Pozderka Attila: összetört
Búcsúzom Tőletek, Fiúk
Egy verssel, mi Rólatok íródott...
"Verőfényes nyári nap volt.
Már kora reggel égette a bőrt.
S mi, mint minden nap,
Ma is a gödör felett álltunk őrt.
Nehezen teltek az órák, a percek,
Csak a földre szegeződtek a tekintetek.
A gépek ásták a kemény talajt,
Jöttek elő bombák, repeszek.
Jól tudtuk mennyi veszéllyel jár,
Hogy egymásra vagyunk utalva,
Hogy nem lankadhatunk,
Hiába volt évekig alva.
Kiemeljük őket mégis a mélyből,
Mert ami nem odavaló, az kivétetik.
Jöhet a kalapács, drótkefe, fogó,
A gyújtó lassan kitekeredik.
Hatástalan, mehet a kanálba,
Majd később az összegyűjtött halomba.
Koncentrálj, mert jön a következő!
De még nem tudjuk, mit rejt,vajon milyen bomba.
Egy kincs, egy apró öröm,
Ilyen még nem volt.
Gyere, nézd csak barátom!
De vigyázz, mert nagyon éles, még nem holt.
Emeljük ki, vigyük messzire,
Tegyük veszélytelenné,
S ha majd úgy adódik,
Köpenyét levetve , legyen az enyészeté.
De jajj, ezen a tűző napon...
Hangos robaj, felszálló porfelhő...
Tűz és a velejáró hő...
Valami eldurrant.
S néma csönd...
Szavak nélkül megállsz egy percre...
Ez meg mi volt?
Kérdőn nézel körbe...
Ez mi volt?
Megtörtént a baj...
Mitől úgy féltünk...
Mi meg sem történhetett volna...
Mi bármikor megtörténhet velünk...
És rohansz, hogy segíts,
Fel sem fogod ésszel,
Mégis, meg sem állsz.
Nézed az elképesztő helyet,
S a már soha nem mozduló testeket...
Lobog a tűz,
Mi újra lángra kaphat,
Soha nem vigyázol,
Rád ugyanúgy kihathat.
Hát oltsd el,
Ne legyen újabb halál!
Egyikük még jár körbe, körbe,
Segítsetek, nagy a baj!
Kötszer, olló, gyógyszer,
S a védőszó: nincs semmi baj!
Nyugodj meg tökös!
Itt a segítség!
S közben sérült kezével takarja
Feldagadt szemét!
Jött a válasz hörgőn:
Nem bírom, nem bírom ki!
De kibírod, mondtam.
Remélve, hogy nem égi kaput nyitsz ki...
Jön a helikopter, hazamegyünk!
Ilyen gyorsan sose voltál Pesten!
Elvisznek bennünket,
Meggyógyulunk mindketten.
Aztán csak vártunk,
Lestük az eget...
Miért nem jön már?
Hát hiába nézzük a felleget?
Nem bírom - mondta szakadatlan...
Majd egy pillanat és nem lélegzett tovább...
Gyorsan kiütés, szívét pumpálva hasztalan,
S szól a Bajtárs, már nem él, ne folytasd tovább.
De nem, ez nem lehet!
Még szikrázik benne az élet!
Ki neveli majd fel a csöppséget?
Ennyi csupán az élet?
Egyedül repült el a társ,
S csak hírmondó marad,
Hogy megvédjen másokat."
Isten Veled, Oposz, Nándi, Ecet, Kozi...
Július 4., 1:01 Nyilvános