Minden elismerésem, hogy 30 éve élsz vele. Nekem elegem volt azokból a hónapokból, mikor zúgott, morgott, morajlott, felkeltett éjjelente. Nekem elmúlt többször is. Az alkohol valóban oldja a sztresszt. Ha még a sajátodat iszod a saját pincédben. Rákérdezek - saját termés is a szőlő? Mert az még nagyobb hatás. Én nem iszom (alkoholt), de nagyon tudom, hogy a saját termés másként hat, mint a megvett. De nem csak azért, mert az üzletit permetezik (ezt én sose csinálom) - hanem elsősorban azért, mert az ember sajátkezűleg neveli a kicsi magtól az ízletes termésig. Ezt annak teljesen felesleges magyarázni, aki mindent megvesz.
A váll- és nyakmasszázs az állandó, reflexszerű feszültséget oldja.
Persze, meszes nyakcsigolyák, kevés mozgás, sok számítógép-használat, létbizonytalanság, az amúgy is megvolt, ehhez jött zúgás és a végén már úgy éreztem, hogy gerincem egy darab bot, aminek része a fejem is és szinte eltörik, ha meg akarom mozdítani. Mert ha figyelek rá, ha nem, a zúgás tudat alatt akkor is feszültté tesz. Erre jó a masszázs, kilazít, élvezem, hogy szabadon mozog a nyakam, vállam, felszabadít, sokkal kevesebbet fáj a fejem. aztán persze kezdődik minden előlről, de kit érdekel, nagyobb bajom ne legyen...
És a nyakmasszázs ténylegesen elhalkítja, vagy megnyugtat téged, és ezzel teszi elviselhetőbbé? Persze utóbbi sem megvetendő eredmény. Ezt én is tervezem, mert az én nyakam is borzasztó, fülcsengéstől függetlenül megérdemelné a rendbe rakást.
Én tudom, hogy semmi komoly bajom nincs, tehát pl. nem félek tumortól meg ilyesmitől, ez nem probléma. Egyszerűen attól félek, hogy ez így marad, de attól nagyon.
Én megsérthettem a fülemet tisztítás közben, mert egy mozdulattól bedugult, utána a fülészeten szívással tisztították (szerintem azóta cseng, de nem vagyok benne biztos), gyógyszerezték, csöpögtetem, sóval melegítem, mindent csinálok. Még mindig dugul egy kicsit, bár nem egyformán, van, hogy reggel igen, aztán később nem annyira. De érzem, hogy valahogy nem oké minden bent az üregekben. Az orrom is dugul, kiderült, hogy rossz az orrsövényem.
A héten náthás voltam meg hőemelkedéses, 2 napig még hangosabban csengett a fülem.
De érdekes módon tegnap este elhalkult, aztán hajnalban felébredtem (pontosabban felébresztett a macska:)), és akkor mintha még halkabb lett volna. Nagyon örültem, úgy elkezdtem bízni. Aztán ahogy próbáltam visszaaludni, fokozatosan hangosabb lett, félóra múlva elérte a nátha előtti szintet. Nem tudom ezt mire vélni.
Egyébként pár napja elkezdtem gingkot meg mindenféle egyebet szedni.
" soha fel nem adni a reményt, hogy elmúlik, de meg kell tanulnod együtt élni vele.ezt kell tenned: soha fel nem adni a reményt, hogy elmúlik, de meg kell tanulnod együtt élni vele."
Természetesen "utánaolvastam", miszerint ,ha elmúlik,elmúlik vele a hallás is,,,:-(((
Mint az imént írtam, nekem már kb 30 éve "sípol" vmi a fejemben, ami addig, amig csak un "abszolút csendben" hallatszott, túlságosan nem is zavart.,,, De mikor már a normál napközbeni zajok közepette is "hallottam" ismét orvoshoz fordúltam. Újfent hallásvizsgálat, nyaki utrahang (negatív), gyógyszar (kuka)
Ennek már kb 10 éve,,,,,
Amiért most írok annak oka a következő: a minap (1 hete) egy barátommal kicsit borozgattunk,,,
Éjjel fölébredtem, szomjas voltam,,,valami furcsa volt, hamar rájöttem, nem sípolt a fülem, (fejem),,,másfél napig,,,
Aztán visszaállt minden a "normális kerékvágásba"
Három napja megint kevéssel többet ittam a szokásosnál, :-(, akkor már este föltűnt, hogy csönd van a fejemben
,,nem fogod elhinni, zavart,,,másfél napig, aztán újra "sipolnak",,, kit érdekel?
Kicsit szomorüan veszem tudomásul, hogy valakinek ilyen fiatalon ilyen problémája van . De,,,
Én 66 éves elmúltam és kb 30 éve élek együtt ezzel a dologgal.
Nekem úgy kezdődőtt, hogy csak szinte "abszolút csendben"hallottam olyan hangot, mint mikor a rádióban v. a TV-ben nincs még adás és un. "üveghangon "sípol. Azt nem tudom, hogy "manapság" van-e még ilyen, de annakidején ehhez tudtam leginkább hasonlítani a "jelenséget"
Akkoriban még "bíztam" az orvosokban,,,az üzemorvos természetesen "szakrendelésre"utalt, ahol hallásvizsgálatot végeztek. Én bátrkodtam magjegyezni, hogy nem az a problémám , hogy nem hallok valamit, hanem az, hogy azt is hallom, amit tudom, hogy nincs.
Meghallgattak, felírtak valami gyógyszart, amit ki is váltottam,,,,
De miután elolvastam a mellékelt tájékoztatót,- miszerint még legalább 8 féle bajom lehet ha beszedem,- laza csuklóval (eléggé el nem ítélhetően) a kukába dobtam a "cuccot",,,
úgy gondoltam nekem egyenlőre bőven elég ez az egy probléma,,,,
Akinek zúg a füle (feje) és egyszer már megtalálta ezt a fórumot, az időről-időre visszanéz ide, hátha.....
Mi itt mind reménykedünk, kipróbálunk minden lehetőséget, amit finanszírozni tudunk, és várjuk a csodát, mert tudod, a remény hal meg utoljára!
Állítólag a kolléganőmnek elmúlt, de már nem emlékszik rá, hogy mitől :-(
Nekem 2003 januárja óta zúg, cseng, sistereg, dübörög, zizeg, stb.., tudom, mitől kezdődött, már rég megszűnt a kiváltó ok, de csak nem múlik.
Ha tisztázódott az oka, vagyis, hogy nincs igazából komoly betegséged, könnyebb lesz elfogadnod, vele élned, mert ezt kell tenned: soha fel nem adni a reményt, hogy elmúlik, de meg kell tanulnod együtt élni vele.
Nekem a rendszeres heti nyak-vállmasszázs teszi elviselhetővé egyik héttől a másikig, és az, hogy néha szinte teljesen elhallgat 1-2 órára. Az orvos szerint ez jó jel, arra utal, hogy nem végleges...
Nekem még "csak" 3 hete cseng, de már (vagy még) teljesen kivagyok tőle. Vizsgálódás folyamatban, de eddig semmi eredmény.
Ha van itt valaki, akkor leírom a sztorit.
Ez a fórum nem sok reményt adott, inkább a maradékot is elvette. Tényleg, itt senki nem írt arról, hogy neki megszűnt a csengés. Ennyire reménytelen a dolog, vagy csak az a rengeteg ember, akinek megszűnik, egyáltalán ide se jön, mert a következő percben elfelejti az egészet??? Én most kétségbe vagyok esve...
Hát a legutóbbi esetnél még emlékszsem jól (hiszen az idén volt), hogy nem igen erősen hallottam amolyan morajlásfélét. Hiszen csak a melóban 3 percet volt a füleimen a fülhallgató. De mikor tudatosult bennem, hogy megint zúg, akkor még jó pár napig hallgattam egy számot. Aztán abbahagytam a zenehallgatást és 1-2 hét alatt már nem hallottam semmi morajt, figyelhettem, ahogy akartam, semmi moraj.
A 6 évvel ezelőtti az drasztikusabb volt. Mindenféle sípolás, voltak olyan érzéseim, hogy szöcskecsiripelést hallok, vagy néha, mintha egy soktagú női kórus énekelgetne egy távoli pincében - meg ilyesmik. Nap közben nem volt olyan borzasztó, de éjjel egész katasztrófa. Sokszor felriasztott, mint a csörgőóra szokta. Már vagy 5 éve azt se használok, fel tudok kelni nélküle is égész pontosan, mindenféle külső segétség nélkül. Emlékszem, azt a 6 évvel előttit úgy kezdtem kiküszöbölni, hogy elhatároztam, nem fogok aludni az ágyban és fogom várni, hogy kezdjen zúgni, de úgy nem is kezdte el. Aztán 4 nap múlva, mikor már elegem volt a nemalvásból - elaludtam, mint az agyonverett - és bizony az a zúgó búgó kalapács felriasztott, mint a riadó.......... Akkor kezdtem gondolkodni, hogy miért is.........
Volt még úgy 25-27 évvel ezelőtt is, azt meg a hallóka viselésétől kaptam ajándékba. Kb 5 évig hordtam, sok problémát okozott, mikor tudatosult bennem, hogy az okozza a kellemetlenségeket - le is tettem egyik napról a másikra. A fülzúgások és a többi kellemetlenség is elmúlt........ Abban az összefoglalóban van egy kicsit részletesebben.....
Te egyébként mennyire hangosan hallottad? Nekem annyi volt a szerencsém, hogy relatíve halkan. Azért fogalmazok így, mert csak akkor hallani (vagyis pár hónapja immár múltidőben) ha teljesen csend van, nappal, amikor van forgalom, zaj, munahely, akkor nem. De éjjel...arról ne is beszéljünk. A Betarevin nekem annyiban segített, hogy talán még halkabb lett, de annak addig tartott a hatása, míg szedtem, három hónapig. A fülész, akihez privátban jártam, aki egyébként tanszékvezető egyetemi tanár a DOTE-n, azt mondta, ha épp tünetmentes is a fülem, akkor is szedjek be belőle időnként egy dobozt. Hát köszi, de nem. Az SZTK-s orvos meg akart győzni heteken át, hogy meg vagyok fázva, fel kell szúrni a fülem, illetve a végén arról is, hogy el van dugulva, mossuk ki :-O
Lehet én vagyok iszonyú korlátolt, de nem tudom, mit lehetne vele kezdeni külső segítség nélkül.
Lehet van sokféle út. Jómagam is felvázoltam egyet abban az összefoglalóban.......
Jártam vele egyszer pl lélekgyógyásznál. Elmondta a fickó - szerencsére ingyen - hogy én ezt karmikus feladatként kaptam a felmenőimtől , mivel nálunk a családban a fülbetegség igazi divat.
Hát így előadva nekem ez nagyon magas. Nagyon messze van tőlem, hogy erre valamit mondjak......
Úgy radírozhatom ki a család képzeletbeli számlájáról, ha elkezdek gondolkodni azon, mit nem akarok meghallani, magyarul legyek nyitottabb, és akkor majd elmúlik.
Ez csak passzív dolog, de én pont nem ezekekn gondolkodnék, hanem azon, hogy mit csinálhatnék ellene fizikusan is, nemcsak gondolatilag. Ez már kézzel fogható cslekedetekre parancsolhat, ugyanis azon is mindenképpen először gondolkodni kell és aztán vagy csinálom vagy nem.......
Ha nem, akkor a gyerekem is megörökli, jaj szegény, előre is:)
:)))))
Gondoltam egy életem egy halálom, megpróbálkozom vele, de igazából azt értem el ezzel, hogy napokig máson se járt az agyam, mint a fülzúgáson.
Fent már írtam, nem jó, nem azon kell gondolkodni, az csak tetézi a bajt.......
A lélekorvosok szerint ugyanis a fülzúgás nem más miatt van kérem, mint, hogy bezárkózunk a problémák elől.
Hát mondjuk egy részből igaza is van azt hiszem. Sok ember valóban elzárkozik előlük - mással akarja megoldatni. Elmegy orvoshoz, bevesz gyógyszert, megiszik ezt azt, megeszik ezt azt stb. A problémák megoldását valóban belülről kell elindítani, irányítani és nem utolsó sorban véghez is vinni........
Kb másfél éve én is napi szinten használok fülhallgatót, munkához kell. Gyanakszom is rá...
Na ez már egy szép gondolat. Na most a véghezvitele ugye óriási akadályokba ütközik, pedig fizikálisan pofonegyszerű. Nem kell feltenni, még ezt a melót is megtakarítod magadnak. Hogy ezzel neked mi mindennel lenne gondod, azt csak Te tudod. Ha nem teszed le mondjuk 3 hónap erejéig megállás nélkül (de lehet az is kevés idő), sose tudod meg, hogy hatott e valahogy a dologra nálad. Nálam ez hatott. Hogy nálad hat e, azt csak Te tudhatod meg, senki más. Aztán vagy észre veszed a hatást vagy nem.......
Lehet én vagyok iszonyú korlátolt, de nem tudom, mit lehetne vele kezdeni külső segítség nélkül.
Jártam vele egyszer pl lélekgyógyásznál. Elmondta a fickó - szerencsére ingyen - hogy én ezt karmikus feladatként kaptam a felmenőimtől , mivel nálunk a családban a fülbetegség igazi divat. Úgy radírozhatom ki a család képzeletbeli számlájáról, ha elkezdek gondolkodni azon, mit nem akarok meghallani, magyarul legyek nyitottabb, és akkor majd elmúlik. Ha nem, akkor a gyerekem is megörökli, jaj szegény, előre is:) Gondoltam egy életem egy halálom, megpróbálkozom vele, de igazából azt értem el ezzel, hogy napokig máson se járt az agyam, mint a fülzúgáson. A lélekorvosok szerint ugyanis a fülzúgás nem más miatt van kérem, mint, hogy bezárkózunk a problémák elől.
Kb másfél éve én is napi szinten használok fülhallgatót, munkához kell. Gyanakszom is rá...
Egyébként az optimizmusod dicséretes. Mi lesz, ha 80 éves leszel? Ezt a kort nem is olyan sok ember éli meg anapság, ha köztük leszel, nem lesz olyan nagy bajod....... :)
Az nagyon jó, hogy legalább nem törődsz vele és próbálod figyelmen kívül hagyni. Tehát nem gyötörnek olyan gondolatok, miért ponyt nekem van, miért nem múlik már el stb stb. A hozzáállásod már jobb, mint azoké, akik ezen rágódnak. Innen már csak egy lépés, hogy elkezdjél valamit magad tenni ellene (nem külső segítség) - lehet majd idővel, legalább gondolatban......
Hát az egész pontos ok nálam se biztos. De nálam mindig valami elzáródástól, vagy lerakódástól keletkezhetett. Az idén 5 év után mondom felteszem egy kis időre a fejhallgatót. Minden munkanap hogy meghallgatok reggel egyetlen zeneszámot. Ez kb 3 perc hang nekem lezárt fülekkel. Márciusban kezdtem és már júniusban észrevettem, hogy megint kezd zúgni a fülem. Na, rögtön tudatosult is bennem, hogy ez megintcsak attól a külső hangtól van, ami a fejhallgató révén bennt köröz állandóan az agyamban és jól öszerezegteti megintcsak. Mivel kb 75dB a hallásküszöböm tetemes hangerőt kell nyomnom, hogy élvezzem a zenét. Mondom, hát még ezt se fogom hallgatni és pár nap alatt úgy szépen magától abba is maradt a fülzúgás. Most megint elkezdtem hallgatni egy számot, de csak egyetlenegyszer egy héten. Ami 3 perc hetente, remélem így már nem fog újból zúgni.......
Nekem az oka továbbra is érthetetlen, nem bírom felfogni, hogy lehet az agyamban-fejemben ilyesmi 25 évesen:) Kicsit ijesztő, hogyha ez elromlik ennyi idő alatt, mi lesz velem 80 éves koromban. De ezt is, mint mindent, ami a fülzúgással függ össze, úgy reagálom le, hogy nem érdekel.
rendszeresen mozgok, futok, tornázom, túrázok, stb. Nem eszem zsírosat, naponta letolok egy fél kiló zöldséget, gyümölcsöt, néha még vega időszakaim is vannak, így nehezen tudom elképzelni, hogy érszűkületem lenne. Inkább családi örökség lehet....anyám öccse is zúg. Persze ezzel nálunk halláscsökkenés is jár.
Nem kell ahhoz érszűkület. Az eret valami nyomhatja kívülről is. Valami lerakódás, ami ugye helyet foglal el, ilyenkor még az elektromágnese jelek is változhatnak. No meg nem az impulzusok nem is a vérben mennek az agyhoz, hanem valamilyen más huzalozás körül......
Tudom, nehéz elhinni, akinek nem múlik el teljesen. De magamat mi a francnak csapnám be. Nekem volt és már jó rég nincs. Amit írsz az nagyon járható út. Tulajdonképpen én is valami olyasmit jártam be vele. Nem azon rágódtam, hogy mi a francnak búg, zúg, hanem azon, hogy hogyan tudnám átadni a múltnak. Az járt a fejemben, hogy mit csinálhatnék e cél érdekében és az ötletet mindig ki is próbáltam és ha észrevettem, hogy van hatása, akkor nyomtam ezerrel. Tehát nem hagytam, hogy gyötörjön a gondolat, hogy zúgnak füleim, inkább azon gondolkodtam, hogy hogyan állíthatnám meg. És ez mindig megnyugtatott, mert tettem érte valamit mindig. Ha nem volt hatása, akkor mással próbálkoztam. Az ember nagyon összetett és bonyolult anyagcsomó, nagyon sokszor a hiba oka nem is ott van ahol megnyilványul, ahol észrevesszük, hogy valami rendellenes - hanem egész máshol..........
Nekem is hozzákezdett zúgni egy idő múlva a másik is, sőt, néha azt gondolom, már a fejemben hallom. Néha felváltva. Nem érdekel. Ha érdekelne, akkor már biztosan nem lennék komplett. Agydaganat időszalom nekem is, meggyőződésem volt, hogy tumor vagy valami hasonló, minimum halálos nyavajám van:) Én apai és anyai ágról is örököltem fül-bajokat. Egyik oldalon papa nem nagyon hall, másik oldalon pedig dédinek "szűrnek" a fülében reggeltől estig. Szerepe lehet ennek is a dologban.
Nekem sem múlt el...már több, mint öt éve zúg. Mostmár a másik is kezdi. Először én is megijedtem, kezem-lábam eldobva rohantam a dokihoz. Infúziót ajánlottak, de nem kértem belőle, rettegek a tűtől és nekem ez többet ártott volna, mint használna. Gyogyit szedtem, de nem múlt el. Ehhez hozzáteszem, hogy anyámnak is zúg már sok-sok éve. Ő is kipróbált infúziót, tablettákat, tesztgyógyszereket, és mindig zúg. Én ezeket úgy döntöttem nem is próbálgatom, elfogadtam a zúgásos életet. A zúgás után pár évvel egy stresszes időszak után némi morajlás is kezdődött a fejemben, így a félelmem, hogy esetleg agydaganatom van, újra előjött. Egy hónap gyötrődés után, hogy megmaradok vagy sem, egy maszek neurológuson keresztül egy héten belül eljutottam egy fizetős MR vizsgálatra, ami szerint kiderült, hogy megmaradok. Azóta nem érdekel a zúgás-morajlás. A vérnyomásom amikor a doki megmérte mindig 160 körül volt. Be akart utalni vizsgálatokra, de nekem akkor már elegem volt a vizsgálatokból, örültem, hogy a legrosszabbtól nem kell tartani. Vettem viszont otthonra egy vérnyomásmérőt, és kiderült, hogy ha ideges vagyok rögtön felmegy 140-re, egyébként 120 körüli. Szóval a stresszt, idegességet kerülni kell. Rosszabb is utána, sőt van olyan, mintha bedugulna a fülem idegesebb időszakban. A zúgás már egyáltalán nem zavar. Ráadásul olyan szerencsém van, hogy ha amikor kezdek elaludni, akkor szépen elcsendesül. Akkor ébredek zúgásra, ha valami zaklatót álmodok. Ha nyugi van, akkor még reggel ébredés után is élvezhetem a csendet. Ha felkeltem az ágyból, akkor mindegy milyen nyugodt vagyok, akkor is zúg. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy rendszeresen mozgok, futok, tornázom, túrázok, stb. Nem eszem zsírosat, naponta letolok egy fél kiló zöldséget, gyümölcsöt, néha még vega időszakaim is vannak, így nehezen tudom elképzelni, hogy érszűkületem lenne. Inkább családi örökség lehet....anyám öccse is zúg. Persze ezzel nálunk halláscsökkenés is jár.
Nem hiszem, hogy elmúlik. Nekem február óta tart, az első pár hónapban meghalni készültem vele, semmit nem aludtam tőle. Aztán a gyógyszer, a lelkemben való rendrakás, a helyzettel való megbarátkozás, illetve annak felismerése, hogy nem vagyok ezzel egyedül, segített. Mostanában már heteken keresztül nem hallom, ha pedig igen, akkor az csak pár napig tart, halkabb is, és annyi a reakcióm rá, kb hogy "na és? sz.rom le"
Szóval együtt lehet vele élni. Nekem egyébként 25 évesen kezdődött, aznap éjszaka, mikor a páromnak komoly operációja volt. Mikor kiderült, hogy minden rendben, sikerült elaludni, majd éjszaka egyszer csak felkeltem arra, hogy zúg a fülem. Azóta is észre veszem, hogy akkor rosszabb, ha idegeskedek valamin. Erre egyébként is hajlamos voltam régen. Ma pedig már inkább rántok egyet a vállamon, és nem idegesít a határidő, a dugó, ha lekésem a buszt, stb, mert nem ér annyit, hogy zúgjon a fülem.
Én egyébként mindenkinek azt tanácsolom, hogy erre próbáljon rámenni, mármint igyekezzen elfogadni, megbarátkozni vele, mert ha egész nap ezen jár az esze, akkor tuti megbolondul.
Mit gondolsz azon, hogy tartós? Nekem mondjuk többször is volt, tartósan olyan 2-3 hónapig. A 685 hsz-ban van egy link, ahol összefoglaltam, hogy hogyan másztam ki ezekből és sok minden másból. Ha elolvasod és elhiszed vagy nem az már nem rajtam múlik......
Pont ebben a helyzetben voltam, vagyok én is, csak éppen én 10 évvel fiatalabb vagyok. Februárban kezdődött egy éjjel, hajnalig járkáltam a lakásban, hogy rátaláljak arra, ami zúg. Aztán rájöttem, hogy ez a fülem... Sírás, hisztizés, kialvatlanság, halálfélelem, nem mertem róla beszélni senkinek, kerültem a csendet, stb. Már odáig jutottam, hogy a munkahelyemen nem jártam wc-re, mert ott van a legnagyobb csend. Betarevint írt a fülész, ami sokat segített. Beszedtem három dobozt, aztán abbahagytam. Éjszakánként gyakran hallom még most is, bár jóval ritkábban, halkabban. Miután tudom, hogy mennyi embert érint ez, hogy nem lehet belehalni (gondolom), lesz.rom az egészet, eszembe sem jut. Éjjel pedig azóta nyitott ablaknál alszunk, mert úgy van olyan zaj, hogy nem hallom. Csendben,még ha épp hallgat is a hang a fejemben, már nem tudok aludni, mert állandóan azt várom, mikor indul újra. Szerintem teljesen sosem múlik el. Idegeskedésre rosszabbodik, az biztos. Annak aki nincs benne, ne is magyarázd, mert nem tudja. Jó hír, hogy remekül együtt lehet vele élni.
