Személyes véleményem nem az volt, hogy "hú de jó, megismerte Istent, megváltozott, jó emebr lett, ez valódi csoda, halleluja", hanem az, hogy ennek az embernek pont ez kellett. Végre vezető szerepet kap, végre figyelnek rá, végre a végtelenségig jártathatja a száját és prédikálhat, végre olyat tesz, amin igazán megrökönyödnek az emberek... Előbb-utóbb úgyis konszolidálódnia kell a punkoknak, családot alapítanak, leszoknak a narkóról... A Hit Gyülekezetében azonban ezt Isten munkájának állítják be, a megtérés gyümölcsének. De valóban ilyen szélsőséges embereket kell a kirakatba állítani? Az átlagember, aki nem anyázta a rendszert annak idején, nem fetrengett kábítószerek hatása alatt, nem voltak pszichotikus rohamai, nem rugdosta meg a rendőröket és nem is ült börtönben, vagy legalábbis nem volt valamilyen hatalmi vagy médiapozícióban, az nem tűnik túl érdekesnek ezen szervezetek részére. |