Idős lakatosembör eladó szserszámai közt találtam, ő kis ólomsúlyokat öntött vele. A fenekén van 1 kis furat ahol kifolyt az ólom, az oxidos szemét pedig fönnmaradt a csészébe.
Ez trafónak látszik a tekercsekből kiindulva. A toroid vasmagját rendszerint nem láthatjuk mert köré tekerték a huzalokat. A vasmag általában egy hosszú szalagból van spirálisan felcsévélve.
Valóban nem hagyományos transzformátor,hanem takaréktranszformátorhoz hasonló.
Valóban hasonlíthat az elméleti rajza egy potenciométerre de nem az.
Ugyan konkrétan nem ismerem a tekercselését ,de igazából szerintem ez inkább egy nagyáramu potenciométer,ami egy feszültségosztó kapcsolásba van kötve.Trafonak akkor trafo ha vasmagra van tekerve,és valami indukcios modon működik.
A három sorkapocsból kettő a bemenet, ill abból egyik a közös pont, a harmadik a kimenet amelyik a csúszkával van összekötve. Egy villanyszerelő a közeledben műszerrel kiméri könnyedén.
Egy ilyenem nekem is van (volt), egy góliátelemmel világított, szerintem turistaattrakció. Életem kanyarjai miatt történt költözéseim miatt nem tudom, most hol van.
...ha jól emlékszem iskolai tanulmányaimból, akkor Konrad, hogy mi a második neve az nem jut eszembe, de egy német feltaláló az biztos és ő csinálta az első PC-t...
A szerkezet nagyon hasonlít a kb. 100 évvel ezelőtt feltalált tekerős-fogaskerekes számológéphez, bár azoknál talán bonyolultabb. A megfejtést tehát nem tudom.
A gép előtt ülő úrról még ennyi fogalmam sincs. (A fotó a 70-es, 80-a években készülhetett.)
Így már teljes a kép számomra. Sajnos nem jutott eszembe, hogy van egy cukrász topiktársunk is, pedig kaptam tőled ajándékba egy retro söröstálcát, amit becsben tartok. Üdv!
Szia! A Fagylalt szárazanyagtartalmát (cukor) mérték vele, hasonló módon műxik mint a szeszfokoló. Manapság már nem használjuk főként sérülékenysége és ára miatt, meg különben is egy refraktométerrel egyszerűbb. Anno a korabeli NÉBIH... simán meg is bírságolta a balfék cukrászt aki a mintavétel előtt nem keverte fel az akkor jórészt 25l-es kannában tárolt fagylaltlevet. Tudniillik a (akkoriban tejből tejszínből készült) léfagylalt tetejére emelkedett a zsiradék, az aljára a cukor. Ergo, ha nem kevertük fel alaposan akkor a tetejéről vett mintában kevesebb volt a cukor mélyebbre merült a fokoló és jött a bírság... Mivel a 60-as-70-es években minden nyári hétre jutott egy-két fagylaltmérgezés bevezették európa legszigorúbb fagylaltszabványát (manapság hatályon kívül) és igyekeztek be is tartatni. Manapság nincs szabvány vagy rendelet erre... sajnos
Találtam egy öreg ház padlásán és nem tudok rájönni, hogy mi ez a szerkezet. Alaposan letakarítottam és nagy nehezen rájöttem a működési elvére. De hogy igazából mit mérhettek vele azt nem tudom.
Azt megállapítottam, hogy valamilyen vastagságot illetve mélységet tud mérni tíz - tíz milliméterig. A függőleges skálán a milliméterek vannak, a korongon pedig század pontosságú a beosztás. Tehát egy centin belül század pontosan tud mérni vastagságot illetve mélységet de milyen célból?
Természetesen a csavarorsó tetején lévő ricnizett csavaróval állítható a korong magassága.
Nekem ugyan nem bakelit, de egy szintén tárcsás, régi telefon van a műhelyben.
Megfelel, mert onnan nem szoktam telefonálni, csak hívást fogadok rajta, azt meg tudja.
Illetve, szoktam hívni is rajta, de csak "házi" számot! Mert van egy ősrégi házi telefonközpontunk,
még abból az időből való, amikor mobil egyáltalán nem volt, vezetékes telefonhoz jutni meg nem
volt sem könnyű, sem olcsó. A fiam kiépített egy olyan rendszert, hogy a központ segítségével
bármelyik szobában (akkor még itthon lakott a fiunk-lányunk, és feleségem szülei is éltek) lehetett fogadni a bejövő hívást, átkapcsolni bármelyik másik szobába, vagy a műhelybe, tetszés szerint.:-)
Nagy szó volt ez akkor, aki csak a mobil-korszakot ismeri, nem is tudhatja, mennyire!
Ma meg már a vezetékes telefont legtöbben meg is szüntették, mert csak költség, úgyis van a mobil!
Nekünk megvan, meg is tartjuk, mert "csomagban", internettel, TV-vel együtt nem sok, megéri.
Szóval, én tudom, hogy valószínűleg "pötyögtetéssel" használtátok az öreg telefont.
Amit a fiatok nyilván nem ismert, mert ehhez nem elég öreg!:-))
Nekem is van hasonló bakelit telefonom. Be is kötöttem, és mondtam a fiamnak, hívja fel a nagyanyját. Hát nem igazán sikerült neki :-)) Mi csak vigyorogtunk az anyjával, majd elárultuk a technikáját:-))
A kis (zseb) lőcsöknél pedig gyakran előfordult, nekem is olyan volt.
Most eszembe jutott a "halála", le is írom:
Abban az időben acélszerkezeti technológusként dolgoztam, és egy rajzértelmezési, műszaki probléma
miatt kihívtak a műhelybe. Úgy adódott, hogy ennek során a lőcsöt is kellett használnom, és ahelyett,
hogy visszatettem volna a mellzsebbe, a toll, ceruza mellé, letettem a mellettem lévő satupadra.
Egy satuval arrébb meg egy srác épp egy kisebb alkatrészt állított össze fűzővarratokkal, a szikrákból
pedig az én lőcsöm is bőségesen részesült. Mire kerestem, teljesen használhatatlanná vált.:-((
A srác véletlenül csinálta, nem szándékosan, nem vette észre ő sem, hogy odatettem, sajnálta is!
Én viszont nem sajnáltam nagyon, mert akkor már kezdtek jönni a zsebszámológépek, nekem is lett hamarosan. De most (mint régi emlék) nem bánnám, ha megmaradt volna!
Figyeljél mínuszka, most ezök kerültek elő pakolászás közben, de van kölcsönadva is 1 és van olyan is néhány amit nem tudom hová raktam el régebben ...
"De mindez ma már (a mobilok korában) szinte csak történelem!"
Nem feltétlenül. Az Ethernet hálózat népszerűbb, mint valaha, és az UTP-s kábel gyártáshoz épp ilyen fogó kell. Oké, nem pont ugyanilyen, de nagyon-nagyon hasonló, csak az RJ45-nek kicsit nagyobb a dugója, és 4 érpár megy bele. Az elejével blankolod le a külsű héjat, a hátuljával vágsz, a közepével roppantod rá a dugót.
A Staedtler nagy márka volt a műszaki rajzeszközökben. Még a Kádár-időkben is szállítottak elég sokat Magyarországra. Anyám a hetvenes években egy tervezőirodában dolgozott, ott az építészek akkoriban jórészt Staedtler-eszközökkel dolgoztak (persze a Rotring és a Richter mellett).
Csak spekulatíve, anélkül, hogy konkrétan tudnám, az a tippem nekem is, hogy a még folyékony halmazállapotú fagylalt-anyagba helyezve azt mutatja, hogy mi (lenne) az a hőmérséklet, amelyen
az alkotókból összeállított folyadék megfagyna...
Amelyet persze szegény folyadék nem tehet meg, mert hűtés közben a gép állandóan keveri, azaz
nem hagyja őt békében megfagyni, hanem csak krémszerű állagúvá válhat, lévén, hogy fagylalt
az elérendő cél, nem pedig egy ízesített jégtuskó!:-))
Mi meg a szomszédommal dolgoztunk nekik.Maszek lakatos volt.A csipegetők kanalait javitottuk.Ez egy üreges szerkezet ami ha kopott kilukadt.Mindenféle vassal betömtük majd szép diszitő sorokkal lezártuk.Még a pálcát is a MÉH telepen vettük.Aztán élkefémként lett elszámolva.Persze dinamoval dolgoztunk.Na azt a mai napig visszasirom.Jobb volt vele dolgozni mint bármi mai csoda elektronikus cuccal.
A "guberalas" jelen szokornyezetben keresgelest, kutatast jelent, ertekes(nek velt), masok altal mar kidobott targyak utan, es semmi koze a koldulashoz!
A guberálás nem kunyizást jelent. A "MÉH"-be egy jó nagy kupac ócskaságból kiveszed a kincset. Lemérik, kifizeted. Ha régi lomos vagy legyintenek, hogy vigye! (ingyé)
Csak ott szabad gubizni, ahol értékesítés is van. Ahol csak felvásárolnak, ott nem.
Biztosan emlékszem, ha alaposabban belegondolok, de most tényleg csak egy óvatosság hajtott. Nem is a hazai hatóságoktól féltelek, hanem az olyan lehetséges esetről, hogy valaki érdeklődését felkelti a makaróni. És annak a beszerzési lehetősége. Ha ilyen ügyben megkérdeznek téged ismeretlen emberek, nem biztos, hogy örülni fogsz.
Egyébként semmi gond, mert a félelmemet jeleztem a moderációnak is, de azt válaszolták, hogy indokolatlan az aggodalmam és a törlés. Tehát marad a topik úgy, ahogyan van. Üdv!
Lehet :-))) De nem én vesztettem el, esetleg Alzheimer doktor :-)))
Azért gondoltam megkérdezni nálam okosabb, tapasztaltabb fórumtársaktól, mert nem egy szokványos lakatkulcs. Azt gondoltam, hogy valami specifikus eszköz, zár kulcsa lehet.
A 3-4 képen szereplő kapa nálunk a kiskertben volt használatban, a pengével a gyomot vágtuk ki, a villa résszel a talaj felületét törtük meg. Az 5-6 lépen "kapircs" van, nyél nélkül. Kapircs = kapirgatás :-) Szintén a virágoskert, zöldségeskert, kiskert gyomtalanítója.
Én mög utánanéztem kicsit, a budák az többféle is lehet, csak olyan nem amilyennek én gondoltam. Régebben raktam valahová képeket a "kapáimról", de nem találom őket. Se a képeket, se a kapákat ...
Viszont táláltam másik lelőhelyet itthon, csináltam képeket azokról.
Nem valószínű, mert a kecskeméti piacon találtam, ahol repüléssel kapcsolatos szerszámok voltak még tömkelegével. Kikönnyítött csőkulcsok és villáskulcsok speciális kulcsok, egyebek mellett, már jó pár évvel ezelőtt.
Egy piaci árusnál találtam, kics pénzért adná mert mágóta hurcolássza és nem emléxik a nevére sem ...amúgy elég súlyos darab, már 2 szöget beütt vele valahová.
Én is azt használom, vékony heggyel még nyáklap forrasztására is. Bele voltam betegedve amikor költözéskor nem került elő. Vettem egy másfajtát, még ki sem próbáltam amikor előkerült. Úgy örültem neki mint majom a farkának. Az új még mindig a zsugorban van. De ezek a mostani forrasztó ónok, világra valók, csak nem erre.
Nekem kb. azzal ekvivalens lengyel gyártmányú van, nagyon megfelel a harmonikasípok visszaragasztásánál viasz olvasztásra, de nem az eredeti heggyel, hanem annál hosszabb, trapéz alakúval.
Nem hiszed, de a képen láthatóval a belső kampón 150 kilóig lehet mérni. Szerintem mészárosok használhatták. Vagy a fene tudja kik. Nagy lehetett a felhasználói kör.
Ez közönségös tolósúlyos Kofa mérleg, ami volt több méretben, de a nagyobbak sem mértek 20 kilónál többet 1szörre. Volt hasonló 2 tányéros is, ahhoz vagy súlyokat használtak, vagy már kimért dolgot, babot, kukoricát, esetleg kölest.
Üdv! Egy tájházban láttam egy érdekes mérleget, azt nyomoznám. A lényege az volt, hogy egy kb. 80 cm-s erőkar végén volt egy kb. 12 cm átmérőjű vasgömb. Teher nélkül függőlegesen lógott, terhelve elkezdett oldalra megemelkedni és egy skálán mutatta az értéket. Hasonló volt az elve, mint egy levélmérlegnek. A gondnok elárulta, hogy disznóöléskor haza szokta vinni. No egy ilyenről keresnék képet. Valaki látott már ilyet?
Nincs sömmi jel rajta, biztosan valami szerszámkészlet tartozéka lehetött valamikor, mert úgy tűnik hogy gyertya, vagy valamilyen csőkulcshoz is használhatták tüske helyött.
Én Lengyelnek tippölném inkább, ott hamarább beindult a tömeggyártás, jelölés nélkül.
Én nem küzdenék az alsóhidassal. Esztétikusabb és jobb egy használható egykarost rakni a középső lyukba, a csapok helyét pedig 2 db rozsdamentes csaplyuk takaró elemmel takarni. A műanyag krómozott takaró is lehet átmeneti megoldás, de hosszabb távra a rozsdamentes a biztos.
Nnna, pont most akartam ajánlani a Benedeket, tényleg jók, és szinte mindig sorba kell állni, ez jelen esetben jó pont. Még nem volt olyan, amit nem kaptam meg azonnal, vagy ha épp nem volt, felhajtották és értesítettek.
Nem reklámként, csak biztatásként írom neked, hogy reménybeli a cég. Nincs semmi közöm hozzájuk azon kívül, hogy már többször hozzájuk kellett eljutnom, ha már másutt minden reménytelen volt. Eddig még nem jöttem el tőlük üres kézzel.
Én a Bp. XI. kerületi Kondorosi úti áruházukban voltam néhányszor, mert ez van hozzánk viszonylag közel. A bejárat közelében van egy sáv, ahol sorba kell állni, - mert bár 5÷6 kiszolgáló pultnál foglalkoznak eladással - sok vevő jár oda. Egy vízvezetékszerelő ismerősöm szerint a Benedek a vízvezetékszerelők Mekkája.
Nem körmöt ráspolyozó gimnazista kislányok a kiszolgálók, hanem olyan emberek, akik akkor is tudják, hogy mit akarsz, ha nem éppen szakszerűen mondod el a kívánságod.
Mindenki ugyanezt mondta. Végül mégsem találtunk sehol ilyen szerelvényt egyik közeli épületgépészeti üzletben sem.
Ha valaki esetleg tudna egy linket küldeni, mi lehet a pontos neve ennek a beépített mosdószelepnek, azt megköszönném.
Beépített csapot készítenék, de az Olasz és Német termékek 40e ft-tól kezdődnek és 60e-80e között van átlagosan az áruk. Tehát gyakorlatilag nem nem kaphatóak, teljesen ésszerűtlen és indokolatlan árazás, így maradt a mosdóbontás.
Ki gondolta volna, hogy ilyen luxust képviselnek egyszer ezek a szerelvények.
Kerámia betét hozzá 1000ft, új fogantyú sem drága.
Takarórózsából szerintem már nem kapni ilyen robosztus kivitelt, ez egyben az ellencsavar is. Persze lehet, hogy csavarral fogom ellenfogatni, amit majd elfed az új takarórózsa.
Az ecet több helyen lemarta a krómozást sajnos. Nem a legesztétikusabb így, de úgy sincsen szem elött.
Az utolsó képen olyan, mint ha rá lenne forrasztva a menetes részre a rózsa. Melegíteni próbáltad? Elég vastag a rózsa anyaga. Egy kis meleg nem árthat neki. :-)
Egy igazi retro csaptelep a mai javítanivaló, biztosan sokan találkoztatok ilyennel.
Egyszerűen nem lehet leszedni a menetes takarórózsákat.
Ti tudjátok esetleg a technikáját? A takarrózsa gittbe volt belenyomva, a menetre is került belőle.
Kiszerelésnél a mosdó húzta a rövidebbet, de szinte hihetetlennek tartom, hogy 1 óra ecetes fürdő, majd hőlégfúvózás után meg se moccanjon két papagájfogónak.
Talán még fontosabb volt, hogy az ember együtt lakva ismerte meg a társait. Hogy milyen mocskosak a rongy emberek és milyen sokat segít az, aki melléd áll.
Eltekintve a szivatásoktól, a rendszeretet, pontosság, rendszeresség megtanulása minden fiatalra ráférne. (persze a szivatás is belefér, szokja meg, hogy néha nyelni kell)
Otthon sajnos nemigen tanulják meg, lévén már a szülők sem bírják - tisztelet a kivételnek - ezeket a tulajdonságokat.
Én mindennap bejártam a bázis irodára dolgozni. Jobb dolgunk volt kint, haza viszont nemigen tapogattunk. Miskafa az közel volt, pláne traktorral. Sokat tudnék mesélni...
A hal villának van három ága. Lehet, hogy olyan ország katonájáé volt ez a kanálgép, ahol sok halat esznek? A MN-ben rendszeresített kanálgép négy részes volt. Sorban így: kanál, villa, kés. A tokot pedig úgy kellett ráhúzni ezekre, hogy a konzervnyitó a kés felé kellett, hogy álljon. Talán valamelyik délvidéki állam, vagy román, esetleg ukrán katonáé lehetett.
Tulajdonképpen a középeurópai kanálgépek szinte mind egyformák, a Reichswehr/Wehrmacht Feldeßbesteckjének klnf. módosulatai. A svédeknél a kanál nyele a tok, de olyat nem találtam, ahol a késé, illetve ahol háromágú a villa. Nem lehet hogy ez valami polgári kempingkészlet?
A Néphadseregben két, különbözőt ismertem. Az egyiknek hosszabb, kampós konzervnyitója volt, ami könnyen elhajlott és le is törhetett, a másiké rövidebb. De ez egyikre sem emlékeztet (emellett éles a kése, ami a seregbeli készletben nem fordult elő :-)))
Bp.-en az én gyerekkoromban még nagyon sok mindent lovaskocsikkal szálítottak, kevés teherautó volt. A nagy muraközi lovaknak azt hiszem, nem számíthatott sokat a patkó súlya!:-)
Mert olyan patkók voltak rajtuk, amikben az említett menetes patkósarkok voltak becsavarva, így tudtak az -akkor még jobbára kockakő- úttesten komoly vonóerőt kifejteni.
Mi, fiúgyerekek, összeszedtük az elvesztett-eldobott darabokat, és azzal játszottunk egy játékot,
aminek "bikázás" volt a neve. Ismeri esetleg valaki?...
10-s és 12-s menettel készülnek manapság a cserélhető sarkok. Ezön belül van a H keresztmetszetű, a teli négyzetös tompa, valamint a högyös végű bordás fajták. Voltak még a vídia betétösek, több féle kivitelben és azokból a ráhegeszthetőek is. A patkón elöl álltalában a bordás betonvasból készült grifeket hegesztötték gyakran, az mindig a ló járásától, csámpásságától függött, mint ahogy az is, hogy hány kápával készült a patkó.
Egy patkón kettő van hátul. Általában keményfém van belehegesztve(?), hogy ne kopjon. Arra való, hogy a pacó ne csúszkáljon a patkóval az aszfalton(úton)... (régen a tsz kocsisoknál láttam e célból gumi lapot felrögzítve is.) Talán pár darab hentereg itthon belőle...
Hát nem! Az aranyásós korszakban, termés arannyal fizettek a boltban. Aztán gondolom szabványosították az értékeket, és ahhoz igazították a lyukak méretét. A lemez vastagsága meg adott volt. Persze lehet, hogy nincs igazam :-)
Miért kellett fizetéskor az aranylemezt kilyukasztani?? Arany bilétát talán? Hogyan nézhetett ki?? Fizetni inkább arany pénzérmékkel volt szokás (régebben, ill. amíg forgalomban volt).
Hogy lyukaszt, az szinte biztos, mert a forgatható vágólap furatai kúposak, hogy könnyen kiessen az, aminek ki kell esnie. Még az is lehet, hogy nem az a hulladék, hanem az a darab kell!...
Amit lyukasztanak vele, az valami viszonylag puha anyag, mert különben nem működne ezzel a fajta,
valamennyi furathoz használható "bélyeggel".
Igen, lehet arany is, vagy ezüst, de szerintem nem bőr!
A bőrlyukasztónál egy sárgaréz ülék van, amivel szemben van egy forgatható csillag, amelynek küllői
a különféle átmérőjű, élezett végű acélcsövek, amelyek a lyukasztást végzik, a (lágyabb) üléken.
Ennél a szerszámnál a kivágást megelőzően a bélyeg egy bizonyos (közel félgömb?) formájúra alakítja
a vékony lemezt, és csak utána vágja ki a vágólap, és a kúpos rész segítségével.
Ezek a kieső darabok kellhetnek inkább valami (vélhetően ékszerészeti) célra, én úgy gondolom...
Én ékszerész szerszámra tippelek.Dehogy mirejó nem tudom.Igen profi és drága a szerszám Xelése.Ezt a fajta keresztezést csak Bergeon márkáju órás és ékszerész szerszámokon náttam.
és erre . 
A vágótárcsa 115 mm-s.
Ilyen volt?
Mai zsákmány.
