''a működéshez változás kell, akár ciklikus, akár nem", vagy másképpen a történések az "idős" elképzelés szerint egymás utáni sorrendbe rakhatók- egy vagy több helyen-, az egyidejű történések meg egymásra szintén egy vagy több helyen. Itt történésen a Mindenben zajló dolgokat értem. Tegyük meg a következőt: az idő alapján sorolt történéseket sorszámozzuk meg, az egyidejűek meg kapjanak a sorozatban azonos számokat. Az egész Mindent egy koordinátarendszerben képzelve el, minden történésnek lesz egy térbeli koordinátája és egy sorszáma, ami egyértelműen meghatározza magát a történést a Mindenben elfoglalt helyét. Kell-e több? Ebben a rendszerben nincsen idő, csak tér és sorrend...
Gondoljuk el, hogy egy filmszalagon, amelyen az egymásra következő képkockákon a történések sorrendbe vannak, pontosan rögzítí az eseményeket. A filmszalagon nincs óra, csak képek egymás után helyes sorrendben. Ha képkockákra vágjuk a filmet és összekeverjük értelmetlen történés jelenik meg, mert a sorrend a fontos, míg az idő ezek szerint nem.
Hogy mi az idő? Erre szerintem nincsen megfelelő definíció. Ha valaki kint van az űrben akkor az lasabban öregszik mint az aki a földön van.(én így tudom)
Úgy látszik ez is relatív. Lehet nincs is ilyen, hogy idő, ahogy azt mi elképzeljük. Hiszen tudjuk: nem az idő múlik, mi változunk.
Mindig is érdekeltek az ilyen dolgok, bár nagy fizikai ismereteim nincsenek. Gondolkodtam ezen, és talán az idő egy sebesség, a tér sebesége és mozgása :) Úgy tudom, hogy ha valamit lehűtünk a legkiseb hőmérsékletre ami lehetséges (tudtom szerint kb. -273 celsius fok) akkor az eltűnik. Cáfoljátok ezt meg ha nem így van. És hát azt is tudjuk, hogy minnél hidegebb valami, annál lassabban mozognak annak részecskéi. Így hát, ha megáll a részecskéi mozgása a legalacsonyabb hőmérsékleten akkor eltűnik a térből és az idő homályába vész :)
Tovább is gondolkodtam ezen, pihent időszakaimban :) És talán nincs is jelen. Csak a múlt és a jövő váltakozása. Minden elmúlt ezredmásodperc már a múlt, és minden következő másodperc a jövő. :) Illetve az idő is kontinuum, mint a valós számok? Hiszen 1 és 2 között végtelen sok valós szám van.
Persze ezek csak a saját fantáziám szüleményei, de úgy gondoltam érdekesség képpen ideírom :D
Nem akarom ezzel teleszemetelni a topicot, több másikban, pl. "Cáfoljuk a relativitáselméletet" ezt részletesen megvitattuk. A vitá eredménye az szokott lenni hogy aki magától is értette az a vita után még pontosabban értette, aki meg nem, az a vuta után se... :-)
Lényeg, hogy nem nézőpont függő a dolog, két találkozás között az az iker öregszik kevesebbet, amelyik hosszabb utat jár be. Bármely inerciarendszerben írjuk ezt le, ugyanaz az iker lesz ugyanannyival fiatalabb.
Megmondom őszintén, az ikerparadoxon mindigis zavaros volt számomra.
Ha az egyik iker szemszögéből nézzük a dolgot, akkor a testvére nagy sebességgel eltávolodott tőle, majd egy idő múlva visszatért, miközben ő maga egyhelyben volt mindvégig.
Csakhogy a másik iker szemszögéből is pontosan így zajlik le az egész: a testvére nagy sebességgel eltávolodott tőle, majd egy idő múlva visszatért, miközben ő maga egyhelyben volt mindvégig.
Tehát akkor melyikük öregedett jobban? Vagy mindkettőjük ugyanolyan öreg?
Egy hasonlat: Azt tanultuk az iskolában hogy a Föld a Nap körül kering. A Földről nézve viszont a Nap kering a Föld körül. Most akkor mi kering mi körül?
A valóságban a Nap is és a Föld is a közös tömegközéppontjuk körül keringenek! (Az egyszerűség kedvéért a többi égitesttel nem számoltam.)
Minden mozgás relatív. Csak akkor mondhatjuk el hogy ez mozog ehhez képest, ha van egy abszolút álló koordinátarendszerünk a térben. A XX. század elején viszont ennek lehetőségét elvetették.
Gyalogos módszerrel nagyobb időeltérést tudsz elérni a magassággal: ha lemész egy időre a pincébe (bánya még jobb) akkor visszatérve pár nanosec-kel fiatalabb leszel mint aki fent maradt, és fordítva, ha felmész a hegyre egy időre, visszatérve pár nanosec-kel öregebb leszel mint aki lent maradt.
A fejed pedig már most öregebb mint a lábad, lévén hogy az idő nagy részében feljebb van. :-)
Természetesen teljesen igazad van abban, hogy világunkban a különböző dolgok különböző "órajelen" üzemelhetnek, mégis egy nagy működő rendszert alkotnak.
Újra a számítógépes példával jövök:
A gépen belül is eltérő sebességgel működnek az egyes részegységek, mint pl. a CPU, memória, I/O vezérlő, stb. Ezt aszinkron működésnek hívják, és ehhez is szükség van időzítőjelekre, ami nélkül egy bábeli zűrzavar lenne csak a gépházon belül, nem pedig egy egységes rendszer.
Aztán még azt is felhozhatom, hogy az egyik áramkör CMOS, a másik meg TTL logikájú, ill. az egyik 5V-os, a másik 3,3V-os, a harmadik meg 2,5V-os logikai H szintet használ, mégis megértik egymást, mert vannak közöttük illesztőáramkörök.
Egyetlenegy fontos dolog van: a működéshez változás kell, akár ciklikus, akár nem.
A változások sorozata képezi az időfogalmunk alapját. Tehát az idő elválaszthatatlan következménye a létezésünknek.
Egy mozdulatlan, "élettelen" világban értelmét veszti az idő.
"Viszont így az is időutazásnak számít, ha körbesétálom a házat, hiszen az indulási pontból "eltűntem", majd egy másik időpillanatban újra "megjelentem"."
Az is, csak nagyon kicsi az időeltérés amit így össze tudsz hozni.
"Tehát csak ismételni tudom önmagam: Mielőtt bármiféle állítást teszünk egy dolog megvalósíthatóságával kapcsolatban, először azt a bizonyos dolgot kell pontosan definiálnunk."
Időutazáson én a következőt értem: - egyeztetem az órámat egy adott hely óráival, pl. a budapesti helyi idővel - megkezdem az "időutazást", melynek végeztével ismét az indulási helyen vagyok - sikeresnek minősítem az időutazást, ha jelentős különbséget sikerült elérnem a saját eltelt időm (órám állása, biológiai életkorom válrozása, szakállam hossza, egyszóval minden ami az idővel változni szokott) és a helyszínen eltelt idő (az ő óráik állása, életkoruk stb) között
A klasszikus iker "paradoxon"-t tehát érvényes időutazásnak tartom. (Egy ikerpár egyik tagja relativisztikus sebességgel tesz meg egy utat oda-vissza, és mikor újra találkozik a testvérével, az évekkel öregebb.)
Na jó. Én is láttam Az időgép című filmet, és valóban úgy történt benne az utazás ahogy leírtad.
Viszont így az is időutazásnak számít, ha körbesétálom a házat, hiszen az indulási pontból "eltűntem", majd egy másik időpillanatban újra "megjelentem".
Vagy az alvás (ill. eszméletlen állapot) , mert amikor lehunyom a szemem még este van, mikor meg újra kinyitom már reggel. Az eltelt időt pedig nem is érzékeltem, tehát számomra (a tudatom számára) egy pillanat volt.
Aztán bevonható még a dologba a hibernáció is, vagy ha olyan ember utazik, aki genetikai hiba folytán lassabban öregszik (ő az egész életét időutazással tölti).
Tehát csak ismételni tudom önmagam: Mielőtt bármiféle állítást teszünk egy dolog megvalósíthatóságával kapcsolatban, először azt a bizonyos dolgot kell pontosan definiálnunk.
Egyébként én sem teleporttal járok be melóba, hanem biciklivel vagy gyalog. :-)
Abból indulok ki, hogy olyan precíz és pontos mérőműszereim vannak, hogy az SR ismerete nélkül is a méter nyugalmi és a mozgási hosszzát különbözőnek mérem ( természetesen az SR pontos értéket ad erre az eredményre :-))
Én nem így látom. Egy vonat 'sebességét' azaz a ' sebességfaktorát' két hosszméréssel ( egy nyugalmi és egy mozgási ) meg tudom állapítani, ítt az idő mérése nem szerepel implicite sem.
Igen, szükség van egy vezérlő jelre ( szándékosan nem órajelet mondtam ). Képzeld el a következő "topologikus" számítógépet. Képezz le egy működő PC-t egy galaxis méretű térrészre, ahol a gravitáció a tömegeloszlásnak megfelelően alakítja a tér geometriáját azaz a PC nem Euklidesi térbe képződik le, lesznek benne inhomogenitások minden tekintetben. Kissé pongyola' a példa, de vajon működni fog-e a galaktikus számítógéped. Az "idő" is inhomogénné válik, igy az órajelek sem egy ütemre vernek a galaxis két átallenes részében. Úgy, ahogy az egész galaxis 'működik', nem hullik azonnal atomjaira úgy ez a számítógép is működni fog, holott az órajel már régen nem az a tik-tak.
Miért fontos az ugrás? Térbeli utazáshoz sem csak a teleportálás elfogadható. Jó lenne, de elvagyunk addig is biciklivel, vonattal, repülővel amíg jobb nincs.
A sci-fikben se mindig ugranak az idpgéppel, láttam olyat, ahol egy számláló mutatta az éveket, mikor "megindult" az időgép, egyre gyorsabban kezdett számolni. Vagyis nem ugrott hanem haladt.
Ettől a mezei relativisztikus időgép csak annyiban különbözne, hogy nem marad működés közben egyhelyben, térben is jön-megy. De az eredmény ugyanaz, gyorsan pörög a számláló, és mikor eléri a célt, térben is pont visszaérhet az indulási helyére.
Szóval lehet hogy nem ideális, de azért jó ez is, nem?
Na jó, de a hibernálás akkor is csak egy (elhagyható) segédeszköze lenne az időutazásnak, nem pedig a módja. A tér-idő kontinuum nem szakadna meg, ami pedig feltétele lenne az időutazásnak. (Pontosabban: az IDŐUGRÁSNAK)
Azt is mondhatom hogy a processzor két állapota között 1μs időkülönbség van, de azt is hogy 10 órajelütem (10MHz-es órajelfrekvencia esetén).
Második esetben látszólag kiküszöböltem az időt, hiszen a processzor számára teljesen közömbös az órajelfrekvencia. A külvilág számára viszont nagyon is lényeges! Persze azzal sem ússzuk meg a dolgot, ha az órajel μs-okban kifejezett értéke helyett a frekvenciáját adjuk meg...
(Akkor meg az lenne a problémánk, hogy a frekvenciát hogy tudjuk kiküszöbölni.)
Nem hiszem hogy eredményesek lesznek ezek a próbálkozások. Ez persze csak az én véleményam...
A világunkat egy számítógéphez tudnám hasonlítani. A jelenlegi digitális számítógépeket processzor vezérli, aminek működéséhez szükség van órajelre. Anélkül a gép meg sem nyikkanna, hiszen a processzorban minden változás az órajel fel ill. lefutó élére következik be. Változás nélkül pedig nincs (rendeltetésszerű) működés.
A mozgást a térben három koordináta jellemez, mozogjon egy P jel egy K nyugalmi koordinátarendszerben. Az s pálya minden pontjához az s(x,y,z) koordinátát rendelhetjük, mozogjon a P s térgörbe A és B pontja között. Osszuk fel n szakaszra ( nem feltétlenül egyenlőkre ) s(A,B) utat , ekkor egy n(i) sorban indexezett szakaszokra bontható s(A,B), ahol az indexek monoton növekedők és a mozgás irányában nőnek. Ha n elegendően nagy, akkor az n(i) "görbék" egyenes szakaszokkal helyettesjthetők, amikre azt lehet mondani, hogy ezeken a szakaszokon inerciális a mozgás, azaz egyenesvonalú egyenletes. A P-hez rögzített K' koordinátarendszer K-hoz képest az s görbén mozog. Amíg K' egy n(i) szakaszt megtesz egyenletesen mozog, az SR szerint K'-ben nyugvó n'(i) szakasz és az n(i) szakasz nem lesz azonos, és k=n'(i)/n(i)< 1, jellemző lesz P mozgási intenzitására, sebességére, de mivel ez egy dimenzió nélküli szám, inkább nevezném sebességfaktornak.
Eszerint egy térbeli mozgás minten i. pontjához rendelhetek egy k(i) sebességfaktort, azaz idő nélkül írtam le egy P pont mozgását.
"az időre mint segédparaméterre a természetleíráshoz jelenleg szükségünk van, de például a statikus jelenségekhez, ahol a változások fázisokban "fagynak meg " pl, szilárdségtanban, matematikában, találunk számtalan példát rá."
Vannak olyan egyensúlyok amik időfüggetlenek,viszont dinamikusak,mert anyagkicserélődés zaljik.Hagyományo kémiai,és fizikai módszerekkel semmiféle időbeni változást nem lehet felfedni.Itt tényleg ha akarnánk szükségtelen lehetne az idő fogalma.De ha van megfelelő radioaktív izotópunk és egy Geiger-Müller számlálonk akkor már a kattogásból tudhatjuk,hogy az anyag folyton cserélődik,és így időbeni változások jelennének meg.llyenek akkor is voltak,amikor nem raktunk bele radioaktív izotópokat,csak nem tudtuk észrevenni.
"Az SR mégis kulcsot ad a kezünkbe az idő kiküszöbölésére."
Hogyan tudja kiküszöbölni?Mert szerintem a specrel csak méteregységbe váltja az időt,de ettől még az idő idő marad.
ezt csak akkor tudjuk meg, ha alkotunk egy "időtlen" ( nem idétlen ) természetleírást. Erre sok próbálkozás van, megnézhetők - beírod a google-ba " timeless physics" és egymillió cikket dob ki. Érdemes beleolvasni :-))
az időre mint segédparaméterre a természetleíráshoz jelenleg szükségünk van, de például a statikus jelenségekhez, ahol a változások fázisokban "fagynak meg " pl, szilárdségtanban, matematikában, találunk számtalan példát rá.
A mai gondolkodásunk a mozgást csak térben ( pontról pontra ) tudja elképzelni, de a mozgáshoz a geometriai paraméterein túl, túl hozzárendeljük az egydimenziós idő paramétert, amely ezeket a térpontokat egymás utánivá teszi, ( megsorszámozza) és a mozgás gyorsaságára, sebességére is utal ( az előtte utána relációt és a pilanatnyi sebességet is ) .
Az SR mégis kulcsot ad a kezünkbe az idő kiküszöbölésére.
Az időfogalmunkat egyértelmően az ismétlődő természeti jelenségekből merítettük. Aztán "utánzókészülékeket" gyártottunk, amit órának neveztünk el és önkényesen egész részekre ösztottunk. Igy olyan mechanikákat, elektromos és fényórákat gyártottunk, ami már nagyon rövid, ha nem a legrövidebb időtartamok jelzésére alkalmas. Ezeket az imitált" időtartamokat rendeltük a természetben lezajló most már nemcsak periüdusos jelenségekhez, hanem a síma mozgásokhoz. A nagy Mindenben általános a forgás az elektronoknak valamilyen periódusa / frekvenciája/-tól a galaxisunk forgásáig.. Azt lehet mondani, hogy miközben a Földön egy métert megtesz a villamos, akközben a galacisunk elfordul a Mindenhez képest, és valószínű, hogy ez a forgás egy méternél jóval hosszabb utat jelent. Mindenképpen a természetben található periódusok" etalonnak tekinthetők és annak is tekintik. Demi a biztosíték, hogy ezek a periódusok egyformák, vagy éppen melyik a legstabilabb etalon" . Azt hiszem ilyen nincsen, ezért az idő csak kis tér és időintervallumban lehet állandó telésű, mjg nagy méretekben az anyageloszlás változásai miatt a tér és időtartamokhoz nem lehet állandó periódusú Mindenórát" szerkeszteni.
Ezért azt gondolom, hogy az idő mint a fizikai leírás egyik lehetséges paramétere csak addíg hasznos, amíg a kozmikus méretekhez viszonyítva egész kis tér és időtartományokban vizsgálódunk.
Azért ezek a paradoxonok( mint megváltoztatjuk a történelmet,megöljük a nagyapánkat és akkor meg sem születünk stb) ezek kivédhetőek lennének ám ,már ha valóban lehetséges lenne az utazás(fizikailag).A fizikai időutazást nemnagyon tudom elképzelni,de mi van ha nem mi megyünk vissza a mútba,hanem mondjuk egy robotot küldünk magunk helyett,amely kibírja hogy atomokra esik szét majd újra összeáll egy múltbéli idősíkon???Láthatatlanul és érzékelhetetlenül,még is pontosan rögzítve az akkori eseményeket.Így elkerülhető lenne hogy beavatkozzon bármibe is.Szóval ez szerintem lehetséges lenne.
Nincs tér idő nélkül ezért a fizika együtt is emlegeti e kettőt.És nincs tér anyag nélkül.Arra lennék kíváncsi hogy a jelenleg ismert fizikai elméleteket vajon fel lehetne e írni az idő nélkül?Mennyiben lenne más a fizika(mennyire fejlődött volna másként,vagy egyáltalán fejlődött e volna) az idő fogalma,számítása,felfedezéze nélkül?
