A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Mi az idő? A 4D téridőből elvont idődimenzió, ami ugyanúgy ki be terjedés, mozgás, mint a térdimenzióknál, ahol a távolság értékét a ki/oda, vagy be/vissza adja. Viszont az időnél egybeszámít a ki és be, ami a mozgástartam értéket illeti. /nem egyirányú utca/ Így lesz a téridőnek olyan kvantuma, ami saját kiterjedtséggel, azaz térfogattal és saját időtartammal, az ideiglenes létezéssel rendelkezik. Még az a szerencse, hogy végtelen sok keletkezik és eltűnik belőle. Ezekből áll össze a diszkrét téridő, amit mi csak egy folytonos háttérnek, végtelennek érzékelünk mérhetetlensége miatt. A benne lévő megmérhetők az anyagi dolgok, amik kitakarják a hátteret előlünk. Ebből közvetve a kitakart háttér mérete is adódik. ;)
Manapság a hidrogénnek el kell jutnia egy böhöm nagy csillag gyomrába, ahol nagy nyomáson és hőmérsékleten héliummá olvad össze. De ha az ősrobbanást követően a hőmérséklet és a sűrűség sokkal nagyobb volt, miért nem vas keletkezett egyből?
&
Meg kellene vizsgálni, hogy a részecskék ütközésének szempontjából mi a különbség a hőmérséklet és a nyomás között.
* Ha ugyanolyan térfogatban a hőmérséklett növelem, a részecskék nem kerülnek egymáshoz közelebb, csak gyakrabban ütköznek - viszont a nyomás is növekszik.
* Ha csökkentem a térfogatot adiabatikusan, akkor a nyomás azért növekszik, mert közelebb kerülnek egymáshoz a részecskék, de a sebességük nem változik.
Ha ezt a két dolgot összevetjük, akkor az jön ki, hogy kezdetben az univerzum túl forró volt, de nem volt elegendő a nyomás. Vagyis a csillagokban (viszonylag) "hideg" fúzió zajlik - a kezdeti őslecsóhoz képest.
"A fekete lyuk esetében, az eseményhorizonton az idő hogy telik?"
Az eseményhorizonton felvett megfelelően kicsi LOKÁLIS vonatkoztatási rendszerben az idő ugyanúgy telik, mint idekint a távolban felvett LOKÁLIS vonatkoztatási rendszerben. Csak nem UGYANABBAN AZ IRÁNYBAN telik az idő az eseményhorizonton, mint idekint a sík téridőben!
Hogy értsed is: az eseményhorizonton átzuhanó megfigyelő precízen ugyanúgy egy másodpercet tapasztal meg egy másodperc idő eltelésekor, és egyáltalán nem "áll meg" számára az idő, sőt pikk-pakk áthalad az eseményhorizonton , és megy tovább a saját "jövő"-je felé, ami speciel a fekete lyuk "közepén" lévő téridő-szingularitás.
El tudnám mondani miért, de hosszú lenne, és nem értenéd, mert elég sok előképzettség szükséges hozzá. Ugyan mindezt meg is tanulhatnád, de a korábbiakból kiderült, hogy sohasem fogod, mert túl nagyra nőtt az egód, és ennél sokkal egyszerűbb dolgokat se vagy képes megérteni.
A fekete lyuk esetében, az eseményhorizonton az idő hogy telik?
Egy bármilyen rezgő rendszer ami az ismétlődő ciklusaival, akár órának is tekinthető, milyen ütemben rezeg az eseményhorizonton (beljebbről nem nagyon van infó)?
"Arról viszont tudjuk, hogy a kvantumos méretek tartományában már alkalmatlan a dolgok leírására."
Az állításommal szerintem ezeket nem cáfoltam, hiszen azt írtam, hogy időben vissza követhetetlen a fekete lyuk esetében is, miközben tényként kezelik, hogy megfelelő nagy tömegű csillagokból az életük végén kialakulhatnak.
Egyszerű logikai következtetés, hogy azért mert valami időben vissza követhetetlen, még nem bizonyítja, hogy nem volt előzmény. Hiszen a fekete lyukak esetében bizonyíthatóan volt.
Ez nem érinti Penrose és Hawking munkásságát, hisz az csak a szingularitáson "innen" van, s ebben az esetben még a szingularitást se vontam kétségbe.
"Ugyan így az Univerzum esetében, ha ténylegesen egy szingularitásból indult, akkor se bizonyítja, hogy nem volt előzménye. Még akkor se ha ott és akkor nem telt az idő, illetve a "robbanáskor" indult el."
Mi van akkor, ha nem egy, hanem végtelen sok szingularitás létezik, de nem mindegyik alakul azonnal anyaggá? Első lépésben a tér-idő parányi kvantumait képezik, majd az egy-időben egzisztáló kvantumok "összegződnek" egy-egy helyen, az anyag elemi részecskéit alkotva. Majd ezek összegződnek egy-egy helyen, összetett anyaggá. De mivel egy szimmetriasértés miatt az elektromosság és a gravitáció hatása több nagyságrenddel különbözik, a gravitáció hatása csak kozmikus méretekben, az összes anyag "globális egyben tartásában" válik egyenlővé az elektromosság (vonzó-taszító) hatásaival. A sötét anyag és energia feltételezése azt jelenti, hogy még számunkra ismeretlen tulajdonságai is vannak az anyagnak, mint például a taszító gravitáció. Illetve a diszkrét téridőnek, amiből az anyag előbukkant.:)
Na, hát ebben több a hiba és a laikus félreértés, mint ami egyáltalán jónak nevezhető.
Javasolnám, hogy ismerkedj meg Penrose és Hawking szingularitás-tételével, ha már az áltrel két neves szingularitását próbálod elemezni, de mivel egyetemi szintű matek, egy szót nem értenél belőle. Fogadd el azt, hogy nálad nagyobb koponyák kimatekozták a téridő áltrel egyenleteiből, hogy ha összezuhan az anyag, akkor nem kerülheti el a fekete lyuk szingularitását, ha meg az összezuhanás időben visszafelé "történik", akkor nem kerülheti el az Ősrobbanás szingularitását.
AZ ÁLTALÁNOS RELATIVITÁSELMÉLETEN ALAPULÓ TÉRIDŐ-MODELLBEN.
És itt a lényeg fent.↑
Mind a kettő következménye a szingularitás tételnek csak és kizárólag az áltrelen belül számol. Arról viszont tudjuk, hogy a kvantumos méretek tartományában már alkalmatlan a dolgok leírására. Úgyhogy a jelen állás szerint a dolgokat biztosan csak a Planck-tartományig lehet az áltrellel modellezni. Ez alatt az áltrel szingularitást ad meg, de hogy valójában mi történik, azt nem tudja senki, mert ahhoz egy működőképes kvantumgravitációs elmélet kéne. És az a te tarsolyodban sincs.
A fizikusok a galaxisok egymáshoz képesti távolodásából arra következtettek, hogy régebben közelebb voltak egymáshoz.
Időben visszafele lépegetve eljutottak egy szingularitásba, ahol természetesen az idő is megáll, s így nincs előtte semmi.
Egy fekete lyuk is (szerintük) egy szingularitást alkot, ahol szinten végtelenül lelassul, megáll az idő.
A következtetésük természetesen hibás.
Száguld felénk egy vonat.
A sebességéből időben vissza tudjuk számolni, hogy bizonyos idővel korábban állt egy állomáson, s onnan indult el.
Következik-e ebből, hogy az állása előtt biztos nem mozgott? Természetesen nem következik belőle.
A fekete lyuk esetében is, jelenleg hiába áll az idő, s látszólag nem tudunk korábbra lépni, ha a kialakulásuk a jelenlegi elképzeléseknek megfelelően alakult, akkor kijelenthetjük, hogy biztosan nem a semmiből keletkeztek.
Ugyan így az Univerzum esetében, ha ténylegesen egy szingularitásból indult, akkor se bizonyítja, hogy nem volt előzménye. Még akkor se ha ott és akkor nem telt az idő, illetve a "robbanáskor" indult el.
A fekete lyuk esetében se lehet vissza lépegetni a keletkezésének az előzményére.
Én eddig ténylegesen nem foglaltam állást a vitátokban.
uvw9 viselkedése zavart, de a további hozzászólása(i) se győztek meg, hogy elolvassa, illetve megérti a válaszokat. Kezdve a tieddel.
Ha most elkezded védeni, akkor valószínű provokáló módon magaddal beszélgetsz, különböző nickek mögé bújva.
Az eredeti állításod: "minden N dimenziós tér tökéletesen leírható pusztán belülről, anélkül is, hogy be kellene ágyaznunk bármi N+1 dimenziós térbe" (1331)
Talán pontosabb lenne, hogy az N dimenziós tér leírható az N-1 dimenzióban is,
vagy az N+1 dimenzió leírható az N dimenzióban is.
Ez nem cáfolja az N+1 dimenzió létét, de leírás szempontjából nem szükséges N+1 dimenzió, s ezért uvw9 elképzelése, s magyarázata eleve hibás.
Például ha a 3 dimenziós teret nem lehetne önmagában leírni, hanem kellene hozzá egy 4 dimenziós befoglaló tér, akkor ezt csak úgy lehetne megtenni, ha a befoglaló tér euklidészi lenne. De ha azt sem lehet önmagán belül leírni (differenciálgeometriával), akkor hogyan állapítanánk meg róla azt, hogy sík. Akkor kellene egy azt befoglaló 5 dimenziós tér? És ezt folytathatnánk a végtelenségig.
Te minden áldott nap felfedezel valami eget rengetőt. Csak az a bajod, hogy előtte még annyira se nézel körül, hogy legalább azt tudd, mit fedeztek fel eddig, és mit minek neveznek. Az elemi matematikai lépéseket meg folyton elrontod, de azért rendületlenül telerondítod velük a fórumokat. Nem csodálom, hogy agyára mész a munkatársaidnak.
