Ez a topik a Logikai feladványok offtopik szálából jött létre, melyben Dulifuli kifejtheti, hogy miért nem *lehet* az, hogy az idő és a tömeg relatív, a többiek meg megpróbálhatják megértetni vele, ill. kérdésekkel tesztelni a Dulifuli-jelenséget.
Kérdés: egyforma időt mutat a két óra a találkozáskor?
Ezt már sokan sokszor próbálták elmagyarázni. Előfordulhat, hogy egyforma időt mutat, de az is, hogy nem. Attól függ a két óra eltérése az újabb találkozáskor, hogy A és B milyen gyorsulást él át a két találkozás között (más szóval hogy inerciarendszerből leírva milyen mozgást végez az A és B). Ez olyan, mintha megkérdeznéd: ha 500 forintból veszek magamnak kenyeret a közértben, akkor marad még pénzem tejre? Erre csak azt lehet válaszolni, hogy előfordulhat, hogy marad, de az is, hogy nem. Attól függ, mennyi kenyeret veszel és milyen áron, továbbá mennyi tejet akarsz utána venni és milyen áron.
Én úgy gondolom, ha Dulifuli nem vesz részt a vitában, akkor be kell szépen rekeszteni ezt a topikot. Legalábbis, ha civilizáltak vagyunk...
Rosszul gondolod, ez a topik mindenkié, továbbá berekeszteni csak moderátor tud szerintem. Amúgy Dulifuli járt már itt (10-es üzenet). A többi topikban is csak ritkábban jár és akkor halmozottan válaszol a hozzászólásokra. Nyilván ez fog történni itt is.
Végül egy konkrét kérdés (mindenki KONKRÉT válaszát várom, aki Dulifuli piszkálásban eddig élen járt):
"A" és "B" két megfigyelő. Kezdetben egymás mellett állnak, szinkronizált órájuk van, ami azonos időt mutat. Aztán "A" azt látja, hogy "B" eltávolodik, majd visszatér, "B" meg azt látja, hogy "A" távolodik el, majd visszatér. Kérdés: egyforma időt mutat a két óra a találkozáskor?
A kérdést már (feleslegesen) feltettem egy másik topikban, egyedül Dubois válaszolt, aki szerint a két óra egy időt mutat. Ezután a teljes ignorálás következett, a relativisták mély hallgatásba burkolóznak azóta is, és megpróbálják a kevésbé védekező vitapartnereken kiélni a cinizmusukat a válaszadás helyett. De ne örüljetek, a kérdés akkor is ott lesz, ha elmenekültök előle...
Albert bácsit sem a kisérleti eredmények érdekelték. Abból a hipotézisből indul ki, hogy valamiféle mennyei harmóniának kell vezérelni a világ dolgait.
Albert bácsit nagyon is a kísérleti eredmények érdekelték: nem is természettudós az, aki nem a kísérleti eredményekből indul ki és nem azokhoz tér vissza. A tudós feladata éppen az, hogy ezeket az eredményeket áttekinthető rendszerbe szedje, és aki ezt jól csinálja már művész is egyben. Ezért a megértés folyamatában ösztönösen keressük az egyszerűséget, a harmóniát, a szimmetriát, a fogalmaink közös eredetét és közös általánosítását, ezek ugyanis jó irányjelzők. Minden matematikus tudja, hogy vannak szebb és csúnyább bizonyítások, de végső soron nem a szépségen van a hangsúly, hanem az igazságon, a megértésen. A szebb és egyszerűbb bizonyítást könnyebb megérteni és átlátni, továbbá könnyebb tovább vezetni és beépíteni a gondolatvilágunkba, ezért ösztönösen vonzódunk hozzá.
Egyébként sok nagy matematikus ismerek és a filozófia meglehetősen hidegen hagyja őket. Ezt nem arra mondom, hogy a filozófia értékét lebecsüljem, csak hangsúlyozni szeretném, hogy a tudományban a siker nem a filozófiai indíttatású képzelőerőn múlik, hanem azon, hogy valaki konkrét nehéz kérdésekben mennyire akar és tud előrelépni. Albert bácsit konkrétan az foglalkoztatta - jobban, mint bárki mást - hogy a Maxwell-egyenletek nem konzisztensek a newtoni mozgásegyenletekkel és így szülte meg a speciális relativitás elméletét, később pedig az foglalkoztatta - jobban, mint bárki mást - hogy egy gyorsuló megfigyelő miként látja a világot és így szülte meg az általános relativitás elméletét. Egyszerűen önámítás azt gondolni, hogy Albert bácsi filozófiai indíttatásból egyesíteni akarta volna az idő és a tér fogalmát vagy a tömeg és az energia fogalmát. Helyette konkrét (vagy elgondolt konkrét) jelenségeket akart megérteni és a megértés folyamatában természetes állomásokat jelentettek a fenti egyesítések, a gazdag geometriai apparátus (pl. tenzorkalkulus) stb.
NT válasza: "Skkor kapna díjat, ha elmagyarázná, hogyan kell megcsinálni azt az 'igazi szinkornizálást', amit sem a gravitáció, sem a sebesség, sem a balszerencse áradása el nem ronthat sohasem,".
Szerinted ez válasz??? Ha nem tekintjük azt, hogy elírást és betűfelcserélést tartalmaz, és ","-vel végződik '.', '!','?', vagy "..." helyett (ezt én szoktam szívesen alkalmazni), a tartalma is igen furcsa. Nem hiszem, hogy a balszerencse tudományos kategória lenne. Másrészt meg ha kivesszük a sebességet, amivel ugye a spec-rel. foglalkozik, meg kivesszük a gravitációt, amivel meg az ált-rel., akkor mi marad?
És ezt tekintsem én konkrét válasznak?
De nem is azért szóltam hozzá ismét, mintha bármi reményem lenne arra, hogy értelmesen vitatkozhatunk, hanem mert iszonyatosan irritál az a cinizmus, amivel Dulifulit piszkáljátok, amikor a saját házatok táján is lenne sepregetni való. Majd ha NT megtanul konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adni, majd akkor (sincs) joga lekezelően és cinikus hangnemben piszkálni Dulifulit, vagy bárki mást. És ez persze nemcsak NT-re vonatkozik, hanem mindenkire.
A másik szerintem alapvető civilizációs etikai etalon, hogy valaki háta mögött nem vitatkozunk az illető személyről. A topiknyitó megkérdezte vajon Dulifulit, hogy hozzájárul-e egy olyan topiknyitáshoz, amiben a háta mögött vitatkoznak a nézeteiről? Én úgy gondolom, ha Dulifuli nem vesz részt a vitában, akkor be kell szépen rekeszteni ezt a topikot. Legalábbis, ha civilizáltak vagyunk...
szerintem Gödel pl. kétségbeesetten küzdött saját tételének palackba visszagyömöszölésével.
Ketszeres miert:
-ha Godel eletrajzaban/muveiben erre vannak konkret nyomok, az erdekelne.
-ha, ilyenrol nem tudsz, akkor az allitasodban implicit modon benne van, hogy a
Godel tetelben van valami, ami (...).
aminek orulnek, ha kifejtened.
Emlkeszem, hogy a Mero Laszlo topikban irtal valami olyasmit, hogy, ha feltesszuk a matematika ellentmodnassmentesseget, azzal kihuzzuk a Godel tetel meregfogat,
es szerintem a mostani kijelentesed mogott valami hasonlo elkepzeles van,
amivel szerintem nagyon nem ertenek egyet, ha lenne alkalmam reszletesen megismerni :)
Arról nem volt szó az eredeti Dulifulit támadó hozzászólásban, hogy nem lehet állandóan órát igazgatni. Az a jó bennetek, hogy egy vita közben folyamatosan változtatjátok az eredeti problémát, így persze nehéz fogást találni.
A háttérsugárzásról pedig te sem ejtettél egy mukkot sem, ez a másik technika, az elhallgatás.
Az egyikben letezik egy tobbe-kevesbe objektiv, "bizonyitas" nevu dolog (most tekintsunk el szociopatia minositett eseteitol, mint pl. Galois vagy Parelman).
Tegyuk fel egy pillanatra, hogy a zarojelben szereplo szociopata jelzo indokolt.
Miert kene az alapjan barmitol eltekinteni???
Kitalalunk axiomakat, aztan uzsgyi bizonygatunk,
az egy egeszen rossz elkepzeles, hogy a matematikaban ez menne.
Jó. Akkor hogy lehet populárisan elmondani, hogy amikor máshol ugyanakkora a háttérsugárzás, az nem ugyanakkor van, vagy fordítva, az a fajta ugyanakkor nem működik jól (nem rendelkezik az "ugyanakkorságtól" elvárt tulajdonságokat)? Vagy ezt sem mondom jól?
Minden nagy gondolkodó (matematikában: fogalomalkotó) a földhözragadt kisérletező (matematikában: sikeres és díjnyertes feladatmegoldó) szemszögéből nézve eleinte iszonyú hülyeségeket beszélt. Például micsoda marhaság az inerciarendszerek ekvivalenciája.... Miért kellene annak így lenni?
Ezt én se nagyon értem, bár a hosszú szöveget se volt még időm rendesen elolvasni. A fogalomaloktás és a feladatmegoldás mindenesetre kéz a kézben járnak egymással. A nagyszerű fogalmakat általában nagyszerű feladatokon való töprengés hívja életre (pl. csoportok az algebrai egyenletek megoldhatósága kapcsán, a gyűrűk a Fermat-sejtés kapcsán, a Riemann-zeta a prímszámok eloszlása kapcsán, a moduláris formák a négyzetszámok összegeként való előállíthatóság kapcsán, a Turing-gép a Hilbert-féle eldönthetőségi probléma kapcsán, a hiperbolikus sík a párhuzamosok problémája kapcsán, a Lebesgue-mérték az integrálok limesze kapcsán, a Cantor-féle halmazelmélet a Fourier-sorok konvergenciája kapcsán, stb.)
Én kipróbáltam és működik. Bár az én időmben ez egy szappanosdobozból volt elkészítve és világító számlapok készsítésére használt festékkel volt felfestve a két zöld pötty. A piros pötty egy kis piros led volt. A szappanosdobozban volt az elem.
Bementünk a fürdőszobába és a varázsdoboz megmutatta, hogy ég-e a lámpa. Ahogy a Hangosbemondó mondta. Buggy, bluggy. Böff.
Egyébként ez a látásfiziológiai felfedezés Tóth Aladár nevéhez fűződik. Tóth Aladár napközben kerécentrírozással foglalkozott estefelé pedig látásfiziológiával. Óh, azok a 60-as, 70-es évek... Bluggy...
static public main (String[] args) { System.out.println("Csak figyelje a képernyőt barátom! Meglássa, ha ég a lámpa, akkror a két ződ pötty együtt mozog a középen levő piros pöttyel. Ha elóccsa a lámpát, akko' a piros pötty középen elkezd lengedezni, ide-oda harangozni a két ződ pötty között.");
IMaketheSpotsMove();}
}
Az IMaketheSpotsMove() konkrét megadása helyett leírom, hogy mit csinál a program.
A fent megadott statikus ábrát mozgatja kb. 1 Hz sebességgel és 3 - 4 cm amplitúdóval a fekete képernyő közepén.
Bizony, ha jól vannak megválasztva a szinek és a fényerők, akkor a program a megfigyelő retinájába vájja szondáit. Ott kiderül, hogy ég e lámpa és megtörtnik a csoda.
Próbáljátok magyarázatot adni a jelenségre. Számomra ez azt példázza, hogy a "valóság" és "megfigyelői" között igen bonyolult szexuális kapcsolat van.
zgyorfi várja Simplyredet, platoi szerelmét a Gombánál egy virágcsokorral.
Ott majd megverekszenek a hozzászólásban található súlyosan hamis implikáció miatt. Amúgy zgyorfi üzeni Simpyrednek, hogy életveszélyes alkoholizmusból kifolyólag nem tud kimászni a medencéből, de jentkezik, amint az utasításokat vérehajtotta. Bluggy, bluggy.
De ezen felül a háttérsugárzás nem csak az Univerzum korától függ, hanem a Big Bang középpontjától vett távolsággal is ha jól sejtem, úgyhogy ez nem homogén.
A londoni órákhoz is lehet persze igazítani (a' la GPS), de az egyidejűséggel problémák vannak (tehát aközött, amíg odaér a fény meg vissza, azalatt bármelyik pillanatot, mondjuk a felezőt is lehet "egyidejűségnek" nevezni, de tudtommal ez is ellentmondásra vezet a tranzitivitás tekintetében). Vagy mindenhol annyi az idő, mint amennyit a londoni óra mutat épp, ahogy látjuk, fénysebességgel lemaradva, de ezek az órák mindenhol másképp viselkednek, értelemszerűen, hiszen ha nagyon sietünk elfele Londontól, akkor alig halad az idő, mi meg mégis jól megöregszünk, meg a rugóra kötött tárgyaink frekvenciája sem akar erről tudomást venni, tehát feltaláltunk egy jól kis időt, csak épp a világról nem mond semmit.
Ahogy lehet fentet is definiálni a világegyetemben, mondjuk a Föld keringési síkjának a normálisa, úgy hogy az észeki sark legyen a "fent" irányában (és tényleg az asztali földgömbök pont így állnak), csak ez esetleges, és semmi értelmeset nem mond arról, hogy a világűr hogy viselkedik, mert ezt a fentet meg lentet jól leszarja. Vagy lehet abszulut frekvenciát is definiálni, hogy azok is lenyugodjanak, akiknek a Doppler jelenség nem fér a fejükbe (Dulifulisan, micsoda baromság, hogy ugyanazt a hangforrást hallgatják és mégis relatív), csak értelme és haszna nincs neki.
Olyan szinkronizálás kell, amit nem kell állandó utánaigazításokkal javítgatni. Vagyis, ami ha egyszer szinkronban van, az szinkrinban is marad. Magától, és nem attól, hogy visszatekergetjük a mutatóját. Igyen szinkronizálás pedig nincs.
Úgy látom ez a topik is megtelik a relativisták öntelt, egymást tömjénező cinikus megjegyzéseivel. Egy a lényeg: soha ne válaszoljanak semmi konkrét felvetésre. Persze, megérdemlem, miért hiszem még mindig, hogy elvakult emberekkel értelmes vita folytatható.
Vegyunk eszre egy a (modern) matematikai es a (modern) fizikai fogalomalkotas kozti aprocska kulonbseget. Az egyikben letezik egy tobbe-kevesbe objektiv, "bizonyitas" nevu dolog (most tekintsunk el szociopatia minositett eseteitol, mint pl. Galois vagy Parelman). Kitalalunk axiomakat, aztan uzsgyi bizonygatunk, legfeljebb a tobbiek lehurrogjak az axiomak vagy a levezetesi/kovetkeztetesi szabalyok ertelmet. A tetel tetel marad, az eldonthetetlen meg eldonthetetlen.
A fizikaban azonban nincs esely objektiv igazsagra, ehelyett modelleket gyartunk. Szerintem a gond ott van, hogy az "fenysebesseg atlephetetlensege" kifejezes, ami a modellben tokeletesen igaz es levezetheto, termeszeti torvennye valik az iskolaban. Ez viszont megzavarja az ujsagolvasok lelki bekejet. Ki tudja, a legextremebb paradoxonok, amelyek esetleg ertelmesen feloldhatoak egy kibovitett, reszletesebb modellben, szoval ezek a bizarr, hatarhelyzeti jelensegek megint csak termeszeti torvenynek neveztetnek. Mas nevetseges allitasok (pl. relativisztikus tomeg-novekedes bizonyos sebessegeknel) ellenben eleg jol kimerhetoek, szoval ebben a tartomanyban a "termeszeti torveny" is valami hasonlo kell legyen, mar amennyiben letezik persze.
En emlekszem rosszul, hogy altalanos- es kozepiskolai fizikaban nemigen bukkant fel a "valosag" es a "modell" szo egy mondaton belul? --treff2
P.S. Mindez persze topiknevado baratunk szovege lett volna.
Gauss éppen úgy foglya volt a "világ márpedig euklideszi" kanti dogmájának. Szerintem zgyorfi a fogalomalkotót a paradigmaváltó szinonimájaként érti, de én még úgyis vitatkoznék vele, szerintem Gödel pl. kétségbeesetten küzdött saját tételének palackba visszagyömöszölésével.
Ja, hozzátéve azt, hogy akkor érdemes hipotéziseket állítani a világra nézve, ha az tényleg mond valamit a világunk viselkedéséről. Tehát gömb modellnek gondolni a világot lehet, ha modellnek nevezzük, és az a kényelmes számunkra, és hasznos abból a szempontból, hogy használható dolgokat állít a megfigyelt világunkról -- legyen az valóban gömbben, felületen, vagy bárhol implementálva, hiszen az izomorfia miatt pont ugyanolyan hasznos bármely megvalósításban. A user koráról és neméről hipotéziseket állítani viszont értelmetlen, ha annak semmi relevanciája nincs a rendszer működésével kapcsolatban (és most a user inputot zárjuk ki a szőke nős élcek kikerülése érdekében) -- és ennek a tesztje az, hogy elvben meg is dőlhet ez a hipotézisünk. Ha elvben sem dőlhet meg soha, akkor az a hipotézis lehet a vallás vagy a szórazkozás tárgya, de nem a tudományé.
class ITellTheAbsoluteTruth { static public main (String[] args) { System.out.println("A felhasználó egy 31 éves férfi"); } } Holnaputan lefuttatom :-)
Minden nagy gondolkodó (matematikában: fogalomalkotó) a földhözragadt kisérletező (matematikában: sikeres és díjnyertes feladatmegoldó) szemszögéből nézve eleinte iszonyú hülyeségeket beszélt. Például micsoda marhaság az inerciarendszerek ekvivalenciája.... Miért kellene annak így lenni?
Na, azt hiszem Gergő ezt csípőből ezer ellenpéldával fogja cáfolni.
Én csak egyet tudok kapásból: Gauss (talán elég nagy fogalomalkotónak nevezhetjük) már az általános iskolában kiváló feladatmegoldó képességével tűnt ki a társai közül. Például egyszer a tanár, hogy legyen pár perc nyugta, azt a feladatot adta a gyekeknek, hogy adják össze a természetes számokat 1-től százig. Pechére Gauss fél perc múlva jelentkezett az eredménnyel, amit így számolt ki:
Más szóval, hol mondtam én, hogy nem szabad modelleket gyártani? Csak nevezzük őket modellnek. Vagy legalábbis óvatosan mondjunk olyanokat, hogy a világ ilyen -- ezalatt mindig értsük azt, hogy így viselkedik. Mind Gergo73, mind zgyorfi, mind én nem győzzük hangsúlyozni, hogy mi sosem azt mondjuk, hogy az idő márpedig ilyen, vagy olyan, csak azt, hogy így vagy úgy tudjuk csak jól értelmezni az idő fogalmát és azt modellezni oly módon, hogy konzisztens legyen a megfigyeléseinkkel: de joggal gondoljuk hmm. a tudomány is a "valóság" viszonyát kevéssé ismerőnek azt, aki olyanokat mond, hogy az idő márpedig nem lehet "olyan", mert nem fér a fejébe, a mindennapi időfogalmának és intuíciójának nem felel meg -- és ebben semmiben nem különbözik azoktól (eltekintve az 50%-kal magasabb IQt) akik a fent és a lent mindennapi intuitív fogalmától nem képesek elszakadni.
Viszont remélem, a diliházba záratás veszélye nélkül szabad belül is elképzelni különböző implementációkat, sőt ezek közül a számunkra legkönnyebben használhatót előnyben részesíteni a többivel szemben, még akkor is, ha tudjuk, hogy a jóisten nem feltétlenül az Occam fodrászatba jár borotválkozni.
Szerintem ez ugyan filozófiai jellegű kérdés, de matematikailag modellezhető. Rendes absztrakciós képességgel, meg matematikai gondolkodással is látható, hogy ez az igazságfogalom modellen "belülről" értelmezhetetlen. Szerintem még formalizálni is lehet, most csak a gondolatmenetet írom le.
Az alábbi program:
class ITellTheAbsoluteTruth {
static public main (String[] args) { System.out.println("A felhasználó egy 31 éves férfi"); }
}
hülyeséget beszél, már most is, amikor még le sem futtattuk sehol. És még akkor is hülyeséget beszél, ha lefuttatjuk, és neadjisten a felhasználó éppen tényleg egy 31 éves férfi. A program futásának eredménye ugyanis ettől az éppen esetleges futási környezettől nem függ, ezért ez kiabsztrahálható, kifaktorizálható belőle, tehát a program belülről értelmezhető jól ill. rosszul működése már eleve adott, mindenféle konkrét implementáción levő futtatástól függetlenül. Ezért belülről, tehát bent, mondjuk egy másik, az alapprogramot analizáló program által értelmezhetetlen annak eldöntése, hogy az alapprogram "igazat" beszél-e. (illetve lehet, de annak nem lesz köze a külső igazsághoz, azaz legfeljebb nem falszifikálható alapvetésnek lehet bevenni egy feltételezést a user koráról és és neméről).
Tegyük fel, hogy én, mint miniteremtő, teremtek két izomorf világot: az egyik egy Klein-modell, a másik egy "valódi" hiperbolikus sík. Benne az élőlények (programok) meghatározott, ám determinisztikus logika szabályrendszert alkothatnak, meg belülről méregethetik és elemezgethetik a világukat. A lények (programok) jól meg fogják tapasztalni a tér hiperbolikus jellegét, ám amikor arról kezdenek beszélni, hogy de hát ez persze csak érzéki csalódás, és ők valójában egy gömbben vannak, aminek a széle felé torzítva mérik a távolságot, akkor azt a többi lény jogosan fogja diliházba zárni, akkor is, ha éppen a Klein-modelles implementációban "futtatom" ezt a világot, hiszen az izomorfia miatt akkor is erre a következtetésre jutna ugyanez a lény, ha mégsem a Klein modellben, hanem valódi hiperbolikus térben, vagy más modellben implementáltam volna őket.
Egy kicsit még kibővítve ez még akkor is igaz, ha belülről valóban értelmezhető és megismerhető igazságról van szó, csak az eszközkészlet ennek megismeréséhez még nem ismert. Magyarul addig is jogosan zárják diliházba azt, aki ilyeneket állít, amíg ennek megismerésére nincs meg az eszköz. Demonstrálható ez azzal, hogy tfh. létezik a System.getUserAge() és System.getUserSex() függvény, de amíg az ezzel a kérdéssel foglalkozó szoftverek ezt nem ismerik és nem használják, addig izomorf az egész egy olyan rendszerrel is, ahol ezek a fv.-ek nem is léteznek.
Innentől kezdve pedig arról beszélni, hogy a tapasztalt idő csak valami érzéki csalódás-e, vagy "valódi" fizikai jelenség, teljesen értelmetlen. Az időt mi itt, belül definiáltuk és értelmeztük, ezért ez a világunk működésének a tulajdonságáról szól, azt modellezi, és semmi köze ahhoz, hogy valójában a világunkat a jóistenke hogyan implementálta.
Tévedés. Nem mész sokra a tudományban Gergő harcos, ha nincs filozófiai indittatású képzelőerőd. Albert bácsit sem a kisérleti eredmények érdekelték. Abból a hipotézisből indul ki, hogy valamiféle mennyei harmóniának kell vezérelni a világ dolgait.
Minden nagy gondolkodó (matematikában: fogalomalkotó) a földhözragadt kisérletező (matematikában: sikeres és díjnyertes feladatmegoldó) szemszögéből nézve eleinte iszonyú hülyeségeket beszélt. Például micsoda marhaság az inerciarendszerek ekvivalenciája.... Miért kellene annak így lenni?
Egészen addig beszélnek így a díjnyertes feladatmegoldó kísérletezők, amíg nem az iskolában tanulják, hogy ez vagy az a dolog a való világ igaz tulajdonsága. És egészen addig tanítják a dolgokat így az iskolában, amíg újra ki nem derül, hogy vlami egészen más, általánosabb érvényű isteni elrendelés munkálkodik a dolgok mögött.
Dulifuli (Simplicio) fontos katalizátor. Ő azt harsogja ma, amit tegnap tanítottak az iskolában. Oda kell figyelnünk rá, ha érteni akarjuk, hogy mit és hogy kéne ma tanítani.
A fő probléma itt az, hogy az "abszolút" és "relatív" fogalmak a filozófia tárgykörébe tartoznak. A fizikát az érdekli, hogy egy kísérlet eredménye (pl. GPS vevőkészülék által kidobott koordináták) az legyen, amit várunk. Aztán mindenki merenghet azon, hogy a várt eredményhez vezető gondolatmenet szereplői mennyire valóságosak, abszolútak, természetesek, de ennek már semmi köze a fizikához.
Én több, mint negyven éve próbálkozom és nem sikerül.
Nekem tizenéves koromban Jánossy Lajos magyarázta (éveken át, és ordítozva), hogy van abszolut idő és abszolut egyidejűség. Ám ő is arra a következtetésre jutott, hogy a megfigyelő korlátozott lehetőségei, pl. a fénysebességnél gyorsabban terjedő hatás nemléte azt a kikerülhetetlen látszatot kényszeríti rá a valóságra, hogy az a Lorentz transzformációnak megfelelően látszik működni.
Jánossy elég dulifuli ember volt különösen 1950-től , amikor a pi-mezon felfedezéséért nem ő, hanem Cecil Powell kapta meg a Nobel díjat. (én akkor fogantam, amikor a Nobel bizottság kimondta a verdiktet -- jól emlészem; a vírus is ember, van füle...)
Egy dolgot azonban Lajcsó bácsi sem állított, tudni illik azt, hogy a Lorentz transzformáció ne lenne igaz. Látszat, de igaz, mert nincs más konzisztens látszat.
Einstein a fideista, szemita szörny vetemedett először arra a kijelentésre, hogy a konzisztens látszat maga a valóság. Tipikus uzsorás: Ha a könyvek látszata szerint tartozol, akkor tartozol; nem az számít, hogy abszolute nem tudod megadni. Érdekes, hogy Albert bácsi is megtört, amikor a kvantummechanika látszatával szemben védelmezte a mögöttes abszolutumot. Lajcsó bácsi is, Albert bácsi is hülyén haltak meg.
Dulifuli,
Ha te vagy Lajcsó bácsi hazajáró lelke mond meg azonnal! Látod, egy Nobel díjat már elpuskáztunk. Neked kell segíteni, hogy a következő meglegyen.
