkalommal. Persze néhányat a hosszú évek alatt többször is.
Elkezdtem nézni a közvetítéseket és többnyire a második vagy a harmadik alkalommal jutottam el a " szép, szép" szintről a " jajj de gyönyörű" szintig. Teljesen váratlanul. Három ilyen előadásban benne volt Kwiecien. A Don Giovanni ,Anyegin, Don Pasquale. De ugyanígy új kedvencem a Simone Boccanegra, a Cerentola, a Falstaff. Az Ory grófját és az Ezred lányát korábban nem láttam, de azonnal kedvencek lettek. Tegnap végigbőgtem az Anna Bolenat, szintén teljesen váratlanul
Munka ügyben is elég sokszor voltam Operában is és koncerten a Zeneakadémián és a Müpában is. Az összes kolléga és az irodák is tudják, hogy engem érdekel és nekem az előadás után egyszerűbb hazajutni, mint a messzebb lakó kollégáknak. Munka ügyben látott előadásként a legnagyobb élmény a Varázsfuvola volt Bécsben, a Staatsoperben.
Kaufmann. Ma végignéztem a Faustot, azóta hízott és megőszült. Tesóm szerint most úgy néz ki, mint egy cigányvajda. Az operaszakértő kollégám szerint pedig nem is jó igazán, csak fotogén és fonogén. Én kedvelem.
Én is jobban szeretem a hagyományos rendezést, mert azok az operák, amit 400-100 évvel a megírásuk után is játszanak, kiállták az idők próbáját, és önállóan, minden művészkedés, és modernizálás nélkül is megállják a helyüket a színpadon.A modernkedés sok esetben inkább árt, mint használ nekik.
Az általad említett csodálatos Tosca előadásról nekem müncheni opera Kegyencnő előadása jutott eszembe, ahol szegény jobb sorsra érdemes Elina Garanca a színpad legmélyén, egy csomó rém ronda széket zörgetve próbálja elénekelni az operairodalom egyik legnépszerűbb mezzo szoprán áriáját. Négy éve nem jövök rá, hogy miért nem lehetett ezt az áriát a nézőkkel szemben, a színpad közepén, székcsörömpölés nélkül előadni.
Most nem akarom azt mondani, hogy régen minden jobb volt, de például a francia operafesztiválok jobbak voltak. Ez az én kedvenc Don Carlom, Theatre Antique d'Orange, 13 July 1984.
Májusban és júniusban a bécsi és a Metes előadásokat is néztem, de többnyire mindennap csak az egyiket. Nekem a Met előadásai jobban tetszenek, Bécsben gyakrabban elgurul a gyógyszer.
A Metben nem csak a teljesen hagyományos rendezések jók, mint pl a Zefirelli féle Turandot. Amiről azt is olvastam, hogy giccset. Lehet, de tökéletesen illik a műhöz. Tetszenek azok is, ahol csak stilizált a díszlet, vagy amikor áthelyezik a cselekményt más korszakba. Figaró házassága az 1930-as években vagy Falstaff az 1950-es években. Egységes koncepció volt, minden gegnek volt szerepe, a rendező nem a zene vagy a libretto ellen játszott.
A legutóbb vetített Tosca a ténylegesen legutolsó felújítás volt. A díszlettervező elment Rómába és rengeteg rajzot készített az opera helyszínein. Volt egy kiállítás is ezekből a Met valamelyik kisebb termében. Az Angyalvár teteje pontosan úgy nézett ki a díszletben, mint a valósgban. A Sant Andrea della Valle templomban persze voltak módosítások, a díszlettervező el is magyarázta, hogy hol. De abszolút fel lehetett ismerni a templomot. Megkérdezték az énekeseket is, Scarpia( nem emlékszem az énekes nevére, de biztos, hogy egy szláv név volt) azt mondta, hogy egy ilyen előadásban sokkal könnyebb játszani, átélni a karaktert és ő már nagyon sok "silly" produkcióban szerepelt. Ez volt a képernyőképes kifejezés.
Nyáron tv kapcsolgatás közben eljutottam a Mezzon egy Tosca előadás legvégéhez. Valami franciországi opera fesztivál műsora volt, persze nem idén nyáron. Cavaradossit lelőtték, a katonák elmentek, Tosca megértette, hogy tényleg meghalt. Toscán egy zöld bőrkabát volt és napszemüveg. Hajnalban. És akkor az Angyal vár tetejére vezető csigalépcsőn megjelent Scrapia. Véres atléta trikóban. Scarpia, akit éjjel Tosca leszúrt és elhelyezte a holttest mellett a gyertyákat. Scarpia előkapott a nadrágja zsebéből egy pisztolyt és lelőtte Toscat. De Toscanak is volt egy pisztolya a zöld bőrkabátja zsebében , ő is előkapta és lelőtte Scarpiat. Amikor megjöttek Scarpia emberei ott feküdt a 3 halott. A közönségnek nagyon tetszett. Én pedig csak ültem 10 percig döbbenten a fotelban. Hogy juthatott ez a eszébe a rendezőnek, mi volt a célja és főleg miért engedték meg, hogy így tönkretegye ezt a csodálatos művet???
Mivel szóba kerültek a Met napi ingyenes közvetítései, ime a következő két hét ajánlata. Jelenleg tematikus hetek vannak, e héten Jannick hete van, az operák közös jellemzője, hogy Yannick Nézet-Séguin volt a karmester. Zizi, bambi, körhinta, a jelenlegi zenei igazgató híres arról, hogy minden zenei irányzatot szeret, a barokktól a kortársig bármit elvezényel.
A jövő héten családi drámák lesznek, újra megnézhetjük Hvorostovskyt Luna grófként, és bármily meglepő, a családi drámák között a Walkür is lesz.
Újabb koncert felvételt szeretnék ajánlani, a tegnapi műsorból. Az ír nemzeti filharmonikusok Berliozt és Robert Schumannt játszottak. Régi módi, szórakoztató koncert, nagyon megéri a közel egy órát.
Nagyon örülnék neki, ha írnál elemzéseket. Jobb híján a bringa rajongókat szoktam boldogítani a közvetítéssel kapcsolatos élményeimmel, tudom, hogy néhányan szívesen olvassák, ha nem is mindenki:-)
Az említett operák közül a Tanhäusert ismerem. Még 2016-ban hallottam a Met előadásának közvetítését a rádióban. Még élt szegény Johan Botha, de már beteg volt, talán utolsó fellépései egyike volt. A kritika nem sok jó írt róla annak idején, de nekem tetszett.
Ismerem a Parsifalt is, de nem volt vele szerencsém. Egy kedves fórumtársam ajánlott egy you tube felvételt. Sajnos a you tube technikai korlátai miatt a hang és a kép is nagyon silány, a zene és Polgár László zsenialitása ennyiből is nyilvánvaló volt.
Két éve láttam a müncheni opera közvetítésében, az HD minőségű volt. A közvetítés. A rendezés, a díszletek és a jelmezek olyan borzalmasak voltak, amit én se azelőtt, se azóta nem láttam hála istennek. Ráadásul abban az időben Kaufmann is annyira indiszponált volt, hogy nagyon nehezen bírt a szólammal, inkább tűnt kiégett rocksztárnak, mint hőstenornak. A zene maga azonban csodálatos volt. Rene Pape, és Christian Gerhaher tetszett, a zenekar és a kórus nagyon jól szólt, úgyhogy a zenei élményt még ez a zűrzavaros előadás se tudta elrontani.
Ui: Polgár Lászlóról jut eszembe, hogy az évek alatt rengeteg don Giovanni előadás felvételét néztem meg, még DVD-én is megvan Kwiecien londoni előadása. Sok kiváló dont láttam Cesare Siepitől, Samuel Ramey-en és Melis Györgyön át Kwiecienig bezárólag, egészen csodálatosak voltak. Az azonban tuti zicher, hogy a legjobb Leporello, akit életemben láttam, hallottam, Polgár László volt.
Én Wagner mániás vagyok. Teljesen véletlenül lettem az. 2004-ben szólt a szomszéd,hogy van egy Wagner bérlet, fent az opera 3. emeletén, nagyon olcsó. Nem akartuk, hogy bunkónak tartson, megvettük a bérleteket. A Rajna kincsére nem is tudtunk elmenni, mert már korábban vettünk jegyet máshova, azt hiszem, hogy a Zeneakadémiára. A Walkür volt az első Wagner mű amit láttunk. A Walkür első felvonása után tudtuk, hogy ez örök szerelem lesz. Az operában utána 5 évig volt Wagner bérletünk, 2008 óta pedig a Müpa Wagner napokra járunk. Az idei jegyet tavaly márciusban vettük. Visszafizették, és nagyon korrekt volt a Müpa. Azokon a napokon, amikor az előadások lettek volna leadtak korábbi előadásokat. Májusban Bécsből adtak egy teljes Ringet, elég szörnyű rendezés volt, júniusban volt a Müpás, most októberben a Metből adták az 1989-es előadásokat. A Ring a fő mániám, de a Parsifal, a Lohengrin és a Tannhauser is nagy kedvenc. A Trisztán valahogy nem, a Nürnbergi so-so.
Írhatok még itt neked operákról? Én végignéztem idén kb 150 előadást, és nem igazán lehet róla beszélni senkivel. Azok a barátok, ismerősök akikkel akár telefonon, akár emailben rendszeresen kommunikálok nem igazán érdeklődnek az opera iránt.
Végig gondolva a Met. éjszakai közvetítéseit, számomra a legkedvesebb a két kedvenc operám, a don Giovanni és a Kékszakállú. A don Giovanni hagyománytisztelő előadás, a rendező mellőzte a művészkedést és arra koncentrált, hogy hűségesen elénk varázsolja ezt a régi darabot. Nekem nagyon tetszett, két változatban is láttam, Kwieciennel a főszerepben, és ez volt az egyik, amit még 2016-ban a MÜPÁ-ban láttunk Simon Keenlyside-dal. Mind a kettő csodálatos volt, bár a 2016-os előadásban donna Elvira nagyon gyenge volt.
Nagyon szeretem az Anyegint is. Ezt is láttam Kwieciennel, és Mappei-jel is, ez utóbbi nem tetszett, a 2013-as előadás viszont csodálatos.
Nagyon tetszett a John del Carlo címszereplésével felvett don Pasquale is, ez is rendkívül hagyomány tisztelő előadás, de nagyon jó volt.
A Met előadásain én mindig elcsodálkozom, hogy milyen csodálatos kórusuk van. Minden előadásban lenyűgöző teljesítményt nyújtanak. A Gyöngyhalászokban, a don Pasqualeban, az Anyeginben, mind mind nagyon sokat tesznek hozzá az előadáshoz, gyönyörűség hallgatni őket.
Modernebb előadások közül nagyon tetszett a ROH Roger király, és don Giovanni előadása, Kasper Holten rendezései, ezeket megkaptam a gyerekeimtől dvd-én.
A müncheni opera előadásai között sok van, ami az én számomra öncélú modernkedés, mint pl. a legutóbbi Parsifal. A tavalyi szezonból az Eladott menyasszony és a Salome nagyon-nagyon tetszett. Én nem nagyon szerettem Wagnert, nekem nehéz volt. Évekkel ezelőtt láttam egy Nünbergi mesterdalnokokat, Wolfgang Koch énekelte benne Hans Sachsot. Annyira, de annyira tetszett, hogy napokig a hatása alatt voltam. Koch szerintem csodálatos operaénekes, lenyűgöző volt a Saloméban is, mint Keresztelő Szent János.
Kwiecien nagyon hiányzik, mert sok énekes ( nő és férfi is) van, akit kedvelek, akinek nagyon örülök, ha látom, hallom, de olyan nagy "szerelem", mint Kwiecien volt, egyelőre nincs.
Igen jól gondolod, valóban '62-ben születtem, ha marad a nők negyven kedvezmeny, akkor 2025-ben mehetek nyugdíj ba, pedig szívesebben lennék együtt a férjemmel, aki most lett nyugdíjas. Nekem tisztviselői munkam van, otthon dolgozasi kedvezmennyel, ha nem lesz spórolási célú létszámleépítés, valahogy elevezek a celig.
A lanyommal mi is lattunk a Mupaban es az Uraniaban nehany közvetítést.
Nagyon sok jó közvetítés volt a pandemias időszak alatt, nekem megis a Met aprilisi karanten koncertje tetszett a legjobban.
Nem tudom lattad-e, mindjárt a masodik szam Peter Mattei volt, aki a háza nappalijában, a teraszról befigyelo tó elött, egy tangó harmonikás kíséretében adta elő don Giovanni szerenadjat. Zseniális volt, a többiek hasonlókeppen.:-)
A japánokkal sajnos nehezebb a dolog, mint másokkal. Nagyon kevés a szabadságuk és nagyon sokáig élnek. Ezért a mi vendégeink 20%-a 75 év fölötti, másik 20%-a 65 és 75 év közötti volt. Ezek nem fognak eljönni egy Bécs- Prága- Budapest útra, napi 3-4 órára összezárva másik 20-25 emberrel egy buszban.
Ez eddig jó volt, mert ebből éltünk. De én vagyok a belvárosi lakos a kollégák közül és enyém volt az összes " most azonnal ülj taxiba, a vendéget már viszi a a mentő a Baleseti Sebészetre" és a " már várnak a Szalay utcai rendőrségen, mert a vendég útlevelét ellopták" eset. Ugyanígy nem fogják évekig utaztatni a gyerekkórusokat, diákzenekarokat sem. Szóval én nagyon pesszimista vagyok, leghamarabb 2022 tavaszára várok munkát.
Ha a nevedben a szám a születési éved, akkor én egy évvel vagyok idősebb, a nyugdíjig még van néhány év.
Más . Te hívtad fel a figyelmem a Met előadások közvetítésére , utólag is köszönöm.Én láttam több előadás közvetítését a Müpaban és az Urániában is. Élőben vagy későbbi ismétléskor. Az Urániában nyáron mindig több előadást ismételtek. A Londoni Opera előadásait pedig a Puskin moziban és a a Vigadó vetítőtermében láttam. Utóbbiban általában a maesteszínház félárú jegyével. Március végén kellett elengednünk a 14 éves cicánkat, akkor sokat segítettek az operák. Most újra vannak előadások Bécsből is. Ma pl Anna Bolena. A Metből a héten több Verdi művet adnak.
Lehet, hogy pont azért voltam annyira érzékeny Szinetár balfogásaira, mert nagyon sok zseniális előadást láttam az elmúlt hónapokban.
A japán kiejtés könnyű. A szavak kiejtése. Tiszta , nyílt szótagok vannak. És az o, u, i, e olyan, mint a magyarban. Az "a" pedig megfelel a magyar "á"-nak. A mondat hangsúly persze nehezebb, de anélkül egy bizonyos szinten lehet beszélni.
Az angol is nehéz nekik. Nem is mernek beszélni.
(Off Március eleje óta nem dolgozom, és iszonyatosan hiányzik. Nem a pénz. Én nagyon szeretem a munkám. Nagyon rossz a haszontalanság érzése. Nekem áldás volt a háromhetes versenyek közvetítése, sőt a tenisztornáké is.)
Reménykedjünk benne, hogy tényleg lesz hatásos védőoltás, legyőzzük a járványt, és visszatérnek a japán turisták. Mert japán turistának lenni kell. Sokszor jártam az esztergomi bazilikában, és a budapesti Szent István Bazilikánál, japán turista csoport mindig volt, annak lenni kell. Ez törvény:-)
Tényleg nem lehetett egyszerű. Annyi bizonyos, hogy én egyetlen japán szót se tudnék sose hibátlanul kiejteni:-) Pedig van japán ismerősöm az instagramon:-) Követek egy japán hölgyet, akinek két álomszép kínai meztelen kutyája van, ráadásul hihetetlenül szép helyen laknak az óceán partján, és még annál is gyönyörűbb helyekre mennek kirándulni. Én gyanakszom, hogy a japán turisztikai hivatal támogatja őket. :-)
Én japánokat idegenvezetek. ( Bár attól tartok, hogy ez múlt idő) Nagyon sokat dolgoztam kórusokkal, zenekarokkal, évekig Kecskeméten a Kodály Intézetben töltöttem az év első hetét. Általában a koncerteken énekeltek magyar népdalt vagy valamelyik Kodály népdalfeldolgozást is. A próbákon mindig megkért a karmester, hogy vegyem át velük a magyar szöveget. Nem volt könnyű. Nekik nem csak az ö vagy ü okoz problémát, hanem az l hang is. Sőt a legtöbb mással hangzót csak úgy tudják kiejteni, ha hozzámondanak egy magánhangzót. Anno kezdő japános koromban-80-as évek vége- rendszeresen megkérdezték, hogy Rándoru magyar sportoló-e. Nehezen jöttem rá, hogy Ivan Lendről van szó.
Én csak egy idegen nyelvet ismerek, azt is csak kicsit, a németet, a kiejtést nem nagyon tudom megítélni. Az biztos, hogy vannak a MÁO-nak olyan tagjai, akit a rádióközvetítésben nem mindig értek. Egy pozitív példa eszembe jutott. Volt a Met-nek 2015-ben egy Kékszakállú herceg vára előadása, amelyben Mikhail Petrenko énekelte a főszerepet, magyarul, és számomra meglepően érthetően. Az oroszoknak nagyon nehéz az ő, ü, é hang kiejtése, és ő még a "messze néző szép könyöklőm" sort is pontos kiejtéssel énekelte.
Köszönöm a beszámolót. Nagyon sajnalom, hogy ilyen csalódást keltő volt, mert en biztattalak, hogy nezd meg. Ezek szerint az átirat nem rossz, csak az operaház mostani társulata nem tudta előadni. Meg egyszer köszönöm az alapos elemzést, igen érzékletes volt.
Végül ami legjobban fájt. Én eléggé értek a történelemhez, nagyon sokat olvasok történelemről. A magyaron kívül négy idegen nyelven is. Az Árpád-ház gyerekkoromtól mániám. Koppánynak igaza volt. A vérszerződés alapján megállapított szokásjog alapján. Történelmileg persze nem. István ( És apja Géza) zsenialitásának volt köszönhető, hogy a népvándorlás legutolsó népeként érkezve ez a nép megmaradt, be tudott illeszkedni Európába. Tényleg nem volt más, mint Isten ( és István) útja. De Koppány és az ősi magyar szokás és hitvilág méltósággal bukott el. Szinetárnál pedig nevetségesek. A Géza halála után Istvánt üdvözlő regősök, olyanok, mint egy harmadosztályú részeg cigánybanda, a sámán nőies, a körülötte ugráló Koppány népe punknak öltözve úgy vonaglik, mintha be lenne drogozva. Koppány nejei pedig punk k...nak látszanak.
Én nem vagyok vadmagyar ( nagyon nem) de ez sértő.És történelmileg hamis. És Szörényiék eredeti művében sem így van
Végén a Himnusz. Réka kijött egy gyerekkórussal a háta mögött. Az első két sort a gyerekek énekelték, tökéletesen érthetően. Majd bekapcsolódtak az operaénekesek és akkor már nem volt érthető a szöveg. A Himnuszt sem tudják helyesen artikulálva elénekelni.
István semmilyen volt, néha nem lehetett érteni, néha nem lehetett hallani. Nem volt súlya. Asztriknak sem. Réka dallamát a népzenét nagyon jól ismerő és azt a saját zenéjében zseniálisan felhasználó Szörényi kifejezetten Sebestyén Márta hangjára, előadásmódjára írta. Itt mesterséges volt. Ráadásul Rékán egy fehér lebernyeg volt, felemelt kezében állandóan a kereszt. Olyan volt, mint a vízből éppen kimászott Ofélia. Nem csoda, hogy ezt a nőszemélyt senki sem akarta követni.
Szinetár. Azokat a módszereket, trükköket alkalmazza, amelyek akkor voltak újak vagy legalább újszerűek, amikor a csúcson volt. Kb 1965 és 1995 között. De már nem azok. A nagyjából korhű vagy ahhoz hasonló előadásban van néhány mai vagy annak tűnő elem. A kezdetén mintha egy tv műsor felvétele lenne, 1975 körüli stílusban, a három úrnak aranyszínű zakója van, István ünnepi bankettjének résztvevői estélyit és szmokingot viselnek. De ezeknek az elemeknek nincs előzménye, következménye, semmi kapcsolatuk sem egymással , sem a darab egészével . És persze van néhány vetített elem is.
Szóval az István, a király operaváltozata. A tesómmal láttam, neki nagyon nem jött be, nekem nemigen. Az "igen" az egyetlen dolog, a zenei átirat, az áthangszerelés. Nagyon jó, erős fúvós részleggel. És itt nagyjából vége a jónak.
Az erős és hagos fúvósok miatt sajnos néhány énekes nem tudta áténekelni a zenekart. Kb a harmaduk. Nem lehetett hallani.
Ehhez hozzátett az operaénekesek talán legnagyobb hibája. Az, hogy annyira a hangra koncentrálnak, hogy ennek áldozatul esik a szöveg. A szöveg a legtöbb operánál idegen nyelvű, úgysem érti senki. ( Az operaszövegek amúgy is régiesek, nehezen érhetők. Én németül és olaszul is erős középfokon beszélek és felsőfokon olvasok, de az operaszövegekből keveset értek, még olvasva is csak 60%-ot. És sajnos már az anyanyelvükön sem tudnak megfelelően artikulálni. Emlékszem egy Bánk Bánra, amikor a német nyelvű feliratot fordítottam magyarra. Olaszul nagyon jól beszélő és operamániás kollégám szerint az olasz énekeseknél is ez a helyzet. A nők kb 70%-a,a férfiak 40%-a nem tud a saját anyanyelven megfelelő szövegkiejtéssel énekelni.)
Az énekesek egy része nem volt hallható, más része nem volt érthető. Pontosabban aki nem volt hallható, arról nem is tudom, hogy érthető volt-e. Gizella rikácsolt. Két énekes volt jó: Szegedi Csaba, mint Koppány és Meláth Andrea, mint Sarolt. Áténekelték a zenekart, érthető volt a szöveg és hozták a karaktert.
